Pénteken dél körül indultunk. Arra számítottunk, hogy rengeteg időnk lesz a reptéren indulásig, de valahogy gyorsan elszaladt az idő. A frankfurti átszállásnál volt még 1 óránk, úgyhogy meg tudtunk ebédelni, majd végre elindultunk Japánba. Pont előző napon történt a maláj gép katasztrófája, úgyhogy örültünk, hogy a Lufthansa kijelentette, hogy elkerüli Ukrajnát. Norvégia fele repült Észak-Oroszország felett, gyakorlatilag a tundrán át. Délben indultunk el és másnap délre értünk Hanedába.
Ott az első dolgunk az volt, hogy átvegyük a japán SIM-kártyákat a SoftBanknál (ez könnyen ment), majd feltöltöttük a Suica kártyákat. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ezúttal semmi gond nem volt az angollal. Első utunk Hacchoboriba vezetett, a szállásunkhoz. Olyan délután fél 4-re értünk oda. Kis kipakolást, zuhanyt követően aludtunk egy órát, majd elindultunk a tüzijáték helyszínére, ahol Zoli, Erina és Sayako már foglaltak helyet (ennek menete, hogy kivisznek egy műanyag lepedőt és lerögzítik a földre és kész - nem fogja elmozgatni sem elvinni senki).
Mire odaértünk rendesen rázendített az eső, Sayako mindenkinek adott egy-egy esőkabátott (mókás volt, hogy ragtapasszal kellett némelyiket összeragasztani XD), majd vártunk a híd alatt, hogy enyhüljön. Nem sokkal a kezdet előtt a tömeg sorba rendeződött és elindult mindenki a helye fele. Semmi tolakodás.
A tüzijáték 4x15 perc volt és rendkívül szép. Lőttek fel esernyőt (ami mókás volt a szakadó esőben), csillagképeket, mosolygó fejeket, sok mindent. A végére mindegyik részidő nagyon fellendült. A tüzijátékhoz egyébként rendes matsuri is társult, az úton odafele mindenfele kaja-standok voltak, vettünk is pár falatkát, amit javaslatomra mgettünk helyben a tüzijáték helyszínén - így közben szépen távozott körülöttünk a tömeg. Megbeszéltük, hogy másnap Zolival, Erinával, Chikával és Kouichivel megyünk Kamakurába és hol találkozzunk.

Vettünk reggelit, amit Kamakurába menet a vonaton eszegettünk meg. Fél 11-kor csatlakoztak hozzánk Chikáék és elindultunk a városban. Ez a hely híres a cica témájú tárgyairól és a 70 szentélyéről. Először felmentünk az állomásnál lévő domb tetején lévőhöz. Az ott lévő templom gyönyörű volt belülről, de sajnos nem lehetett fényképezni. A fenti kilátást viszont lehetett a túloldali félszigettel és öböllel. Ezután lementünk. Egyébként mókás volt, hogy lent miközben a térképet néztük, odajött egy bácsi, hogy ő itt lakik és ismeri a terepet, mit keresünk, szívesen segít. Egy 2 órás sétaútra indultunk, az vezetett a bőség pénzmosós szentélyébe (Zeniarai Benzaiten Ugafuku). Nagyon szép volt az odavezető út a erdőn keresztül. Jó brutális lépcsők és meredek utak vezettek az erdőben (csodálkoztam is miért van kiírva, hogy bicikliút - mert félreolvastam, az túraút volt). Az út végén Chikáék már gyorsabbra vették a lépést. XD Amúgy érdekes volt az is. Pénzt mosnak annak reményében, hogy az megsokszorozza. Persze oké, azt gondolnád fémpénzeket áztatnak (logikus is lenne, elvégre elég nagy pénzérme címletük is van: 500 yen, ami jelenleg nagyjából 1200 Ft-nek felel meg), de nem, bizony papírpénzt. Aztán szárítgatják a a füstölők felett, vigyázva ne ejtsék le. Érdekes látvány. :)
Ezután visszamentünk, útközben meglátogatva egy cicás boltot (igazából Kamakura tele van cicatémájú tárgyakkal), amiben rengeteg nagyon szuper dolgot láttunk (eh, felvásárolnám az egész boltot XD). Vásárlás után ebédelni mentünk egy kis helyi család soba kajáldájába (ez egyébként nagy eltérét Európától - Japánban minden ételtípusnak saját étterme van, nem csak egyben vanmindenféle, mint nálunk). A soba (ejtsd "szoba") nyáron hideg hajdinatészta, amit beleemelsz egy pohár szószba, majd felszippantod. A szószt a végén felöntik dashival ("dasi") és megisszák. A téli soba egy leves. Egy harmadik szentélyhez is ellátogattunk (mókás, hogy a hely nevezetes a 70 szentélyéről, de mi csak 3-at találtunk meg), a Kotokuin templomhoz. Ez az ott lévő Daibutsuról (vagyis Buddha szoborról) nevezetes - na meg a parkjában lévő gyönyörű tóról, amit szinte egészben befednek a vizililiomok.
Ezután elindultunk vissza Tokióba. Zoli javasolt egy ebisui okonomiyaki helyet, ami állítása szerint egyik legjobb. Az okonomiyaki egy tojásos-lisztes étel, amit egy vaslapon készítenek el a vendégek előtt, teletolják zöldséggel és egyéb általában tenger gyümölcseivel, majd meghintik okonomiyaki szósszal és bizony majonézzel. Erina mondta, hogy majd meglátjuk milyen a "The Flying Mayonaise". Hát, számítottam is ilyesmire, meg nem is. XD Nagyon látványosan készültek el az ételek és nagyon finomak is voltak. Ez amúgy a kansai változat. Megkóstoltuk a kantóit is, ami hígabban készül. Utóbbi nem néz ki olyan jól, de finom az is. Ittunk nagyon finom hideg sakékat is.

Már péntek van, egész ideig nem igazán volt időm írni. Sajnos utólag már nem szoktam nagyon részletbemenően írni, de azért leírom az eseményeket. Hétfőn későn keltünk, mert tulajdonképpen azóta nem igazán pihentük ki magunkat, hogy eljöttünk Amszterdamból. Jól esett végre aludni. Több opció is felmerült aznapra, de végül úgy döntöttünk Zolivan és Erinával a Shinjuku Gyoen National Gardenbe látogatunk. Elindultunk reggelizőhelyet keresni (találtunk is egy helyet, ahol adtak valami tojásos szendvicset, ami szokás szerint inkább édeskés volt, mint sós - ennek ellenére nagyon jól esett), majd mentünk is Shinjukuba. Zoliék ott csatlakoztak hozzánk koradélután, addig leültünk a fák árnyékába bevárni őket. Miután megérkeztek, először az üvegházat néztük meg (ott a legmókásabb növény az volt, amit Mickey Mouse fának neveztek japánul - valószínűleg nem ez az angol neve és feltételem a latinnak sincs semmi köze hozzá), majd a különféle kertrészeket: angol, francia és japán. A japánban volt egy teázó is: eredetileg egy rövidített teaceremónián vettünk volna részt, de betelt aznapra, ügyhogy örültünk neki, hogy legalábbis minimálisan, de lett részünk benne. Legalábbis egy pohár teát és egy finom sütit kaptunk. Ez a matcha tea amúgy érdekes, mélyzöld, habos és keserű. SOm nem igazán van oda érte, de nekem nagyon tetszik. A teázás után elsétáltunk a közelben lévő Takashimaya plázába, ahol vettünk zöld teát (beülni lehetetlen lett volna, már sokan várakozott azért, hogy bejuthassanak), szétnéztünk a depachikába (piac jellegű pince, tele mindenféle étellel és tipikus japán cuccokkal), valamint a könyvesboltban - itt láttunk egy tsumutsumu neko játékot, amit azóta hajkurászunk, de eddig sehol nem találtunk. Megjelent egy új gós témájú manga, a Hoshizora no Karasu, beszereztem az első kötetet, meglátjuk.
Megbeszéltük, hogy este elmegyünk shabushabuzni, ahova Sayako is csatlakozott hozzánk. Az első hely betelt, de ott ajánlottak egy másikat. Az szokatlan shabushabut árult (még a többiek se láttak ilyen féle szószt), de jó volt. Tök jól beszélgettünk (érdekesen, sokszor beszéltek hozzánk japánul, mi meg választolunk angolul XD), iszogattunk, ettünk. Itt főként meleg szakét ittunk, meg egy savanyú koktélt (yuzusawa, yuzu egy citromféle, a sawa pedig a sour szóból ered). Kifejezetten jó volt, az utolsó vonattal mentünk haza.

A telefonom mostanában eléggé beteges, nagyon gyorsan merül. Ígyhát úgy döntöttünk kedden Akihabarával indítunk, beszerezni egy telefon utántöltőt. A Yodobashi Kamerában találtunk is, úgyhogy ez a probléma meg is oldódott. Zoliék vettek nekünk előre jegyet a Ghibli múzeumba, úgyhogy egy kis akihabarai sétálgatás és boltnézegetés után oda vettük az irányt. Rendkívüli volt a hely. Első soron gyerekek a célközönség - ami meglepő, mert azok, akik ezeket a filmeket látták, első soron felnőttek -, de felnőttek is nagyon jól szórakoztak ott. Nem nagy, de tényleg nagyon nosztalgikus. Bemutatják a rajzfilmkészítés módját Ghibli filmeken keresztül. Meg lehet nézni a kézikönyveket (hihetetlen részletesek!), karakterterveket, a rajzolók irodáját. Főként gyerekek számára mindenfele kis folyosók mennek kerestül-kasul az emeleten, valamint ők még macskabuszba is szállhatnak. Azért az, hogy azért a felnőtteknek még jobban tetszett a hely semmi sem mutatja jobban, hogy bizony a Laputa robotjával a tetőn főként a felnőttek fotózkodtak. :) A boltban is nagyon jó dolgokat lehet találni, bár amúgy ilzen jeleggű bolt több is van, pl Kamakurában is láttunk. A vetítés is nagyszerű volt, egy olyan 10-15 perces filmecske (több is van egyébként, nem tudom milyen szisztéma szerint választják ki éppen melyik lesz). Nem volt benne beszéd (leszámítva egy szót), minden hangot szinkronszínészek adtak: esőt, lényeg hangjait, főhős hangját, stb. Nem kellett hozzá japán tudás se. Nagyon jó volt, tele volt a vetítőterem, mindenki vidám arccal távozott.
A múzeum után azt hiszem Ebisu környékére mentünk vacsorázni egy tenpuráshoz. Na ez minden tekintetben meglepő volt. Angol nem nagyon ment ott (legalábbis döcögősen), úgyhogy próbáltunk japánul magyarázni. Egy menüt kértünk, amiből annyit tudtunk, hogy tenpura, rizs és miso. Csupa érdekes dolgot kaptunk. Választhattunk zöldséget (japán gyömbért, tököt, édesburgonyát és shiitakét kértünk), valamint kaptunk mindenféle halat. Ami nagyon meglepő volt, az a rákfej - eddig sosem ettük meg, de ez valami fantasztikus finomra és ropogósra sikeredett -, valamint a halgerinc. Na erre az utóbbira se gondoltam volna, hogy valaha eszek magában, erre tessék. Az is rendkívül jó volt. Persze volt rákhús és sokféle különféle hal. Még elmentünk utána egy koktélra egy brit bárba.

2 éve tervbe vettük a Nokogiriyamát és el is jutottunk oda, csakhogy pont zárásra. Okulva a korábbiból szerdán korán indultunk, délre már Hanayamába is értünk, ahol is felvonóval mentünk fel a hegyre. Ott körülnéztünk a kilátón, majd lesétáltunk, ahol is maga a lényeg volt. Egy erdővel borított hegy két kilátóval, japán legnagyobb daibutsujával (Buddha szobor, 31 méter magas) és a Tokai 1500 Rakannal (1500 darab Buddha szobor a hegyen elhelyezve) és a Hyakushaku Kannonnal (30 méteres dombormű a második világháború harcosainak emlékére) és persze a Nihonji templommal, ami eredetileg 725-ben épült. Órákat sétáltunk fel-le a lépcsőkön, teljesen le voltunk nyűgözve. Furcsa módon viszont annyira nem sok emberrel találkozunk, külföldiekkel pedig egyáltalán nem. Csak ajánlani tudom ezt a helyet, érdemes ellátogatni ide. Nagyon jó rálátás nyílik innen a tokiói öbölre is, illetve elvileg a Fuji is látszik, bár mivel ködös illetve felhős volt az ég, ez nekünk sajnos kimaradt. Így is gyönyörű volt.
Ezután Erina ajánlására elsétáltunk Hotába, végig a tengerparton, kicsit több, mint 1 óra volt. Azt mondta érdemes ellátogatni a Banya (ejtsd "banja") étterembe, mert tengerpart lévén nagyon finom friss halaik vannak. El is értük egy helyre, amire Banya volt kiírva. Persze zárva volt. Aztán megláttunk mégegyet, arra is ez volt írva. Az is zárva volt. Aztán körülnézve láttuk, hogy kb mindenre Banya van kiírva... Valószínűleg a kikötő neve. Az egyik nyitva volt, be is mentünk. Inkább étkezde volt, mint étterem. Leültünk az első helyre, de nem jött oda senki. Aztán kiszúrtunk egy hatalmas led táblát, amire kanjikkal ki voltak írva az akutális ételek. Na gondoltuk jó lesz, itt elveszünk. XD Már kezdtem volna kikeresni mi mit jelent, mikor egy hölgy odajött hozzánk, hogy szívesen segít, mert úgy látja kicsit el vagyunk veszve - mindezt tökéletes angolsággal. Elagyarázta, hogy az asztalon van egy papír, arra kell felírni (japánul) mit kérünk a táblán írtakból. Választottunk és felírta nekünk. Meg lettünk mentve, különben lehet éhezve jöttünk volna el. x.x Az ételek tényleg nagyon finomak voltak. Megkérdeztük még miként jutunk el a hotai állomásra: ahogy sejtettük, gyalog fél órára.
Jó későn értünk a hotelbe, még nekiáltunk mosni (jó fél éjfélre lett kész) és összepakolni, mert másnap korán terveztünk indulni Naganóba.

Videók
Tokyo, tüzijáték
Nokogiriyama, felhők a hegytetején
Erinával Taiko no Tatsujint játszunk (nem rémlett már miként kell játszani: pirosra középen ütni, kékre oldalt, nagyra a két kézzel egyszerre...)

Képek
2014.07.19. Tokió, Matsuri Hanabi
2014.07.20. Kamakura
2014.07.20. Okonomiyaki
2014.07.21. Shabushabu
2014.07.21. Shinjuku Gyoen
2014.07.21. Shinjuku, Takashimaya
2014.07.22. Akihabara, Ghibli Múzeum
2014.07.23. Nokogiriyama

Tavaly nem jött össze a holland con, de idén ügy döntöttünk elnézünk. Venom még korábban mondta, hogy Yuriko el fog jönni. A héten szólt, hogy akkor nem felejtettem el. Hát de, teljességgel. Végül úgy döntöttünk csak vasárnap megyünk ki a 3 napból. Persze utólag kiderült, hogy pénteken este Origa köncert lett volna (ellenben szabadnapot nem tudtam volna kivenni úgyse), illetve a programok többsége szombaton van. Viszont a cosplay verseny, amin Yuriko indult vasárnap volt és azt mindenképpen szerettem volna látni, valamint csak vasárnap volt értelmes időben karaoke (a többi napon csak esti programként szerepelt, míg vasárnap délutáni).

Reggel indultunk a vonatállomásra, ami szerencsére gyalogos távolságban van. Olyan 50-60 perc alatt le is értünk Hágába, onnan még (azt hiszem) 11 megállót kellett menni villamossal. Akit érdekel, a vonatjegy 11 euró, a villamos 2, a vasárnapi belépő 26 (szombati 37, pénteki 26, a teljes 3 nap 61). Tehát oda-vissza számolva csak a vasárnap személyenként 50 euró (persze lehet maradni a többi napra és keresni szállást, ami amúgy brutál árban van Hollandiában). Ellenben nagy örömünkre szolgált, hogy az amszterdami OV-chipkaart működik Rotterdamban, Hágában (és persze a vonaton is). Jelentősen egyszerűsített.

Fél 11-re már a helyszínre értünk. Simán bejutottunk az előre kinyomtatott jegyünkkel (con előtti napon vettem meg este, online), kaptunk kitűzőt, amit bele kellett rakni a tartójába (mókás volt, hogy pont nem fért bele, így le kellett hajtani) és fel kellett tenni. Ki volt írva, hogy a piros zónákba (pl előadóterem) nem szabad bevinni táskákat, le kell tenni az ingyenes ruhatárban. Nem akartuk egyelőre lerakni, úgyhogy körülnéztünk. Sok-sok terem volt, de jelenleg még üres volt minden, alig voltak a helyszínen. Végül az infópultnál megkérdeztük hol lesznek a gósok - ahova majdnem eljutottunk, de a shógisok megállítottak. Úgy döntöttük kipróbáljuk. Maga a játék érdekes, de teljesen feleslegesen vannak elbonyolítva a bábuk. A meglévő japán tudásomnak köszönhetően meg tudtam mondani melyik bábu melyik, de mondjuk csak ránézve gyorsan a táblára marhára nem lehetne megmondani mi hol van és mi az állás. Lehetne legalább színekkel megkülönböztetni a karaktereket, ha már a piktogram nem jó. Maga a szabály viszont érdekesnek tűnt, viszont másfél óra alatt nem jutottunk el oda, hogy befejezzük SOmmal az első játszmát (Yuriko kétszer odahött hozzánk közben ^.^). Két alkalommal is komoly veszélybe került a királyom, SOmé egyszer, de csak nem lett megoldás. Végül úgy döntöttünk abbahagyjuk (azért mégis, már elég késő volt) és megnéztük a gós részleget. Csak éppen kezdőket oktattak, de volt kirakva gó probléma - ezt lehetne nálunk is, mert tök jó volt -, azt megoldottuk, majd mentünk a boltokhoz.

A boltokhoz egy bejárat volt és egy kijárat. Elég nagy téren voltak és elég nagy volt a választék. Tulajdonképpen minket csak pószterek érdekeltek ezúttal, azt végül találtunk is. Kaptunk egy hatalmas zacskót, amit már jobbnak tűnt letenni a ruhatárba. Szerencsére nem volt sor, pillanatok alatt beraktuk, kaptunk matricát, amit rá kellett tenni a kitűzőjegyre. Az előadó előtt hatalmas sor állt, de szerencsére hamar kiderült, hogy még nem nyitották ki az ajtókat, ezért a sor. Nyitást követően hamar bejutottunk. A helyszín hatalmas volt, csak néztem. Nagyon jól is nézett ki, rengeteg ülőhely is volt. Yuriko a 7. volt. Őszintén az első 6 előadás nem nyűgözött le túlságosan (plusz nem tudom miért volt jó, hogy olyan sötét volt azoknál az előadásoknál, nem nagyon látszottak a jelmezek - utólag kiderült, hogy mert itt az előadáson volt a hangsúly), Yuriko volt az első, akinél a tömeg morajlott, éljenzett. Vele együtt kifejezetten érdekes előadások következtek. Jó lett volna végignézni, de mindenképpen szerettem volna a karaokét is megnézni, ezért a felénél kimentünk.

A karaokét a Soramimi Karaoke csapata csinálja és sokban hasonlítanak hozzánk. Ők sem nagyon találtak megfelelő eszközt, ám ők a KaraFunra sem bukkantak rá, így végül maguknak csináltak szeresztőt és lejátszót. A lejásztó jelentősen egyszerűbb, viszont megvan az az előnye, hogy egy van vonva a jelentkezéssel. Miután saját program, hozzánk hasonlóan a számaikat is maguk csinálják. Eléggé hasonló darabszámot sikerítettek összehozni, bár azért vannak eltérések. Ami viszont egészen más, az a jelentkezés módja. Nálunk ugye nap kezdetén indul a lista, a számot kiválasztva kapsz egy sorszámot. Ez alapján követheted, hogy kb mikorra kerülsz sorra (1 szám durván 5 perc), majd név szerint hívunk. Itt a karaoke fél órás blokkokra van osztva. Minden fél óra kezdetekor oda lehet menni és jelentkezni, összesen 6 személy vagy csoport (tehát ők is 5 perccel számolnak). Csak a számot írják be, a nevek nem is kellenek, majd a 6 összeírásával rögtön indul is a program. Innetől teljesen automatikus minden, a gép kisorsolja a 6 közül ki lesz a következő, majd kb egy percen belül indítja is a számot. Ha nem értél ki, nem értél ki, a szám indul. Viszont mivel kicsik a blokkok, elég valószínű, hogy ott lesz az énekes. Emiatt viszont nincs csúszás, pörög a program.

Mikor odaértünk, még 20 perc volt hátra a blokkból. Amint végetért, elsőként mentem oda. Maria Holic - Hanaji számát kértem. Itt kicsit furcsa volt, mert elsőként jelentkeztem és elsőként is kerültem sorra. Kicsit későn is értem ki, addigra az egyik szervező - aki énekesként sokaknak besegített számoknál, ha nem tudták énekelni, vagy több szólórész is volt - más kis is ment. Végül így együtt adtuk elő a számot, egész jó lett. Viszont az meglepett, hogy alapvetően bár folyamatosna volt ének meg relatíve nagy volt a terem, annyira nem volt berendezve és nem volt túl sok szék sem kirakva. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen kevés vendégünk a karaoke alatt. Ráadásul csak egy 4 órás blokk, nem reggeltől késő estig tartó. Mindenestre kellemes volt, érdekes volt látni, hogy boldogultak mások, hova jutottak hasonló kiindulási pontból.

Karaoke után gondoltunk még egyszer benézünk a boltokba. Mivel kellett a telefontöltő, karaoke alatt SOm kivette a ruhatárból a cuccainkat. Hát most meg nem engedtek be a pultokhoz, ami mókás, mert ott kaptuk azt a nagy zacsit. XD Felkerestem Yurikót is. Sajnos sok időnk nem volt beszélgetni, de jó volt találkozni. Végül úgy döntöttünk ismét megpróbálkozunk a boltokkal, így leraktuk ismét a cuccokat a ruhatárba. Vásárlás után még a shógisokhoz is visszanéztünk, akartam még tőlük kérdezni pár dolgot (pl. miért különbözik a két király). A gósokkal együtt már összepakoltak addigra. Nem sokkal később ismét visszaálltunk a ruhatárba (a sorban mögöttem lévő srác legalább 2 fejjel volt magasabb - aki már látott tudja, nem vagyok alacsony -, legalább 220 cm magas lehetett O.O), majd elindultunk hazafelé.

Alapvetően a helyszín nem rossz, de nem túl jó a helyszín kihasználása. Rengeteg terem volt, amiket kihasználatlanul hagytak. Simán lehetett volna minden program egy külön teremben egész nap. Reggel hosszú ideig nem volt semmi (még szerencse, hogy voltak workshopok). A külföldiekre viszont nagyon tekintettel vannak, minden kivolt írva angolul is, valamint a legfőbb programok is angolul voltak (volt kisebb beszélgetős program hollandul). Ami a beléptetést illeti, nagyon jól szervezett volt, nagy monitorokon ki volt írva mi merre van. A helyszín is nagyon jól ki volt plakátolva. Ami nagyon-nagyon tetszett, az az óriási vendégkönyv, ezt is jó lenne megvalósítani nálunk. A tatamis szoba is hangulatos volt, valamint a pár eurós japán halász játék - csak halak helyett ping-pong labdákkal - is jó volt.

Nem bántam meg, hogy eljöttem. Nem lenne rossz jövőre elnézni egy kicsit pörgősebb napon is.

Képek

Utóbbi időkben rengeteg minden történt. Olyannyira, hogy nem is igazán volt alkalmam blogot írni.

Kezdve azzal, hogy a tavaszi con utáni héten hazautaztam. Történtek rossz dolgok és történtek jók is. Legfőképpen már nagyon hiányzott mindenki, jó volt ismét hazalátogatni.

Lezajlott az idei C24 verseny is (promo), határozottan sikeresen.

Hosszú évek óta először ismét neveztem egy góversenyre ( a klubunk riporterének utólagos beszámolója). 3-at nyertem a 6-ból, ami ennél a versenytípusnál már jónak számít (4 győzelemtől díjazás XD), azt hiszem jövőre is indulnék. Kellemes volt 3 napon át szinte csak góval foglalkozni (mondjuk ez erőteljesen köszönhető SOmnak is :).

Azt hiszem azt sem említettem meg, hogy SOm legidősebb húga, Rozi is eljött hozzánk a barátjával látogatóba, nagyon jól telt el az a pár nap is. Rengeteget sétáltunk és meglátogattuk Keukenhofot is, ami egy hatalmas virágoskert Lisse városa mellett, nem messze Haarlemtől.

Hamarosan SOm szülei is ellátogatnak hozzánk, illetve mi is elutazunk Japánba ismét.

Most hétvégén pedig volt a cégünk idei kirándulása. Ezúttal is Frieslandra utaztunk el vitorlázni (sőt, ezúttal motorcsónakozni is!) - ám most egy másik szálláson voltunk, ami szerintem sokkal jobb volt a tavalyinál. Rendkívül jó volt és hihetetlen - szokatlanul - jó napos és meleg időnk volt.

Képekkel még mindig nagyon elmaradásban vagyok, azért legalább újakat most tettem fel:
Amsterdam International Go Tournament
Sailing Company Event

Egyik este egy tompa puffanást hallottam. Elég valószínű volt, hogy a cica lepottyant a kis szekrényről a hálónkban. Reggel azt vettük észre, hogy a cica nem igazán tud felugrani a magasabb helyekre (hezitál, néha megpróbálja, de akkor csak a két mellső lébéval jut fel, majd visszaesik). Ennek ellenére rohangált. Aztán ez nem nagyon javult, de továbbra is rohangált, majd hétvégére elkezdett sántítani. Na ez már nagyon nem jó, de mivel hétvégén nem volt akkor már állatorvos nyitva, így másnap kértünk időpontot. Csak keddre kaptunk. Mikor elvittük az állatorvoshoz, már guggoló járásban kezdett el közlekedni, ami eléggé szokatlan volt. Megvizsgálták, megröngenezték, de rendbennek tűnt. Azért rákérdezett az állatorvos, hogy nincs-e székrekedése, de igazából a felvételek alapján rendbennek tűnt ahhoz képest, hogy aznap akkor még nem volt alomban egyáltalán, illetve a pocija is megfelelőnek tűnt. Abban maradtunk, hogy mivel láza van, kap láz- és fájdalomcsillapítót és ha nem javul egy hét múlva sem, hozzuk el ismét.

Pár nap múlvára még rosszabbul lett. Addig még barátságosabb volt, mint szokott, ehhez képest teljesen visszahúzódó és félős lett (nem nagyon viselte jól az állatorvoshoz vitelt, amit meg tudok érteni). Csütörtökön eredetileg fodrászhoz mentünk volna. Mentünk is, de nem tudtak már fogadni senkit (nem ártott volna időpontot kérni), így hazamentünk. A cica annyira rossz bőrben volt, hogy hívtuk az állatorvost, hogy lehet tényleg kialakult a cicánál székrekedés, kezeljük arra, az utóbbi pár napban nem nagyon intézkedett efélét a cica (ezt nehéz biztosra mondani, mert 2 cica van és az almokat vegyesen használják, kinek melyik a szimpatikusabb éppen). Kaptunk még aznap laxatívot és másnap reggelre időpontot fél 10-re (aznapra volt nekem is időpontom az orvoshoz fél 12-re). Elmentünk még szavazni is, majd nagy nehezen, de sikerült a cicának beadni a cuccot. Más

nap reggel aggódtunk is, hogy totál fél tőlünk a cica, hogy fogjuk így elvinni. Na meg persze megérezte azt is, hogy hova vinnénk, így nagoyn nem volt együttműködő. Sikerült rosszul is megfognom és a kosarát fellökve elengedtem, amit már annyira nemtolerált, hogy beleharapott a kezembe. Valahogy azért sikerült a szállítókosarába belejuttatni, így időben odaértünk az állatorvoshoz. Ott úgy döntöttek megismétlik a kezelést és javasolták, hogy hagyjuk ott a cicát délutánig. A kezemet is ellátták, kaptam fertőtlenítést, kötést és mondták, hogy menjek el a háziorvoshoz, mert valószínűleg kell, hogy kapjak antibiotikumot és/vagy tetanuszt. Addigra már 10 volt. Hát gondoltam jó, van még kis idő, elrohanok a háziorvoshoz.

Szerencsére hamar odaértem. Ott mondták, hogy televannak, de kaphatok időpontot fél 12-re. Mondtam, az nem lesz jó, inkább később, mert pont akkor kell lennem a másik dokinál. Mondták, hogy nem baj, szorítanak helyet, várjak kicsit. Meg is kérdezték amúgy, mi a probléma, meg rá is kérdeztek, miért a kötés. Szerencsére a többi várakozó beteg is mókásnak találta az egészet és nem bánták, hogy behívtak előttük (uh, pedig nekik volt időpontjuk is >.<). Doki mondta, hogy nem kell tetanusz, de antibiotikum mindenképpen (amihez fel kell hívnom az véralvadásgátlós dokikat is, hogy szóljak, mert az adagolás változik). Kaptam receptet. Még megjegyeztem is, hogy vegyek egy Biotex nevű cuccot, vízbe tegyek belőle és áztassam a kezem 10 percig. Hát oké, bár már fertőtlenítve lett.

Rohantam el, pont odaértem a másik dokihoz. Utána irány volt a gyógyszertár, majd a bolt. Na ott aztán néztem. Kiderült, hogy ez a Biotex izé egy kézi mosószer... És van rajta kép, hogy kíméletes a kézhez, de ne használd, ha seb van a kezeden. Rákerestem, és kiderült, hogy tökre elterjedten használják ezt a cuccot fertőtlenítésre Hollandiában. Eszem megáll. O.O Azóta vettünk betadine-t, jól jön a háznál. XD Hazamentem, leültem kicsit dolgozni így délután 1-kor... Fél 3-kor meg már rohantam is vissza az állatorvoshoz a cicáért. Mutattak videót is arról, hogy hogyan sétál a cica, határozottan javult, de azért még nem tökéletes, valószínűleg még mindig vannak fájdalmai. Idehaza az első dolga a kanapé alá bújás volt.

Aznap már nem is igazán láttuk a cicát, gyakorlatilag elbújt a kis raktárszobában. Ma délután viszont ebédre előjött, majd utána kezdett ismét barátságosabb lenni. Odajött egy-egy kis apró falatkára (ami jó is, mert elég sok súlyt vesztett >.<), sőt még engedte is megsimogatnia magát, később pedig már ő maga jött odadörgölőzni.

Úgy néz ki kezd javulni, bár még azért nem tökéletes. Még nem ugrál és még kicsit csapzott, de határozottan javul. A kezem meg nekem is még fáj és a kapott antibiotikum miatt nem mehetek napra (konkrétan ez van a leírásában) - persze, hogy gyönyörű napsütéses idő van. XD

Majd még igyekszem nem lustálkodni és rakni fel több beszámolót (van még miről), na meg a továbbra is elmaradt képeket sem ártana, csak még mindig nem volt alkalmam kiválogatni őket. x.x

Addig is azért 2 videó a cicákról:
Binti és Angus a kihúzott kanapén
Binti iszik a csapból

Voltunk Hágában szavazni. Mivel nem voltunk még, úgy döntöttünk körül is nézünk arrafelé, így Mateuszékkal együtt lekocsiztunk oda reggel. Először a követségre mentünki, ahol teljesen meglepődtünk a magyar kiírásokon (végülis logikus). Egyszerre álltunk a sorba. SOm pár percen belül be is jutott, én vártam egy órát is, mire bejutottam. Nem volt túl jól szervezve (4 asztalhoz lehetett menni, a régiókat ezek között osztották el - a legtöbben valahogy ugyanahhoz jutottak, így míg az egyiknél állt a sor, a többi szinte végig üres volt - legalábbis amíg ott voltam).

Utána sétáltunk a környéken, hát elég jó környéken van. Kertesövezet, csatornával, növényekkel, parkkal. A hágai tengerpart fél órára volt onnan gyalog. Kolléga ajánlotta, hogy nézzünk el oda, de egyáltalán nem számítottam csodás homokos tengerpartra. Lehet hűvös volt és nagy szél, kifejezetten kellemes volt a parton sétálni.

Séta után ebédelni mentünk egy parti étterembe. Halat buktuk sajna, mert hiába tengerpart, koradélután akkor is csak hollandias ebéd jár, tehát kenyér (mondjuk volt levesük is, ami elég jól nézett ki, de nem akartunk sokat enni).

Ebédet követően Leidenbe kocsikáztunk, ahol szintén sétáltunk a városban. Hága eléggé más Amszterdamhoz képest, de Leiden pontosan olyan, csak valahogy sokkal kisebben és aranyosabban. Voltunk egy palacsintázóban is, amiről kiderült, hogy korábban Michelin csillagos is volt és lehet ott kapni baconos-sajtos palacsintát (meglepően jó rá a cukorszirup), valamint gyömbéres-almakarikás palacsintát, stb.

Előtte lévő nap kókuszgolyót készítettem és vittem fel az emeleti néninek. Megbeszéltük vele, hogy majd átjön a cicák gondját viselni. Nagyon aranyos néni egyébként, mesélte, hogy régebben voltak nála magyar cserediákok.

Múlt héten voltak nálunk Roziék. Kellemesen telt a hét. Szerdán 5-en Mátéval együtt mentünk közösen vacsizni, majd otthon kártyázgattunk. Csütörtökön elmentünk meglátogatni Keukenhofot, ami egy hatalmas virágoskert (első soron tulipánok, de nem csak). Nagyon szép idő volt napközben, jól esett a virágok között sétálgatni. Az mókás volt, hogy hazafele belefutottunk Mateuszba az vasútállomáson, mert pont úton volt Lengyelországba.
Pénteken ellátogattunk a Rijks múzeumba. Persze elfelejtettünk elővételben jegyet venni. Brutálisan sokan voltak a jegynélküliek sorában, de szerencsére sikerült telóról online venni, elfogadták a jegybeolvasást a telefonról (nem jutottunk volna be különben zárásig sem). Egészen sok mindent meg tudtunk nézni. Este indonéz étterembe mentünk (tök jók ezek a mogyorós-kókuszos ételek), majd sétáltunk az éjszakában.
Szombaton vizibicikliztünk. Hihetetlen nagy tömeg volt, így végül úgy döntöttünk nem 2-t, csak 1-et bérelük. Ki tudja meddig vártunk volna arra, hogy felszabaduljon még egy. Roziék tekertek, jó sok eddig még nem látott helyre is eljutottunk. Este tortáztunk, meg Rozi sütött egész csirkét citromosan (na meg reggel kalácsot!). Nagyon finom volt.
Vasárnap mi pihentünk, kimostunk, Roziék pedig még beszereztek pár cuccot otthonra, valamint sétálgattak a környéken. Elkísértük őket a reptérre, majd mivel gyönyörű szép idő volt, elmentünk ebédelni a melóhelyem közelében lévő tésztáshoz. Kellemes volt az emeleti teraszon eszegetni, a parton a 20 fokos napsütésben (azóta persze esik és hideg van...).
Tök jó volt, hogy itt voltak (és szuper, hogy báty is már tervezi, hogy idén is jön \o/), remélem nekik is tetszett. :) Hamarosan mi látogatunk haza, aztán majd nyáron ismét irány Japán!

Rengeteg kép készült mostanában. Igyekszem feltenni őket, de jelenleg ismét szolgálatos vagyok, így jelenleg nem sok időm meg lehetőségem van rá.

Citrusos steak spárgával

Szósz:

• 200g tejföl
• 3 ek szójaszósz
• 2 gerezd tört fokhagyma
• 2 ek csiliszósz
• 1 kk cukor
• 1 kk só (nem kell, ha a csiliszósz sós!)
• 1 kk citromlé
• 1 kk citromfűpor

• fehér spárga
• pirított szezámmag
• apró rák (vagy rákkonzerv)
• fehérbor
• feketebors
• steak marhahús
• lime feketebors (feketebors és szárított lime héj, de vegyes citrus héja is jó)
• vaj
• olaj

1. A húsokat mindkét oldalát alaposan dörzsöljük be frissen őrölt feketeborssal, majd szórjunk rá a lime-os feketeborsból is. Tegyük be a hűtőbe lefedés nélkül. Keverjük össze a hozzávalókat a szószhoz, majd tegyük félre. Ha túl sós, tegyünk hozzá még cukrot és citromlevet. Ha sótlan, sózzuk.
2. Pucoljuk meg a spárgákat és enyhén olajozzuk be őket (legegyszerűbb, ha papírtörlőre öntünk olajat, majd azzal végigtöröljük a spárgákat), majd helyezzük őket grillrácsos vagy normál serpenyőbe. Le is fedhetjük sütés közben. Akkor lesz kész, mikor már kicsit emgbarnult, megpuhult.
3. A spárgával egyidőben vajazzunk ki egy másik serpenyőt, tegyük rá a húsokat.
4. Nagyjából 3-5 percig süssük, majd forgassuk meg. Süssük további 5 percig, majd tegyük félre a húsokat.
5. A serpenyőbe, amiben a húst csináltuk, tegyük a rákokat és öntsünk rá egy kis fehérbort. Főzzük pár percig.
6. Tálaláskor tegyük a húsokat egy tányérra, mellé a spárgát és a rákot, valamint a szószt.

---

Fehérrépás-mézes csirke tepsis burgonyával

(ezen recept alapján)

• kb 1kg hámozott apró szemű krumpli
• egész csirkecomb kettévágva (adagonként 1)
• adagonként fél fehérrépa
• 4ek tejfől
• 2 ek darabos mustár
• 2 gerezd tört fokhagyma
• 150 ml csirkealaplé
• 2 ek méz
• friss kakukkfű felaprózva
• 1 ek tárkony
• olaj

1. Keverjük össze a tejföld, mustárt, fokhagymát, csirkealaplevet, tárkonyt és kakukkfüvet.
2. Helyezzük a krumplit és a csirkéket a kiolajozott tepsire. Öntsük rá a masszát és a mézet.
3. Süssük 1 órát 200 fokon vagy 180-on légkeverésesen (azért hamarabb nézzünk rá, a csirkének 40-45 perc is elég lehet, a krumplinak viszont sok idő kell)., míg a krumpli meg nem puhul.

---

Almás pite

(ezen recept alapján)

---

Bújtatott karfiol

(ezen recept alapján)

---

Kókuszgolyó

(ezen recept alapján)

• 50 dkg darált háztartási keksz
• 10 dkg vaj szobahőmérsékleten
• 2 evõkanál kakaó
• 20 dkg porcukor
• 1 mokkáskanálnyi rumaroma
• 1 csomag kókuszreszelék
• meggybefőtt vagy feketecseresznye leve és a gyümölcs
• 100 ml kávé

1. Keverjük össze a kekszet, vajat, kakaót, porcukrot, rumaromát.
2. Adjuk hozzá a kávét és annyi befőttlevet, hogy sűrű masszává gyúrhassuk.
3. Kóstóljuk meg, hogy megfelelő-e.
4. Vizes kézzel formázzunk apró labdacsokat és tegyünk a közepébe 1 meggyet.
5. Forgassuk meg a kókuszreszelékben.

---

Thai kókuszos csirkeleves

(ezen recept alapján)

• 2 ek növényi olaj
• kb 100 g gomba felcsíkozva (legjobb a vegyes gombaválogatás)
• 1 db piros kaliforniai vagy kápia paprika kb 1 cm-s darabokra vágva
• 4 ek reszelt gyömbér vagy gyömbérszósz
• 4 gerezd tört fokhagyma
• 1 cirtomfűszár függőlegesen kettévágva (igazából otthon még nem láttam, itt a sima boltban kapható, így néz ki)
• 2 ek sambal oelek (csilipaszta)
• 7,5 dl csirke vagy zöldségalaplé
• 200g csirkemell
• 3 dl könnyű kókusztej
• 4 ek halszósz vagy szójaszósz
• 1 ek cukor
• 3 újhagyma feldarabolva
• 3 ek friss koriander
• 2 ek limelé

1. Olajon pirítsuk meg a csirkemellet, majd tegyünk félre.
2. Kiolajozott lábost közepeslángon melegítsünk. Adjuk hozzá a gombát, paprikát, gyömbért, fokhagymát és citromfüvet, pirítsuk 3 percig.
2. Adjuk hozzá a csilipasztát, főzzük további 1 percig.
3. Adjuk hozzá az alaplevet, kókusztejet, halszószt, cukrot és forraljuk fel.
4. Vegyük alacsonyabbra a lángot és főzzük 10 percen át.
5. Adjuk hozzá a csirkét, melegítsük vissza, kb 1 percig.
6. Dobjuk ki a citromfüvet.
7. Tálaláskor adjunk hozzá ízlésnek megfelelően lime levet, koriandert és zöldhagymát.

A héten begyulladt a fülem. Kis melegítés segített rajta, azonban a fájdalom átment a torkomra, majd rá be is lázasodtam. Péntek estétől hétfő reggelig 38,2 és 39,4 között mozgott (főként 38,4 volt). Mikor 39 fölé ment, vettem be aszpirint rá - volt még 2 otthon (a szívre szedett gyógyszerekre egyedül ez volt ajánlott). Na ma elmentem a dokihoz is, kaptam antibiotikumot. A gyógyszertárba menve meg is kaptam, ahol szóltak, hogy elküldték a vérhigítós szervezetnek, hogy most szednem kell. Kérték, hogy hívjam is fel őket, de mivel csak 4-ig lehetett volna és amúgy is holnap megyek megint vérvételre, ezért nem gond, ha nem. Akartam venni aszpirint is, na de ekkor ért a meglepetés. Azt mondják nem lehet, szigorúan tilos a vérhigítómmal együtt bevenni. Olyannyira, hogy a gép nem is engedi, hogy olyan beteg vegyen belőle, aki aktuálisan szedi. Utólag utána is néztem, hogy azért nem szabad, mert erősíti a hatását (magyar infó erről itt). Na ezt jó tudni. Szerencsére nem szedtem be belőle sokat, csak szombaton és vasárnap 1-1-et, de nah. x.x Akartam venni SOmnak is a náthájára valamit, de megint csak elég nehézkes volt. Végül sikerült elmagyarázni, hogy én semmiképpen sem veszek be belőle, nyugodjanak meg, a férjemnek lesz, így adtak végül. Lényeg, oda kell figyelni nagyon, hogy milyen gyógyszereket veszünk be együtt!

Nagy újság, hogy a cicák egyre barátságosabbak. Angus ma kétszer is végigsétált a laptopomon, majd második alkalomnál - most először - átmászott az ölembe és le is ült ott pár percre. *.*

Jó későn állok neki a blogírásnak, ennek igazából két oka van. Egyik, hogy megvolt az első duty hetem, ami alatt semmi lehetőségem nem volt gép elé ülni (igazából nem sok probléma akadt a héten szerencsére, viszont az ethernetkábel, a billentyűzet és a monitor az asztali gépem helyett a melós laptopomra volt dugva). Másik pedig, hogy nem nagyon volt időm a képek kiválogatására sem.

A héten a holland órán azt javasolták, hogy nézzünk holland nyelvű filmeket. Többet is ajánlottak, így úgy döntöttünk szombaton áthívjük Mateuszt és Dariát, hogy megnézzük valamelyiket. A Zwartboek címűre esett a választás (teljesen véletlenszerűen, nem néztünk előre utána melyik miről szól). Mivel azonban egy második világháborús filmről van szó, a filmben egyenesen többet beszéltek németül, mint hollandul, na meg keveset ugyan, de angolul is. Talán nem ezzel tanultunk a legtöbbet, bár az érdekes volt, hogy pont előfordult a filmben a régi posszesszív forma, ami ma már nem a nyelv része (németben még megtalálható).

Korábban volt szó arról, hogy a lengyeleknél is van gombóc, de míg náluk sós változatok, nálunk édesek. Említették a lengyel boltot is, amiben kapható igazi túró, így úgy döntöttem elnézek oda, hogy csinálhassak túrógombócot. Hát azt kell mondjam, szuper az a bolt! Tényleg kapható igazi túró, valamint kefír is, meg egy csomó nálunk is kapható dolog, például Knorr kockák, Vegeta, puszedli... Azt hiszem ide vissza fogunk még menni. :)

Megnéztem a Dragons: Riders of Berk (How to Train Your Dragon) sorozat első évadját (magyarul Sárkányok: A Hibbant-sziget harcosai néven fut). Nagyon tetszett. A film folytatása, ekkor már a sárkányok a vikingekkel együtt élnek, de még vannak fennakadások. Ötletesek az epizódok, jó humorúak is. Érdekes, hogy bár neveken kívül ennek sincs semmi köze a könyvsorozathoz, nagyon jól megállja a helyét. Ami a legnagyobb különbség egyébként a két történet között, az Toothless. A filmben és a sorozatban ő egy rendkívül ritka Night Fury, addig a könyvben ő egy átlagos és kifejezetten pici Common/Garden sárkány. Pimasz, rengeteget evő, érdekvezérelt kis disznó, de mégis nagyon aranyos történetek kerekednek belőle. Ajánlanám bátran gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Köyben most nézem, hogy az első három kötet nálunk is megjelent (1. Cressida Cowell (III. Harákoló Harald): Így neveld a sárkányodat!; 2. Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz!; 3. Cressida Cowell & Nigel Baines: Így tanulj sárkányul), bár jelenleg nincs nyomtatásban.

Az amszterdami gó klubban oktatás indult. Mostanában több kyu-s játékos érkezett, így úgy döntöttek csinálnának két oktatócsoportot. Az első óra még eléggé nehézkesen ment (még nem voltak pontosan tisztában azzal, hogy micsoda erőkülönbségek vannak a játékosok között), de ígéretesnek tűnik. Hamarosan lesz az első az erősebb kyu-soknak. Azóta voltunk már pár otatáson. A legjobban az tetszett, amikor a Go Opening (Fuseki) könyvbből oldozgattunk meg problémákat (jópofa volt, ahogy néha leálltunk vitatkozni hogy akkor most miért is az a megoldás, ami), meg amikor a klubb legerősebb játékosával körjátszmáztunk. Voltunk olyan 10-11-en, egymás után sorban léptünk, mindig az aktuális táblához kellett a lehető legjobb lépést megtalálani. Kifejezetten szórakoztató volt.

A korábbi beszámolónál még meg akartam említeni a cicákat is. Rendkívül bizalmatlanok voltak Mateusztékkal szemben, szépen lassan merészkedtek csak közelebb. A film végére már hajlandóak voltak 1-2 méteres közelségbe merészkedni hozzájuk, de utána ismét távolabbra mentek. Binti mikor megijedt, rögtön mögém bújt, törleszkedett hozzám. Persze nem lett volna bajom azzal, ha kicsit barátságosabbak lennének másokkal, de azért akárhogy is jól esett, hogy nem mennek oda rögtön a számukra még idegenekhez. Persze amint elmentek, rögtön előbújtak, hozzánk bújtak, megnyugodtak, vacsiztak. Aranyosak nagyon. Ami pedig a macskabefogadást illeti. Ha valaki úgy dönt, hogy menhelyről választ cicát, jól gondolja meg. Könnyen lehet, hogy hetekig, akár hónapokig távolságtartó lesz a cica. Eleinte enni se hajlandó, később is csak onnan tudni, hogy a házban van, hogy a kaja elfogy és az alom használatban volt. A barátkozás egy hosszú és türelmet ígérő folyamat. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy rendkívül jó érzés, mikor eljutsz oda, hogy a cica a bizalmadba fogad. <3

Azóta volt nálunk Máté is, finom steaket sütögettünk (vagy mondjuk azt, hogy néztük, ahogy ő tökéletesre süti XD), sörözgettünk, filmet néztünk (Gravity). A film nem volt rossz, de nem is annyira tetszett. Valahogy furcsa volt, hogy egyáltalán nem próbált szimpátiát kelteni a film a nézőben a karakterek iránt (igazából nem is hagyott időt a karakterek megismerésére egyáltalán) de még a főhős sem volt éppen túl szimpatikus. A cicák amúgy megint érdekesek voltak. Matuszék irányában Binti volt tejesen félénk és Angus volt bátor, most meg teljes szerepcsere. Angus elbújt, Binti meg még megsimogatni is engedte magát.

Étterem hét is volt, úgyhogy elnéztünk egy marokkói étterembe, a Noara's-ba. Meglepődtünk, hogy egyrészt tök közel van, másrészt igencsak kiemelkedő hely volt, érdemes lenne még visszanézni.

Készítettem kimchit a lenti recept alapján. Csak azt nem írja, hogy kell hozzá koreai csili, gochugaru. Szerencsére találtam is egy közeli kínai boltban. Meglátjuk milyen lesz, egyelőre a hűtőben érlelődik (meg egy kicsi adag szobahőmérsékleten).

Receptek:
- Túrógombóc - kiegészítés hozzá: a túróba kell porcukor és a tojás hozzáadását hagyjuk a végére, mert még előtte meg tudjuk kóstolni jó-e a keverék íze!
- Brokkolikrémleves
- Kimchi

Videók:
- A cicák játszanak egy rezgős bogárral
- A cicák játszanak lézerrel
- A cicák játszanak egy tolllabdával

Képek:
- Cicák
- Ételek
- Egyebek
- Noara's étteremben Mateuszékkal
- Mátéval steakezés

Cicafronton rengeteget fejlődtünk. Angus a héten először kézből is elfogadta a jutalomfalatokat, ma éjszaka pedig először engedte magát megsimogatni. Nagyon jó érzés, hogy szépen lassan a bizalmába fogad!
Megvolt persze az első rosszalkodása is, mert lelökött egy poharat, ami persze ripityomra is tört (pedig 1 méterről esett le, ráadásul szőnyegre...).
Az étrendjükön is kicsit módosítunk mostanában. Mivel a menhelyen csak tápot kaptak, így ugyanazzal etettük őket (ott Science Dietet kaptak, abból a halasat ímmel-ámmal eszik, a csirkéset viszont nagyon szeretik). Viszont rengeteg helyen azt írják, hogy érdemesebb nedves ételekkel etetni, így megpróbálunk napi egyszer azt adni nekik. Na persze csak lassacskán átállva, eddig kétszer kaptak és nagyon odavannak érte.

Elkezdtünk rendszeresen járni a gó klubba. Ez valahogy úgy történt, hogy pár hete írt nekem a holland gó klub vezetője, hogy jönnek gyengébb játékosok is (aka nem csak danosok), szóval jöjjünk, ha gondoljuk. Odamenve pedig rögtön felvetették, nem veszünk-e részt a versenysorozatukban, aminek tulajdonképpen csak az lenne a lényege, hogy felmérje a játékosok erejét. Hát mondtuk miért is nem. Na persze ez azt jelenti, hogy a következő 5 hétben kellene menni mindig. Miért is ne. Múlt héten szerdán egy háziverseny is volt, 5 fordulóval, blitz szabályokkal: 12 perc mindkét félnek, sudden death. Egy játszmát vesztettem idővel, egyet nyertem idővel, hármat sikerült végig lejátszani ennyi idő alatt. Hát elég húzós, kb 7 másodperc van lépésenként. Tök jó volt egyébként, bár elég strapás, remélhetőleg megpróbáljuk legközelebb is.
Az eseményről írtak angol nyelvű beszámolót is a weboldalukon, még minket is megemlítetek benne.

Tegnap jégkorizni voltunk, mert Daria kapott ingyenjegyeket a melóhelyén és elhívott minket. Most máshova mentünk, az olimpiai stadionba (Olympisch Stadion). Nagy ünnep volt éppen, lottóval és kaparós sorsjegyekkel, mert pont akkor ünnepelték a Szocsiban tartott téli olimpia eredményeit, miszerint a férfi gyorskorcsolya mindhárom érmét elvitték: aranyat, ezüstöt, bronzot. A női ma van, így annak még nem tudni az eredményét. Jól mutatja, hogy a gyorskorcsolya nagyon komolyan vett sport a hollandoknál.
Az esemény miatt viszont nagyon tele volt a helyszín. Rengetegen száguldottak a külső körpályán, de a belső tanuló pályán is nagy volt a tömeg. A vérhigító gyógyszer miatt eléggé fenntartásaim voltak - nem akartam elesni semmi esetre sem -, de szerencsére voltak kirakva tanulóknak ilyen fókaszánkók, amikkel stabilan lehetett korcsolyázni. Lehet ezzel nem tanulok meg, de tök jó volt úgy csúszni a jégen, hogy ez a cucc megtartotta az egyensúlyomat, ráadásul egészen gyorsan lehetett ezekkel haladni. SOm sajnos elcsúszott, mikor már mentünk volna le és meghúzta a lábát a térdénél és azóta is fáj neki. Borogatjuk, remélem hamarosan jobban lesz. >.<
Ami a lottót illeti nem nyertünk, de a kaparós sorsjegyek úgy voltak megcsinálva, hogy mindenki nyerjen legalább egy kesztyűt vele. Ráadásul tök jók ezek a kesztyűk, mert kapacitívek (fémszálasak az ujjaknál), így lehet a telefont kezelni benne. :)

A melóban is történtek újabb események. A héten meg lettem kérdezve, hogy vállalnék-e szolgálati feladatkört. Többen csinálják, így 2 havonta jutna rám 1 hétnyi extra feladat. Ezt azt jelenti, hogy azon hét alatt a nap bármelyik percében kaphatok értesítőt, hogy valami gond van és nézzek utána, valamint értesítsem az érintetteket. Elvileg nem sokakra bíznának ilyen feladatkört, szóval az önmagában is tök sokat számít, hogy egyáltalán felkértek. Egyelőre úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy hetet, aztán meglátjuk megy-e. Fizetés ezért teljesen külön járna, akkor is, ha nincs semmi teendő. Ha valami elfoglaltságom van pár órára, akkor megkérhetek mást, hogy vállalja el, illetve én is vállalhatok el más idejében pár órát, amit arányosan ki is fizetnek. Meglátjuk, február utolsó hetét kaptam. Addig nem ártana kicsit jobban megismerni a rendszerünk azon részeit is, amikkel eddig nem kellett foglalkoznom.

Receptek:

Klasszikus vörösboros marhapörkölt: csak 1kg-ot csináltam és 2 óra alatt megfőtt (figyelem, mert a száraz vörösbort nem említi a hozzávalóknál!); galuskával tálaltam (adagonként 100g liszt, 1 tojás, só és kevés víz)>
Csirkemájas gombapaprikás: SOm készítette el, rizzsel különösen jó volt; ez egy nagyon jó recept, nagyon ajánlom!

Tapasztalatok az első hét után:

Binti:

• 3 éves nőstény
• vörös cirmos fehér mellénnyel és fehér tappancsokkal
• a menhelyen azt tapasztalták, hogy független, kertben tartandó cica; el is vitte valaki, ám annyira hiányolta a többi cicát, hogy nem sok idő múlva vissza is vitték; másodjára sokkal szociálisabb volt a többi cicával, közülük Angusszal a leginkább, így vele ajánlották párba elvinni
• a leírása szerint eleinte visszahúzódó, kell neki idő az összeszokáshoz; türelmetlen, nem nagyon tud egy dologgal sokáig foglalkozni, hamar elvonja más a figyelmét; magas energiaszintje van
• érkezéskor a fürdőszobába zártuk őket, Binti már 1 óra múlva úgy döntött kijön szétnézni (ez valószínűleg hiba volt, még hagyni kellett volna bent szokni a helyzetet, de egyszerűen nem lett volna megoldható, hogy napokra kapjanak egy elzárt szoktató szobát)
• jó étvágya van az első pillanattól kezdve
• szereti a folyó csapvizet
• nem nagyon szokott elbújkálni
• ami a játékot illeti elég lusta
• szobatiszta
• a cicaház oldala a kaparófája
• nem jön elénk, amikor hazajövünk
• engedi magát simogatni, de csak ha ő kezdeményez
• véleményünk szerint ő a dominánsabb (tartok tőle a kaparófa probléma is ebből adódik, úgy vélheti a másik, hogy a cicaház Bintié), amellett posszesszív

Angus:

• 1 éves kandúr
• vörös cirmos fehér mellénnyel és fehér csizmával; bal szeme alatt fehér
• sokat nem tudunk a menhelyi előéletéről; más cicákkal rendkívül szociális; emberek irányában félénk, idő kell neki; igényli a búvúhelyeket; szeret enni
• a szoktató szobából csak órákkal később volt hajlandő előmászni, akkor is csak a hálószobába bújt át
• eleinte nem evett, pár napal később csak akkor, amikor nem voltunk jelen, de most már a jelenlétünkben is - messze nem tűnik olyan éhenkórásznak, ahogy azt a menhelyen említették; még mindig gyakori, hogy előbb Binti kieszi mindkét tálka tartalmának felét, utána jön Angus
• jobban szereti, ha a víz nem mocorog
• szeret elbújni (különösen a kanapé mögé)
• nagyon aktív, bár azokat a játékokat egyelőre nem szereti, amiknek térbeli kiterjedésük van - megijed tőlük (kivéve a plüssöket, csak azok meg nem mozognak); a lézert szereti, fel-alá rohangál utána a lakásban
• szobatiszta
• kifejezetten okos; igényli például, hogy az alom tiszta legyen, különben nem megy be; nem keres azonban másik helyet, hanem nyávog annál az ajtónál, amelyik mögött található az alomtisztító lapát
• erről igyekszük leszoktatni, de egyelőre a kanapét és vagy a fotelt részesíti előnyben, ami a kaparófát illeti
• elénk jön az érkezésünkre
• nem engedi simogatni magát, de a kezünket már megszaglászná (már amikor Binti nem löki odébb)

Képek: 2014.02.01. Binti és Angus ismét
Update: Módosítottam kicsit a galérián, hogy ne alul legyenek a képek. Már túl sok könyvtár van ahhoz. <.<

A héten koncertre mentünk az amszterdami Concertgebouwban:

Karmester: Semyon Bychkov
Cselló: Gautier Capuçon

Sosztakovics (Sjostakovitsj): I. Esz-dúr csellóverseny, Op. 107 (1959) (meghallhatható itt, karmester Carlos Kalmar)
Schubert: IX. "Nagy" C-dúr szimfónia, D. 944 (meghallhatható itt, karmester Wolfgang Sawallisch)

Határozottan tetszett mindkettő. A karmester és az előadók is nagyon jók voltak. Az épület is nagyon szép, érdemes megnézni a weboldalukon.

Kedden találkozó volt SOm magyar kollégáival és partnereikkel. Jó volt kicsit magyarul beszélni másokkal, további találkozók vannak tervbe véve a jövőben.