Fura dolgokat tud álmodni az ember... Valami miatt több területre kimentek emberek, ahova az érettségi bizonyítvánnyal kellett megjelenni, valamint az adott egyetem ponthatárával. A pontkülömbözötetért fizettek (4000Ft/pont), majd a végén a pontot kihúzták, és az új értéket írták fel. Következtetésképpen, ha az illető legközelebb felvételizni szeretne a meglépő pontjaival, előfordulhat, hogy új érettségit kell tennie, hiszen a legutóbbi pontjait eladta...

Ma volt az AnimeCon. Első ízben meglepő volt (lesyámítva a gigantikus, 500-at meghaladó látszámot), hogy a karomon mennyien voltak ott. Másrészt kissé problematikus volt a szervezés. A programok nem túlzottan követték egymást, sok volt az üres járat. Cosplaz mindenesetre dobogós volt a programok közt, Mako kitett magáért, ahogy a beöltözők is. Baokoval együtt Saotome Ranmakén léptem a színpadra. Mindezt két napos munkálat előzte meg, ami alatt megvarrtam a ruhát. Tulajdonképpen eredetileg egy létező, már előre megvarrt pólót akartam módosítani, de mint kiderült, túl nagyok voltak az elvárásaim. Először is a városban alig találhatóak férfi pólók, ha mégis, akkor nem hosszú ujjúak, nem piros a színük, ellenben tele vannak firkálva. Maradt a varrógép és a méterárú bolt. A maradék időben azért végülis elfogadható ruházatot sikerült eszközölni. Lehet, legközelebb is megjelenek benne, előadni a China Town No Tegamit. Egyébként DoCo-val átbeszéltük a dolgokat, úgy tűnik következő tavasszal több dolgot is elvállalunk. Mako szervezi a cosplayt, Ucchan lesz a műsorok közti beszélő és átvezető, Eikoval pedig a karaokét oldom meg. Ha lesz filmvetítés, akkor annak a fordítását is elintézem, a mostani Inuyasha Movie 3-as ugyanis távolról sem volt megfelelő és ellenőrzött. Meglátjuk, mi lesz legközelebb. :D

Kissé felgyülemlettek az események. Nem olyan rég voltamk SO-val a Vidám Parkban. Igaz, iskolai napon, de mégis meglepően kevesen voltak. Már egy ember kedvéért is működtették a gépeket. Azért ez eléggé meglepő volt, véve azt, hogy legutóbb soroban álltak az emberek, és csak akkor voltak hajlandóak bármit is beindítani, ha már minden hely betelt. Ehhez képest... Tulajdonképpen értkető, ha vesszük, mennyire drága minden (300-600/fő/). Mondjuk az is érdekes, hogy több eszköznek még közelében sem lehetett embert látni. Scary... Egyébként az Elvarázsolt kastély, valamint a végén lévő hordó fun (lehetne csináűlni jóval hosszabbat, mely több részre van bontva, különböző sebességgel forog különböző irányokba :D), a vizivasút is teljességgel, az óriás keréknél pedig tán egészségesebb egymással szemben ülni. Mindenesetre fel kell készülni jól odamenetel előtt.
Idő közben az egyetem is kezdetét vette (túl az 5 órán át tartó beiratkozáson), az órarendem valami hihetetlen zsúfolt. Három napot vagyok reggel 8-tól este 7-ig bent, és persze a másik két nap is van órám. Egyébként első egyetemi dolgozatomat sikeresen kihagytam (francia órának a terme helyett az orosz óra termét adták meg; a megfellő helyszínre érve már adogatták be a dolgozat papírokat), valamint megtörtént az első kihagyott óra is. Közgáz. Aludni rendkívül jó. Tán fel lehet használni arra is, hogy kidolgozzam végre a mangám storyját. :D
Volt kisebb összeruccanás a matek tanárnőnél a matek fakttal. Impressed.
Közben nagyban készül a Draco Lair, arról bővebben, ha már elkészült. Egyetem visszevett a készítésének üteméből, azért igyekszem. :D
FF7 film egyébként poén, a telefon zseniális benne. ;)
Jövő héten szombaton AnimeCon, cosplay. :D

/Mermaid Melody PPP Musil Collection/

Úgy döntöttem, miután korábban voltam csibetáborban, előbányászom a leírásaim mélyéről, mit is írtam róla akkoriban, és közzé teszem, mintegy hasonlításként. Igaz, a két leírás össze se hasonlítható (valószínűleg azért is, mert pillanatnyilag borzasztóbban írok az átlagosnál, köszönhetően a sanyargató vírusnak vagy minek, ami már pár napja gyötör), mindenesetre programokban úgy tűnik, aki volt csibetáborban, azt nem érte akkora meglepetés. Lássuk csak, miként is történt:

Csibetábor

Bevezető:
A gyülekező az Etele téren, 8-kor kezdődött. Természetesen, ahogy várhatta bárki is, csak fél óra múlva indultunk el. Negyvenperces unalmas utazás után végre megállt a busz, s mindenki kíváncsian várta, hogy meglássa, hol fogja eltölteni az elkövetkező, vélhetőleg unalommal teli egy hetét. Mindenki felkészült, még a legrosszabbra is, ami a táborba utazásokkor felmerülhet. Ám senki sem tudta, igazából mi is várta őket. Cipelések és úgy egy órányi szobabeosztás után végül kinyitottuk a tízágyas faházunk ajtaját. A fekete kosz úgy belepte a falakat, hogy csak foltokban lehetett következtetni eredeti, fehérkés színére. A padlót, az állandósult szél miatt vastag porréteg borította. A szúnyogháló széttépetten hajolt ki, utat hagyva az ezernyi légynek, melyek egyre csak döngicséltek bent. Védekezésül, legalább három éve a plafonon hagyott légypapírok lógtak le. Ártatlan, fekete szalagnak hitte volna az, aki nem veszi észre a rajta lévő furcsa kitüremkedéseket. Százányi rovar ragadt bele. Azok, akik elkerülték ezt a ragasztós vészt, a leöntött ágyakon foglaltak helyet, vagy éppen az arra járókat idegesítették, miközben alattuk egerek futkostak...
Kaja:
Biztosan, mindenki ismeri a menzát. Hát ez nem olyan volt. A mindig ugyan olyan reggeli mellett, max csak annyi volt különbség, hogy egyre több légy döngicsélt az ebédlőben. Az ebéd természetesen ehetetlen, a lekvár pedig úgy festett, mint az egy éves, döglött színű paradicsomleves (amire egyébként baracklevest mondtak) besűrűsödve...
A Programok:
Jószerint minden nap ezzel az elfoglaltsága telt a néhai étkezés megszakításával. Az első napon, máris gyűlés foglalt helyet, melyre késés nélkül illett megjelenni. Bár, a barátkozások és ismerkedések előtte megvoltak, most ezeket szétszakítva újabb csoportokat osztottak fel, melyek a tábor végéig együtt maradtak. Az első estére mind a 11 csapat feladatot kapott. Elő kellett adni két műsorból az egyik, általuk választottat. A 3-as csoport, amiben én is voltam, az Alien és a Mindent vagy Semmit között választhatott. Természetesen az utóbbi mellett döntöttünk. Estéig több gyűlés alatt meg kellett beszélni, és elpróbálni. Természetesen, ellentétben a többiekkel, nekünk semmi megbeszélt találkozási időpontunk és helyünk nem volt, állandóan azt kellett lesni, mikor bukkan fel a csoportvezető... Amiből persze az egyik hiányzott is. Ennek ellenére összeállítottuk, és a csapat neve is meglett: Aranyér. Természetesen, ehhez a névhez is külön történet kapcsolódik. Az első gyűlésen egy órán keresztül néven törtük a fejünket, mikor végső elkeseredésünkben egy lapot adtunk körbe, s mindenki leírt egyet. Több jó is született: Disnow Ear, Aranyér... Hihetetlen módon legtöbbeknek az Aranyér tetszett meg. A második gyűlésen eszünkbe jutott, mi lenne, ha megtudnánk ki is adta a csapat nevét. Azonban senki sem vállalta el, hogy ő lett volna. Végigszámoltunk mindenkit, ketten hiányoztak. Újabb számolás következett. Csak egyvalaki hiányzik. A csapat névadója, az addigi "Aranyember" ismeretlen. Egyes vélemények szerint a Csapatszellem és ő egy személy, illetve fogalom. A névsort egyeztetve sem derül fény az igazsága, habár a vezető segítője megállapította, hogy mintha lány írás lenne. Így kikövetkeztettünk, hogy valamilyen Dóra lehet az illető, így a harmadik gyűlésre bemondtuk a bemondón, hogy fáradjon már el a gyűlésre. Azonban, állítólag Dóra nem is jött el a táborba. Jó kis feladvány. Időnk viszont már fogytán volt, mert fél óra múlva kezdődött is a bemutató. A próba közben újra elhangzott a kérdés: De vajon KI lehet az Aranyember, aki kitalálta az Aranyeret? Hirtelen valaki mozgolódni kezdett a csapatban, majd megszólalt: Ja, azt keresitek? Az én voltam! - mondta egy fiú. Hát, igen. Ennyit a megérzésekről, és a feleslegesen keresett ismeretlenről. Így oldozgassatok egyenletet! A sokáig gondolkoztok rajt, biztos, hogy rossz fele jártok... ^.^° Na, jó. Tudom. Mindegy. A lényeg az, hogy előadásunk kérdéseire bár nem annyira emlékszem, csak arra, hogy a nyertes kérdése: Kinek van kutyája? / Nekem! volt, s érdekes módon harmadikok lettünk! Nyamm, nyamm... Finom csokit kaptunk.. ^.^° Közben fél tizenkettő fele járt az idő, és közben egyre szaporodtak a szivacsjegyek. Azok ugyanis arra valók, hogy csak sima szemétkedésként, pontosabban szívatásként feladatokat adjunk másoknak, amit egy bizonyos időre meg kellett tenniük a tábor előtt. Éjfél után azonban más is történt. Elindult a nyolc gyilkos, felkészülve, hogy kiírtsák a mintegy 300 személyes tábor lakosságát. A tábor a római korban játszódott, így a gyilkosok: Kleopátra - kígyóméreggel, Néró - tűzzel, Brutus - karddal, Mérges - méreggel, Szekeres - szekérrel áthajtva az áldozata fején, Oroszlános - oroszlánnal széttépetve, Tollas - egy tollal halálracsikizve illetve a Vagány - bunkóval ölték meg a lakókat. Innentől kezdve az a lehetséges áldozatok csoportokban mentek mindenhová. Másnap újabb szivacsjegyek elosztogatása várt sorra, és további gyűlések. Ezután, na és persze a kaja után versenyeken kellett részt venni, ami két csoportra oszlott. Az egyik a vízi, amiben olyasmi feladatok voltak, hogy láncban oda-vissza kellett úsznia mindenkinek, vagy egy égő fáklyával a kezükben, anélkül, hogy elaludna. A másik, a földi már nem volt olyan érdekes, max ami úgy poénos volt benne, az annyi, hogy az egyik feladatban tollassal kellett ütögetni egy labdát végig az egész pályán. Természetesen mindenki félreértette, vagyis hogy dekázni kell, s már a fél pályát megtették (ez igazából elég sok, mivel hosszú volt a pálya), mire szóltak, hogy csak üssék el, és rohanjanak utána. Jobban jártak volna az előbbivel. A labda ugyanis fennakadt a tetőn. Hát, pech... Végül elékezet az esti nyugodt zseblámpa melletti éneklés ideje. Mindegy húszan egy gitár felé görnyedve/ülve énekelgettünk különböző angol/magyar számokat, majd végül másnap egyet ütött az óra. Ez alatt már javában folyt a bátorságpróba a csibéknek. Természetesen zseblámpa mellett kellett végigmenni negyedóránkénti indulással kettesével a csibéknek a szántóföld mentén és az erdőben egy kijelölt úton. Eközben a volt csibék próbáltak ijesztgetni bennünket. Először összekötözték a párok cipőfűzőjét és kezét. Induláskor, az egy-kettő-egy-es szinkron lépés érdekéért kolbász-szalonna-kolbász szöveget mondogattuk. Úgy jól hangzott. :) Az első csapdánál egy kötélre dobozok voltak felkötve. Ijesztésként hirtelen fel akarták dobni a menetelők előtt, ám véletlenül ráléptem, így nem igazán sikerült, ahogy kellett volna. Mindegy. Mentünk tovább, és minden csapdán áthatoltunk, habár még habot is kaptam az arcomra. Rossz helyen álltam. Az egyik helyen pokrócot rázogattak, természetesen a csirkelábak után, s egymásra rázogatták a tartalmát. Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz, ránk is löknek-e egy kicsit belőle. Vártunk, vártunk. Továbbra is egymásra lökték. Elfogott minket a kíváncsiság:
- Mi van benne?
- Semmi. Miért?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Akkor inkább megyünk, jó? Mondhattátok volna előbb is! Ezért vesztegettünk el ennyi időt!
- Nem kérdeztétek *.*
Már eléggé türelmetlenül mentünk tovább, s végre kiértünk a szántóföldre. Onnan már csak fél óra gyaloglás, és visszaérkezünk. És sikerült. Igaz, közben már két óra volt, de semmi kedvünk sem volt aludni menni. Úgyis még meg akartam várni a csibe szobatársaimat. Pont akkor mentek el a táborban lakó kölyökmacskák is, úgyhogy elkaptam az egyiket. Annyira kawaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii neko-chaaaaaaaaaaan volt! ^.^° Csak el kellett engedni, mert megérkeztek végre, és Tim-chan allergiás a macskaszőrre. Rossz neki... -.- mindegy, végül is újabb éneklés után végre elmentünk aludni. És hétkor volt az ébresztő... Zzz... x.x A következő napon, a fő program a verseny volt. Igaz, így olvasva az előbbi is annak tűnt, de igazából ez pont attól volt verseny, hogy nem volt az. Hogy is mondjam. Egyáltalán nem kellett sietni, a lényeg a feladatok helyes megoldása volt. Különböző helyszínek voltak bejelölve, s azok mentén kellett visszajutni a táborba. Az első feladat a célba dobás, illetve gerelyhajítás volt, közvetlen utána a mocsárjárás (na, elmagyarázom: két, illetve gyengébbek kedvéért három kő segítségével kellett végigmenni egy kijelölt szakaszon úgy, hogy tilos volt lelépni róluk, mert különben belesüllyedtél a mocsárba (mellesleg szerintem ez egy felkészítés lehetett a suli körül levő mocsárra... na, jó. talajvízre...)). Eközben a csoport többi tagja vicceket mesélve és énekelve próbált javítani a pontjainkat (tizé, tizé.. addig még csak kettő volt). Hát, nem tehetünk róla, hogy nem tetszett az előadásunk nekik... Mindegy. A következő állomás még mindig a táboron belül volt. Római számolvasás volt. Ez az első, ahol mi kaptuk a legtöbb pontot! Ezután egy csomó olyan feladat volt, amire már nem is emlékszem. Valahol, később a Titanikot kellett előadni. A kukoricás közepén. Kétszer is elő kellett adnunk, olyan jók voltunk! :) Na, jó. Nem. Csak az elsőnél pont nem figyeltek... Hagyjuk. Még egy mobilszámlálást is tartottak, amiben kiderült, hogy a tábor lakosainak több, mint a felének van... Következőként, angolul vagy németül el kellett játszani Julius megölését. Haha... Erről eszembe jut, hogy mellesleg az igazgatóhelyettes Hutus Augustus... (magyarázat: Hutai a vezetékneve, de csak Hutus-nak hívja mindenki). Továbbmenve egy jó hosszú távon kellett átmenni a kukoricásban, ekkor már kitaláltuk a csapatindulónkat is. Vagy fél óráig álltunk ott, azon is gondolkodva, mit énekeljünk el, mivel az előbbi helyszíni jelentés szerint, ahogy odaértünk, el kell kezdenünk énekelni... Odaértünk, majd hangosan belekezdtünk:
- Boci, boci tarkaaa...
- Ezen gondolkodtatok annyit?
- Nem, Miért?
- Akkor mivel készültetek?
- Ja, csak a csapatindulón.
- Aha... Meghallgathatnánk?
- De az utolsó állomáson még elő kell adnunk.
- Nem baj. Kaptok érte itt is pontokat, és még próbáltatok is.
- Legyen...
Csibék:
Hatalma-as fá-ák között
Faházak-ban lakunk
És mindig vidámak vagyuuunk.
Többiek:
De a csibék élete nem csak játék és mese!
Hallottatok már a gonoszról?
A csúf, kopasz Hutus-ról!
Együtt
Szegény Hu-utus Mindig mel-lé fog
Aztán persze, magában morooog!
Csibék:
Mi vagyunk az picikék,
Mi vagyunk a kiscsibék
Együtt:
Mi vagyunk az Aranyéééééér!
Tadaaaaaam! Mindezt a Hupikék törpikék dallamára... Ez már tetszett is nekik... Csak még utána, sorba kellett rakni a római császárok nevét, uralkodásuk ideje szerint. Aztán végre mehettünk. Utolsó előtti feladat volt, hogy egy vaktérképen, ami annyira vak, hogy az égvilágon egy vonal sem volt rajta, fel kellett helyezni római provinciáit. Mellette fel kellett fedezni a kakukktojást, és mellesleg fújt a szél. :) Nem emlékszem, hány pontunk lett, mehettünk tovább. Már csak Sévának kellett előadni újra az indulót. Persze, belekötött, hogy nem ismerte fel a dallamot, de hát mi sem vagyunk tökéletesek... *.* Utána már csak az ebéd, aztán várhattuk a többiek befutását. Számháború következett, természetesen római számokkal, majd utána egy csoportos szivacsjegy büntetésének letudása. Két lány ugyanis az első turnusba, vagyis a fiúkéba ment ebédelni, így négy-négyet kellett közülük választani, majd indult is a feladat. Természetesen civil ruhában, lábukkal egy vízzel teli széles vödröt kellett megtartaniuk, különben rájuk borult. Persze, addig tartott a játék, míg valaki magára nem ejti. Mi meg csak vártunk. Egy perc. Még tartják. Két perc, látszólag jól bírják. Három perc. A vödör... igen! Megbillen! A másik még tovább tartja, majd együttes erővel felrúgták, s a másik csoportra esett az is. Mindenesetre egyikőjük sem úszta meg víz nélkül. Tanárok egyébként ekkor felkaptak egy slagot, s azzal körbelocsoltak, s kezdődött is a következő program. Civil ruhában megkezdődött a locsolás, ki vödörrel, ki több palackkal. Uhá! Nekem csak egy félliteresem volt! Perceken belül tetőtől-talpig vizes volt mindenki, persze nem is lehetett megúszni a vödrös támadásokat, max. visszatámadni, ha azoknak már kifogy a tartalma... :) Már mindenki átfázott, attól eltekintve, hogy már meg is voltak fázva, mikor befejeződött ez a program is. Úgy hat óra volt már, mikor uzsonnaosztás volt. Átöltözésre nem volt idő, maradtunk így vizesen, csak hogy elérjük a kaját... És repeta is maradt! Illetve, már csak egy perc volt hátra. 60, 59, 58... mindenki kezét a kenyerek felé emeli 10, 9, 8, 7, közelebb hajolnak, 6, 5, 4, 3, az izmok megfeszülnek 2, 1, REPETA! Hát. Ám ekkor történt, az nem lehet leírni... :) Újabb gyűlés, további programok, ismét 2-kor mentünk vissza a faházak felé...
Másnap kalandjáték volt. A híresztelések szerint, mindig érthetetlen, hosszú... Például, a múltkori csibén egy piramis kellett felépíteni, az előtt meg a dinoszauruszokat kellett összegyűjteni, vagy esetleg atombombát építve felrobbantani. Kifejezetten érdekes feladat, nem? Nálunk, ugye római kornak köszönhetően Rómát kellett felépítenünk. A játék két világra oszlott. Az isteni, és a halandóra, melyeket a Tiberis kötött össze. A folyón csak a révész segítéségével lehetett átkelni, s csak egy valakinek. A két világon, két-két csapat haladt (mármint 11*2). Én, mivel nem vagyok kami, sniff, sniff a halandóra mentem. A lényeg az, hogy mindenki kap a játék elején kártyákat. A különböző pontokon járkálva kellett elcserélni az előbbieket, vagy valami szolgáltatás fejében megszerezni. Hét dombra, hét épületet kellett felépíteni a győzelemhez. Mindenki három dombbal kezdett. Minden épület építéséhez különböző dolgokra volt szükség. Előfordult, hogy cserénél, vagy a feladat elvégzésénél átvernek valakit. Például szemüvegeket, vagy talicskát sóznak rá, aminek semmi értelme. Nálunk a légiót csaklizták el, ami pedig egy csomó időveszteségtől szabadított volna meg, így ugyanis légiós kiképzőbe kellett mennünk. Végül azt se jártuk ki, mert még egyszer vissza kellett volna mennünk, de ekkor már egy óra letelt. Neki kellett volna állni az épületeknek. Az információk szerzése is külön feladatokba került. Egyesek italt kértek, ami csak az isteni oldalon lévő büfében volt megszerezhető. Mások azt kérték, hogy a folyóhoz lemenve ordibáljuk a gerappa-t úgy, hogy ők is hallják. Egy ház építéséhez alapból úthálózatra volt szükség (és persze vízhálózatra is), ami eleve eléggé sok anyagot kívánt. Főleg, miután átvertek minket, s ólomozási képességet is kértek hozzá, amit természetesen hiába kerestek az isteni oldalon, mert nem volt. Úgy tíz perccel a játék vége előtt sikerült az csak kiépíteni. Csak ezután kezdhettünk neki az építéseknek. Ekkor már mindenki rohanva járkálta a "világot", egyre több révész segítségre lett szükség, s végül már csak két épület volt hátra. Anyafarkas megszerzéséhez a mikrofonba kellett énekelni egy vízzel kapcsolatos dalt, majd továbbrohanni a további állomásokhoz. Légiót is vissza kellett szerezni, majd egy perccel a játék vége előtt sikerült befejezni. Hutus Augustus-hoz kellett visszamenni, az isteni oldalon, amikhez újabb csónakkártya kellett, újabb szívatással, de végül sikerült. Hihetetlen, de ez volt az első kalandjáték, amit az adott három óra alatt be tudta több csapat is fejezni. Igazából a játék folyamán volt még egy szemétség. Néró fáklyája kártya. Amikor cserepontokhoz értünk, mindig mindenki meg akarta szerezni, vagyis kétségkívül értékes lehetett. Mindig megkérdezték mellette, hogy van-e házunk. Hmm.. Gyanús. Egy másik helyen, végül két rabszolgáért és egy oroszlánért odaadtuk. Azzal a feltétellel, hogy majd visszakapjuk, mert valahol azt az infót kaptuk róla, hogy rejtsük el mindenki elől, ne adjuk oda semmiképpen sem, mivel a játék végé ezzel kell meggyújtani az oltárt. Mikor visszamentünk, végül mégis elárulták, hogy mire volt jó. Ha felépül egy ház, akkor azonnal leégett volna, s lehetett volna újra kezdeni... (ja, volt egy jó kis feladat. a légiósok csak akkor adtak infót, ha ágyat hoztak nekik...:)
Este, igen, az utolsó este a gyűlésen további programok voltak. Először is, szivacsjegyet kapott Malacka, miszerint táncoljon (mj, Malacka egy... autó...:). Úgyhogy kapott egy babérkoszorút, kalapot, szempillákat, és berobogott középre. Mellette egy szoba segítette a táncát, pontosabban a lakói. Ezután szépségverseny volt, amik között a lányok egy másik versenyzővel bővültek. Sanyával, aki állandóan elvesztette a kártyáját, amit egyébként mindig hordozni kellett, ha nem akart rabszolga lenni az illető. Már vagy hat kártyát mutattak fel a nevével, mikor egy nagyobb táblát kapott, hátha azt már nem hagyja el. Hát, elhagyni nem is, de mikor délben elaludt, előtte feltette az ajtó kilincsére, s ez idő alatt valaki elvitte a szobából. Este meg felmutatta, hogy megint elvesztette, illetve kihozta a szobájából, mert nem volt rajta... Ekkor jött a szivacsjegy. A lányok szépségversenyén kellett részt vennie, amiben az elődöntőből már kizárták, mert akkora éljenzést kapott volna, hogy belesüketülne mindenki. Végül újabb programok, majd ismét vége volt a napnak. Úgy 12:00 fele, de alvásra ismét csak hajnali háromkor került sor... És következett az utolsó nap. Pakolások után, mindenféle plusz programmal próbáltuk elütni az időt. Ilyen volt az amerikai foci, vagyis football is. Aztán végül, négy órakor, megindult az első turnus...

Vége

Gólyatábor

Hogy meglepetes legyen az esetleges leendo BME VIK-es golyak szamara, ez a resz kiszedve. Ne is keressetek. Menjetek el inkabb a taborba.

Més mielőtt bárkinek ellenvetése lenne, éjfél körül véget nem érő dobolás kint gyanús. Ha ez persze még nem lenne eléggé, ha ezt később véget nem érő dudaszó váltja fel, az már végképp gyanús. Először szabálytalan hosszú és rövid dudálások sokasága, majd rövid, rövid, hosszú, hosszú, hosszú, rövid. Hm... Még fél óra elteltével már határozottan kivehető a 3 rövid, 3 hosszú, 3 rövid SOS jelzés, benne néhol kisebb szabálytalansággal. Valószínűleg autó vagy ház riasztónak hiszik a környéken, hogy semmi reakció nem érkezik kintről. Csak éppen riasztó nem ennyire szabálytalan. Valószínűbb, hogy egy ember egy autóban ülve kér segítséget. Vagy baleset, vagy bezáródott.
Anyám inkább riasztónak véli, és e téren nem különösebben zavarja a dolog, SOm annál inkább. Kisietünk a hang irányába - erre anyám is csatlakozik, így jutottunk el egy, az utcánkban lévő házhoz. A ház mögül fény villan fel többször is, tehát oda kell bejutni. A kerítés kifejezetten magas, tetején rémisztó szögek állnak ki, felette még szögesdrót is húzódik. Nos, azon bejutni elég merész dolog. Legutolsó soron a szomszédján keresztül is be lehet jutni. A hátszomszédok ekkor érkeznek meg autóval. Megpróbálják a valoszinutlent, a bejárati ajtónál próbálkoznak. Lám, nyitva az ajtó. Betörés lenne? SOm kissé visszahúzom, ne siessen annyira előre. Villogás gyorsul, sietünk. A ház mögött kertben egy ember be van szorulva autójába. Kulcs a házban, így azt kell megkeresni. A bejárati ajtónál lévő kulcsok nem tűnnek megfelelőnek. Ekkor meg tudjuk, hogy a kulcs a ház egy szobrába van rejtve.
A történet vége happy end, az eset mibenlétén, hogy hogyan került a kocsiba kulcs nélkül és záródott rá, nincs mit gondolkozni.

/Dream - Music Is My Thing/

night at the movies nervous hands you reach for hers (Haiku Kukai 3)

Augusztus 6, egy évesek lettünk SO-val. Ennek megünnepelésére a Centrálba mentünk egy kellemes ebéd erejére. Tulajdonképpen túl sok ételt nem kínálnak, ám azokat meglepően jó módon készítik el annak ellenére, hogy a hely valójában kávéházként működik. A citrusi kehely zseniális, na persze a kacsához mellékelt káposzta is lenyűgöző. Centrál után a Sencha teázót látogattuk meg. A hely kisebb (a kifejezés nem helyes, valójában nagyobb) átépítésen esett át. A beüléses rész még nem állt készen, azért így is kellemes helyet kaptunk. Észrevételünk a helyszínnel kapcsolatban a zene módosítása, halkítása, valamint a füstölő mellőzése volt. Reakció: csak ezek maradtak meg az átépítés során. Hogy nem tűnt fel? Extra: Error Messages In Haiku Haiku For Programmers Microsoft Haiku Perl Haiku

Ucchannak utólag is tanjoubi omedetooooooooooou!!!!! =^.^=

Tegnap látogatást tettünk SO-val egy szabadtéri Beethoven koncertre Martonvásáron. A helyszín meglehetősen közel van, a Kelenföldi pályaudvartól mindössze fél órás vonatútra. Ami már kicsit meglepő, hogy a fél óra mindössze 30 km-t takar. A 60 km/h-s sebességgel még senkinek nem lett volna baja, ám 5 perc megtétele után a vonat megállt a semmiben. 15 perces szemlélődés után a vonat újraindult, ezúttal tartva az újonnan felvett 1 km/h-s sebességet. A kalauz idegességében csak annyit tudott kinyögni az utasok megnyugtatására, hogy "Elromlott a berendezés.". Well, well... Végül az egy félórás út egy órára nyúlt. A bemenetel sem alakult túlságosan egyszerűen (Leszámítva azt a kis apróságot, hogy már az elmenetel sem, elvégre már majdnem indultunk minden anyagi háttérrel vonatozni. Végül, a kis visszatérővel siekrült még a vonatot pont elcsípni - későbbi ugyanis már nem ment arrafele.), a főbejárat jó messze volt, és ki gondolta volna, hogy az állomás mellett lévő bejárat csak egy oldalsó. A helyszín mellesleg egy kastélypark (kastélyban Beethoven múzerummal), meglehetősen szép terület, sűrű erdővel, tóval. Onnan beérve az előadás területésre - a tó közepén lévő kis szigeten - kaptunk tájékoztatást telefonon, hogy a főbejárathoz jöjjünk, a jegyünket csak ott kapjuk meg. Visszautunkon a korábbi kapuhoz az alábbit hallottuk a távolból: "Józsi, ha elhaladt a vonat, egyenesen próbáld kurblizni!". Akárhogy is, a korábbi kapu nem a főbejárat, így elindultunk egy szép hosszú úton a valódi főbejárat fele árkon, bokron, hídon át, na és persze farmház szerű építmények valamint a kastély mellett. Egy jó húsz perc alatt el is értük, jegyekkel gazdagodva indultunk vissza a sziget felé. Abban a pillanatban, hogy leültünk, a bevezető szöveg végetért, kellemes estét kívánt a bemondó, a zene pedig el is kezdődött.
Magának az előadásnak nem tett jót a szabadtér, sem a szelektív hangosítás. A néha elhaladó vonatok sípolása, az emberek menetelése a kavicságyon még nem volt túlzottan zavaró, a háttérben szóló könnyűzene már annál inkább a maga idáig elhallatszó tüc-tücével. A IX. szimfóniára már a madarak is bekapcsolódtak, egészen feldobva az estét.
Ha az előadás nem is alakult tökéletesen, a helyszínért mindenképpen érdemes elmenni, az kárpótol mindenért.
Még egy megjegyzés:
- A ponthatárokat már közzé tették, jövőre a BME VIk karán tanulok mérnök informatikusnak.
- A gépemre a korábbi instabil debian helyére ubuntu került - LILO-t defaultból miért a hdd-re akarta pakolni???
- Elkészítettem az osztályom vendégkönyvét.
- Abbahagytam az RPG-t. Nagyjából 4 év után hagytam abba. Meglehetősen szerettem, köszönetem Venomnak a mesélésért (Gyan Sesshian, Ogawa Karin).

Hamarosan közzé tetetnek a ponthatárok. Igaz, hogy az elmúlt napokban azon ijedezhettem, mi lesz, ha nem javítják ki a pontjaimat. Kedves kéttannyelvű iskolámban ugyanis másképpen nevezik az évfolyamokat. Bár korábban a legelső év nulladik néven futott, ezzel nem összezavarva a rendszert, ez évtől már ez a nulladik év felel meg az elsőnek, ezáltal a negyedik gimnazista év 13. évfolyam névre hallgat. Csodálatos, nem?
Természetesen az intézményeket is jól összezavarta, így hiába biztosított az iskola egy, az évfolyamok elnevezéséről értesítő iratot, várható volt a tévesztés. Így végül, bár a 3. év (ami ténylegesen a 4. a nulladik miatt) jól lett beszámítva, a negyedik különbözött karonként eltérően. A BME ismét a 3. év jegyeit számolta (informatika helyett testneveléssel), az ELTE semmit, a BMF pedig meglepően helyesen, még az informatikát sem cserélte le.
Végeredményben a jegyek helyesen lettek meghatározva, leszámítva, hogy az informatika ténylegesen testnevelésre cserélődött. Ezt honnan vették? Szerencsére a jegyek megegyeznek, így nem változtat a dolgokon.

/php tanulas
bai mu dan/

Ma erdőt jártunk SOval. Kellemes élmények, fa-labirintus, egy eddigi ismeretlen erődítmény, sok szúnyogcsípés, kellemes hideg zuhany. Megyünk még többször is, Bodajkon főleg.