<>
(1505949958 UNIX)   2017-09-21 01:25
neo-hactar (rv 5)
Japán/Tokió

Hétvégén SOm céget kirándulása volt, így mivel közel volt az utazás, szombaton elkezdtem összepakolni. Szombat este 11-kor átküldött egy e-mailt, miszerint be lehet már jelentkezni. Meg is néztem, ám kellett hozzá az útlevél. Előszedtem, pontosabban előszedtem volna, csakhogy most először nem volt a helyén. Nekiálltam a keresésnek, átnéztem az összes iratunkat (elég sok), táskáink minden zsebét (gondolván arra, hogy vihettük akár magunkkal legutóbb), a lakáshiteles papírok között (rémlik, mintha kellett volna hozzá), de igazából akárhol lehetett, elvégre valószínűleg kellett a repülőjegy vásárlásnál is. Hajnali 2-ig kerestem, majd aznapra feladtam. Reggel még délig keresgéltem, majd úgy döntöttem inkább megnyugtatólag főzök, illetve utánanézem végszükség eseténi opcióknak, vagyis hogy ha hétfőre már nem is lehet venni egyet hazára, de keddre igen, illetve lehet igényelni útlevelet 24 órán belül - amivel még akár össze is jöhet az utazás. SOm délutánra érkezett meg, akkor újult erővel kezdtünk neki a keresésnek. Már ott tartott, hogy na jó, akkor hívjuk fel az önkormányzati hivatalt (megjegyzem csak belföldről hívható telefonszámot tudtak megadni), miközben nekem beötlött még egy utolsó hely, ahol érdemes lehet megnézni (kanapé mögött - hátha a cica vitte el az asztalról - nem vált be). Pár hónapja vettük ugyanis egy scannert, de nem tartjuk elöl, mert semmi hely nincsen már neki. Becsomagolva van tehát a szekrényen. Természetesen abban volt teljesen kilapulva. SOmnak szóltam rögtön, hogy még sincs probléma. Ami nagy szerencse, mert úgy néz ki tényleg csak időpontra lehet menni, amit hetekkel, hónapokkal előre kell foglalni… Tanulság: Ha valami papírt vagy dokumentumot nem találsz a helyén, amennyiben van scannered, először ott keresd!

Hétfő és a kedd elég bolondokháza volt a melóban. Előző kedden új emeletünk lett, így mindenki új helyre kellett költözzön. Kezdetben egy nyaraláson lévő kolléga helyére ültem, ami tök jó volt. Ez sajnos csak két napig tartott, csütörtökre összerakták az asztalomat és nem annyira vagyok feldobódva tőle. Sikerült minden ergonomikus ismérvet eldobni pusztán dizájn céljából, szóval nem a legcsodálatosabb. Pénteken inkább otthonról dolgoztam, hétfőn pedig leszereltem a székem karfáját, hogy legalább a magassága az ülésnek jó legyen (különben nem fért az asztal alá). A hétfőt és keddet már az új helyen töltöttem. A nyaralásra rákészülve nagy volt a hajtás, de a lényegi dolgokat be sikerült még fejezni.

Szerdán egész nap pakoltunk, illetve játszottunk a cicákkal is. Késő délután indultunk a reptérre. Eléggé rendben ment a dolog, bár a schipholi reptéren még mindig elég nehéz eligazodni. Most a KLM közvetlen járatával mentünk, ami csak olyan 11 órát vesz igénybe. Sokan könnyített az utazáson. Az ülésem nem voltak kifejezetten kényelmesek, de a személyzet nagyon aranyos volt és maga az utazás is kellemesen telt. Aludni nem igazán aludtunk, csak 1-2 órácskát félálomban, de igazából már ez is több volt, mint amire számítottunk.

Csütörtök délre értünk Japánba.. Első dolgunk volt a wifi cuccost beszerezni, hogy legyen netünk (ez nagyon alapvető Japánban, ha tájékozódni akarsz). Korábban SIM kártyákkal bajlódtunk, de irdatlan drága (3 éve kb 250 Mega 1 főre vmi 10k+ JPY, ami akkor 30k+ HUF-nak felelt meg - tavaly már ennek kb a fele) és cserélgetni is kell, nem érnek el a sajátodon. Most meg ehhez képes 8k JPY, biztosítással, akárhány főre és 1 Giga. Nagyon nem mindegy. Ráadásul nagyon egyszerű, postán feladják a reptérre, az ottani postai pulton átveszed és már be is üzemelheted, fel van töltve. Amikor hazautazol, akkor a mellékelt válaszborítékba csak belecsúsztatod és bedobod az első postaládába (a reptéren is van).

Miután megvoltunk, elmentünk a szállásra lerakni a csomagokat és zuhanyozni végre. Utána vacsorázni mentünk, tulajdonképpen egészen korán vissza is értünk a szállásra. Este 8-ra már el is aludtam, ami sajnos hiba volt, ugyanis 2-kor felébredtünk mindketten és nem is tudtunk visszaaludni. 4-kor felmerült, hogy akár lemehetnénk a tokiói halpiacra, elvégre 5 órától van a tonhal aukció, ami elvileg az egyik legnagyobb látványosság. Összeszedelőzködtünk és hajnali 5-re sikerült odaérnünk, amikor is az őr közölte, hogy már betelt a létszám (mindössze 120-an nézhetik meg) és ha a másnapit meg szeretnénk nézni, akkor jöjjünk inkább hajnali 3-ra. Azt azért inkább kihagynánk, bár igazából ma simán ki is tudtunk volna jönni, elvégre már rég ébren voltunk. Na nem baj.

A cseh kolléga mesélte, hogy 9 éve ette a legjobb sushiját, jobbat azóta se. Aztán most nemrég amikor kint volt, talált egy helyet, ami még annál is jobb volt, mindenképpen nézzünk el oda. Így jutottunk el a Sushi Dai nevű helyre, ahol már elég sokan vártak a bejutásra. A hely egyébként hajnali 5-kor nyitott, állítólag már hajnali 4-től állnak az ajtaja előtt. Mi fél 6-ra értünk oda. Vártunk is jó 3 órát, mire bejutottunk. Japánban elég jellemző az, hogy a kicsit is jobb éttermek előtt több órányi sorok voltak, hogy úgy döntöttünk ezúttal kivárjuk. Eddig inkább mentünk rosszabb helyekre, de várni ne kelljen. Hát, az kell mondjam, a hal valami csodás volt ott. A miso, a rizs és a tea is egészen fantasztikus volt. Ráadásul ez volt az első hely, ahol a wasabit igazi wasabiból készítették és előttünk reszelte le a séf. Amit a világon szerte wasabi néven árulnak ugyanis nem vízitorma, hanem sima, mert az előbbit iszonyú nehéz termeszteni (talán csak Kínában és Japánban fordul elő) és irdatlan drága. Ennek ellenére nem is olyan drága a hely.

Eredetileg Kamakurába szerettünk volna elmenni utána, illetve előbb még pár órára ledőlni a hotelben. Ez a terv persze semmibe foszlott a sok-sok várakozással. Elég késő is volt már, így úgy döntöttünk hagyjuk Kamakurát mégis és olyan közeli helyekre látogatunk inkább, amik általánosabb turisztikai helyek és még nem voltunk ott. Így jutottunk el a japán császári palotába, ami persze mint kiderült aznap éppen zárva van. Sebaj, pont mellette a tokiói művészeti múzeum, úgyhogy oda mentünk inkább. Az ideiglenes két kiállítás kifejezetten érdekes volt. A legalsó szinten gyakorlatilag a múzeumok múzeuma kiállítás volt - leírta és bemutatta miként is működnek a múzeumok, milyen problémákkal néznek szemben és hogyan oldják meg őket. A felette lévő emeleten pedig 1970-es évekbeli fotókiállítás volt.

A múzeumot követően vissza mentünk a hotelbe, majd elindultunk Roppongira, hogy Ufozzal találkozzunk egy közös vacsora erejére. Érdekes volt a hely, itt szalmával táplált tűzön sütnek, egészen más íze lesz tőle az ételnek, mint faszénen. Megbeszéltük, hogy holnap átmegyünk hozzájuk délután, előtte pedig elmegyünk egy bevásárló negyedbe szétnézni.

Texel
A héten pénteken és szombaton volt az idei céges esemény. Az utóbbi 2 évben Frízföldön (Frieslandon) voltunk, ám ezúttal a Fríz-szigetek legnagyobbja, Texel volt a cél. Nem kaptunk túl sok információt: szombaton Beach Challenge, vasárnap pedig előzetesen választható program. Mivel a regisztráció pont akkor indult, amikor odahaza voltam, így mire ismét munkába mentem, már a programok fele betelt. Addigra már csak mászás (nem a fal, hanem a kalandpark jellegű) és tandem volt. Az utóbbit választottam inkább.

Pénteken korán reggel mentem az irodába, addigra már többen is gyülekeztek a helyszínen. A buszon az olasz doksiíró kolléga mellé ültem. Mostanra már 15 éve él Hollandiában. Kiderült, hogy régebben régi nyelveket tanult és tanulmányott. Pont az előző napon volt egyébént Hatsune Miku koncerten (nem is tudtam róla, hogy volt Amszterdamban o.O). Kezdésként Den Helderbe mentünk bérelt buszokkal, nagyjából másfél óra alatt értünk oda. Ott privát kis halászhajó várt minket. Még felszállás előtt egy dobozból színes szalagot kellett választanunk. Nem mondták meg akkor, hogy az mire jó, csak hogy kössük magunkra. Jó 2 órán át hajóáztunk egyébként. Az út felénél halásztak is, fogtak is rákokat. Elvileg meg is lehetett kóstolni, de sajnos valahogy kimaradtam belőle. Volt viszont motorcsónakozásra lehetőség. Több is volt, egy kisebb, 5 fős fekete, egy közepes szürke, valamit egy nagyobb 14 fős piros, kb 100 km/h-val tudnak menni. Akik a legkisebben voltak, azt mondták brutális volt, az ülés olyasmi, mint egy nyereg, csak magas a hátrésze és az elején egy magas fémkarika van, amibe bele lehet kapaszkodni. Azt mondták azt hitték kirepülnek belőle, ahogy egyenesen száguldva pattogott a vizen. Én a nagy pirosra szálltam fel, amivel nem egyenesen száguldoztak, hanem karikában, a lehető legkisebb íven. Gyakorlatilag teljesen bedőlt a csónak, baromi jó volt száguldozni vele. Nem mi vezettük természetesen, a kapitány viszony tényleg őrületesen cikázott és pörgött vele. Tiszta vidámpark volt. Mindenki vigyorogva jött vissza a csónakázásból. Még a kis csónakkal is szerettem volna menni - voltak, akik ugyanis többször voltak -, viszont addigra már azok nem mentek, csak a piros még egy utoljára. Repetáztam tehát abból, illetve másodszorra már vittem fel telefont is, hogy legalább pár képet csináljak. Mindenesetre rendkívül jó volt, mindenképpen mennék még ilyenre!

Mikor átértünk Texelre, kis buszokkal vártak minket. Volt sárga iskolabusz, régi közlekedési busz, aminek a hátsó felén le volt vágva a teteje, hogy legyen terasza. Egy jó fél órát buszoztunk, majd kiraktak minket valami erdőnek kinéző térség mellett. A cég színének (zöld és fehér) megfelelő lufik voltak a fákon, jelezve az utat. Egyszer csak elfogytak a fák és homokos dűnék jöttek, majd a tenger tárult elénk. Sajnos nem néztem meg pontosan hol is voltunk, de feltételezhetően Texel nyugati homokpartos oldalán. A parton ebédeltünk, csak amolyan hollandosan: fenyér, sajt, felvágott, (csokireszelék, amit én inkább szokásomnak megfelelően kihagytam), illetve krokett. Ebéd után páran lenéztünk a partra. Szuperül sütött a nap: gyakorlatilag az idei első igazi nyári nap - Texelre 22 fokot mondtak, Amszterdamra 31 fokot (hozzáteszem, csak 1 nap erejére volt ilyen kellemes meleg). A víz sajnos viszont borzasztóan hideg volt.

Nem sokkal később bemondták, hogy egy kis kunyhóban lepakolhatjuk a cuccainkat és az általunk választott szaalg színének megfelelően formáljuk csoportokat. A sárga csapat tagja lettem, 8-an voltunk. Kezdésként aerobicos bemelegítés volt a parkon, aminek őszintén nem láttam az értelmét a kb 240 fővel. Utána közölték, hogy 6 feladat van, amiben meg kell mérkőznünk egymással. A sárga csapatunk lett egyébként a 13-as számú (már meg sem lepődök ezen) - a szám csak azért volt fontos, hogy ne kelljen mindig szín szerint nevezni a csoportokat, ami azért elég macerás lett volna. Volt ugyanis világoszöld, zöld, sötétzöld, zöld fehér pöttyel, fehér alapon zöld csillag, fehér alapon arany csillag, stb.

Az első mérközésünk strandfoci volt. Egy hatalmas felfújt, átlátszó gömböt kellett megunkra húzni és abban rohangászni és normál focit játszani. Ezt a szintén 8 tagú virág csapat ellen játszottunk, 2 db 4-4 fős csoportra leosztva. Én a második turnusban voltam, hát nem arattam sikert. Normál körülmények között sem tudok focit játszani, amihez a körülöttem lévő nagy labda - amitől a kicsit nem nagyon látni -, valamint a homok sem igazán segít hozzá. Ezt a csapatunk elég csúnyán elvesztette igazából, pedig elég jól indultunk.

A második íjászat volt a zöldek ellen. Ezt nagyon érdekesnek ígérkezett, soha még nem volt a kezemben igazi íj, viszont ahoz képest egészen jót lőttem elsőre. Amikor is közölték, hogy mindenki csak 1-et lőhet. Hát, nagy kedvet csináltak pedig hozzá, szívesen megtanulnám. Majd utána fogok nézni hol lehet íjászkodni Amszterdamban. Többünk is szívesen lőtt volna még. Ebben elég szépen nyertünk.

A harmadik egy kicsit klasszikusabb verseny volt a barnák ellen. Mivel ők csak 5-en voltak és ezt a feladatot egyébként is csak 4-5-en lehet csinálni, így ebből nem nagy bánatomra kimaradtam. Inkább fotóztam a többieket. Ez gyakorlatilag egy versenyfutás volt, csak különféle nehezítesekkel. Az első szakaszon egy valakinek fel kellett mászni egy 3 méteres labdára és azon négykézláb másznia, miközben az alsó 4 gurította a célba. A második szakaszon 1-1 fadeszka volt 4-4 lábakasztóval. Egyszerre kellett lépkedni a kövezkető célig. Onnantól zsákban kellett ugrálni, majd egy óriási körszalagban lépkedni. Az utolsó szakaszon pedig az egyik tag húzott egy nagy anyagot, miközben a többiek egyszerre ugráltak rajta. Ezt brutálisan menyertük, csak néztem hogy voltak ilyen szuper gyorsak a többiek.

Ezután volt egy kis szünet. Közben is hoztak nekünk italokat, de most meg lehetett állni pihenni, inni, illetve csokizni.

A nagyediket ismét a virágok ellen játszottuk. Ez elég bonyolultnak hangzott, de a tényleges játék pedig nem volt vészes. Középen volt egy célzsák, amibe frizbit kellett lőni. Ezt kellett egy nagy területen körbevenni. 1-1 ember beállt a körbe, csak ők lőhették a frizbit a zsákba. A többiek a kör peremén álltak valahol. Lényeg az volt, hogy a benti játékos csak akkor lőhetett be, ha előzőleg a saját csapattársa által lőtt frizbit elkapta. Ha tehát az leesett vagy pedig a másik csapat belső játékosa szerezte meg, előbb ki kellett passzolni a peremjátékosokhoz. Ezt is nagyon durván megnyertük, a másik csapat alig tudott betalálni. a mi csapatunk pedig sorjára lőtte a gólokat. A második felére pedig kicsit nehezítettek is, mert már 2-2 fő lehetett bent és a frizbik száma is 2-re nőtt.

Az 5. feladat logikai volt, a klasszikus tangram játék. Még nem is tudtam mi az, már mondták a többiek, hogy na ez az én feladatom lesz, sokat várnak tőlem, ha már én csinálom a cégben a heti logikai feladatokat. Ezt nem említettem meg korábban, de hetente kiírok egy logikai feladatot. Eredetileg mindenkinek szerettem volna szánni, de végül az lett, hogy csak a programozó csapatnak adnom fel. Mondjuk a csapatunkból a rendszeres és adatbázisos srác mondta, hogy adjam fel nekik is, mert őket is érdekli. Na mindenesetre a feladat tangram volt, csak éppen nagyban. Volt 8 feladat, egymás után kaptuk őket. A 8-ig szerintem elég hamar eljutottunk, de azt végül sjanos nem tudtuk már befejezni. A másik csapat hasonlóan a 8.-ig jutott el, úgyhogy ez döntetlen lett.

Az utolsó feladat ugrálókastélyos (bouncy castle) típusú volt - sajnos nem tudom mi a neve magyarul. Ezt is gyakorlatilag versenyfutásos volt, egészen Játék Határok Nélkül jelleggel. Az első szakaszon futni kellett ezen a rugalmas cuccon, majd átmászni egy lyukon (gyakorlatilag átvetődni, mert mászni elég nehéz lett volna), majd felmászni ilyen kis puha téglákon, lecsúszni egy csúszdán, majd ezen vissza. Közben van rajtad (vagy legalábbis nálad, csak ne ejtsd le) egy úszógumi és egy kalap. Na most a mászórész elég magas volt, a csúszdán meg láttuk, hogy nem könnyű felmászni, úgyhogy megbeszéltük a stratégiánkat: az első és az utolsó egymást váltva segít majd a felmászásban a többieknek. Nekem a falon sem sikerült felmászni, mint kiderült azok a téglák csak megtévesztésnek vannak, ott fel kell rugózni és úgy feljutni, felmászni nem igazán lehet. Ezt a barna csapattal mérkőztük, úgyhogy nekik +3-szor kellett menniük. Igazából nem egészen világos hogyan vesztettük el végül, mert rendkívül gyorsak voltunk, de alahogy mégis. Fárasztó, de szórakoztató volt.

Miután vége volt, többen is kérdezték tőlem, hogy miként boldogultam a tangrammal, mert azt várják, hogy pillanatok alatt kirakom. XD Hát, nem ment rosszul, de azért lehetett volna jóval jobb is. Már nagyon rég nem játszottam vele sajnos, pedig régebben elég komolyan oldozgattam ilyen feladatokat.

A végén a legjobb csapatok még egy 7. feladatban is meg kellett mérkőzniük. Ez is versenyfutás volt. A trükk itt az volt, hogy leraktak egy holland gines palackot a pálya túloldalán. Oda el kelett rohanni, lehajolva a földön lévő palackhoz körbeszaladni körülötte, majd jó szédülten visszarohanni a csoporttársakhoz. Voltak, akik várhatóan nem tudtak egyenesen futni, de voltak akik teljesen nyílegyenesen képesek voltak ilyen állapotban is futni. A világoszöld csapat lett végül a győztes.

A versenyt követően még a parton maradtunk egy kicsit. Lehetett a helyi sörből inni, ami egyébként kifejezetten jó. Pont a héten vettem belőle, hogy már ismerjem addigra. Utána ismét ezekre a jópofa buszokra szálltunk és Den Burgba vittek minket a szállásra, a Stayokay Hostelbe. 6 fős szobába osztottak. Zuhany és átöltözést követően egy tök jó előadás volt, majd Jannal, a cseh kollégával beszélgettem az első hét logikai feladatáról.

Este 8-kor indult a grilles vacsora. Volt hamburgerhús, ugyanez zöldséggel nyárson, csirke nyárson, rák nyárson, sárga és zöld cukkini grillezve, valamint krumpli és mindenféle saláta. Kint fagylaltos volt, volt vanília, helyi eper és hokey pokey (honeycomb toffee, illetve magyarul törökméz). Utóbbit nagyon ajánlották, de nem vagyok egy nagy karamella fan, úgyhogy kihagytam. Az eper mindenesetre nagyon jó volt. Itt végre volt akalmam Markkal beszélgetni, akivel régebben több furcsa problémán dolgoztam együtt. Csak aztán kiment a San Fransisco-i irodába és nem gyakran látogat az amszterdamiba. Kiderült, hogy volt a helyszínen pingpong asztal, úgyhogy odamentünk játszani. Mivel a San Fransisco-i irodában van pingpong (az a hír járja, hogy a mi irodánkban is lehet lesz), ezért többen is csatlakoztak. Gyakorlatilag egézsen addig játszottunk, amíg be nem sötétedett annyira, hogy már nem láttuk a labdát. Jó volt mindenesetre.

Utána csatlakoztam Miguelhez és Rikhez, majd hozzánk még Etienne, Rob és Mark is. Jó éjfélig beszélgettünk, majd úgy döntöttem bemegyek cipőt cserélni, mert már fájt a lábam az aktuálisban. Bemenve láttam, hogy Liisa, az észt pénzügyes kollegina már ágyban van. Azt mondta inkább bejött, mert már 10 óta fáradt. Jó egy órát beszélgettünk, majd úgy döntöttem inkább már nem megyek ki én se.

Reggel korán mentem reggelizni, majd összepakoltam és leadtam a szobakártyát. Leültem, beszélgettem a korán kelősökkel. Hamarosan le kellett adni a csomagokat és indult is az aznapi tandem program. 10 fős csoportokat kellett alkotni. Minden csapat egy saját feladatlapot kapott. Egy megadott sorrendben kellett helyszíneket meglátogatni és válaszolni a kérdésekre. Úgy beszéltük meg, hogy én leszek a csoportunk navigátora, úgyhogy hátra ültem a tandemen. Hála a mai technikának nem a papírtérképpel kellett vesződnöm (kaptunk ugyan, de nem volt túl részletes), hanem inkább a telefonom térkép programját néztem. Ez első helyszínre tartva mi mentünk leghátuk és a többiek rossz irányba mentek, úgyhogy előreszáguldottunk szólni nekik, hogy jöjjenek vissza, mert elhagyták mág a megfelelő leágazást. Innentől kezdve mi mentünk legelöl (persze előbb is rájöhettünk volna, hogy jobb, ha a navigátor elől megy :).

Elsőnek a Fort de Schansot keleltt felkeresnünk. Emelett elsőre sikerült elmenni, mert zárt volt a kapu. Visszamenve láttuk, hogy pedig csak ott lehet bemenni. A benti kapunak a plafonján lévő felirat kellett. Másodiknak a De Rede van Texel lépcsőnek a fokait kellett megszámolni. Csak a tetejére érve jöttünk rá miért is volt ez a feladat. Nagyon jó kilátás volt onnan a homokos partra és a tengerre. Harmadiknak a doolhofi kertbe kellett ellátogatni és megmondani ki szponzorálta a kisebb padot. Ez egyébként furcsa kérdés volt, mert az erdőnek az érdekessége inkább a hatalmas pad volt, azon viszon nem volt semmi embléma. Negyediknek meg kellett mondani, hogyan lehet eljutni a Lunettehez. Nem találtuk meg a térképen, de azt igen, hogy egy hídon kellene odajutni. Ötödiknek a Texel sörfőzdébe kellett volna menni, de mivel a hatodik célpont a közelünkben volt, ezért inkább oda vittem előbb a csapatot. A Loladze sírhoz kellett elnézni és megmondani hány grúzt (georgische/Georgian) temettel ott el. A sörfőzdénél a kinti padok számát kellett megmondani. Ezt valószínűleg elrontottuk és be kellett volna menni igazából, kint ugyanis nem volt semmi. Időszűke miatt azonban nem mentünk be és a hetedik állomást is kihagytunk és inkább a célállomásra mentünk, Den Burgba, a Groeneplaatsra a Restaurant de Luwte nevű teraszos étterembe.

Nagyon jó spárgakrémlevest kaptunk, illetve a szokásos felvágott-sajt-(csokireszelék)-kenyér kombót. Illetve kávét, nagyon jó kávét. Itt átültem Onnóhoz (szintén programozó) beszélni, együtt is mentünk a szokásos aranyos buszokhoz, amivel elvittek ismét a kikötőbe. Ott most nem privát halászhajóval, hanem a normál komppal mentünk. Jó fél órával hamarabb értünk a helyszínre egyébként. Ott Onnoval és a rendszeres Joerivel beszélgettünk a céges dolgoról.

A komp egyébként brutális volt. Hatalmas, amikor beérkezett, akkor özönlöttek ki belőle az autók. A tetejére mentünk fel. Sajnos csak 20 percet utaztunk vele. Így, hogy célirányosan mentünk, nagyon gyorsan át lehet érni Den Helderbe. Ott már vártak minket a busszal. Onno nagyon fáradtnak tűnt, hogyhogy Liisa mellé ültem. A busz egyébként érdekes útvonalon ment. Hosszabban, de mégis jóval gyorsabban. Az N99-esen ment végig a parton, míg el nem érte az A7-est, amivel nagyon gyorsan leért az irodához. Az A7-est 45 perc alatt érte el és ugyanennyi idő alatt ért is be onnét Amszterdamba.

Összességében szerintem nagyon jó esemény volt. Tök jó volt új kollégákat megismerni, sőt, barátokra is szert tenni. A versenyek alatt tök jó volt a csoportmunka és az összetartás is. Jó volt a helyszín is nagyon, rendkívül élveztem az egészet. Ez alapján azt mondhatom, hogy jövőre is szeretnék menni.

SOm fantasztikusan vacsorával várt. Csirkemellett és salátát csinált görögösen, illetve mellé saját általa készített és kitalált süteményt: szuper könnyű piskótát, rajta lekvárt és tojáshabot. Nagyon fincsi volt. Utána megnéztük a Gake No Ue No Ponyo (Ponyo on the Cligg bz the Sea) című Ghibli filmet is. Ma pedig este a Concertgebouwba megyünk a Kiotói Szimfonikus Zenekar előadására (a héten csütörtökön kint ebédeltünk és akkor láttam meg egy táblán a koncert hirdetését):

karmester Hirokami Junichi, mezzoszoprán Fujimura Mihoko
Takemitsu - Three Film Scores
Hosokawa - Klage
R. Strauss - Till Eulenspiegels lustige Streiche, op. 28
R. Strauss - Suite uit 'Der Rosenkavalier', op. 59

Pár dologról röviden

Jó fél évig nem írtam semmit, pedig nem mondhatnám, hogy nem lett volna eseménydús az utóbbi időszak.

Múlt héten hazalátogattunk. 8-án pénteken (Boldog szülinapot Eikochaaan! ^_____^) késő este utaztunk. Gyakorlatilag éjfél körülre sikerült hazaérni.

Szombaton reggel anyukámmal nagymamámhoz látogattunk, majd este bográcsoztunk. Vasárnap báttyal elmentünk a Flipper Múzeumba. A belépőért cserébe korlátlanul lehet játszani a gépeiken, ami valami hatalmas ötlet. Ráadásul nem csak flipperek találhatóak, de néhány egyéb érdekesség is, mint péládul céllövőgépek, bowlinggépek, de még egy Space Invaders videójáték is (nagyon bejöttek a lóversenyes flipperek, valamint az újabbak közül az Alienes monitoros - a Star Warsra is kíváncsi lettem volna mellette, de sajnos arra már nem jutott idő). A pincehelyiségben elég meleg van egyébként, szóval mindenképpen ajánlott italt vinni magunkkal. Mindenképpen érdemes legalább egyszer ellátogatni ide, de persze interaktivitásából adódóan visszatérni is érdemes! A flipperezést követően a Madáchba mentünk megnézni a Mary Poppins musicalt. Szerintem rendkívül jó volt. A melódiákat is jó volt kicsit új köntösbe hallani, ami pedig a díszletet illeti, csak ámultam és bámultam. A színpad közepén egy több emeletes épület, amit ki-be tolható a szükséges helyszíneknek megfelelően. Nagyon magas színvonalú a ruházatokkal együtt. A trükkök is nagyon jók voltak. Csak ajánlani tudom annak, aki szeretne egy vidámabb hangvételű musicalt nézni. A musical után felmentünk Jucushoz és Bátyhoz megnézni az új lakásukat, nagyon jól berendezték, különösképpen tetszett, hogy saját tervezésűek a bútorok.

Hétfőn apukámmal ebédelni mentünk, majd később Sommal és Annával ellátogattunk apukám javaslatára a Frank-hegyre. Sajnos az ottani vendéglő zárva volt, így nem volt meg a kilátásunk a városra (a szomszádos utcából nem látszik annyira, mert a nagyját kitakarják a falevelek), de így sem bántuk a jó kis sétát. Késő este még szalonnát is sütöttünk. Kedden szüleimmel és SOmmal együtt állatkertbe mentünk. A vidápark átalakítása óta először voltunk ott. Még lenne mit alakítani azon a részen, de az nekem nagyon tetszett, hogy néhány témába illő régi játékot meghagytak az állatkert területére is. Azért remélem a későbbiekben egyszerűsítenek a zsetonrendszeren - a jelenlegi módon nem próbáltuk ki őket -, mert nem sok értelme van jelenleg. Mindenesetre nagyon élveztem, ráadásul idejét sem tudom mikor mentünk el így! Aznap este még SOm anyai nagyszüleihez is ellátogattunk.

Szerdán reggel SOmmal elmentünk a János-hegyre a libegőhöz. A buszon jól túristáknak lettünk nézve (most már nem csak Hollandiában, de már odahaza is...). A libegő maga egyébként most is nagyon jó. Felérve a hegyrefelmentünk az Erzsébet- kilátóba, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a városra. Onnan pedig gyakorlatilag hazasétáltunk. Jó durva volt a terep, az út közepén egy erdőn is átmentünk, ami elég durva volt, mert félúton eltűnt az ösvény és úgy kellett átmászni mindenen. SOm utána Bodajkra ment az anyukájával, én pedig Ucchanhoz, ahol is hamarosan Eiko csatlakozott hozzánk. Megünnepeltük Eiko szülinapját, majd átmentünk a Hai Nam Bisztróba egy pho bo levesre és gombócra, majd az Alleba beültünk beszélgetni. Sajnálom, hogy ilyen ritkán sikerül csak - legalább részleges - DoCo találkozot tartanunk, de az tök jó, hogy eddig minden látogatásomkor össze sikerült hoznunk. ^.^

Csütörtökön anyukámhoz mentem át, elmentünk vásárolni, illetve mivel nagyon fájlalta a karját, segítettem Brumit kutyakozmetikushoz vinni. Este apukámmal és bátyámmal mentünk a Rákóczi Grillházba (a halak különösen jók voltak!).

Pénteken anyukám orvoshoz ment, ahol megállapították, hogy a könyökvége eltörött, de nem kért kezelést (ezt senkinek nem ajánlom semmiféle törés esetén - utánanézve, ha ez az olecranon, legjobb esetben is 4-6 hétig kell mozdítlanul hagyni, de rosszabb esetben még műtétre, csavarozásra is szükség lehet). SOmmal a Széchenyi Gyógyfürdő és Uszodába mentünk. Először is, az uszodához a sapka viselése kötelező, de a fürdőkhöz nem szükséges. A belépő ára elég magas magyar viszonyokhoz képest (jelenleg 4500 forint, illetve kabin esetében további 500), viszont kapható Zsigmondy klubkártya (jelenleg évi 5000 Ft), amivel ide és a Gellért Fürdőbe féláron lehet bemenni. Évi 2 fürdőzésnél már majdnem megtérül, 3- tól pedig már nagyon sokat számít.

Szombaton kicsit pihentünk, olvasgattunk a teraszon (elolvastam a héten a Sword Art Online Progressive 1. kötetét - ez egyébként szerint kimagasló volt az addigiakhoz képest), majd grilleztünk. Estére értünk haza, Angus cica rögtön jött elénk üdvözölni, míg Binti csak távolabbról figyelte az eseményeket.

Összességében eseménydús egy nyaralás volt, nagyon jó volt találkozni a családtagokkal és barátokkal, érdekes helyeket látogattunk. Valószínűleg a legközelebbi utazásunk ősszel lesz (nem tudom, hogy addig beiktatunk-e egy rövidebb kiruccanást azért), akkor Japánba és Dél-Koreába tervezünk utazni.

Röviden azért: az utóbbi időkben is sok mindent történt. Ami talán az egyik legnagyobb esemény, hogy mostanában fogjuk megvenni a lakást, amit eddig csak béreltünk Amszterdamban (gyakorlatilag a jövő hét folyamán hivatalosodik a dolog). E héttől kezdve már nem évi szerződéssel dolgozom a cégnél, kaptam hanem határozatlan idejű szerződést (alapvetően Hollandiában 3 éven át lehet évi szerződést köttetni, ám utána kötelező váltani a határozatlan idejűre - jelenleg már 2 éve dolgozom az Adyennél). Korábban pedig ellátogattunk Utrechbe, ahol a vonat múzeumot látogattuk meg. Jövő héten ismét ügyeletben leszek, de utána tervezünk ismét jobban kimozdulni és más városokat, környékeket is látogatni.

Képek
Videók:
Cicák ismét műegérrel játszanak
Cicák cukorkát találnak
Cica Da Birddel játszik

Képek:
Báty és Jucus Amszterdamban (még válogatás alatt)
Angus és Binti
Ételek
Vegyes
Edinburgh (még válogatás alatt)
Edinburgh - SOm képei

A képeket igyekszem kiválogatni, de egyelőre megjavítom a galériát, hogy megfelelő méretben mutassa a képeket.
Edinburgh + Amszterdam: Családiasan
Most hétvégén leutaztunk Edinburghba SOm legidősebb húgához, Rozihoz és Bálinthoz. Pénteken magunkhoz képest jó hamar mentünk munkába - illetve én nem, mert nekem az a jó korán az a dokihoz menet volt, kifejezetten későn értem be a melóhelyre… -, így délután igyekeztünk haza, hogy még tudjunk cicákkal foglalkozni, almot cserélni, ebédet adni, tápot előkészíteni, vizet cserélni. Nem sokra rá ugyanis már indulnunk is kellett, hogy időben elérjük a gépet, illetve legyen még egy gyors vacsira is. EasyJettel mentünk amúgy, egészen meglepődtünk, amikor a reptérre bemenet a checkinnél csak a személyit kérték el, nem nézték meg a táskákat. Bent is voltunk a közös területen, ahova más csak a cuccuk átnézésével juthatott be. Hát ez ugyancsak érdekes. Láttuk, hogy nálunk még van egy extra folyosó, de oda ki volt írva, hogy ne menj be, amíg ki nem írják a kaput, indulás előtt 40 perccel (vagyis beszállás előtt 10-zel…). Vártunk ott jó fél órát, majd mikor végre kiírták a kaput, elindultunk. Na a folyosó végén kiderült, hogy egyrészt ott is kiírják, hogy melyik járat hányas kapu, másrészt ott volt az átvizsgáló. Na szuper, az üditőt, amit a belső téren vettük jól kidobatták… Még jó, hogy nem vettünk ajándék italt… Utána még rengeteget kellett sétálni egy újabb folyosó végéig, majd végre elértük a beszállási helyet. Le kellett menni, mert fapados járatnál csak lentről lehet a gépbe szállni általában. Lent persze két sor volt, egy szuperrövid meg egy rohadt hosszú, mindkettő elején egy zárt kapuval. A rövidnél jó sok szék, a hosszúnál 3. Rosszul volt persze kiírva, de a rövid a speedy sor volt. Bár fix helye van mindenkinek és bár sokkal gyorsabb lenne, ha előbb azok szállnának fel, akik bentebbre mennek, természetesen lehet fizetni azért, hogy hamarabb, első turnusba szállj be (és a gépen várakozzál az ácsorgás - ücsörgés - helyett). Fantasztikus szisztéma… Legalább az helyjegyek miatt nem volt az ülésekért verekedés… Maga az út nem volt kellemes. A székbe alig lehetett beleférni és semi hely nem volt a lábunknak, teljesen elgémberedett már a másfél órás út alatt is. Tetézte, hogy majd a repülés teljes ideje alatt iszonyatosan fájt a bal fülem a nyomásváltozás miatt, de szerencsére rendben megérkeztünk.

Rozi várt minket a reptéren, onnan buszoztunk - a magálló tök jól volt megoldva, egy fedett folyosó, a busz ajtajánál nyílás. Fel vannak errefelé készülve az esőre - ami persze esett is rendesen. A fél óra menetút alatt nézelődtünk és csodálkoztunk a karácsonyi fényeken. Amszterdamban nem igazán jellemző a Mikulásig. Még olyan 20 percet sétáltunk, nagyon szép volt a város. Az épületek régiek, az utcák helyenként két szintűek, nagyon érdekes látvány. Roziéknál nem sok időt töltöttünk el, leraktuk a táskákat és 1 órás időeltolódásos éjfél ide vagy oda, ismét nyakunkba vettük a várost és meglátogattunk egy közeli bárt. Az első szembetűnő jelenség és hatalmas újfullandi volt, még sosem láttam ilyen brutálisan nagy testű kutyát, pedig Floh nevű írfarkasunk minden volt, csak nem kicsi. Ugyan kicsit alacsonyabb volt, de kb kétszerte széles, brutál nagy bundával, hatalmas pofával. Viszont nagyon jámbor jószágnak tűnt, besétált a gazdival a bárba és bent sétálgatott a vendégek között, meg feküdt a pult mellett. Mivel volt ilyen 4 kis poharas kóstoló, ezért abból kértünk kettőt. Így összesen 8 féle sört próbálhattunk ki, a legvilágosabbtól haladtunk a legsötétebbig:

Apple: Ez gyakorlatilag olyan volt, mint valami cider, nagyon szénsavas, de még sör. Kellemes volt, enyhén édeskés, nem tűnt erősnek. Cascadian: Ez elégge vízjellegű volt, csak kicsit kesernyés. Ezt nem találtam túl érdekesnek. Butcombe: Ez egyáltalán nem maradt meg, nem rémlik milyen is volt. Bitter & Tuiste: Citromos, de kesernyés, enyhe sör, de kellemes összhatással. HopJock: Ez volt szerintem a legjobb illatú a 8 közül, íze enyhén citrusos, határozottan kellemes, máskor is választanám. Sanda Blonde: Akkor ez ízlett a legjobban, bár most már azt hiszem inkább a HopJock. Kicsit az IPA söröket idézte nekem, bár nem az. Testes, szintén egy kis citrusos felhanggal (IPÁ-ról jut eszembe, ha bárki a holland Gulpenerbe botlana, bátran ajánlom a világos IPÁ-jukat, rendkívül finom). London Stout: Sötétbarna, kellemesen habos. Ez a sör lepett meg a legjobban, íze tagadhatatlanul feketekávés volt. El tudnám képzelni reggel vagy egy ebéd után. Dart Frog: Ébenfekete sör, enyhén citrusos, rendkívül testes és kesernyés. A habja sűrű.

Hajnali 1-kor zárnak a kocsmák (a szórakozó helyek hajnali 3-ig vannak nyitva) - ekkor az otthoni időszámítás szerint hajnali 2 volt, egy munkanap és utazás után. Fáradtak voltunk, úgyhogy utána már közvetlen hazamentünk.

Másnap reggel 9-kor ébredtünk a sülő kakaóscsiga illatára. Jól bereggeliztünk (note to self: utána kell nézni a joghurtkészítő gépnek, mert egészen bejött a joghurt, amit készíteni lehet vele), majd bementünk a város központjába, ahol indult az idegenvezetés. Ez amolyan becsület idegenvezetés volt, a végén annyit fizethettél, amilyennek ítélted. Emiatt eléggé reklámjellegű volt, de szerintem alapvetően érdekesek voltak az információk és jó volt a vezető is, rendkívül igyekezett skótokkal ellentétben artikuláltan és érthetően beszélni. Láttuk kívülről az edinburghi kastélyt (bár jó drága, egyszer oda is jó lenne elmenni, bár vagy előtte utánaolvasva, vagy pedig idegenvezetővel), megnéztük a Grassmarketet. Ellátogattunk az elvileg már 7 emelet mély Greyfriars temetőt, aminél három érdekességet is meséltek. Egyik, hogy a Harry Potter írója, J. K. Rowling a karaktereinek elég nagy sokadának a nevét innen vette (pl Voldemort, vagyis Tom Marvolo Riddle - eredetileg Thomas Riddle). Másik Bobby története, aki egy sírőrző kutyája volt. Gazdájának halála után a kutya annak sírja mellett őrködött hátralévő életének 14 évén át. Sírt is emeltek neki, na meg mindenfele találkozhatunk a szobrával - meg persze a nevével. Harmadik, a temető mögött található rendkívül szép iskola iskola. Eredetileg magánkézben volt, a végrendeletében az eredeti tulaj ingyenes árvaháznak ajánlotta fel, amiből valahogy az egyik legdrágább és legelitebb iskola lett… Megismerkedtünk két - három, de a whiskeyt most nem számolom - tipikus skót itallal. Egyik a Hot Toddy, ami gyakorlatilag olyan, mint a forraltbor, csak éppen whiskeyből. A másik pedig az Irn-Bru, egy nagyon narancssárga üdítő, amiben ugyan nincs koffein, de az íze az energiaitalokat idézi. Annyira nem rossz, de azért nem is egy könnyed ital. Voltunk még az ingyenes nemzeti múzeum előtt is (kicsit benéztünk az előcsarnokába, tökre úgy néz ki, mint egy kastély pincéje), valamint meghallgattunk a Stone of Destiny történetét.

A túra után beugrottunk egy pie-oshoz, ahol ettünk nagyon finom pitéket. Kifejezetten szaftosak voltak, miközben a tészta kellemesen száraz. Nagyon jó volt szerintem. Újult erővel indultunk a város szélére, hogy még sötétedés előtt felérjünk és lejussunk az Arthur’s SeedSeat hegyhez. Eleinte sziklás lépcsők, majd sziklás szikla, csúszós füves föld. Jó fárasztó volt, de nagyon szép volt a kilátás, mindenképpen megérte felmenni rá. Lefele sikeresen elcsúsztam, de szerencsére nem lett semmi probléma azon kívül, hogy moshattuk ki a nadrágomat este. Besötétedett, mire pont leértünk. Még elsétáltunk a parlament és a királynő palotája mellett (Holyrood Palace), majd hazamenünk átöltözni. Átöltözést követően egy comfort food étterembe mentünk, amolyan helyi házikosztot lehet ott kapni. Én pörköltöt ettem karfiolos-sajtos krumplipürével és párolt zöldségekkel. Nem volt rossz, de ugyancsak elbírt volna valami extra füszerezést. Végül lementünk a karácsonzi vásárba, felültünk az óriáskerékre (“Your on camera” - lehetett volna nálunk íróeszköz) és szétnéztünk a pultok között. Este Roziéknál még ittunk egy rendkívül füstös, de kifejezetten ízletes whiskey-t, 12 éves Bowmoret.

Vasárnap sétálgattunk, láttunk szürke mókusokat a parkban, valamint vettünk kókusztejes csokit a Chocolate Tree boltban, majd felsétáltunk a National Monumenthez, ami egy félkész hamis emlékmű, ugyanis elfogyott rá a pénz. Nyilegyenesen félbe van vágva. Fel lehetett volna menni a mellette lévő kilátóba, de nem igazán lett volna már rá energiánk akkor sem, ha nyitva lett volna vasárnap. Még beugrottunk egy családi bárba - igen, gyakorlatilag kocsma, ahova kifejezetten családokat várnak - ebédelni, kifejezetten jó esett a nagy sétálás után. Utána már eléggé késő volt, úgyhogy elbúcsúztünk Roziéktól és felszálltunk a reptérre menő buszra.

A reptérre érve sehogy sem találtuk a repülőnket a kijelzőn, majd megnézve a repjegyet vettük észre, hogy eltévesztettük az időzónát, és 1 órával hamarabb indul a gép, mint számítottuk, vagyis 15 perc múlva. Terveztünk eredetileg whiskeyt venni, de ezt így sajnos bebuktuk, az is kérdéses volt, hogy egyáltalán elérjük-e a gépet. Ezerrel rohantunk át a sorban álló emberek mellett é kéredzkedtünk előre az átvizsgálásnál. Ott persze mindenképpen ki akarták pakolni a táskánkat. SOm hátramaradt, én meg rohantam a kapuhoz, hogy szóljak, hogy várjanak meg minket. Már csak 1-2 ember várt a beszállásra, mire SOm is befutott a táskával. Pont elértük a gépet. A lábunk most se fért el, de legalább a fülem nem fájt. Cukorkát szopogattam és vizet ittam a felszállás és a leszállás alatt végig, szerencsére most segített.

Amszterdamban is aztán meglepetés ért minket. A közvetlen vonatjárat felújítás miatt nem járt, helyette busszal lehetett Sloterdijkbe menni, majd onnan tovább vonattal. Ott az útbaigazítók mondták, hogy nem jó az OV chipkaart, csak ha külön veszünk vonatjegyet. Vettünk hát, persze a buszon nem kérték, a vonaton meg nem jöttünk rá hol kell érvényesíteni. Szerencsére a Centraalnál nincsenek kapuk, így igazából nem is volt szükség a jegyre. Mindenesetre simán intézhettük volna OV chipkaarttal, jelentősen olcsóbb is lett volna, így az automata rászámolt extra 2 eurót… Még kis metrózás után hazaértünk, a cicák dorombolva üdvözöltek minket. Elpakoltunk, megetettük őket, rendbe tettük az almot majd jó éjfél után mentünk aludni (aztán persze másnap 8-ra kellett beérni…).

Összességében fantasztikus (tartalmas, de azért fárasztó) egy hétvége volt, jó volt Roziékkal találkozni és nagyon szép volt Edinburgh is (azt kifelejtettem a fenti beszámolóban, hogy gyönyörű időnk volt, vasárnap egy felhőt nem láttunk, szép kék volt az ég, kisütött a nap is - mondjuk a tiszta ég miatt ugyancsak hideg volt). Azért jó lenne majd megnézni valamikor nyáron is, Birgit kollégám szerint akkor pólós idő van (őszintén nem nagyon emlékszem, hogy idén lett volna-e olyan Amszterdamban…) és Roziékkal egyetemben ő is ajánlotta a Fringe fesztivált.

Visszamenőleg pár érdekesség. Nem számoltam be róla, mikor Báty és Jucus ellátogattak hozzánk, pedig nagyon jó volt az is! Már most várom a következő alkalmat, hogy ellátogassanak hozzánk! Ellátogattunk az északi Eye-ba, ami az itteni filmmúzeum. A Centraaltól megy oda pár percenként járó ingyenes kompjárat, még nem is voltunk rajta addig (igazából északon eddig csak a lengyel boltban voltunk, oda pedig busz visz át egy hídon, úgyhogy a komp kimaradt). Csak az ingyenes kiállításokat néztük meg, valamint magát az épületet. Kíváncsi lennék azért a többire is, majd még biztosan visszajövünk ide. Volt egyébként egy falra kivetített vászon, ami előtt egy kamera volt, annál hadonászva lehetett színesen festeni a vászonra. Nagyon jópofa volt. Volt ott egy idősebb bácsi, aki kifejezetten élvezte. :) A múzeum után a nagy könytárba mentünk át, körbenéztünk a tetején, továbbra is nagyon szép onnan a rálátás a városra. Mondjuk legutóbb pont le volt zárva a terasz, akkor csak bentről tudtunk nézelődni, most végre kintről is. Utána a Burgerbarban ebédeltünk, majd körbenéztünk a Flying Tigerben. Tök jó az a bolt, meglepően olcsók ott a cuccok. Idő közben kiderült, hogy ilyen bolt Edinburghban is van egyébként, bár jóval kisebb. Elnéztünk a Damra, ahol ismét vursli volt (igazából meglepően gyakran van). SOm bátran felült arra a szuper magas pörgettyűre (én is majdnem, de végül nem volt elég bátorságom hozzá), majd együtt a mini kísértetkastély hullámvasútra. Volt ott egy tök érdekes kép egyébként a falon. Valahogy a rajta lévp mozgó figura (ami néha valami ijesztő szörnnyé alakult) amit akármilyen szögből is nézted, mindig feléd nézett.

Vasárnap a Némóba mentünk, ami gyakorlatilag a holland Csodák Palotája - egy kicsit nagyobb kiadásban. Kész gyerek paradicsom - na és persze mert éppen akkor volt az őszi szünet, rengeteg gyerek volt. Innen a Gollembe mentünk, ami egy rendkívül jó söröző. Rengeteg csapolt és üveges söre van, itt kóstoltam először IPÁ-t. A kaja is nagyon jó szerintem. Nem csinálnak sok félét, de azt nagyon jól.

Hétfő este a Torture Múzeumoz néztük meg, ami különböző kínzóeszközök kiállítóterme (legutóbb ugye a Dungeont látogattuk meg). Mivel kedden szülinapom volt és ilyenkor nálunk szokás sütit vinni a melóhelyre, így utána kakaóscsigát sütögettem, végül jó 150 darab lett. Eltartott egy darabig. Báty és Jucus addig csónakoztak a városban.

Másnap este aztán - a sütöknek nagy sikere volt, elég hamar el is fogytak - tortázunk, valamint a Ramenyában vacsoráztunk. Szerdán pedig sajnos már mentek is haza. Remélem hamarosan ismét meglátogatnak. :) Már voltak itt novemberben és októberben, érdemes lehet megnézni nyáron is milyen Amszterdam, hűsölni kicsit az otthoni nagy kánikula helyett. :)

Azóta voltunk Sametékkal - SOm török kollégája - egy török étterembe, ahol igazából nagyon jó kajákat ettünk. Megmutattak jó pár ételt és megmutatták hogyan kell enni. Az is kiderült, hogy az ouzót valójában fele arányban vizezik - jeget is lehet tenni bele, de elegendő a hideg víz -, illetve kizárólag étellel együtt fogyasztják, kortyonként, mindig utána egy korty víz elfogyasztásával. Érdekes egyékbként, hogy az ouzo hófehér lesz a víztől.

Voltunk szoba kiszabadulós játékon is Samettal és Mateusz-sal négyesben (uh, a végére más csak 3 percünk maradt, de megoldottuk!), az Escape Hunt Amsterdam festőt szobáját próbáltuk ki. Nagyon tetszett mindannziónknak, most vasárnap kipróbáljuk a tengerészetis szobájukat, ezúttal az én kollégáimmal 2-szer 5 fős csoportban.

Várhatóak képek is, de egyelőre még nem volt időm rá. Mióta megérkeztünk hétfőn főztem, kedden mostam, kimchit készítettem (a mostani nagyon ígéretes lett!) és a beszámolót írtam meg. Napokban igyekszem a képeket is közzétenni!

Porszívós kalamajka

Az egész azzal kezdődött, hogy hétvégére vendégeket várunk, így pénteken este főzünk, csütörtökön pedig hamarabb eljövök a melóból (mert szerdán sokáig maradtam bent) és kitakarítok. A terv jól is indult, hazamentem fél 5-re, majd fél óra múlva azt vettem észre, hogy hangosodik a porszívó és semmi ereje nincs. Na csodás, tele a zsákja, ki kell cserélni. Amikor 1 éve megvettük, akkor a dobozában volt 2 zsák, de mellé kértünk egy tartalékot, amit még ki se bontottunk, tehát meg kellett legyen valahol. Hát nem találtam meg sajnos. SOm közben írt, hogy induljak a bolthoz, ahol találkozunk, úgyhogy gyorsan lefotóztam a porszívót és rohantam hozzá.

Úgy láttam a képen, hogy Sauber 2000W, amit láttam is a boltban. Látszott, hogy nem teljesen azonos, de hasonló. Arra az volt írva, hogy AF12-es, vettünk abból kettőt előrelátóan. Rákerestem helyben neten is egyébként, de nem nagyon találtam semmi erre vonatkozó információt. A dobozon pedig volt egy hatalmas lista arról, hogy mikhez jó, de Saubert meg sem említették, holott a porszívóra helyben az van írva... Bevásároltunk, majd mentünk haza. Mivel már tudtam milyen dobozt kell nézni, ezért megtaláltam a régit is, láttam az is AF12, öröm, az újakat ki se kell bontani. Aztán persze kiderült, hogy az AF12 sehogy sem megy a porszívóba, pontosabban belemegy, de ki is esik. Egy vacak kartonban tér el a porszívóban lévőtől és kb fele akkora… Na jó, csötörtök van, ma sokáig nyitva a bolt. Jobb ötletem nem lévén letéptem a kartont a zsákról és magammal vittem. Szerencsére megtaláltam a blokkot, így rohantam vissza a boltba. Ott mondja az eladó, hogy nem tud semmit kezdeni a kartonnal, neki a porszívó száma kell, ami az alján van. Írtam SOmnak, hogy küldje el, addig pedig megbeszéltük, hogy miért is nem tudom a porszívóba szükséges zsák számát. Elmagyaráztam, hogy a porszívóval ezt az információt akkoriban még nem adták meg, de ami zsákot adtak hozzá, az amúgy is AF12 volt. Közben megjött a kép, a hölgy meg nem találta az alapján a könyvecskében. Erre felhívta a központot, Saubert, nem tudom, ahol simán közölték vele, hogy mindegyik Sauberbe AF12 kellene, hogy menjen.

Na szuper, megint magyarázhattam, hogy igen, de itt a karton a porszívóból kivettből és bizony sokkalta nagyobb, mint az AF12-es. Felbontott egy dobozt és látta, hogy tényleg bizony nem egyeznek. Na innentől jött az, hogy elkezdte felnyitogatni a dobozokat, hogy meglássuk melyikben van ugyanakkora. Már elsőre összejött, AF16-os pont megfelelő volt. Árban megegyeznek, úgyhogy végül sima csereként is elfogadták (eredetileg nullázták volna a vásárlásom és vissza is fizették volna - pedig bankkártyával volt véve, ezt odahaza kb 0 helyen engedik).

Otthon beraktam és lássanak csodát, működik. Ennek örömére - plusz hogy a porszívó is visszanyerte erejét - végre cicaszőrtelenítettem a díszpárnákat és rendesen kitakarítottam. Mostanra meg már fél 10, úgyhogy mégsem állok neki ma a hollandozásnak, majd vasárnap.

Dorama

Mostanában (utóbbi 1-2 év) rákaptam az ázsiai doramákra. Igazából nem sokat láttam eddig, de a legjobban az alábbiak tetszettek eddig:


1. Hana Yori Dano (japán)
2. Playful Kiss (koreai)
3. Coffe Prince (koreai) + You're Beautiful (koreai)

Láttam japán, koreai, tajvani sorozatokat. Azt hiszem, hogy az eddigiek alapján a japán sorozatok színészetileg általában nincsenek túl jó helyen. Sokszor énekesek vagy akár amatőrök játszanak bennük, eleinte nem túl jól, néha érezhető azért javulás, de általában túljátszva. Zeneileg viszont elég rendben vannak. A koreaiak meglepően jók voltak színészetileg, bár zeneileg sajnos nem nagyon szoktak tetszeni. Meglepő, hogy igazán jó végződésű koreai dorama nem sok van.

A fentiek közül a Hana Yori Dango örök kedvenc marad. Láttam a japán, koreai és tajvani változatot it. A japán a legmodernebb közülük, ami elég sokat dob rajta. Elég jól választották meg hozzá a szereplőket, bár eleinte döcögős, elég jól belejönnek. Matsumoto Jun (Arashi!) egyszerűen szenzációs Domyouji Tsukasaként. A koreai változat, a Boys Before Flowers Goo Joon Pyo névre hallgató Tsukasájának színésze, Lee Min Ho is egyébként nagyon jó a szerepre, de azt hiszem továbbra is Jun a legjobb. Zeneileg is szuper, Otsuka Ai - Planetarium és Utada Hikaru - The Flawor of Life számai nagyon jól passzolnak hozzá, rendkívül megadják a hangulatot. A koreai változat zenéje nem igazán tetszett, de azért fülbemásztak azok is. A történet egyébként egyáltalán nem indul valami szokványosan. Főhös lányunk, Makino Tsukushi bekerül egy elit iskolába, ahol a leggazdagabbak járatják csemetéjüket (természetesen a dolog hátterében áll a szülők azon reménye, hogy majd a leányzó egy gazdag férjecskét fog magának). Eleinte megpróbál a nyugodt életre törekedni, de nem sokáig bírja szó nélkül hagyni az F4 tevékenykedését és jó nagy bajba keveredik. F4 - élén Tsukasával - az iskola 4 leggazdagabb srácából áll, akiknek ha nem tetszik valaki, rájuk haragítják az egész iskolát, míg a szerncsétlen végül ki nem iratkozik. Senki nem mer nekik ellentmondani, beleértve a tanárokat - kivéve Tsukushit. Ebből aztán indul a nagy romantikai szál, mert Tsukasának még soha senki nem mondott ellent a családjának női tagjain kívül - rendkívül megtetszik neki a leányzó. Persze a sorozat, miután gazdag emberek életéről szól - szegények szemével nézve -, eléggé impozáns. Ez az, amiben egyébként a koreai és a tajvani eléggé lemarad. Ami viszont a koreai változatot illeti, ott sokkal nagyobb hangsúly van a mellékszereplőkön. Nagyon szép lesz a főszál is, de Nishikado Soujirou koreai megfelelője, So Yi Jung (Kim Bum) és Matsuoka Yuuki koreai megfelelőe, Chu Ga Eul (Kim So Eun) szála igazán szépre sikeredess. Chu Ga Eul szerelmi vallomása szerintem a legszebbek között van.
A tajvani változat, a Meteor Garden a legrégebbi mindközül és annyira nem nyerte el a tetszésemet. Eléggé ignorálja a mellékkaraktereket és feleslegesen nyújtja a történetet. Technikailag eléggé elavult, így inkább vicces az összhatása.

A második helyen a Mischievous Kiss van, ami az Itazura Na Kiss koreai változata. A japánnak még nem értem a végére, de a koreai sokkalta jobb. Az is érdekes ebben a sorozatban, hogy kifejezetten nem bírtam se az animéjét, se a mangáját, bár az utóbbi azért jóval jobb. Idegesítő volt a főhős leányzó. Buta, szűk látókörű. A főhős srác se volt sokkal jobb. Géniusz ugyan, de emberileg egy nulla és kb annyi érzelem szorult belé, mint egy fakanálba. Ehhez képest a koreai adaptáció valami tündérire sikerült. A HYD Hanazawa Ruijának a koreai megfelelőjét, Yoon Ji Hoot ugyanaz alakítja, mint itt Baek Seung Jot, Kim Hzun Joong. Ott nem nagyon bírtam, mert bár jól játszotta a szerepét, nagyon idegesítű karaktert játszott. Itt zseniális az alakítása és nagyon jól illik hozzá. Oh Ha Ni (Jung So Min) karaktere is nagyon jó. Ez is eléggé távolinak tűnik egy tipikus románc történettől. Főhősünk reménytelenül beleszeret Baek Seung Joba, az iskola zsenijéba. Ő viszot figyelemre se méltatja a lányt, aki az iskola leggyengébb osztályába jár és annak is valahol a legalján van eredményben. Aztán persze kiderül, hogy ha a lány beleadja mindenét, akkor valójában bármire képes. Ami azonban igazából megtetszik a srácnak, az az, hogy a lánynak köszönhetően végre kilép a hétköznapok megszokott üteméből és végre élvezni kezdi az életet. Kifejezetten aranyos románc lesz belőle, a kiegészítő speciál epizódok pedig valami fantsztikusra sikerültek. Ami igazán megtetszett benne, az egyébként a rendezése. Rendkívül jó a hangulata, a zenéje, az egész felépítése. Minden epizód végén pedig az epizód legfontosabb jelenete mackókkal van beállítva. Egyszerűen zseniális. Fontos megemlíteni, hogy koreai sorozatoknak ellentmondva, ennek tényleg vidám vége van. A legminámlissabb rossz szájíz nélkül.

A Coffee Prince és a You’re Beautiful is koreai sorozat, azt hiszem ők döntetlenben állnak a harmadik helyen. A Coffee Princeben valami szenzációsan jók a színészek, de igazán. Nagyon meglepő. Mintha nem is sorozat lenne, hanem valami rejtett kamerával vennéd fel emberek hétköznapjait. Csak annál sokkal jobbak a beállítások és helyszínek. A karakterek maguk is rendkívüliek, egyáltalán nem megszokottak. Mindenkinek van egy kis furcsasága. Itt a főhős leányzó, Go Eun Chan elég korán elveszti az apukáját és a család feje lesz. Elég fiús stílust alakít ki magának emiatt, ami seegítségére is van, mert sokkal könnyebben kap meg általában fiúknak való munkákat: futárkodik, taek won dót okít, stb. Egy véletlennek köszönhetően megismerkedik Choi Han Kyullal, aki fiúnak hiszi és ennke köszönhetően munkát kap a Coffe Prince nevű kávézóban, ahol egyértelműen csak férfi pincérek dolgozhatnak. Aztán persze a történet eljut annak a kérdésére, hogy létezhet-e olyan szerelem, ahol a kötődésed a másikhoz olyan mértéket ölt, hogy már a másik neme sem számít többé. Akárhogy is, ha ajánlanom kellene valakinek egy sorozatot, azt hiszem ez lenne az.

A You’re Beautiful is zseniális a maga nemében. Hasonló a témája, az árva főhős apáca lányunk, Go Mi Nam/Nyeo (Park Shin Hye) az énekes fiútestvérét helyettesíti egy fiú bandában, a legnagyobb titokban. Persze a banda egy házban lakik, így annyira nem könnyű a feladat. A főhős srác, Hwang Tae Kyung pedig egy tisztaságmániákus mogorva alak. Az őt alakító Jang Geun Suk zseniális ebben a sorozatban. Kettejük nagyon viszi a sorozatot. Bár a sorozat hátterében nagy dráma áll, alapvetően nagyon vidám és rendkívül humoros sorozatról van szó. Amolyan földön fetrengős. Sajnos a japán változat nem hozza azt a hatást. Nem rossy, de Jang Geun Sukot elég nehéz leutánozni. Ennek ellenére szerintem nem lett rossz az sem, de a koreai jóval jobbra sikeredett.

A japán sorozatokból igazából annyira nem sokat láttam. Közülük a legkiemelkedőbb a Friends volt, Otsuka Ai főszereplésével. Ez kifejezetten jó volt színészileg és zeneileg is. Sajnos elég rövidke, mindössze 6 rész, de nagyon is ajánlott megnézni. Fiatal nőkről szól, a barátságukról, karrierről és szerelemről,az élet megpróbáltatásairól.

A Great Teacher Onizukát azért néztem meg, mert elég jó volt az anime és nagyon dícsérték a doramáját. A zenéje jó, tulajdonképpen elég jó maga a sorozat, leszámítva egy dolgot. A valaha legborzasztóbb - ráadásul sikeres??? - szerelmi vallomását sikeritették benne összehozni. Fel nem fogom.

A Maout inkább az Arashi miatt néztem meg. Volt benne potenciál, de annyira nem jó se színészetileg, se rendezésileg, bár a történetből azért ki lehetett volna többet hozni. Zeneileg viszont nagyszerű, az openingje az Arashi egyik legjobb száma.

Biztos vagyok benne, hogy ennél többet láttam, de azokat vagy nem fejeztem be, vagy annyira nem tetszettek, hogy most az eszembe jussanak. Ha belefutok valami érdekesbe, akkor szólok, mindenesetre ajánlásokat szívesen veszek. :)

Kimchi recept

Kérésre, kimchi recept. Akik inkább az eredetit szeretnék megnézni, a Maangchi oldalán lévő könnyített kimchi receptet követtem eddig (az nagyjából 3-4 nagyobb kínai kelből készíti). Jól van illusztrálva és egészen rövid idő alatt kifejezetten jó kimchit lehet nyerni belőle.

Az eredeti angol nyelvű recept: Maangchi Easy Kimchi

Hozzávalók:

- 1 nagyobb darab (kb. 1,2 kg) kínai kelkáposzta (napa cabbage, kép)
- 1 fél jégcsapretek (daikon, kép) nagy lyukon lereszelve
- 1 répa nagy lyukon lereszelve
- 2 újhagyma vagy snidling felkarikázva vagy 1 cm-s darabokra vágva
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 vöröshagyma
- fokhagyma mennyiségének megfelelő friss gyömbér
- 8 ek (100 ml vagy 1/2 cup) halszósz és/vagy szójaszósz
- 4 ek (50 ml vagy 1/4 cup) osztrigaszósz (lehet bele tenni friss/fagyasztott kagylót, tintahalat vagy rákot is, elvileg fermentálódik a káposztával együtt, de eddig inkább osztrigaszósszal helyettesítettem; elég erős íze van, akinek nem jön be, az el is hagyhatja)
- 4 púpozott ek vagy 8 csapott ek (125 ml, 0,5 cup) gochugaru, avagy kínai chilipehely (kép1, kép2) - ezzel óvatosan, erős cucc, valószínűleg érdemesebb kicsit kevesebbet tenni bele
- 4 ek (1/4 cup) édes rizslisz
- 4 ek (1/4 cup) só (tengerisó jobb, de a sima is megfelelő)
- 2 ek (1/8 cup) cukor
- 3,5 dl víz (1.5 cup)

A hozzávalókat mind meg lehet találni a fővámtéri ázsiai boltban (Ázsia Bt). Kimchit is árulnak mini kiszerelésben jó drágán, szóval szerintem sokkal jobban megéri odahaza készíteni. A bolti egyébként általában a vegetáriánus változat. Amszterdamban a Nieuwmarkt 27 alatt található Toko Oriental boltban lehet mindent hozzávalót megtalálni.

I. Kínai kel

1. Szedjük le a csúnyább, elszíneződött leveleket a kínai kelről.
2. Vágjuk félbe hosszában, majd azt is újra ketté (tehát négyfelé) és vágjuk le az alsó kemény torzsarészt (kép).
3. Vágjuk a negyedeket félbe, majd keresztben olyan 2 cm-s darabokra (gyakorlatilag ezzel felkockáztuk a káposztát).
4. Öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje, majd adjunk hozzá 4 ek sót, keverjük át.
5. Innentől megtehetjük, hogy csak másfél óráig hagyjuk állni és félóránként átkeverjük. Én egy napig áztattam eddig, illetve tettem rá egy kisebb tányért, ami lenyomja a káposztát a víz alá.
6. Miután letelt a várakozási idő, hideg vízzel mossuk át kétszer.
7. Enyhén nyomjuk ki, szárítsuk meg (egy papírtörlőt szoktam a tál aljára, valamint a káposzta tetejére tenni) tegyük félre.

II. Rizslisztes kása

1. Egy kis főzőedénybe tegyünk 4k rizslisztet és öntsük fel 3,5 dl vízzel. Forraljuk fel ér főzzük kb 5 percig, illetve amíg kis buborékok jellennek meg benne.
2. Adjunk hozzá 2 ek cukrot és keverjük még pár percig, míg enyhén áttetsző nem lesz (kép).
3. Hűtsük le (várhatunk is fél órát, de bele is állíthatjuk a fazekat hideg vízbe).

III. Kimchi szósz

A recept eredetileg jégretket, répát és újhagymát használ, de ízlésnek megfelelően szinta bármivel lehet helyettesíteni. Legutóbb nem kaptam újhagymát, így snidlinget raktam bele a helyébe, illetve nem volt jégretek, így cukkinit, a répát meg kihagytam.

1. Ha van kis daráló gépünk, javaslom abba beledobálni a következő összetevőket. Ha nincs, akkor a fokhagymát ki kell nyomni vagy apróra vágni, a gyömbért és a vöröshagymát is fel kell aprózni.
2. 6ek halszósz, 2 ek szójaszósz, 2ek osztrigaszósz, 4 gerezd fokhagyma és ugyanennyi gyömbér, 1 vöröshagyma összedarálva.
3. A darált krémet tegyük egy nagy tálva és adjuk hozzá a 250 ml gochugarut (ha kagylózunk vagy hasonlózunk, ekkor adjuk hozzá) és az előbb elkészített kását. Ügyeljünk oda a chilire, lehetőleg ne szabad kézzel keverjük össze a dolgokat!
4. A paprikás krémbe tegyük bele a zöldségeket (jégcsapretek, répa, újhagyma) és keverjük össze.
5. Itt még meg tudjuk kóstolni a krémet és módosítani rajta, ha nem érezzük megfelelőnek. A kész kimchiben más lesz majd az íze, mert az ízek összeállnak majd, már nem lehet őket egyenként kivenni (osztrigaszószt pl nagyon kiérezni eleinte, de ha eleget hagytuk a kimchit állni, teljesen homogén lesz).

IV. Kimchi

1. LAssan adagoljuk a kimchi szószt a kposztához és közben keverjük össze. Nem kell, hogy tocsogjon benne, elegendő, hogy a káposzta teljesen be legyen vonva. A kimaradó szószt eltehetjük egy lefedett üvegben legközelebbre.
2. Tegyük a kimchit egy lehetőleg légmentesen lezárható edénybe. Jól nyomkodjuk le, ne lógjon ki a káposzta a kimchipasztából. Ha tudjuk, nyomjuk le alaposan (kép).
3. Frissen is fogyasztható, de legjobb fermentálva. Ha sötét, szobahőmérsékletű helyre rakjuk, gyorsabb lesz a fermentáció és savanyúbb lesz a kimchi. Ha hűtőbe, 1-2 hét is lehet a fermentálási idő, viszont nem savanyodik annyira meg. Pár nap után nézzünk rá, a fermentáció megindult, ha buborékozik vagy levet ereszt. Van egy kis időszak a fermentáció és a normál kimchi között, amikor annyira nem jó az íze (crazy vagy bolond kimchi névre hallgat), ekkor érdemes várni vele 1-2 napot).

Felhasználás

Ételek kísérőjeként, savanyúságként. Rengeteg koreai étel van, aminek szerves hozzávalója. Lehet enni magában is vagy rizsen, kenyéren, makiba (sushi). Ahogy tetszik. :)
Hollandia - Már megint elmaradásban...
Már megint jó rég nem írtam és bizony jó sok minden történt már. Érdekes módon nem írtam, mert gondoltam nem történt semmi. Aztán visszagondolva nagyon is, rengeteg minden, néhányat kiemelve:

Még augusztusban volt a Grachten fesztivál, ami egy évente megrendezésre kerülő holland zenei fesztivál. A kültéri megnyitó koncertre, valamint a Concertgebauwban tartott Mozart: Così fan tutte operára látogattunk el. Az utóbbi meglepett, mert nem néztem előre utána a darabnak és egészen már volt, mint amit vártam. Kellemes meglepetés volt. A rendezés egyébként egészen szokatlan volt, a szereplők bohócjelmezben voltak a darab végéig.

Szeptemberben volt az Optiver második közös hétvégéje azóta, hogy SOm ott dolgozik. Ezúttal a 20-as évek divatja volt a kért ruházat, a rendezvény témája pedig a különböző országok kultúrája és gasztronómiája volt, legfőképpen táncprogramokkal. A szombat reggeli programnak a tutajépítést választottuk, majd délutánra a kimonópróbálást, de végül inkább wellnesselni mentünk. A szállás nagyon jó volt, a házak takarosak és jól felszereltek, kettőnk megkapott egy teljes kis házikót. Péntek este country fair volt a program kacsahalászattal, ütési erőpróbával, körhintával (ez brutál jó volt, bár ijesztő lehetett a srácnak, aki beentről lökögette a székeket). Egy új kis földsárkányra is szert tettünk, ő kapta meg a Broodje (illetve Zsemle) nevet, amit eredetileg a cicáknak szántunk.

Nálunk a Support Team szerveztett egy bowlingos team building programot, amit néhányan lemondtak, így csatlakozhattam hozzájuk a programozói csoportból. A bowlingozás is tök jó volt, ahogy úgy kollégákkal megismerkedni is. Nem ártana, ha a mi részlegünk is szervezne néha ilyesmit.

Tegnap pedig Rachmaninov 2. zongoraversenyének koncertjén voltunk, Michael Schonwandt karmester, Royal Concertgebouw Orchestra és Alexander Gavrylyuk zongorista előadásában. A darabot igazából a Nodame Cantabile sorozatból ismertem meg és rendkívül megtetszett, elég sokszor szoktam hallgatni. Nagyon örültem, hogy végre élőben is volt rá lehetőségem, valamit fantasztikus volt a koncert! Az első darab Jean Sibelius: Pohjola lánya, op 49 is nagyon szuper volt, de megmondom őszintén, a harmadik, Carl Nielsen 4. szimfóniája annyira nem nyerte el a tetszésemet, valahogy kaotikusnak tűnt a másik két darabot követően.

Sajnos nem sikerült jobb hangminőségű előadást találnom youtube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=iUvvLj0Sbjw - Alexander Gavrylyuk és a The South Netherlands Philharmonic Orchestra előadása (csak hang)
https://www.youtube.com/watch?v=rEGOihjqO9w - Anna Fedorova és a The South West Netherlands Philharmonic Orchestra előadása (képpel együtt, a Concertgebauwban, ahol mi is láttuk)

Képek:
Grachten Festival
Optiver Weekend
Angus és Binti
Ételek
Vegyes

Elmaradás
Itt az ideje pótolni néhány képelmaradást. Persze jóval többet szerettem volna feltenni, de végülis csak ezeket pótoltam. Innentől majd ismét aktuálisabb képeket fogok majd feltenni.

Hága - mikor a szavazás napján leutaztunk Hágába

Cicák - vegyes képek a cicákról

Keukenhof - Keukenhofba látogattunk Roziékkal

Budapest - egy kicsit hazalátogattunk még májusban

10. évforduló - 10 évesek lettünk SOmmal, ennek apropóján ellátogattunk az Ezüst Tükör nevű holland étterembe. Az étterem épülete 1614-es és eredetileg raktárként funkcionált. A nevét a tulajdonos családról kapta. Eredetileg akkor figyeltünk fel erre a helyre, amikor először látogattunk ki Hollandiába az állásinterjúra. Akkor úgy döntöttünk, ha felvesznek mindkettőnket, akkor eljövünk ide. Végülis másmilzen okkal látogattunk el ide és nagyon nem bántuk meg. Weboldaluk itt.

Egy kis extra cicavideó: Angus játszik

hactar.net V   hosting: port70 | don't use IE | powered by apache debian php | no patents | free speech online blue ribbon campaign

 
 
site
glMoku quake openbox resize patch gobang cube game wesnoth freecraft stutter search
speak
2015-09-13 18:53 sm4e
Élmény látni, hogy újra írsz, csak egy észrevétel: Sok az elgépelés a szövegben.
2015-01-01 10:18 sm4e
Szia! Boldog új évet! :) Majd írsz karácsonyi vagy / és szilveszteri, újévi élménybeszámolót?
2014-12-02 22:43 Tukeinon
Sajat. Egyelore nem sikerult megjavitani, azt akarom elerni, hogy felismerje a bongeszo meretet es ahhoz meretezze a kepet. Eddig votl, hogy az allo kepek tul nagyban jelentek meg (a szelessseget igazitotta a kephez), most meg elegge kicsit. Kepeket is igyekszem majd felrakni, csak ido kozben ismet ugyeleten es eddig nem nagyon volt idom ra.
2014-12-02 20:21 sm4e
Ez egy átmeneti képgaléria, vagy a végleges új? Mert sajátotok volt, amit ha jól tudom, teljesen ti magatok csináltatok, ha tudom. Ezt javítod meg?
2014-10-15 22:32 sm4e
Én arra lennék kíváncsi, hogy szoktatok utazni Hollandiában, látogatni holland városokat?
2014-10-07 16:23 Ucchan
Na, a doramák engem is elkaptak, mint a gépszíj kb. 2 éve, és nehezen állok le velük. ^^°°
Kevés "legjobb" van, de
Hana Yori Dango FTW!!! ^O^ + Playful Kiss! :D

Szívesen ajánlok majd egyet-kettőt Neked. ^.~
Jó összefoglaló lett. :) Majdnem mindenben egyet is értek a leírtakkal, szívesen olvasom a véleményedet, mielőtt vagy miután már megnéztem az adott doramát.
Jól ki lehet beszélni őket. :)
2014-08-15 21:25 sm4e
Először tele volt ilyen warning kiírással. Üzenetet tudtam írni, és miután elküldtem, visszaállt a régi rendbe. Úgy tűnik, csak egyszer fordult elő.
2014-08-15 17:51 Tukeinon
Milyen teren furcsa? Nem valtoztak a cicak, ugyanugy Binti es Angus. :)
2014-08-14 21:49 sm4e
A blog eléggé furcsán fest. O_O Amúgy nem így emlékszem a macskáitokra. Újak vannak, vagy rosszul emlékszem a régiekre?
2014-05-31 10:14 Ucchan
Huh, nem semmi kis kalamajka... O.O
Nem elég szegény cica, még Te is megjártad. Remélem, már mindketten jól vagytok! :)
A videók tündériek, főleg, amikor a kanapén bunyóznak! :D
2014-03-17 09:02 sm4e
Igen, szemet akartam írni. ^^' hmm, pedig nem is éjjel 11-kor írtam.
2014-03-16 22:15 Tukeinon
Marmint a szeme gondolom. :) Igen, eleg durvak azok. XD
2014-03-16 19:42 sm4e
Nagyon menők a macskás képek, de ahol világít a macska színe, az nagyon ijesztő. T_T
2014-02-18 17:57 Ucchan
Ezt a csirkemájas gombapaprikást ki fogom próbálni!!!! *__________*

Go-hoz gratula! ^^

Térdfájáshoz jobbulást! *.*

Cicákhoz meg további türelmet és kitartást! Jól haladtok! :)
2013-12-01 16:48 valaki
Français
2013-11-30 10:04 Tukeinon
I'm flattered that my posts are being read with google translate. :D I wonder if the translation is good enough (I unfortunately have some typos too, making even harder x.x). Maybe I should also write in English. :)
2013-11-25 22:43 lisu
... and instead of studying Dutch I am trying to translate Hungarian with google translate :).
2013-10-13 23:24 Tukeinon
Koszi szepen! ^^
2013-10-13 22:33 sm4e
Élvezet olvasni az írásaidat, egyszerűen regény az életed. :D Vevő lennék egy általad írt önéletrajzi könyvre. :O

Holnapra pedig boldog születésnapot! :)
2013-09-19 23:46 Tukeinon
Jellegben hasonlo, de mas a cel. Inkabb az, hogy olyan epuletek legyenek latogathatoak, amik az ev soran egyebkent nem feltetlen lennenek. Mondjuk tenyleg volt muzeum is a listan. :)