Ez egyébként a golgotavirág gyümölcse, nagyon szép maga a növény is.
Kiderült, hogy a SATA-s és SSD vinyóim a BiOSból IDE vezérlőket használtak. Lehet ez okozta azt, hogy a gépemen az IO műveletek kriminálisan lassúak voltak. Sajnos a javításához újra kellett telepíteni az oprendszert, úgyhogy tegnap neki is láttam.
Elég sok problémám volt korábban a 64 bites Win7-tel, úgyhogy ismét 32 bitest raktam fel. A Steam és az iTunes újrarakásától tartottam a legjobban, ehhez képest egyikkel sem nagyon kellett semmi extrát csinálni. A Steamet le se szedtem a gépről, mert külön partíción volt és elindítva az exét 5 perc alatt rendbe szedte magát, már csak shortcutot kellett hozzá csinálni. Az iTunes sem volt sokkal több, telepíteni kellett, authorizolni és bemásolni a régi documents mappából a cuccait és már kész is.
Volt azért beállítás, amiről egészen megfeledkeztem. Van egy elég idegesítő tulajdonsága ugyanis, hogy néhány karaktert (pl az idézőjelet) nem jeleníti meg beütést követően, csak ha utána még egy karaktert lenyomsz. Ezt igazából nem a Windows csinálja, hanem kifejezetten az English Unites Stater-International kiosztás. Törölni persze csak úgy lehet, ha nem az a default. Utána érdemes átrakni English US-re, az már nem csinál ilyen "okos" dolgokat. Szerencsére a magyar kiosztás normális. Japánnak a Microsoft IME típust érdemes választani. よくやった。
Mivel SOm nagymamája újabban lelkesedett a Vacsoracsatáért, gondoltam összegyűjtöm neki a recepteket. Tavaly ki is gyűjtöttem az RTL Klub honlapjárol a 2008-as és 2010-es recepteket, de kézzel megcsinalni túl sok lett volna a 2009-eset. SOm idén automatizálta a dolgot es írt egy programot a napokban, ami letöltötte a recepteket, kategorizálta őket (előétel, főétel, desszert es készítő szerint), valamint generált belőle nyomtatható PDF-et úgy, hogy minden recept egy oldalt foglaljon csak el. Az eredmény egy kb 840 oldalas receptgyűjtemény. Ideális ajándék kinyomtatva, köttetve és borítózva. Mivel elég nagy munka egy ilyet megcsinálni, közzéteszem SOm munkáját, hátha másnak is szüksége lenne rá.
A krémbe:
- 1 üvegkonzerv csicseriborsó (érdemes nem szárazat venni, hanem beáztatottat, mert így megspóróljuk a 24 órás áztatási időt és a 20 perc főzési időt, amíg megpuhul a borsó)
- 1 tk só
- 1 tk fehérbors (fekete is jó)
- 1/2 tk őrölt feketekömény
- 1 tk őrölt rómaikömény
- 3 ek tahini (kihagyható, ha nincs otthon, de szezámmagból készíthető is)
- 4 gerezd fokhagyma
- 2db citrom leve (soknak tűnik, de jól ellensúlyozza a köményt)
- tejföl (vagy kefír, hogy krémesebb állaga legyen)
A krémre:
- olívaolaj
- olívabogyó
- pirospaprika
A csicseriborsót vízzel mossuk át. A tejföl kivételével keverjük össze az összetevőkkel. Daráljuk össze (nekem merülő darálóval volt a legegyszerűbb). Adjunk hozzá lassan tejfölt (pár evőkanállal), míg jobbnak, krémesebbnek nem érezzük az állagát.
Miután kész, egy széles karimájú tányérra helyezzük. Öntsük le egy kicsi olívaolajjal, majd szórjuk meg egy kevés pirospaprikával. Helyezzünk rá pár szem olívabogyót. Pirítóssal vagy pitával tálaljuk.
Lezajlott tegnap a 2012-es AnimeKarácsony is a Mondo szervezésében. Igazából az utóbbi két évben nem voltam ezen a rendezvényen, mert pont akkor voltam kint Németországban munkaügyben (ez a "pont" elég túlzás, elvégre már több, mint egy éve vagyunk kint a SOmmal). Most a túlóráinknak és fel nem használt szabadnapjainknak hála el tudtam menni. Mivel már elég rég nem tartottunk versenyt, ezért most bevállaltunk egy helyszíni nevezésest, valamint még egy fél órás kis mini zenekvízt is.
Hála a helyszíni nevezésű versenynek most nem volt olyan sok előzetes meló a connal. A fél órás zenekvíz hanganyagát is össze tudtam rakni 2 nap alatt. A legutóbbi gamer zenekvízhez hasonlót terveztem, tehát nem feladatlapost, hanem számtáblát felmutatós tippelőst sok-sok szaloncukor díjjal. Ennek megfelelően a con előtti napon vettem is 5 zacskóval: gesztenyéset, meggyeset, 2 zseléset és túrós ízűt. Kivételesen decemberben volt időm számokat is készíteni, így végre átléptem az 500 ázsiai számot.
Reggel találkoztunk Dakival, Lam'O-val és Amináékkal, onnan mentünk a Millenárisba. Meglepődtem a helyszínen, mert egészen más volt, mint a múltkori Teátrum. Egy nagy csarnoka volt pár kis teremmel. A csarnokban nem volt fűtés, így a szervezőiben speciel csak nagykabátban lehetett meglenni. A karaoketeremben persze kellemes meleg lett, bár cserébe levegőtlenség is. A nap során a kajáért felelős csapat többször is felkeresett minket, hogy szükségünk van-e szendvicsre (ami mondjuk jól kiszáradt nálunk a légkondi alatt XD), kávéra vagy teára. A teának különösen örültem, mert a hidegben jól megfájdult a torkom meg el is ment a hangom.
Mivel a zenekvízbe csempésztem Hayashibara Megumi kategóriát, így aznap szinte csak Hayashibara számokat énekeltem. Rengeteget kellene gyakorolni őket, de sajnos nem volt rá időm, bár az elmenő hangom sem segített rajtuk. XD Azért kellemes volt új számokat előadni. Technikailag amúgy a hely adottságaihoz képest rendben volt minden (hiányzott azért a monitor hangfal és egy kicsit jobb akusztikai adottság sem lett volna rossz), bár a mikrofonok meglepő gyorsasággal merültek. A hagyományos karaoke rendben zajlott, a végére mindenki sorra tudott kerülni, ami azért nagy öröm. Nagyon nem szeretem, amikor a végére rengetegen egyáltalán nem kapnak lehetőséget sem az éneklésre, míg mások többet is tudtak énekelni. Most szerencsére ilyen nem volt.
A versenyben ezúttal nem vállaltam a zsűrizést. Egyébként is rendben volt így, elég volt 3 fő a zsűribe. A verseny alatt újraírtam a jelentkezők listáját (nem volt valami olvasható), indítottam a számokat és fényképeztem a versenyzőket. Ez utóbbit sajnos többször sikerült elfelejtenem. Igazából mindegy is, mert bár sötét volt a teremben, nem vakuztam. Kellett volna. A verseny után összeültünk a zsűri tagjaival. Nagyjából jó volt az összehang és elég könnyedén megvolt az eredmény.
Délután jött a zenekvíz. Bár fél órás programnak indult, jó egy órásra sikeredett és az utolsó kategóriát így is át kellett tenni a japán videók vetítése utánra. Ekkorra már többen elmentek, így már nem számíthattuk be azt a verseny eredményébe. A kvíz egyébként jól ment, bár nem fogyott el túl sok szaloncukor alatta. Nem volt túl könnyű sem, de az sem segített, hogy nem voltak előre kiadva a kategóriák. Azonban nem akartam volna, hogy lázasan készüljenek rá, inkább könnyedebb szórakozásnak terveztem a programot. A videók után minden számot eltaláló játékos kapott szaloncukrot. Meglepett amúgy, hogy mennyire népszerű a szaloncukoreső. XD
A japán videők alatt elintéztük Aminával és Dakival, hogy Lucy énekelhessen a színpadon. Leszállítottam a KFN-t Szmörének, Amina meg megbeszélte a szervezőséggel. Utána beszélgettünk, meg néztük a Tömegkvíz végét. Azért voltak elég gonosz kérdések is (pl a floppylemezes, meg ahol az énekes neve szándékosan el volt írva...). Azért a szpot hoszzának kérdése aranyos volt, még emlékeztem is rá. Lucy Gangnam Style előadása a színpadon is jól sikerült. Tetszett, hogy a közönség önfeledten táncolt rá. Még jól is jött a programba, mert a táncos AMV-k program elmaradt ezúttal (még volt is, aki rá is kérdezett nálam és Szmöre is megerősítette).
Este még volt egy kis karaoke ráadás 8-ig. Reggel és este is tartottunk egy kis "vicces" karaokét, ami annyit jelent, hogy a szám lejátszása alatt össze-vissza módosítottuk a szám tempóját. Este már volt, hogy le is pauzáltuk vagy csak levettük az alap hangját. A kivetítőn kellett figyelni a szótagok váltakozását, ami így aztán elég változatos volt. Nagyon jó szórakozás volt, úgy tűnt mindenki élvezte, aki próbálta. Azt hiszem a jövőben a Kaszinó Karaokébe ezt a kategóriát is fel fogjuk venni. :)
Összességében jól sikerült a con, kifejezetten élveztem és remélem a látogatóknak is tetszett. :) Mivel egy épületben voltunk, így kivételesen volt időm megnézni a pultokat is és pótolni néhány manga lemaradást. XD
"A Muszasi többek szerint a japán Elfújta a szél. Igazi nagyregény, amely a 16. századi Japánt örökíti meg. Azt a Sógun történetéből is ismert Japánt, amely a több mint 150 évig tartó háborúskodás után egy igazi hősért kiált, aki egyesíti a feldúlt és zsarnok nagyurak által felosztott országot. Itt lép színre Muszasi, a valóságban is létező páratlan kardforgató harcművész, író és zen buddhista mester, hogy megkezdje emberpróbáló küzdelmét egy új kor hajnalán... Josikava Eidzsi egyike Japán legtermékenyebb és legnépszerűbb íróinak. A Muszasi olyan történelmi regény, amelynek öt kötetét számtalanszor jelentették meg, generációk nőttek fel rajta, film- és tévésorozatok tömege készült belőle, hiszen Japán élő folklórjának része. Az első kötettel az olvasó egy hosszú utazásra indul a felkelő nap országába, amelyet egykor szamurájok és sógunok uraltak, és ahol a kard osztott igazságot."
Nagyon különleges történet volt. Az író írásmódját nehéz volt megszokni, mert többnyire rövid, tömör mondatokat alkalmazott az egész művön át, ám meglepően jól illett hozzá. Sokkal gyorsabban, pörgősebben mesélte el így az eseményeket. A történet érdekessége, hogy több szálon vezeti az eseményeket, és ezek a szálak már-már zavarba ejtően közelítik meg vagy metszik egymást. Nagyon érdekes fejlődésen mennek át benne a karakterek és nagy hangsúlyt fektetett arra az író, hogy az érzelmeiket átadja. Zavaró volt eleinte az élet semmibe vétele, de ahogy haladt a cselekmény, a karakterek is egyre jobban kezdték értékelni. Nagyon tetszett. Bátran tudnám ajánlani azoknak, akik szeretik a kalandosabb, pörgős, de mégis elgondolkodtató történeteket, vagy csak érdeklődnek a régi Japán iránt.
Csütörtök-Péntek
Az utóbbi időkben rengeteget voltam kint Németországban meló ügyben és még leszek is. Mivel karaoke és zenekvíz szervezéshez alkalmas gépem csak otthon van, így csak odahaza tudok ezzel foglalkozni. Emiatt az otthon töltött egy heteim eléggé húzósak. Mivel most is pontosan egy hetem volt a következő utazásig, ráadásul benne egy connal, így eléggé sok teendő akadt. Szerda késő este megérkeztük, akkor rögtön ki is pakoltam, de a gépet már nem volt erőm bekapcsolni. Másnap nekiálltam a 3 hétnyi ruha kimosásának, közben pedig intéztem a Gamer-Zenekvízt. Kicsit módosítani kellett a szabályzaton is (kategóriákra lett osztva). Kintlétem alatt kértem a többi szervezőt és ismerősöket, hogy ajánljanak számokat és játékokat, így legalább a számbeszerzés könnyebb volt. Kb délután 5-re lettem közben kész a mosással és hajnali 2-re már sikerült megvágni a hangfájlokat és képeket beszerezni. Elkezdtem már összeszedni a conra vivendő cuccokat és láttam, hogy a Németországban berendelt játékzene díjak tokjai a kofferben sikeresen megrepedtek vagy eltörtek. Na csodás, otthon nincs tok, tehát mindenképpen venni kell. Gondoltam nem gáz, mert nyomtatólap is kell, max kicsit messzebbre megyek.
Másnap 8-kor keltem, hogy még legyen idő befejezni a zenekvízt. Délre végeztem is vele és elkezdtem a maradék nyomtatandó elkészítését, valamint az újonnan készült KFN-ek beszedését és még újabbak készítését. 2-re már pont egy szám készítésén fáradoztam, mikor úgy döntöttem most már menni kellene boltba. El is indultam, ami szintén elég kalandosra sikeredett. Kezdve, hogy a Mammutba terveztem lemenni, amihez a 139-es busszal kellett volna mennem. Abban a megállóban jár még a 239-es, ami hihetetlen ritkán jár. Láttam bent a busz a megállóban, nagy rohanással sikerült elérni. Aztán láttam, hogy marhára nem jó irányba megy és hát bizony sikerült rossz buszra szállni. Ráadásul dugóba is keveredett, így a 20 perces menetidő helyett jó 40 perc alatt sikerült az Astoriára eljutni. Na nem baj, onnan az M2-vel simán el lehet jutni a Moszkva térre. Igen ám, de valami miatt sikeresen elmentem a Déliig. Már fel is jöttem a metrótól mire észrevettem, hogy benéztem a megállót. Mentem még egyet villamossal. Így sikerült busszal, metróval és villamossal jó egy óra fölött megtenni a normális esetben egy busszal tartó fél órás utat...
Persze a Mammutban sem volt minden egyszerű, ugyanis a szokásos Saturn helyett Media Markt fogadott, amivel nem is lett volna baj, ha nem éppen akkor csinálták volna az átalakítást. Ugyanis bár be lehetett menni, de még rakták fel a padlószőnyeget, szerelték a polcokat és hát ennek megfelelően a választék sem volt túl nagy, na meg fejfájdító ragasztószag volt. Nyomtatópapírt találtam 2 félét. Az egyikre azt írták jó lézernyomtatóhoz és szuper környezetbarát és paperjam megakadályozó. Na az szuper, mert a nyomtatónknak egyébként is egyesével kell adagolni a lapot és még így is van, hogy több papírt magába ránt és beragad, ha túl gyorsan adagolom. Néztem vinyóárakat, de brutál drágák voltak és főként WD, amit nem akartam (egy korábbi hibás EARS sorozatuk miatt kerülöm őket). CD tokokat marhára nehezen találtam meg. Sajnos duplatok nem volt megfelelő, így csak szimplát vettem. Még beugrottam utána pár boltba, mert volt egy kis hiány odahaza, jól felmálházva indultam haza.
Végül jó 6-ra érkeztem meg. Gyorsan befejeztem még a félbehagyott szám készítését, aztán elkezdtem kicserélni a tokokat. Ehhez sajnos le kellett szednem a CD-kről az eredeti csomagolást, azt viszont meglepetten tapasztaltam, hogy totál hasonló tokokat sikerült vennem. Egyedül a Devil May Cry 4 tokját nem tudtam lecserélni, mert az speciális duplatok volt. Már csak reméltem szombaton nem töröm el az úton a Hungexpóig.
SOm nagybátyja tanfolyamra kezdett el járni Budapesten, így aznap este óra után eljött hozzánk. Ennek örömére elmentünk a Réti Sas vendéglőbe. Jól esett kicsit kizökkenni a sok teendőből és pihenni. Ettem is egy kis zóna Mátrai borzast, ami továbbra is szuper jó volt. Olyan 9-re értünk haza, úgyhogy folytattam a munkálatokat. Este 11-re jutottam el odáig, hogy végre nyomtathatok. Konstatáltam, hogy az újonnan vett über-szuper papírokat a nyomtatóm magába se tudja szívni, mert túl vélony, úgyhogy kénytelen voltam még felkutatni a szekrényt elszórt papírokért. Jó hajnali 1-re készen is lettem mindennel, addig még kiírtam a másnapra beígért DVD-ket, majd mentem is aludni. Tulajdonképpen először volt, hogy tudtam aludni con előtt. Másnap pedig magamtól is felébredtem az ébresztő megszólalása előtt.
Szombat
Kicsit lassan készültem el reggel. Mivel nem volt azért túl meleg (bár igazából hideg sem), csak az FMA-s egyenruhám felsőjét hoztam el, a szoknya helyett inkább nadrágot. A buszt sikeresen lekéstem (az orrom előtt ment el), így fél óra késéssel értem a Hungexpóba. Meglepetten láttam, hogy nyitva a főkapu, de mivel mindig a parkolón mentem be, így inkább továbbmentem. Ott persze nem szólt a biztonsági, hogy hiába megyek be, teljesen le van kerítve... Úgyhogy nagy kerülés után ismét mehettem vissza a főkapuhoz, ahol be is engedtek. A technikusokon kívül a részlegünkből még csak Kazuko volt ott, de nem sokkal később azért Daki, Lam'O, majd Amina is beestek. Addigra elkezdem már felpakolni a választható számok listáját. Már eljutottunk a 32 oldalig, csak éppen ismét egy betűmérettel kisebben. Meglepődve tapasztaltuk, hogy csak 11-kor kezdünk, így még lazán volt időnk mikrofon próbára. Sikerült időben kezdenünk.
Reggelt azzal kezdtem így, hogy szegény segítőkre bíztam a karaokét, addig meg lenéztem a szervezőibe (oda akartam adni Venoméknak a japánból hozott meglepit) és a gósoknak is vittem egy kis vizet. Utána mentem csak vissza a karaokébe, ahol már kezdtem éhes lenni. Lyra küldött nekünk pár szendvicset. Nagyon simán ment a karaoke egyébként. Még felkerestem Zolorót, hogy leadjam neki a gamer-zenekvíz programkiírását, valamint megkértem hirdesse, cserébe én is az ő másnapi versenyét. A gamerkvízt időben tudtuk elkezdeni, ám rájöttünk, hogy előre kellett volna nyomtatni mini szavazólapokat, mert messze nem lett volna elegendő minden számnál új lapot adogatni. Na majd legközelebbre. A versenyre kb annyian jelentkeztek, amennyire egy először megrendezett versenynél számítottam. Daki írta papírra, hogy kik a nevezők és mikor esnek ki az egyes kategóriákban, én meg indítottam a lejátszásokat, valamint kommenteltük mindketten a versenyt. Minden számrészletnél 5 játék közül lehetett választani. Miután lement a részlet, egy papíron kellett felmutatni melyik volt. Aki nem tudta, az adott körből kiesett. Mindenki annyi pontot kapott, ahanyadik számnál esett ki az adott körben. A győztes a legtöbb pontot összeszedő játékos lett. Na most az eredeti szabály az lett volna, hogy nin kategóriákra bontás, hanem addig megy a játék, míg már csak egy játékos marad bent. Na most ez az első 5 számnál megtörtént volna, szóval nem lett volna valami hosszú verseny. Ebben a változatban viszont nem lehet garantálni, hogy csak egy győztes lesz. Ehhez képest valami csodával határos módon mind az új, mind a retró részben pontosan egy-egy győztes volt. Nagy mázli. Bár igazából fel voltunk készülve, 5 díjat is hoztam, ha esetleg döntetlen lenne az eredmény.
Lényeg, hogy ezzel is rendben ment. Mivel a Gamer-tudáskvíz része volt, ezért nem a nagyszínpadon, hanem helyben volt eredményhirdetés. Utána már jött még karaoke. Eddigre már nagyon éhes voltam, így kimentem a termünk előtt lévő sushipulthoz. Legalább fél órát álltam a sorban, de csak meglett. Mire bementem a termünkbe, pont végetért a karaoke és jött a japán videók. Már nem volt kedvem kimenni, így kénytelen voltam a sötétben elfogyasztani. Legalább szuperfinom volt, na meg persze tényleg nagyon éhes voltam. Utána gondoltam felkeresem a többieket, de végül mégis inkább a szervezőibe mentem le beszélgetni.
Utána mentem vissza a karaoketerembe. Amina mondta, hogy felkereshettem volna őket, mert végig kint voltak az épület előtt. Belevágtunk az esti karaokézásba. Kivételesen ez is egészen jó ideig tartott (fél 10-ig terveztük és addig tarthattuk is). Sajnos így is voltak, akik nem kerültek sorra. Valamit ki kellene találni erre...
Fél óránk volt összepakolni és elvonulni. Mivel Acheron is pont arra ment volna autóval, az Urániáig elvitt. Szerencsére így jóval hamarabb értem haza. Otthon a SOm előre felköszöntött. Látszott, hogy nincs vele minden rendben, mert nagyon járkált fel-alá, nem volt hajlandó leülni. Aztán kiderült, hogy reggel óta kibírhatatlanul fáj a foga. Tulajdonképpen egész éjszaka nem aludtunk, a kanapén ücsörgött és szenvedett a fájdalomtól, én meg gubbasztottam mellette és próbáltam segíteni. Órákkal később jutott eszembe, vagy van otthon Tantum Verde, ami lidokainos gyulladáscsökkentő. Na az tényleg segített is egy kicsit. Netem elkezdtem keresgélni hétvégén is nyitvalevő fogászokat. Találtam is többet, spt még éjszakait is, de mind tele volt. Végül reggel apukám ajánlotta egy hétvégi rendelőt, ahova nem lehet előre foglalni időpontot.
Vasárnap
Szóltam Dakinak, hogy csak későbbre fogok beérni, nyugodtan kezdheti nélkülem is a zenekvízt, ha nem érünk be addigra. Közben, mivel tegnap elég nehezen és későn jutottam ebédhez, a SOm intézkedett anyukájával és összeraktam nekem egy fincsi bentót. "Vigyél el! Szép napot és jó étvágyat!" felirat volt rajta. Felkaptuk és mentünk is fogászhoz, ahol hosszú sorbanállást követően bejutottunk. Ott kiderült, hogy nem csinálnak hétvégén tömést és bizony SOm foga begyulladt és gyökérkezelni kell. Ha akarunk visszajöhetünk másnap. Felírt a doki fájdalomcsillapítót. Csak ugye vasárnap volt, tehát megint keresgélni, ezúttal hétvégén is nyitva levő gyógyszertárat. A Westend volt a legközelebb. Itt szétváltunk, SOm ment tovább a Westendbe, én meg a conra. Közben írta, hogy a Westendben nem volt az a fájdalamcsillapító, de végül sikerült venni az Auchanban lévő gyógyszertárban. Szerencsére kicsit elviselhetőbbé tette a napot a SOmnak.
Elég későn értem be a conra. Az első dolog ami fogadott, a "Vigyázat, Tuki az épületben!" híradás. Siettem fel a karaokéhez, ahol már nem volt sok a zenekvíz kezdetéig. Még beköszöntem a szervezőibe és ismét vittem a gósoknak vizet. Aztán már kezdtük is a zenekvízt. Minden rendben ment vele, aztán jött is a számolás. Ekkor Amina orhant hozzám sietve, hogy vészhelyzet van és azonnal siessek a szervezőibe. Mondtam, hogy nagyon nem érek most rá, mert alig van időnk az eredményt összegezni, de Dakiék mondták menjek nyugodtan, csinálják addig az összesítést. Lesiettem, ott meg persze kiderült, hogy nem volt semmi vészhelyzet, csak fel szeretett volna köszönteni Venom, Yuriko és Salome. Persze mindenkit bevontak a dologba és volt nagy tortázás is. Nagyon jól esett, köszönöm szépen. ^^
Még maradtam lent kicsit beszélgetni, aztán rohantam fel. Beszálltam a pontozásba. Közben elkezdődött a Keisho Ohno koncert. Érdekelt volna nagyon. Dakiék mondták, hogy menjek le nyugodtan. Le is értem, mire már a fele lement. Supermario is csatlakozott. Szokatlan volt a koncert, meg néha elég zavarbaejtő, de igazából hangulatos és jó. Szívesen mentem volna venni a CD-ból és aláírást kérni, de már nagyon kevés idő volt az eredményhirdetésig. Rohantam fel összeszámolni az eredményt. Most nagyon kevés döntetlen helyezés volt. Dakival rohantunk összeállítani a csomagokat. Láttam, hogy van staff sushi, de annyira sietni kellett, hogy teljesen elfeledkeztem róla utólag, így ismét sikeresen kimaradtam belőle. Ráadásul így is alig értünk le az eredményhirdetésre, már rohanhattunk is fel a színpadra. Még tartott közben a karaoke, így utána mentünk vissza.
Jó későig maradtunk még pakolászni, adtán indultam egyedül haza. Kicsit gáz volt, hogy a főkapun mentem volna ki, de az zárva volt, így mehettem át a parkolón. Jó fél órás bumlizást követően jutottam csak el a metróig. A fejem fájt (igazából egész nap), mert nem aludtam, nem örültem neki túlzottan. Fél 11 körülre értem haza.
Con után
Másnap reggel ismét megpróbálkoztunk a fogászatokkal. Amit eredetileg kinéztünk, az csak délutános volt aznap, de végül egy másikhoz sikerült még aznap délelőttre kapnunk időpontot. Ott gyökérkezelték a SOmat és utána végre már sokkal jobban lett. *.* Utána elátogattam a szüleimhez, majd másnap az Étterem hét program keretében ellátogattunk a Kaeng Som Tom Yumba. Nagyon fincsi volt. Szerdán C24 meeting volt, valamint ismét elmentünk a Réti Sasba, majd csütörtökön mentünk ki Németországba ismét. Most is itt egyébként.
A conról a beszámolót elég későn írtam, így már sajnos nem annyira emlékeztem a részletekre. Mindenesetre szokatlanul jól sikerült a mi részlegünk. Köszönöm mindenkinek a segítséget és a közreműködést.
Kicsit magyarázom a bizonyítványom jellegű hozzászólás következik. Az a helyzet, hogy egy hete megvettem az első magam által finanszírozott laptopomat és tegnap érkezett meg. Na de lássuk hogyan is történt a dolog.
Gimnázium éveimben kezdtem el különösebben foglalkozni programozással, ráadásul nem iskola keretén belül csak jó 3. osztály után a nyár végén. Bár korábban is tetszett a dolog (még általános iskolásként Klick&Play-jel csinálgattunk Koreenával játékokat), elég későn jött az ötlet, hogy komolyabban is foglalkoznék vele. Onnantól kezdve viszont elég sok időt fektettem bele. Akkor hagytam fel a rajzolással is, mert eldöntöttem, hogy nem építészmérnöknek, hanem mérnök informatikusnak fogok tanulni. Na persze laptopra nem volt semmi szükségem, mert otthon nagyon jó kis asztali gépem volt.
Aztán ahogy befejeztem a gimnáziumot egyre rendszeresebben kezdtünk el a SOmmal egymáshoz átjárkálni, majd végül szüleinkkel egyeztetve 1-2 hetet töltöttünk nálunk, majd 1-2 hetet SOméknál. Na de a mérnök informatikus szakon rengeteg lecke volt, amit csak digitális módon lehetett megcsinálni, na meg a tananyagot is sokszor csak így lehett beszerezni. Ekkor történt, hogy SOm megajándékozott egy Sony Vaio laptoppal. Elég régi széria volt, sajnos nem is tudnám megmondani melyik, de valószínűleg a Vaio PCG-R505 széria tagja. Nem volt az a bitangerős, de a célnak tökéletesen megfelelt. Erőteljesen melegedett, ami még jól is jött annak idején a téli napokon. Ami viszont érdekessége még a laptopnak, az a beszerzése. Már nem tudjuk biztosan hogyan talált rá SOm, valószínűleg Vaterán. Arra viszont emlékezett, hogy mi volt a userneve az eladónak. Kiderült, hogy a MAU meet egyik tagjától vette így, Eisei/AYG-től, akit én ráadásul ismertem.
Pár évig használtam, aztán véglegesen tönkrement az aksi csatlakozója, így már csak desktop gépnek lehetett használni. Szerencsére SOmnak bejött egy kis külföldi munka, aminél egy külföldi ismerősének segédkezett. Viszont nem tudtak volna készpénzben fizetni, helyette kérték, hogy abban az összegben kérjen valami hardvert és megküldik. Akkoriban jött ki külföldön a az Asus EEE első szériája, a 700-as. Nálunk jóval drágábbra tervezték, de nagyon tetszett a kis mérete, így azt választotta a SOm, ráadásul kijött belőle 4db is. Egyet megtartott, egyet kaptam én, valamint a két kisebbik húgai is kaptak egyet-egyet. Nagyon jól jött, hogy ilyen picike és sokáig bírja az aksija, mert még mindig sokat utazgattunk egymás között és jóval kényelmesebb volt ezt a picit cipelni suliba is, valamint conra is.
Aztán SOmék szülei és nagyszülei építettek egy új házat és hozzájuk költöztem. Vittem az asztali gépemet, így már nem is nagyon használtam szegény laptopokat. A Vaiót már amúgy sem az aksi miatt, az EEE-n meg nem lehetett azért akármi kódolni. Egyetem utolsó évében kezdődött el a Németországba járkálás. Akkor még csak pár hetet vállaltam be, mert kellett dolgozni a szakdogámon. Ennek ellenére sokat kellett kint lenni, így SOm komolyabb laptopján dolgoztam, az EEE-t meg csak általános dolgokra használtam. Na az egyetemet befejeztem és azóta már 2 év eltelt, de azóta is állandóan kint vagyunk. SOm azon laptopjának is tönkrement az aksija, így azt sem lehetett már nagyon kényelmesen használni. Már csak otthon tudtam kódolni, de igazából az ilyen napi 14 órás munkidő mellett nem is sokszor hiányzott. Huncraftot mondjuk fejlesztgettem volna legalább hétvégén, de azért általában egy hét után hazamentünk egy hétre mindig. Aztán növekedett a kintlét és már lazán voltunk kint 2-3 hetet, míg otthon csak pár napot. Ráadásul fejleszteném magam Pythonban tovább, meg mióta van iPhone-om, iOS fejlesztés is érdekel. Szóval nem megy ez, hogy munkán kívül nem csinálok semmit, ráadásul megmondom őszintén, nagyon kezd elegem lenni a mostani projektnél használt Adából (különösképpen, mert elég rosszul van alkalamzva...). Szóval eljutottam oda, hogy jól jönne egy laptop. iOS fejlesztés miatt mindenképpen egy MacBook jöhetett csak szóba. Igazából már egy éve akartam, de az esküvő és a Japán út miatt nem mertem volna beruházni rá. Most viszont eljutottam oda, hogy nem akarok többet várni. Még pár hónapot kint leszünk, szükség lesz rá.
A választásom így végül a MacBook Air 13-inchre esett. Még elég nagy a képernyője, elég erős, de mégis könnyű. Németországban (jó 50k-val olcsóbb, mint otthon) néztünk használtat és újat is. Nem volt nagy árkülönbség a használt és új között, viszont a újnál garantált volt, hogy angol lesz a kiosztása és nem német (elég volt, hogy a Vaio német kiosztású volt). Con után megrendeltem. Az oldalon írták, hogy 1-3 nap a feladás, de nem gondoltam, hogy azért, mert még le is kell gyártani. Kínából indították útjára, egy hét alatt érkezett meg UPS-szel. Waii!
És most kis témaváltás. Megtetszett a TouchArcade fóruma, és mivel amúgy is szeretnék a jövőben fejleszteni iOS-ra, ezért regisztráltam is rá. Ott írtam bugreportokat is, aztán pár nap után kaptam egy értesítést, hogy spammelés miatt banoltak a fórumukról. Jól fel is dühödtem és majdnem hagytam is az egészet, de megláttam, hogy az egyik témában, amiben írtam tényleg volt egy spammer és mivel mellette volt az én postom, lehet engem is véletlen töröltek vele. Szépen írtam annak a usernek, aki vélhetően reportolta a spammert, aki azt javasolta, írjak egy moderátornak. Nagy nehezen sikerült keresem a fórumon (ilyen nehezen átlátható fórumot én amúgy még nem láttam) - ehhez persze regisztrálnom kellett újra, mert a fő useremet lockolták -, aztán pár nap alatt sikerült utána járni a dolognak és leszedetni az "örök bant".
És harmadik dolognak. Tudom, hogy még lógok egy conbeszámolóval. Viszont brutál sokat melózom a con óta is. Ahogy korábban említettem, előtte 2 nappal mentem haza és rá 3 nappal már mentem is vissza. Azóta is melózunk 12-14 órákat egy nap és persze hétvégén is. Sajna itt nem volt az otthoni hosszú hétvége sem. Azért legközelebb otthon már remélhetőleg lesz időm végre megírni a blogot, vagy a hotelben apránként. Csak sajnos mostanában annyiból áll a nap, hogy felkelünk 9-kor, reggelizünk, 10-re bemegyünk melóba. Ott éjfélig folyamatosan melózunk (csak este 8-tól éjfélig kaptunk most tesztelési időt), majd fél 1-re ha beérünk a hotelbe. Szóval nem igazán van sem időm, sem energiám beszámolót írni, de ami késik nem múlik. Igyekszem jelentkezni!
És még egy negyedik dolog. Most előre veszem a már korábban beígért Huncraft frissítéseket, utána Python 3, PyGame és hálózati kódolás gyakorlásként egy régi DOS-os játék (Cyberdogs) alapján szeretnék egy újat készíteni, ami támogat multiplayert is. Az lenne a terv, hogy működjön Windows, Linux és MacOSX alatt is. Aztán valószínűleg váltok iOS-ra és készítek hozzá telóra is egy klienst. Lehet néha be fogok számolni a jelenlegi állásáról, így gyakrabban lehetnek majd programozós postok is.
