<>
(1513538097 UNIX)   2017-12-17 20:14
neo-hactar (rv 5)
Hanayama
Level 3

Delta

Level 4

Baroq
Devil
Donuts
Cylinder

Level 5

H&H
Spiral
Laby

Level 6

Quartet
News
Enigma
Japán - Képek
A beszámolók végére raktam a videókat és a képeket, de a könnyebb megtalálhatóság érdekében külön hozzászólásba is raktam őket. Itt vannak tehát a képek:

2014.07.19. Tokió, Matsuri Hanabi (a festival in Tokyo with fireworks)
2014.07.20. Kamakura
2014.07.20. Okonomiyaki
2014.07.21. Shabushabu
2014.07.21. Shinjuku Gyoen
2014.07.21. Shinjuku, Takashimaya
2014.07.22. Akihabara, Ghibli Múzeum
2014.07.23. Nokogiriyama

2014.07.24-25. Yudanaka Hotel Senjukaku
2014.07.24. Jigokudani

2014.07.26-29. FORUS
2014.07.26-29. Kanazawa
2014.07.26. Kanazawa, Matsuri Hanabi (a festival in Kanazawa with fireworks)
2014.07.27. 8ban Ramen
2014.07.27. Kanazawa, Nagamachi
2014.07.28. Kanazawa, tengerpart (beach near Kanazawa)
2014.07.29. Natadera

2014.07.30-31. Vissza Tokióba, Kamakura tengerpart (back to Tokyo, beach of Kamakura)
2014.07.31. Kushiage
2014.08.01. Kawagoe
2014.08.01-02. Naritai hotel és érkezés Amszterdamba (Narita and back to Amsterdam)
2014.08.03. Zsákmány (Loot)

Japán - Videók
Tokyo, tüzijáték (Fireworks in Tokyo)
Nokogiriyama, felhők a hegytetején (Nokogiriyama, clouds at the top of the mountain)
Erinával Taiko no Tatsujint játszunk (nem rémlett már miként kell játszani: pirosra középen ütni, kékre oldalt, nagyra a két kézzel egyszerre...) (playing Taiko No Tatsujin)
Jigokudani Yaen Koen, kismajmok játszanak (baby snow monkeys playing)
Jigokudani Yaen Koen, majmok a táblán (snow monkeys on the sign post)
Jigokudani Yaen Koen, fürdőző majmok 1 (snow monkeys having a bath #1)
Jigokudani Zaen Koen, fürdőző majmok 2(snow monkeys having a bath #2)
Kanazawa, taiko dobolás az utcán (taiko on the streets)
Kanazawa, tüzijáték 1 (Fireworks in Kanazawa #1)
Kanazawa, tüzijáték 2 (Fireworks in Kanazawa #2)
Kanazawa, a FORUS bevásárló hangjai (sound of the shopping mall, FORUS in Kanazawa)
Natadera, fények és tükröződések (reflections on the mountain of Natadera)
Natadera, hangok (sounds of Natadera)
Kawagoe, kabóca hangja (the sound of a cicada)
Japán - Tokió 2

Mako kikísért minket szerda reggel a buszhoz, amivel a kanazawai állomásra mentünk. Onnan mentünk Tokióba, Echigo-Yuzawán keresztüli átszállással. Az jó stresszes volt, 8 percünk volt átszállni (tehát fontos volt, hogy a vonat véletlenül se késsen) és bénáztunk a kapunál is. Értelmetlen módon mind a 3 jegyet egyszerre be kellett adni (vonatjegyet, helyjegyet az előzőn és helyjegyet a következőn). Szerencsére elértük a csatlakozást, így olyan 4 óra alatt Tokióba is értünk. Magára a szállásra 2 órával a check-in előtt érkeztünk, de ezúttal megkaptuk előbb a szobát (ez általában nem jellemző). Ez jól is jött, mert így előrevehettük a bevásárlást, így ismét ellátogattunk a Takashimaya depachikájába. Ott egy hawaii étteremben ebédeltünk, az is nagyon finom volt.

Csütörtökre így nem volt előzetes tervünk, úgyhogy úgy döntöttünk, ha már nyaralás és óceán vesz minket körül, lemegyünk a tengerpartra. Végül Kamakura mellett döntöttünk, olyan másfél óra alatt értünk le oda. A nap itt sokkal erősebb volt, mint bárhol eddig és a szürke homok burtál forró volt (csak papucsban lehetett rajta menni), béreltünk hát egy napernyőt, majd bekentük megunkat 50-es faktorú naptejjel és megmártóztunk a vízben. Teljesen más volt, mint Okinawán. Nagyon terület volt engedélyezve a strandolóknak, illetve hatalmas hullámok csapódtak a partra folyamatosan. Mókás volt, ahogy annyi ember hullámban ugrál el előlük. 50-es faktor ide vagy oda, jól leégtünk. Késő délután indultunk vissza, hogy még legyen időnk lezuhanyozni az esti program előtt.
Este Zolival, Erinával és húgával Kaoruval, valamint Sayakoval mentünk kushiagézni. Ez gyakorlatilag a japán nyárs (kanjija logikusan 串, kivételesen könnyű megjegyezni). Itt egészen vad dolgok is voltak a menün (elsősoron csirke, de volt pár hal is): csirkebőr, belsőségek, szív, máj, nyak, nattós mell, egész hal, wasabis angolna... Finomak voltak amiket próbáltunk. Utána még sétálgattunk kicsit, majd visszatértünk a szállásra összepakolni.

Pénteken csak késő estére volt szállásunk Naritában és mivel az aktuális hotelt el kellett már hagynunk, így úgy döntöttünk a cuccunkat a Tokyo Stationön hagyjuk és aztán Kawagoéba megyünk. Ez sajnos annyira mégsem volt egyszerű, mert csak nagyon nehezen találtunk 2 olyan coin lockert, amibe belefért a cuccunk. Egyiket a földszint legszélén, másikat a pince másik szélén. Olvastunk arról, hogy a pincében van egy utca kifejezetten rameneknek és nagyon jó a választék. Majd 2 óra bolyongás alatt se találtuk meg, úgyhogy feladtuk és végül ettünk mást (megjegyzem, mikor visszajöttük Kawagoéből, akkor rögtön megtaláltuk, csak akkor már nem volt rá időnk...). Igazis, elég érdekesek tudnak lenni az éttermek az ilyen helyeken (nagy bevásárlókban is ez jellemző). Hatalmas tömegek tudnak felgyűlni az étkezdék előtt arra várva, hogy sorrakerüljenek. Ráadásul minél hosszabb a sor, annál valószínűbb, hogy azt a helyet választja a következő arra tévedő: annyi ember nem tévedhet. Kawagoéba olyan másfél óra volt az út, így nem sok időnk volt ott, de mindenképpen meg szerettük volna látogatni Kurazukurit, ami az Edo-kori stílust őrzi. Ezzel együtt ellátogattunk a Toki No Kanehez nevű harangtoronyhoz is, ami már 350 éve üzemel, 6-kor, 12-kor, 15-kor és 18-kor harangoznak. Elvileg jellegzetes hangja van, de sajnos nem volt időnk megvárni.
Még ellátogattunk a Kitain templomhoz is, ahol a legjobban a 500 rakan tetszett. Oda bejutni persze nem volt egyszerű, a néni ránkszólt, hogy nehogy bemenjünk jegy nélkül (nem szándékoztunk, csak valami kiírást kerestünk), de azt persze nem tudta elmagyarázni hol is vehetnénk... Szerencsére volt ott egy bácsi, aki segített nekünk és megmutatta hol kell venni. Oldalt lehetett bemenni a Kitainba (mi szemből mentünk be, de ott nem lehet messzire jutni), ott lehet venni jegyet, amivel oda is be lehetett menni (így meglátogathattuk azt a nagyon szép díszes szobát, amit addig csak a másik oldalról szemből láttunk - csak onnan persze nem lehetett megközelíteni), valamint az 500 rakanhoz is kint. Az épületben ismét belefutottunk a bácsiba, akkor mondta, hogy nézzünk szét majd az 500 rakannál, ott fellelhető a kínai horoszkóp 12 jegye. Szerencse éri azt, aki megfogja azt a szobrot, amelyiknek az évében született. Rákérdezett, tudjuk-e mi a jegyünk és ismerjük-e a kanjiját. Kint is belefutottunk, ott meg szólt, hogy nagy vihart mondanak estére Narita környékére, úgyhogy időben induljunk majd el (szerencsére nem volt, vagy nem tapasztaltunk semmit belőle, mert végig fedett úton mentünk). Az 500 rakan lenyűgöző, 500 szobor, mind más érzelmet és cselekvést mutat be. Keresgéltük a kanjikat, de nem találtuk. Aztán rájöttünk, hogy az állatokat kell keresni, nem a kanjikat (pedig logikus lett volna, mert némelyikbe volt szöveg is vésveÖ. Nagyon érdekes volt, ezt is csak ajánlani tudom.
Siettünk vissza Tokióba, hogy összeszedjük a koffereket. Végül úgy döntöttünk azon az úton megyünk végig, amin beraktuk őket, akkor tuti megtaláljuk a lockereket. Sikerült is, csakhogy a második nem nyílt. SOm felhívta a megadott számot és kihívta őket (elég nehéz volt elmagyarázni, hogy igen, használtuk a nyitót és tényleg nem nyílt rá az ajtó). Pont, mire odaértek sikerült mégis kinyitnom. A koffer nagy volt és kitolta az ajtót, csak erőteljesen vissza kellett nyomni, utána ki lehetett nyitni. Ez most így evidensnek hangzik, de akkor ott nem volt az. Okos módon az utazási Suica kártyával lehet érte fizetni és azt felmutatva a gépnek automatikusan kinyílik a locker. Csakhogy nem nyílt ki ugye. Na mindegy, lényeg, hogy sikerült.
Olyan este 8 körülre értünk Naritába, onnan ingyenes busz vitt a hotelig. Ott nagy örömünkre közölték, hogy röstellik, de kifogytak a sima szobákból, úgyhogy extra költség nélkül megkapjuk az egyik luxuslakosztályukat. Wow. Legalább 30 colos TV, kanapé, 4 fős ebédlóasztal, óriási ágy, nagy kád és külön nagy zuhany. Reggeli óta nem ettünk, úgyhogy akármilyen késő is volt, megvacsiztunk az ebédlőben (igazából a szobára is lehetett volna kérni o.O), aztán elmentünk aludni, addigra már hajnali 1 volt.
Fél 7-kor keltünk, 7-kor pedig már indult a busz a reptérre. Ott először rossz sorba álltunk, de végül sikerült beadni a csomagot (hiába értünk ki korán, a téves sor miatt óriási tömeg kerekedett a megfelelőnél és jó sokat kellett várni). Mondták, hogy nyári nyaraló szezon van és hosszú a bejutás, úgyhogy siessünk. Na csodás, még a japán SIM kártyát is le kellett adnunk a Softbanknál. Száguldottunk oda, az elég gyorsan ment. Utána vissza, be a sorba. Na amilyen sokan voltak, olyan sok kapu volt nyitva, rendkívül gyorsan átjutottunk. Aztán még ismét sorba kellett állni az útlevelek miatt a kivándorlásnál. Nem sok időnk maradt a beszállásig, pár perc múlva már meg is indult.
A repülőút visszafele is sima volt. Frankfurtba érve annál kevésbbé. Kezdve azzal, hogy balesetet szenvedett a follow-me kocsink, így kellett várni másikra. Aztán másik kapuhoz tettek le, így meg kellett várni, míg a fogadó személyzet is átmegy. Aztán kiderült, hogy függővonattal egy másik épületbe kell átmenni. Ott ismét sorba kellett állni és megint átvizsgáltak minket (japán szabvány gondolom más, mint az európai). Itt viszont egyáltalán nem kezelték jól a tömeget, brutál sokat vártunk. Aztán újabb sor, a bevándorlásnál... Itt is sokan voltak, de szerencsére volt külön európai uniós sor, ami rövidebb volt. Eredetileg lett volna 2 óránk a kiszállás és beszállás között, amiből lett pár perc. Na persze a gép még késve is indult, úgyhogy végül mégis várni kellett... Este 7-re értünk haza (ami japán idő szerint ugye 7-tel több, tehát már hajnali 2). Akkor még kipakoltunk, foglalkoztunk a cicákkal, majd este 11-kor mentünk aludni végre. Mivel az órát Japánból érkezve 7 órával állítottuk vissza, így a 24 órás napból 31 órás lett. Reggel fél 7-kor keltünk és 30 órakor mentünk aludni (tehát másnap hajnali 6-kor). Álmosak voltunk, na. XD

Összességében nagyon kellemes nyaralás volt. Rengeteget rohangáltunk, viszont nagyon szép helyeket láttunk (külön szuper, hogy végre sikerült eljutnunk a Jigokudanihoz és a Nokogiriyamához!). Jó volt ismét találkozni Makóékkal és Zoliékkal, szuperek voltak a közös programok. Megyünk még máskor is! :)

Videók
Kawagoe, kabóca hangja

Képek
2014.07.30-31. Vissza Tokióba, Kamakura tengerpart
2014.07.31. Kushiage
2014.08.01. Kawagoe
2014.08.01-02. Naritai hotel és érkezés Amszterdamba
2014.08.03. Zsákmány

Japán - Kanazawa

Péntek koraeste érkeztünk Kanazawába (kis hasznos infó: japán vasúttal való útvonaltervezéshéz ajánlom a Hyperdiát), Satoshi jött ki elénk kocsival és vitt hozzájuk (útközben vettünk vacsorát a Mos Burgerből), ahol Mako bemutatta nekünk a nagyon cuki, mostanra már 4 hónapos Annát. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, átvettük a lehetőségeket a következő napokra. Kiderült, hogy másnap pont tüzijáték van Kanazawában is, úgyhogy úgy döntöttünk oda mindenképpen ellátogatunk.

Szombaton először is egy bevásárlóval indítottunk (röstellem, de nem jut eszembe a neve, rákeresgélve talán FORUS), ahol egy tonkatsusnál ebédeltünk (ez a japán stílusú rántotthús, ami általában sertésből készül).
Este Satoshival hármasban (Mako nem tudott eljönni esténként Annával sajnos) mentünk megnézni a helyi hanabit a Saigawa partján ülve. Igazából méretében hasonló volt, mint a tokiói, ám fél órával még hosszabb is. Jellegében azonban egészen más volt, itt inkább a nyáron volt a hangsúly, a színek és a virágformák domináltak. Utána elnéztünk a mini-matsurira, ahol is Mako kérésére vettünk baby castellát (ez igazából ízre olyan, mint a babapiskótánk, csak forró és puha, amolyan mini piskóta), majd egy jó kis sétát követüenk eljutottunk egy olyan utcába, ahol középen asztalok voltak, oldalt pedig standok és egy élő zenekar. Ott leültünk iszogatni kicsit, becsélgetni, majd végül az utolsó busszal mentünk haza.

Vasárnap Nagamachiba mentünk, ami Kanazawának a szamuráj időszakot megőrző területe, csupa régi stílusú házakkal, amelyekből többnek be lehet menni a kertjébe, illetve némelyiknél magába a házba is. A Nomura-ke házba mentünk be, ami rendkívül érdekes volt (és gyönyörű a kertje!), plusz itt hallottunk először arról, hogy turisztikai helyek is kaphatnak Michelin csillagot, ennek a helynek speciel 2 volt.
Ezután a 8ban (hachiban) rameneshez mentünk, ahol szuper jót ettünk. Otthon még beszélgettünk, pihentünk, vásároltunk, majd úgy döntöttünk pizzát vacsorázunk, úgysem próbáltuk még Japánban. Érdekes volt, négyzetes alakja volt, a pizzatészta meg inkább hasonlított kekszre, de kifejezetten finom volt.

Hétfőn Satoshinak pár órára be kellett mennie dolgozni, utána beszereztünk egy bentot (ezt a japán előrecsomagolt ebéd), majd Satoshival hármasban kinpakuzni mentünk. Ez egy helyi művészet, vékony aranyfólia formázása rögzítése tárgyakra. Nagyon érdekes volt és tökre örültünk, hogy a nagyját értettük japánul is. Az viszont nem volt jó, hogy nem hagynak túl sok szabadságot, pontosabban te választod ugyan meg a tárgyat és a kompozíciót, de a kinpaku folyamata alatt sokszor segítenek, javítják, gyakorlatilag nem hagyják elrontani a művedet. Ami egyrészről jó, de azért tényleg jó lenne akár elrontani is, de legalább teljesen magunk megcsinálni. És persze mondják közben, hogy milyen ügyesen megcsináltad - persze, ő javította ki a mellé lerakott fóliát. XD Amúgy jó szórakozás, mindenképpen ajánlom a kipróbálását. :) Először meg kell tervezni a kompozíciót és matricákkal leragasztani a tárgyadat - ezen matricáknak a belsejében ki van vágva a forma. Ezután ecsettel bekened ragasztóval, majd letörlöd a felesleges. Az aranyfólia két papír közé van téve. Először feldarabolod, majd óvatosan lesimítod a felső réteget és lefordítva rárakod a kivágott részekre és leszeded a felső réteget. Lenyomkodot, kisimítod. Gyors mozdulatokkal lerántod a matricát, majd fülpiszkálóval és kis törlővel leszeded a felesleges részeket, vigyázva, hogy ne szedd le a jót is vele. Végül becsillámozod, majd hagyod megszáradni egy napig.
Ezután ismét együtt 5-en mentünk el a kanazawai tengerpartra, ahol megnéztük a naplementét. A víz nagyon kellemesen meleg volt egyébként, a homok meg puha és fehér, nagyon kellemes. Fürödni azonban nem lehetett, mert már késő volt. További érdekesség, hogy a nyári fürdő szezon nyár közepe környékén véget is ér, mert akkor érkeznek a mérgesmedúzák és már veszélyes lenne fürdőzni.
Hazafele eredetileg steaket vacsoráztunk volna, de mivel nem lehetett elvitelre kérni, így végül a Coco Ichiban Ya helyre mentünk japán curry-ért (kare- - újabb érdekesség, hogy ezt a japánok nem evőpálcikával, hanem kanállal eszik). Érdekes, hogy a currynek 10-es skálán volt csípősségi szintje. -1 édes, 0 normál, 1-es csipős. Innentől az 1-es szinthez mérten közel logaritmikusan jöttek az erősségi szintek. 2-es az 1-es kétszerese, 3-as 4-szerese, 4-es 6-szorosa, 5-os 12-szerese, 6-os 13-szorosa, 7-es 14-szerese, 8-as 16-szorosa, 9-es 18-szoros és a 10-es 24-szerese. 6-10 közöttit ráadásul csak akkor kérhetsz, ha már korábban az 5-öst sikeresen teljesítetted. Ez egy kicsit elijeszti az embert, így én a 4-es mellett döntöttem, SOm pedig a 3-asat. Satoshi az 1-eset, Makonak pedig az édeset. Satoshi megkóstolta SOm 3-asát és brutál csípősnek találta. SOm derekasan legyűrte, azt mondta a határon van, de lehet még a 4-est is bírná. Én a 4-est egy darab csuklással (erős dolgoktól csuklok XD) legyűrtem, szóval bírnám a csípősebbet. Csípős volt, de nem kibírhatatlanul, szóval lehet bepróbálnám legközelebb az 5-öst (bár az a 4-es kétszerese). Kíváncsi vagyok honnan tudják, hogy valaki már legyűrte az 5-ös szintet. :)

Kedden Nataderába mentünk. Mivel a hely nem volt túl alkalmas a babakocsizáshoz, így ezúttal Satoshi maradt vigyázni a babára és Mako jött velünk. Mesélte, hogy legutóbb egy hatalmas kígyót láttak kiemelkedni a vízből. O.O Dzsungeles volt a környék kicsit, bár igazából 2 éve Mino jóval durvább volt. Viszont nagyon szép volt és jó kilátás volt a fenti hegyről. Érdekes volt, hogy a sziklás falra és abba vájt mini lépcső vezetett, néhol még az sem. Nem tűnt túl biztonságosnak, de sikeresen fel- és lejutottunk rajta. Fent egy nagyon kellemes hűs barlang volt.
Nataderát követően ismét visszamentünk a bevásárlóba, ahol ezúttal kaisendont ettünk. Ez különféle sashimi rizságyon. Nagyon ízletes.
Este sokat beszélgettünk, nagyon jó volt!

Videók
Kanazawa, taiko dobolás az utcán
Kanazawa, tüzijáték 1
Kanazawa, tüzijáték 2
Kanazawa, a FORUS bevásárló hangjai
Natadera, fények és tükröződések
Natadera, hangok

Képek
2014.07.26-29. FORUS
2014.07.26-29. Kanazawa
2014.07.26. Kanazawa, Matsuri Hanabi
2014.07.27. 8ban Ramen
2014.07.27. Kanazawa, Nagamachi
2014.07.28. Kanazawa, tengerpart
2014.07.29. Natadera

Japán - Nagano

Csütörtök reggel vonattal mentünk Naganóba, ahol át kellett mennünk a másik vonatállomásra. Mindenhol azt írták milyen nehéz átjutni oda, ehhez képest simán megtaláltuk. A jegyvásárlás Yudanakába már problémásabbnak bizonyult, de egy kalauz kiszúrta, hogy oda próbálunk jegyet venni és szólt, hogy 1 perc múlva indul a vonat, hagyjuk a jegyet, utólag is megvehetjük ott és elvezetett minket a vonathoz. Szuper kedves volt, el is értük a vonatot (pedig már úgy véltük lekéstük és késünk a hotelból - Japánban a szobafoglaláskor meg kell adni, hogy mikor érsz oda és pontban akkor ott kell lenni, különben fel kell őket hívni -minél előbb - és szólni a késésről). Yudanakában is rögtön kiszúrtak minket, ott is kérdezték hova tartunk és megmutatták melyik buszra kell szállni. Nagyon fel vannak készülve ezen a környéken a túristákra. Fél 2-re értünk el a hotelünk közelébe (Kanbayashi Hotel Senjukaku), onnan már gyalogosan 10 perc alatt ott is voltunk. Checkin előtt 15 perccel már bent ültünk és teáztunk és sütiztünk, miközben vártunk a szobánkra (mert azt ugye csak pont a megbeszélt időpontban kapod át). Addig megbeszéltük, hogy japán típusú kaiseki vacsorát és reggelit kérnénk és mikor, valamint az onsent s a privát fürdőt. Pontban 2-kor pedig már be is vezettek a szobánkba, miközben körbevezettek az épületen, hol mit találunk. A szobánk szuper volt, tágas, gyönyörű kilátás nyílt onnan az erdőre.
Lepakoltunk, majd siettünk is el, mert aznapra terveztük a Jigokudani (majom onsen) meglátogatását. Kaptunk kezdvezményes csoportjegyre szóló cédülát és esernyőt - pár percen belül el is kezdett esni. Elég hamar megtaláltuk a park bejáratát. Az erdőn ét vitt a majom fürdőhöz. Olyan 100 méterenként volt információ kiírva a hómajmokról, amiket persze nem láttunk végig az úton. A kiírás szerint nappal lejönnek enni és fürdeni, este felmennek. Még csak 3 óra volt, de gondoltuk lekéstük, itt majom aztán nincsen. Az erdei séta viszont kellemes volt és szép. Aztán eljutottunk a pénztárhoz, ahol odaadtuk a kapott kupont. Belépve aztán ledöbbentünk, mikor megpillantottuk az első majmot. Aztán a másodikat, majd... szóval rengeteg volt mindenfele! Teljesen elképedtünk, körülöttünk sétálgattak. Mondjuk azt hittük a kinti séta a park része, de kiderült belül sokkal kisebb a bejárható tér - a völgy és maga az onsen, amiben tényleg éppen mártóztak majmócák. Ráadásul mivel éprilis és júius között születnek a kicsik, rengeteg icipici majmot láttunk, nagyon cukik voltak! Nem olyan nagy a hely, de valami hihetetlen, mindenképpen ajánlom bárkinek!
Olyan fél 6-ra értünk vissza a hotelbe. Mivel bőven volt időnk a 7 órára kért kaiseki vacsiig, ezért elmentünk fürdeni. Nagyon jó az itteni fürdő. Két privát fürdő van, egyik fa, másik kő, illetve a publikus fürdők kövesek voltak, plusz mindegyikhez tartozott egy kinti és egy jóval forróbb benti. Pár napja megfájdult a torkom (hideg volt a vonaton a Ghibli múzeumból hazafelé) és most teljesen elmúlt.
Akik esetleg nem ismernék. Van külön férfi és női onsen, ahova yukatába mész be. Kívül van az öltöző törölközőkkel és egyéb szolgáltatások (lábmasszázsgép, hidegvizes automata, kencék, vérnyomásmérő, mérleg...). Bentre nem viheted a normál törölközőt, csak egy icipicit, ami azt a célt szolgálja, hogy lemost vele magad. A benti részbe meztelenül mész be. Először megmosakszol a fürdő melletti csapoknál (már van mindenhol zuhanyrózsa is, de egyébként egy kis dézsából öntögeted magadra a vizet - van sampon, tusoló). Ezután mész be a vízbe. Van akik ismét kimennek, megmosakszanak, majd újra bemennek. Addig érdemes maradni, amig jólesik, de azért ha nem bírja valaki a forrót, jöjjön ki, mielőtt beájulna. Magában a fürdőben az emberek csendesek, max halkan beszélgetnek egymással.
Mikor bementem, ketten voltak bent éppen távozóban. Jól esett, kint találkoztunk SOmmal. Kicist előbb kiértem, addig elnézegettem a koit (tavacska a kert közepén, tele aranyhalakkal). Kicsit lepihentünk, aztán mentünk vacsorázni. A leányzó, aki az asztalunknál tevénykedett, nagyon cuki volt, kicsit zavarban volt attól, hogy angolul kellene beszélnie. Aztán valahogy átváltott fél japán, fél angolba. XD A kaiseki ételek sokféle kis adagú ételekből álnak. Lényege, hogy különféle ételeket megismerj, amik bemutatják a séf képességeit.
Vacsora után lementünk a privát fürdőbe, majd körbesétáltunk, elnéztünk a szalonba teára (itt beszélgettünk egy kicsit az ottani japán vendégekkel - szokásos tört japánnal), majd aludni tértünk.

Péntek hajnali 4-kor aztán ismét fürödni mentünk. Senki nem volt akkor és a víz is szuper forró volt. Aztán 8-kor mentünk reggelizni, majd elindulás előtt ismét megmártóztunk. Kiderült, hogy a hotel shuttle buszokkal szállít az állomás és a hotel között, úgyhogy visszafele jóval könnyebb volt. Könnyedén eljutottunk Naganóba, ahol aztán a kalauz segítségével vettünk jegyet Kanazawába. Naoetsun keresztül szálltunk át. Negyed 6-ra értünk a kanazawai állomásra, Satoshi jött elénk. Még megálltunk hozzájuk menet egy burgeresnél, aztán hozzájuk vettük az irányt. ^.^

Videók
Jigokudani Yaen Koen, kismajmok játszanak
Jigokudani Yaen Koen, majmok a táblán
Jigokudani Yaen Koen, fürdőző majmok 1
Jigokudani Zaen Koen, fürdőző majmok 2

Képek
2014.07.24-25. Yudanaka Hotel Senjukaku
2014.07.24. Jigokudani

Japán - Tokió 1

Pénteken dél körül indultunk. Arra számítottunk, hogy rengeteg időnk lesz a reptéren indulásig, de valahogy gyorsan elszaladt az idő. A frankfurti átszállásnál volt még 1 óránk, úgyhogy meg tudtunk ebédelni, majd végre elindultunk Japánba. Pont előző napon történt a maláj gép katasztrófája, úgyhogy örültünk, hogy a Lufthansa kijelentette, hogy elkerüli Ukrajnát. Norvégia fele repült Észak-Oroszország felett, gyakorlatilag a tundrán át. Délben indultunk el és másnap délre értünk Hanedába.
Ott az első dolgunk az volt, hogy átvegyük a japán SIM-kártyákat a SoftBanknál (ez könnyen ment), majd feltöltöttük a Suica kártyákat. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ezúttal semmi gond nem volt az angollal. Első utunk Hacchoboriba vezetett, a szállásunkhoz. Olyan délután fél 4-re értünk oda. Kis kipakolást, zuhanyt követően aludtunk egy órát, majd elindultunk a tüzijáték helyszínére, ahol Zoli, Erina és Sayako már foglaltak helyet (ennek menete, hogy kivisznek egy műanyag lepedőt és lerögzítik a földre és kész - nem fogja elmozgatni sem elvinni senki).
Mire odaértünk rendesen rázendített az eső, Sayako mindenkinek adott egy-egy esőkabátott (mókás volt, hogy ragtapasszal kellett némelyiket összeragasztani XD), majd vártunk a híd alatt, hogy enyhüljön. Nem sokkal a kezdet előtt a tömeg sorba rendeződött és elindult mindenki a helye fele. Semmi tolakodás.
A tüzijáték 4x15 perc volt és rendkívül szép. Lőttek fel esernyőt (ami mókás volt a szakadó esőben), csillagképeket, mosolygó fejeket, sok mindent. A végére mindegyik részidő nagyon fellendült. A tüzijátékhoz egyébként rendes matsuri is társult, az úton odafele mindenfele kaja-standok voltak, vettünk is pár falatkát, amit javaslatomra mgettünk helyben a tüzijáték helyszínén - így közben szépen távozott körülöttünk a tömeg. Megbeszéltük, hogy másnap Zolival, Erinával, Chikával és Kouichivel megyünk Kamakurába és hol találkozzunk.

Vettünk reggelit, amit Kamakurába menet a vonaton eszegettünk meg. Fél 11-kor csatlakoztak hozzánk Chikáék és elindultunk a városban. Ez a hely híres a cica témájú tárgyairól és a 70 szentélyéről. Először felmentünk az állomásnál lévő domb tetején lévőhöz. Az ott lévő templom gyönyörű volt belülről, de sajnos nem lehetett fényképezni. A fenti kilátást viszont lehetett a túloldali félszigettel és öböllel. Ezután lementünk. Egyébként mókás volt, hogy lent miközben a térképet néztük, odajött egy bácsi, hogy ő itt lakik és ismeri a terepet, mit keresünk, szívesen segít. Egy 2 órás sétaútra indultunk, az vezetett a bőség pénzmosós szentélyébe (Zeniarai Benzaiten Ugafuku). Nagyon szép volt az odavezető út a erdőn keresztül. Jó brutális lépcsők és meredek utak vezettek az erdőben (csodálkoztam is miért van kiírva, hogy bicikliút - mert félreolvastam, az túraút volt). Az út végén Chikáék már gyorsabbra vették a lépést. XD Amúgy érdekes volt az is. Pénzt mosnak annak reményében, hogy az megsokszorozza. Persze oké, azt gondolnád fémpénzeket áztatnak (logikus is lenne, elvégre elég nagy pénzérme címletük is van: 500 yen, ami jelenleg nagyjából 1200 Ft-nek felel meg), de nem, bizony papírpénzt. Aztán szárítgatják a a füstölők felett, vigyázva ne ejtsék le. Érdekes látvány. :)
Ezután visszamentünk, útközben meglátogatva egy cicás boltot (igazából Kamakura tele van cicatémájú tárgyakkal), amiben rengeteg nagyon szuper dolgot láttunk (eh, felvásárolnám az egész boltot XD). Vásárlás után ebédelni mentünk egy kis helyi család soba kajáldájába (ez egyébként nagy eltérét Európától - Japánban minden ételtípusnak saját étterme van, nem csak egyben vanmindenféle, mint nálunk). A soba (ejtsd "szoba") nyáron hideg hajdinatészta, amit beleemelsz egy pohár szószba, majd felszippantod. A szószt a végén felöntik dashival ("dasi") és megisszák. A téli soba egy leves. Egy harmadik szentélyhez is ellátogattunk (mókás, hogy a hely nevezetes a 70 szentélyéről, de mi csak 3-at találtunk meg), a Kotokuin templomhoz. Ez az ott lévő Daibutsuról (vagyis Buddha szoborról) nevezetes - na meg a parkjában lévő gyönyörű tóról, amit szinte egészben befednek a vizililiomok.
Ezután elindultunk vissza Tokióba. Zoli javasolt egy ebisui okonomiyaki helyet, ami állítása szerint egyik legjobb. Az okonomiyaki egy tojásos-lisztes étel, amit egy vaslapon készítenek el a vendégek előtt, teletolják zöldséggel és egyéb általában tenger gyümölcseivel, majd meghintik okonomiyaki szósszal és bizony majonézzel. Erina mondta, hogy majd meglátjuk milyen a "The Flying Mayonaise". Hát, számítottam is ilyesmire, meg nem is. XD Nagyon látványosan készültek el az ételek és nagyon finomak is voltak. Ez amúgy a kansai változat. Megkóstoltuk a kantóit is, ami hígabban készül. Utóbbi nem néz ki olyan jól, de finom az is. Ittunk nagyon finom hideg sakékat is.

Már péntek van, egész ideig nem igazán volt időm írni. Sajnos utólag már nem szoktam nagyon részletbemenően írni, de azért leírom az eseményeket. Hétfőn későn keltünk, mert tulajdonképpen azóta nem igazán pihentük ki magunkat, hogy eljöttünk Amszterdamból. Jól esett végre aludni. Több opció is felmerült aznapra, de végül úgy döntöttünk Zolivan és Erinával a Shinjuku Gyoen National Gardenbe látogatunk. Elindultunk reggelizőhelyet keresni (találtunk is egy helyet, ahol adtak valami tojásos szendvicset, ami szokás szerint inkább édeskés volt, mint sós - ennek ellenére nagyon jól esett), majd mentünk is Shinjukuba. Zoliék ott csatlakoztak hozzánk koradélután, addig leültünk a fák árnyékába bevárni őket. Miután megérkeztek, először az üvegházat néztük meg (ott a legmókásabb növény az volt, amit Mickey Mouse fának neveztek japánul - valószínűleg nem ez az angol neve és feltételem a latinnak sincs semmi köze hozzá), majd a különféle kertrészeket: angol, francia és japán. A japánban volt egy teázó is: eredetileg egy rövidített teaceremónián vettünk volna részt, de betelt aznapra, ügyhogy örültünk neki, hogy legalábbis minimálisan, de lett részünk benne. Legalábbis egy pohár teát és egy finom sütit kaptunk. Ez a matcha tea amúgy érdekes, mélyzöld, habos és keserű. SOm nem igazán van oda érte, de nekem nagyon tetszik. A teázás után elsétáltunk a közelben lévő Takashimaya plázába, ahol vettünk zöld teát (beülni lehetetlen lett volna, már sokan várakozott azért, hogy bejuthassanak), szétnéztünk a depachikába (piac jellegű pince, tele mindenféle étellel és tipikus japán cuccokkal), valamint a könyvesboltban - itt láttunk egy tsumutsumu neko játékot, amit azóta hajkurászunk, de eddig sehol nem találtunk. Megjelent egy új gós témájú manga, a Hoshizora no Karasu, beszereztem az első kötetet, meglátjuk.
Megbeszéltük, hogy este elmegyünk shabushabuzni, ahova Sayako is csatlakozott hozzánk. Az első hely betelt, de ott ajánlottak egy másikat. Az szokatlan shabushabut árult (még a többiek se láttak ilyen féle szószt), de jó volt. Tök jól beszélgettünk (érdekesen, sokszor beszéltek hozzánk japánul, mi meg választolunk angolul XD), iszogattunk, ettünk. Itt főként meleg szakét ittunk, meg egy savanyú koktélt (yuzusawa, yuzu egy citromféle, a sawa pedig a sour szóból ered). Kifejezetten jó volt, az utolsó vonattal mentünk haza.

A telefonom mostanában eléggé beteges, nagyon gyorsan merül. Ígyhát úgy döntöttünk kedden Akihabarával indítunk, beszerezni egy telefon utántöltőt. A Yodobashi Kamerában találtunk is, úgyhogy ez a probléma meg is oldódott. Zoliék vettek nekünk előre jegyet a Ghibli múzeumba, úgyhogy egy kis akihabarai sétálgatás és boltnézegetés után oda vettük az irányt. Rendkívüli volt a hely. Első soron gyerekek a célközönség - ami meglepő, mert azok, akik ezeket a filmeket látták, első soron felnőttek -, de felnőttek is nagyon jól szórakoztak ott. Nem nagy, de tényleg nagyon nosztalgikus. Bemutatják a rajzfilmkészítés módját Ghibli filmeken keresztül. Meg lehet nézni a kézikönyveket (hihetetlen részletesek!), karakterterveket, a rajzolók irodáját. Főként gyerekek számára mindenfele kis folyosók mennek kerestül-kasul az emeleten, valamint ők még macskabuszba is szállhatnak. Azért az, hogy azért a felnőtteknek még jobban tetszett a hely semmi sem mutatja jobban, hogy bizony a Laputa robotjával a tetőn főként a felnőttek fotózkodtak. :) A boltban is nagyon jó dolgokat lehet találni, bár amúgy ilzen jeleggű bolt több is van, pl Kamakurában is láttunk. A vetítés is nagyszerű volt, egy olyan 10-15 perces filmecske (több is van egyébként, nem tudom milyen szisztéma szerint választják ki éppen melyik lesz). Nem volt benne beszéd (leszámítva egy szót), minden hangot szinkronszínészek adtak: esőt, lényeg hangjait, főhős hangját, stb. Nem kellett hozzá japán tudás se. Nagyon jó volt, tele volt a vetítőterem, mindenki vidám arccal távozott.
A múzeum után azt hiszem Ebisu környékére mentünk vacsorázni egy tenpuráshoz. Na ez minden tekintetben meglepő volt. Angol nem nagyon ment ott (legalábbis döcögősen), úgyhogy próbáltunk japánul magyarázni. Egy menüt kértünk, amiből annyit tudtunk, hogy tenpura, rizs és miso. Csupa érdekes dolgot kaptunk. Választhattunk zöldséget (japán gyömbért, tököt, édesburgonyát és shiitakét kértünk), valamint kaptunk mindenféle halat. Ami nagyon meglepő volt, az a rákfej - eddig sosem ettük meg, de ez valami fantasztikus finomra és ropogósra sikeredett -, valamint a halgerinc. Na erre az utóbbira se gondoltam volna, hogy valaha eszek magában, erre tessék. Az is rendkívül jó volt. Persze volt rákhús és sokféle különféle hal. Még elmentünk utána egy koktélra egy brit bárba.

2 éve tervbe vettük a Nokogiriyamát és el is jutottunk oda, csakhogy pont zárásra. Okulva a korábbiból szerdán korán indultunk, délre már Hanayamába is értünk, ahol is felvonóval mentünk fel a hegyre. Ott körülnéztünk a kilátón, majd lesétáltunk, ahol is maga a lényeg volt. Egy erdővel borított hegy két kilátóval, japán legnagyobb daibutsujával (Buddha szobor, 31 méter magas) és a Tokai 1500 Rakannal (1500 darab Buddha szobor a hegyen elhelyezve) és a Hyakushaku Kannonnal (30 méteres dombormű a második világháború harcosainak emlékére) és persze a Nihonji templommal, ami eredetileg 725-ben épült. Órákat sétáltunk fel-le a lépcsőkön, teljesen le voltunk nyűgözve. Furcsa módon viszont annyira nem sok emberrel találkozunk, külföldiekkel pedig egyáltalán nem. Csak ajánlani tudom ezt a helyet, érdemes ellátogatni ide. Nagyon jó rálátás nyílik innen a tokiói öbölre is, illetve elvileg a Fuji is látszik, bár mivel ködös illetve felhős volt az ég, ez nekünk sajnos kimaradt. Így is gyönyörű volt.
Ezután Erina ajánlására elsétáltunk Hotába, végig a tengerparton, kicsit több, mint 1 óra volt. Azt mondta érdemes ellátogatni a Banya (ejtsd "banja") étterembe, mert tengerpart lévén nagyon finom friss halaik vannak. El is értük egy helyre, amire Banya volt kiírva. Persze zárva volt. Aztán megláttunk mégegyet, arra is ez volt írva. Az is zárva volt. Aztán körülnézve láttuk, hogy kb mindenre Banya van kiírva... Valószínűleg a kikötő neve. Az egyik nyitva volt, be is mentünk. Inkább étkezde volt, mint étterem. Leültünk az első helyre, de nem jött oda senki. Aztán kiszúrtunk egy hatalmas led táblát, amire kanjikkal ki voltak írva az akutális ételek. Na gondoltuk jó lesz, itt elveszünk. XD Már kezdtem volna kikeresni mi mit jelent, mikor egy hölgy odajött hozzánk, hogy szívesen segít, mert úgy látja kicsit el vagyunk veszve - mindezt tökéletes angolsággal. Elagyarázta, hogy az asztalon van egy papír, arra kell felírni (japánul) mit kérünk a táblán írtakból. Választottunk és felírta nekünk. Meg lettünk mentve, különben lehet éhezve jöttünk volna el. x.x Az ételek tényleg nagyon finomak voltak. Megkérdeztük még miként jutunk el a hotai állomásra: ahogy sejtettük, gyalog fél órára.
Jó későn értünk a hotelbe, még nekiáltunk mosni (jó fél éjfélre lett kész) és összepakolni, mert másnap korán terveztünk indulni Naganóba.

Videók
Tokyo, tüzijáték
Nokogiriyama, felhők a hegytetején
Erinával Taiko no Tatsujint játszunk (nem rémlett már miként kell játszani: pirosra középen ütni, kékre oldalt, nagyra a két kézzel egyszerre...)

Képek
2014.07.19. Tokió, Matsuri Hanabi
2014.07.20. Kamakura
2014.07.20. Okonomiyaki
2014.07.21. Shabushabu
2014.07.21. Shinjuku Gyoen
2014.07.21. Shinjuku, Takashimaya
2014.07.22. Akihabara, Ghibli Múzeum
2014.07.23. Nokogiriyama

Hollandia - AnimeCon 2014

Tavaly nem jött össze a holland con, de idén ügy döntöttünk elnézünk. Venom még korábban mondta, hogy Yuriko el fog jönni. A héten szólt, hogy akkor nem felejtettem el. Hát de, teljességgel. Végül úgy döntöttünk csak vasárnap megyünk ki a 3 napból. Persze utólag kiderült, hogy pénteken este Origa köncert lett volna (ellenben szabadnapot nem tudtam volna kivenni úgyse), illetve a programok többsége szombaton van. Viszont a cosplay verseny, amin Yuriko indult vasárnap volt és azt mindenképpen szerettem volna látni, valamint csak vasárnap volt értelmes időben karaoke (a többi napon csak esti programként szerepelt, míg vasárnap délutáni).

Reggel indultunk a vonatállomásra, ami szerencsére gyalogos távolságban van. Olyan 50-60 perc alatt le is értünk Hágába, onnan még (azt hiszem) 11 megállót kellett menni villamossal. Akit érdekel, a vonatjegy 11 euró, a villamos 2, a vasárnapi belépő 26 (szombati 37, pénteki 26, a teljes 3 nap 61). Tehát oda-vissza számolva csak a vasárnap személyenként 50 euró (persze lehet maradni a többi napra és keresni szállást, ami amúgy brutál árban van Hollandiában). Ellenben nagy örömünkre szolgált, hogy az amszterdami OV-chipkaart működik Rotterdamban, Hágában (és persze a vonaton is). Jelentősen egyszerűsített.

Fél 11-re már a helyszínre értünk. Simán bejutottunk az előre kinyomtatott jegyünkkel (con előtti napon vettem meg este, online), kaptunk kitűzőt, amit bele kellett rakni a tartójába (mókás volt, hogy pont nem fért bele, így le kellett hajtani) és fel kellett tenni. Ki volt írva, hogy a piros zónákba (pl előadóterem) nem szabad bevinni táskákat, le kell tenni az ingyenes ruhatárban. Nem akartuk egyelőre lerakni, úgyhogy körülnéztünk. Sok-sok terem volt, de jelenleg még üres volt minden, alig voltak a helyszínen. Végül az infópultnál megkérdeztük hol lesznek a gósok - ahova majdnem eljutottunk, de a shógisok megállítottak. Úgy döntöttük kipróbáljuk. Maga a játék érdekes, de teljesen feleslegesen vannak elbonyolítva a bábuk. A meglévő japán tudásomnak köszönhetően meg tudtam mondani melyik bábu melyik, de mondjuk csak ránézve gyorsan a táblára marhára nem lehetne megmondani mi hol van és mi az állás. Lehetne legalább színekkel megkülönböztetni a karaktereket, ha már a piktogram nem jó. Maga a szabály viszont érdekesnek tűnt, viszont másfél óra alatt nem jutottunk el oda, hogy befejezzük SOmmal az első játszmát (Yuriko kétszer odahött hozzánk közben ^.^). Két alkalommal is komoly veszélybe került a királyom, SOmé egyszer, de csak nem lett megoldás. Végül úgy döntöttünk abbahagyjuk (azért mégis, már elég késő volt) és megnéztük a gós részleget. Csak éppen kezdőket oktattak, de volt kirakva gó probléma - ezt lehetne nálunk is, mert tök jó volt -, azt megoldottuk, majd mentünk a boltokhoz.

A boltokhoz egy bejárat volt és egy kijárat. Elég nagy téren voltak és elég nagy volt a választék. Tulajdonképpen minket csak pószterek érdekeltek ezúttal, azt végül találtunk is. Kaptunk egy hatalmas zacskót, amit már jobbnak tűnt letenni a ruhatárba. Szerencsére nem volt sor, pillanatok alatt beraktuk, kaptunk matricát, amit rá kellett tenni a kitűzőjegyre. Az előadó előtt hatalmas sor állt, de szerencsére hamar kiderült, hogy még nem nyitották ki az ajtókat, ezért a sor. Nyitást követően hamar bejutottunk. A helyszín hatalmas volt, csak néztem. Nagyon jól is nézett ki, rengeteg ülőhely is volt. Yuriko a 7. volt. Őszintén az első 6 előadás nem nyűgözött le túlságosan (plusz nem tudom miért volt jó, hogy olyan sötét volt azoknál az előadásoknál, nem nagyon látszottak a jelmezek - utólag kiderült, hogy mert itt az előadáson volt a hangsúly), Yuriko volt az első, akinél a tömeg morajlott, éljenzett. Vele együtt kifejezetten érdekes előadások következtek. Jó lett volna végignézni, de mindenképpen szerettem volna a karaokét is megnézni, ezért a felénél kimentünk.

A karaokét a Soramimi Karaoke csapata csinálja és sokban hasonlítanak hozzánk. Ők sem nagyon találtak megfelelő eszközt, ám ők a KaraFunra sem bukkantak rá, így végül maguknak csináltak szeresztőt és lejátszót. A lejásztó jelentősen egyszerűbb, viszont megvan az az előnye, hogy egy van vonva a jelentkezéssel. Miután saját program, hozzánk hasonlóan a számaikat is maguk csinálják. Eléggé hasonló darabszámot sikerítettek összehozni, bár azért vannak eltérések. Ami viszont egészen más, az a jelentkezés módja. Nálunk ugye nap kezdetén indul a lista, a számot kiválasztva kapsz egy sorszámot. Ez alapján követheted, hogy kb mikorra kerülsz sorra (1 szám durván 5 perc), majd név szerint hívunk. Itt a karaoke fél órás blokkokra van osztva. Minden fél óra kezdetekor oda lehet menni és jelentkezni, összesen 6 személy vagy csoport (tehát ők is 5 perccel számolnak). Csak a számot írják be, a nevek nem is kellenek, majd a 6 összeírásával rögtön indul is a program. Innetől teljesen automatikus minden, a gép kisorsolja a 6 közül ki lesz a következő, majd kb egy percen belül indítja is a számot. Ha nem értél ki, nem értél ki, a szám indul. Viszont mivel kicsik a blokkok, elég valószínű, hogy ott lesz az énekes. Emiatt viszont nincs csúszás, pörög a program.

Mikor odaértünk, még 20 perc volt hátra a blokkból. Amint végetért, elsőként mentem oda. Maria Holic - Hanaji számát kértem. Itt kicsit furcsa volt, mert elsőként jelentkeztem és elsőként is kerültem sorra. Kicsit későn is értem ki, addigra az egyik szervező - aki énekesként sokaknak besegített számoknál, ha nem tudták énekelni, vagy több szólórész is volt - más kis is ment. Végül így együtt adtuk elő a számot, egész jó lett. Viszont az meglepett, hogy alapvetően bár folyamatosna volt ének meg relatíve nagy volt a terem, annyira nem volt berendezve és nem volt túl sok szék sem kirakva. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen kevés vendégünk a karaoke alatt. Ráadásul csak egy 4 órás blokk, nem reggeltől késő estig tartó. Mindenestre kellemes volt, érdekes volt látni, hogy boldogultak mások, hova jutottak hasonló kiindulási pontból.

Karaoke után gondoltunk még egyszer benézünk a boltokba. Mivel kellett a telefontöltő, karaoke alatt SOm kivette a ruhatárból a cuccainkat. Hát most meg nem engedtek be a pultokhoz, ami mókás, mert ott kaptuk azt a nagy zacsit. XD Felkerestem Yurikót is. Sajnos sok időnk nem volt beszélgetni, de jó volt találkozni. Végül úgy döntöttünk ismét megpróbálkozunk a boltokkal, így leraktuk ismét a cuccokat a ruhatárba. Vásárlás után még a shógisokhoz is visszanéztünk, akartam még tőlük kérdezni pár dolgot (pl. miért különbözik a két király). A gósokkal együtt már összepakoltak addigra. Nem sokkal később ismét visszaálltunk a ruhatárba (a sorban mögöttem lévő srác legalább 2 fejjel volt magasabb - aki már látott tudja, nem vagyok alacsony -, legalább 220 cm magas lehetett O.O), majd elindultunk hazafelé.

Alapvetően a helyszín nem rossz, de nem túl jó a helyszín kihasználása. Rengeteg terem volt, amiket kihasználatlanul hagytak. Simán lehetett volna minden program egy külön teremben egész nap. Reggel hosszú ideig nem volt semmi (még szerencse, hogy voltak workshopok). A külföldiekre viszont nagyon tekintettel vannak, minden kivolt írva angolul is, valamint a legfőbb programok is angolul voltak (volt kisebb beszélgetős program hollandul). Ami a beléptetést illeti, nagyon jól szervezett volt, nagy monitorokon ki volt írva mi merre van. A helyszín is nagyon jól ki volt plakátolva. Ami nagyon-nagyon tetszett, az az óriási vendégkönyv, ezt is jó lenne megvalósítani nálunk. A tatamis szoba is hangulatos volt, valamint a pár eurós japán halász játék - csak halak helyett ping-pong labdákkal - is jó volt.

Nem bántam meg, hogy eljöttem. Nem lenne rossz jövőre elnézni egy kicsit pörgősebb napon is.

Képek

Még mindig elmaradásban

Utóbbi időkben rengeteg minden történt. Olyannyira, hogy nem is igazán volt alkalmam blogot írni.

Kezdve azzal, hogy a tavaszi con utáni héten hazautaztam. Történtek rossz dolgok és történtek jók is. Legfőképpen már nagyon hiányzott mindenki, jó volt ismét hazalátogatni.

Lezajlott az idei C24 verseny is (promo), határozottan sikeresen.

Hosszú évek óta először ismét neveztem egy góversenyre ( a klubunk riporterének utólagos beszámolója). 3-at nyertem a 6-ból, ami ennél a versenytípusnál már jónak számít (4 győzelemtől díjazás XD), azt hiszem jövőre is indulnék. Kellemes volt 3 napon át szinte csak góval foglalkozni (mondjuk ez erőteljesen köszönhető SOmnak is :).

Azt hiszem azt sem említettem meg, hogy SOm legidősebb húga, Rozi is eljött hozzánk a barátjával látogatóba, nagyon jól telt el az a pár nap is. Rengeteget sétáltunk és meglátogattuk Keukenhofot is, ami egy hatalmas virágoskert Lisse városa mellett, nem messze Haarlemtől.

Hamarosan SOm szülei is ellátogatnak hozzánk, illetve mi is elutazunk Japánba ismét.

Most hétvégén pedig volt a cégünk idei kirándulása. Ezúttal is Frieslandra utaztunk el vitorlázni (sőt, ezúttal motorcsónakozni is!) - ám most egy másik szálláson voltunk, ami szerintem sokkal jobb volt a tavalyinál. Rendkívül jó volt és hihetetlen - szokatlanul - jó napos és meleg időnk volt.

Képekkel még mindig nagyon elmaradásban vagyok, azért legalább újakat most tettem fel:
Amsterdam International Go Tournament
Sailing Company Event

Cicapara

Egyik este egy tompa puffanást hallottam. Elég valószínű volt, hogy a cica lepottyant a kis szekrényről a hálónkban. Reggel azt vettük észre, hogy a cica nem igazán tud felugrani a magasabb helyekre (hezitál, néha megpróbálja, de akkor csak a két mellső lébéval jut fel, majd visszaesik). Ennek ellenére rohangált. Aztán ez nem nagyon javult, de továbbra is rohangált, majd hétvégére elkezdett sántítani. Na ez már nagyon nem jó, de mivel hétvégén nem volt akkor már állatorvos nyitva, így másnap kértünk időpontot. Csak keddre kaptunk. Mikor elvittük az állatorvoshoz, már guggoló járásban kezdett el közlekedni, ami eléggé szokatlan volt. Megvizsgálták, megröngenezték, de rendbennek tűnt. Azért rákérdezett az állatorvos, hogy nincs-e székrekedése, de igazából a felvételek alapján rendbennek tűnt ahhoz képest, hogy aznap akkor még nem volt alomban egyáltalán, illetve a pocija is megfelelőnek tűnt. Abban maradtunk, hogy mivel láza van, kap láz- és fájdalomcsillapítót és ha nem javul egy hét múlva sem, hozzuk el ismét.

Pár nap múlvára még rosszabbul lett. Addig még barátságosabb volt, mint szokott, ehhez képest teljesen visszahúzódó és félős lett (nem nagyon viselte jól az állatorvoshoz vitelt, amit meg tudok érteni). Csütörtökön eredetileg fodrászhoz mentünk volna. Mentünk is, de nem tudtak már fogadni senkit (nem ártott volna időpontot kérni), így hazamentünk. A cica annyira rossz bőrben volt, hogy hívtuk az állatorvost, hogy lehet tényleg kialakult a cicánál székrekedés, kezeljük arra, az utóbbi pár napban nem nagyon intézkedett efélét a cica (ezt nehéz biztosra mondani, mert 2 cica van és az almokat vegyesen használják, kinek melyik a szimpatikusabb éppen). Kaptunk még aznap laxatívot és másnap reggelre időpontot fél 10-re (aznapra volt nekem is időpontom az orvoshoz fél 12-re). Elmentünk még szavazni is, majd nagy nehezen, de sikerült a cicának beadni a cuccot. Más

nap reggel aggódtunk is, hogy totál fél tőlünk a cica, hogy fogjuk így elvinni. Na meg persze megérezte azt is, hogy hova vinnénk, így nagoyn nem volt együttműködő. Sikerült rosszul is megfognom és a kosarát fellökve elengedtem, amit már annyira nemtolerált, hogy beleharapott a kezembe. Valahogy azért sikerült a szállítókosarába belejuttatni, így időben odaértünk az állatorvoshoz. Ott úgy döntöttek megismétlik a kezelést és javasolták, hogy hagyjuk ott a cicát délutánig. A kezemet is ellátták, kaptam fertőtlenítést, kötést és mondták, hogy menjek el a háziorvoshoz, mert valószínűleg kell, hogy kapjak antibiotikumot és/vagy tetanuszt. Addigra már 10 volt. Hát gondoltam jó, van még kis idő, elrohanok a háziorvoshoz.

Szerencsére hamar odaértem. Ott mondták, hogy televannak, de kaphatok időpontot fél 12-re. Mondtam, az nem lesz jó, inkább később, mert pont akkor kell lennem a másik dokinál. Mondták, hogy nem baj, szorítanak helyet, várjak kicsit. Meg is kérdezték amúgy, mi a probléma, meg rá is kérdeztek, miért a kötés. Szerencsére a többi várakozó beteg is mókásnak találta az egészet és nem bánták, hogy behívtak előttük (uh, pedig nekik volt időpontjuk is >.<). Doki mondta, hogy nem kell tetanusz, de antibiotikum mindenképpen (amihez fel kell hívnom az véralvadásgátlós dokikat is, hogy szóljak, mert az adagolás változik). Kaptam receptet. Még megjegyeztem is, hogy vegyek egy Biotex nevű cuccot, vízbe tegyek belőle és áztassam a kezem 10 percig. Hát oké, bár már fertőtlenítve lett.

Rohantam el, pont odaértem a másik dokihoz. Utána irány volt a gyógyszertár, majd a bolt. Na ott aztán néztem. Kiderült, hogy ez a Biotex izé egy kézi mosószer... És van rajta kép, hogy kíméletes a kézhez, de ne használd, ha seb van a kezeden. Rákerestem, és kiderült, hogy tökre elterjedten használják ezt a cuccot fertőtlenítésre Hollandiában. Eszem megáll. O.O Azóta vettünk betadine-t, jól jön a háznál. XD Hazamentem, leültem kicsit dolgozni így délután 1-kor... Fél 3-kor meg már rohantam is vissza az állatorvoshoz a cicáért. Mutattak videót is arról, hogy hogyan sétál a cica, határozottan javult, de azért még nem tökéletes, valószínűleg még mindig vannak fájdalmai. Idehaza az első dolga a kanapé alá bújás volt.

Aznap már nem is igazán láttuk a cicát, gyakorlatilag elbújt a kis raktárszobában. Ma délután viszont ebédre előjött, majd utána kezdett ismét barátságosabb lenni. Odajött egy-egy kis apró falatkára (ami jó is, mert elég sok súlyt vesztett >.<), sőt még engedte is megsimogatnia magát, később pedig már ő maga jött odadörgölőzni.

Úgy néz ki kezd javulni, bár még azért nem tökéletes. Még nem ugrál és még kicsit csapzott, de határozottan javul. A kezem meg nekem is még fáj és a kapott antibiotikum miatt nem mehetek napra (konkrétan ez van a leírásában) - persze, hogy gyönyörű napsütéses idő van. XD

Majd még igyekszem nem lustálkodni és rakni fel több beszámolót (van még miről), na meg a továbbra is elmaradt képeket sem ártana, csak még mindig nem volt alkalmam kiválogatni őket. x.x

Addig is azért 2 videó a cicákról:
Binti és Angus a kihúzott kanapén
Binti iszik a csapból

hactar.net V   hosting: port70 | don't use IE | powered by apache debian php | no patents | free speech online blue ribbon campaign

 
 
site
glMoku quake openbox resize patch gobang cube game wesnoth freecraft stutter search
speak
2017-10-18 22:39 sm4e
Én is másfél hónap múlva vettem észre, de tökre örülök neki. :)
2017-10-04 23:49 brav
Ujra aktív :)
2015-09-13 18:53 sm4e
Élmény látni, hogy újra írsz, csak egy észrevétel: Sok az elgépelés a szövegben.
2015-01-01 10:18 sm4e
Szia! Boldog új évet! :) Majd írsz karácsonyi vagy / és szilveszteri, újévi élménybeszámolót?
2014-12-02 22:43 Tukeinon
Sajat. Egyelore nem sikerult megjavitani, azt akarom elerni, hogy felismerje a bongeszo meretet es ahhoz meretezze a kepet. Eddig votl, hogy az allo kepek tul nagyban jelentek meg (a szelessseget igazitotta a kephez), most meg elegge kicsit. Kepeket is igyekszem majd felrakni, csak ido kozben ismet ugyeleten es eddig nem nagyon volt idom ra.
2014-12-02 20:21 sm4e
Ez egy átmeneti képgaléria, vagy a végleges új? Mert sajátotok volt, amit ha jól tudom, teljesen ti magatok csináltatok, ha tudom. Ezt javítod meg?
2014-10-15 22:32 sm4e
Én arra lennék kíváncsi, hogy szoktatok utazni Hollandiában, látogatni holland városokat?
2014-10-07 16:23 Ucchan
Na, a doramák engem is elkaptak, mint a gépszíj kb. 2 éve, és nehezen állok le velük. ^^°°
Kevés "legjobb" van, de
Hana Yori Dango FTW!!! ^O^ + Playful Kiss! :D

Szívesen ajánlok majd egyet-kettőt Neked. ^.~
Jó összefoglaló lett. :) Majdnem mindenben egyet is értek a leírtakkal, szívesen olvasom a véleményedet, mielőtt vagy miután már megnéztem az adott doramát.
Jól ki lehet beszélni őket. :)
2014-08-15 21:25 sm4e
Először tele volt ilyen warning kiírással. Üzenetet tudtam írni, és miután elküldtem, visszaállt a régi rendbe. Úgy tűnik, csak egyszer fordult elő.
2014-08-15 17:51 Tukeinon
Milyen teren furcsa? Nem valtoztak a cicak, ugyanugy Binti es Angus. :)
2014-08-14 21:49 sm4e
A blog eléggé furcsán fest. O_O Amúgy nem így emlékszem a macskáitokra. Újak vannak, vagy rosszul emlékszem a régiekre?
2014-05-31 10:14 Ucchan
Huh, nem semmi kis kalamajka... O.O
Nem elég szegény cica, még Te is megjártad. Remélem, már mindketten jól vagytok! :)
A videók tündériek, főleg, amikor a kanapén bunyóznak! :D
2014-03-17 09:02 sm4e
Igen, szemet akartam írni. ^^' hmm, pedig nem is éjjel 11-kor írtam.
2014-03-16 22:15 Tukeinon
Marmint a szeme gondolom. :) Igen, eleg durvak azok. XD
2014-03-16 19:42 sm4e
Nagyon menők a macskás képek, de ahol világít a macska színe, az nagyon ijesztő. T_T
2014-02-18 17:57 Ucchan
Ezt a csirkemájas gombapaprikást ki fogom próbálni!!!! *__________*

Go-hoz gratula! ^^

Térdfájáshoz jobbulást! *.*

Cicákhoz meg további türelmet és kitartást! Jól haladtok! :)
2013-12-01 16:48 valaki
Français
2013-11-30 10:04 Tukeinon
I'm flattered that my posts are being read with google translate. :D I wonder if the translation is good enough (I unfortunately have some typos too, making even harder x.x). Maybe I should also write in English. :)
2013-11-25 22:43 lisu
... and instead of studying Dutch I am trying to translate Hungarian with google translate :).
2013-10-13 23:24 Tukeinon
Koszi szepen! ^^