Japánban most rendkívül meleg van (30-35), de ami miatt igazán forrónak érezhető, az a pára, függetlenül a napszaktól. Beérve kintről a boltokba viszont brutálisan erős légkondi van mindenfele és kifejezetten hideg. Ugyanígy metrón, vonaton, buszon.

Másik érdekesség a WC papír és szalvéta. Minden 1 rétegű. Viszont a helyi sörök az otthoniakkal/európaiakkal ellentétben nem vízhajtóak.

A Suica egyszerűen zseniális megoldás az utazasi költségek rendezésére. Jó buszra, metróra és helyi vonatra, de még italt is lehet vele venni az automatákba. Nagyon trükkös, egy gépnél lehet rátölteni egy összeget. Utána metrónál és vonatnál a bejáratnál oda kell mutatni a kapuknál, mire kiírja mekkora összeg van rajta, majd átenged. Kijáratnál ugyanez, csak ott az előző alapján kiszámolja az utazás árát, levonja, kiírja mennyibe került és mekkora összeg maradt. Nagyon praktikus.

Mivel bal oldalas a közlekedés, ezért a mozgólépcsők bal oldalára kell állni a jobb helyett. Ezt elég nehéz megszokni. Nem baj, Osakára megszokjuk, ott ismét jobb oldalra kell majd állni. :D

A tokiói Akihabarában kevesebb fa van a környékünkön, így Yokohamába érve meglepetésként ért minket a kabóca. Minden animében van olyan jelenet, amint mutatnak egyet a fákon. Most láthattuk élőben is. Először is meglepően nagyok, mint a tenyerem. Másrészt hihetetlen hangosak, már egy is. Erdőben és parkban pedig, ahol sok a fa, hihetetlen zajt csapnak. Nagyon érdekes, de ijesztő lehet azoknak, akik még nem ismerik, mikor először találkoznak velük. Raktam is fel videót a hangjukról.

Először Shin-Yokohamába mentünk, ahol meglátogattuk a ramen múzeumot. Ott 1958-as évek egyik negyedét másolták le, körben ramen boltokba, ahova be lehet menni a különböző területek ramen specialitásait. Van kicsi kiállítása is, meg boltja. Nagyon szépen megcsinálták. A lenti szinten várakozóknak műsor is volt. Normál esetben 2 kicsi vagy 1 nagy ramen elfogyasztása a szokás ott, hát mi 1 kicsivel is jól laktunk, az is hatalmas volt. XD És nagyon  finom. :) Sajna az éttermekben nem lehetett fotózni, csak kint.

Utána a Sankeien kertbe mentünk el. Ehhez már buszoztunk is. Egy angolul is tudó hölgy utas segített nekünk odafele. A megállótól jó sokat sétáltunk a kertig. Bent minden nagyon szép volt, órákat sétáltunk és rengeteg kép is készült. Az obszervatóriumból a kikötő is látszott. Kicsit elszaladt az idő és fél órával zárás után mentünk el.

A Chinatownba látogattunk el utána, amit hatalmas kapuk jeleztek. Átsétáltunk rajta és bementünk egy all-you-can-eatbe (véletlem, nem tudtuk, hogy az). Na ott semmit nem tudtak angolul, a "one beer" már túl ok volt, de japánul se beszéltek hozzánk túl választékosan, hátha nem értjük. Azért megoldottuk valahogy és finomakat ettünk (soook gombócot). 

Este 8 után találkoztunk Ufozzal, aki elvitt minket Ebisuba egy retro-édesség bárba, ahol az iszogatás mellett cukorkákat lehetett enni a kirakottakból. Jópofa volt. Sokat beszélgettünk és megvitattuk a másnapi közös programot. Az utolsó vonatokkal mentünk haza (egyikről átszállítottak egy másikra).

Picasa tárhelyem egyelőre úgy néz ki megtelt, úgyhogy a képeket felraktam saját galériába is az eddigi napokról. Beszámolók majd lesznek. :)

Képek:
1. nap
2. nap
3. nap
4. nap

Videók:
08.23. Úton Naritából Tokióba
08.23. Akihabara, utcai led napfényben
08.24. Yokohama, hangyák kabóca szárnyával
08.24. Yokohama, kabócák hangja
08.25. Shibuya, nyári tánc 1
08.25. Shibuya, nyári tánc 2

Végre kint vagyunk Japánba! Na de mindent sorjában. Szerda reggel mentünk ki a reptérre, ahol először egy kis géppel utaztunk ki Bécsbe. Alig voltak a gépen, ami nem volt azért túlzottan meglepő. Kellemes utunk volt, 40 perc alatt már Bécsben is voltunk. Ott átszálltunk a Naritába vezető gépre. Rengetegen utaztak, de szerencsénkre pont az első turnusba be is hívtak minket, úgyhogy nem is kellett sokat várnunk. Az Austrian járatával mentünk egyébként. Direkt úgy választottuk a helyet, hogy ne legyenek előttünk. Sajnos valójában nem egészen olyan volt a kiosztása a gépnek és volt még előttünk egy sor, de azért a lábunk jól elfért. A gép egyébként óriási volt, így nem is nagyon lehetett érezni benne semmit. Nagyon kellemes volt. A kaják is nagyon jók voltak, kaptunk kétszer is kis apróságot, illetve kétszer meleg ételt - ebédre és reggelire. Pokrócot és párnát is kapott mindenki. A pokróc különösen jól jött, mert egyébként nagyon hideg volt a gépen. Legközelebb hosszúnadrág és pulcsi fog kelleni. Volt amúgy minden széknél egy monitor és távirányító. A távirányítón beépített bankkártyaleolvasó, így aki akart, akár telefonálhatott is a gépról. A gépeken lehetett két kamerát nézni, egy a gép orrán volt, egy pedig alatta. Voltak nagyon lassú és kezdetleges játékok, valamint audió- és videócsatornák, mindegyik saját műsorral. Kis füzetben meg le volt írva, hogy melyiken mi megy. Kellemes volt az út ugyan, de sokat nem tudtunk aludni. Én mindössze 2 órát, SOm még annyit sem. Előtte ráadásul elég keveset aludtunk, így elég fáradtan értünk Tokióba.

Ott hosszú-hosszú mozgójárdázás után elértük a helyet, ahol be kellett mutatni az útlevelet a pecsétért. Vettek ujjlenyomatot és fényképet is készítettek. Utána mehettünk még a vámbevallásra, ahol nem volt semmi dolgunk. Már mehettünk is ki. :D

Első meglepetés. Nem tudtunk pénzt váltani, mert csak délben nyitott volna ki a pénzváltó, mi meg 8 előtt értünk oda. Szerencsére az ATM kinyílt 8-kor (igen, az ATM a bankkal együtti nyitvatartással rendelkezik, aminek persze sok értelme van :D), így nem volt gond az Akihabarába jutással. Az információnál elküldtek a JR irodájához, ahol kaphatunk Suica kártyát, amivel kedvezményesebben juthatunk Tokióba és még fel is lehet tölteni egy összeggel, amiről csak lehúzódik az összeg és mehetünk is metróval Tokióban. Egyébként jó fele annyiba került így a vonatjegy. o.O A JR-nél amúgy totál jól tudtak angolul és tök sok segítséget kaptunk.

Mentünk is a vonathoz. Könnyedén megtaláltuk. A meglepetés az volt, amikor jó 20 perccel korábban berobogott a vonat. Meg is kérdeztem a vonatot váró személyzetet, hogy ez-e az, amire várunk. Mondta is, hogy igen, de még várni kell a beszállással. Leszálltak az utasok, majd szalaggal lezárták a kapukat. Eyután egy takarító végigszáguldott rajta, átnézte, kitakarította, kiürítette a szemeteseket, majd átpörgette a duplaszékeket a menetiránynak megfelelő irányba!! Mind blown! Aztán lehetett is beszállni. Az egy órás úton néztük az épületeket és hogy milyen szép zöld minden.

Weben olvastam korábban, hogy melyik kijáratot kell keresni a Hotelhez, ami elvileg az állomás közvetlen közelében van. Azt elég hamar megtaláltuk. Kiérve viszont elég tanácstalanok voltunk, de SOm rögtön meglátta a hotelt (én pont az ellenkező irányba mentem volna -.-). Bent még odébb volt a bejelentkezési idő (igazából este 8-ra ígértük magunkat, erre meg 11 óra volt. Megkértek, jöjjünk vissza 2 után, a csomagot meg eltették addig is.

Mivel fáradtak voltunk, így bementünk először a hotel melletti Starbucksba egy matcha frapucchinora és sütire. Finom volt. :) Amúgy árban azonos az otthonival. Mivel tej alapú, így itt tuti drágábbnak számít, szóval odahaza durván túl vannak árazva. Utána elindultunk Akihabara utcáin. Rögtön feltűnt, hogy tényleg a legtöbb ételeknél van a kirakatban műanyag mása a bent kapható dolgoknak. Csupa jóságot láttunk, de én az udonost néztem ki magamnak. A másik feltűnő dolog az volt, hogy 100 méterenként van mindenhol italautomata csupa érdekességekkel. Még nem volt nálunk apró, így bementünk boltba inkább. Próbáltunk egy Kirin Wilkinsont, ami sima víz, valamint Mitsuya Cidert, ami egy finomabb apfelschorle (szánsavas almás üdítő).

Még sétáltunk kicsit, majd visszamentünk az udonyába. Amennyire jól ment az állomáson az értekezés, annyira nem ment a kajakérés itt. Teljesen elfelejtettem a kaja nevét, szegény SOm mutogatta végül el, hogy mit kérünk, mert angolul nem értettek. Elég meleg volt és párás a levegő, de igazából a napon volt csak nagyon brutális, így árnyékról árnyékra haladtunk. A nagy melegben jól esett volna nekünk egy sör az ebéd után, így elindultunk keresni egy bárt. Gundam Cafét néztük ki, amit SOm meg is talált. Így elértük Akihabara animésebb utcáit is. El is terveztük, hogy még visszanézünk. A bárban csupa Gundam dísz volt. Ittunk egy jót, majd elindultunk vissza a hotelbe.

Az úton egyébként mindenféle mosdót lefotóztam a galériához. XD A hírhedt guggolós WC-t, meg mindenféle csodaszörnyet is, amik egyben mindenféle funkcióval, de még hangszabályzóval is rendelkeznek. A hotelben lévő persze mindet lepipálja. XD Ami meg még vicces, hogy a fürdőszobát a nappalitól egy üveglap választja el. A WC-t és a fürdőt is. Szerencsére volt lehúzható redőny hozzá. XD

A hotelben kicsit lepihentünk, majd sötétedéskor ismét belevetettük magunkat Akihabara utcáiba.

Sétáltunk jobban kicsit, be-benéztünk a boltokba. Úgy döntöttünk vacsizunk is és másnap pedig egy Maid kávézóba nézünk majd el. Shabushabut szerettünk volna, de este 9-re az már bezárt. Egy másik még nyitva volt, így ott ettünk egy pork barbequet hasábbal és hamburgerhúst beef stew-val. Ezek nagyon német kaják, de ahogy mindenhol máshol is, itt is átformálódott a helyiek ízlésére, így rendkívül finom volt.

Már a hotelben ismét, gyorsan írok blogot. Kicsit több mindenről akartam, de azért hosszú volt az út és a kevés alvás után elég nehéz összeszedni a dolgokat. Mindenesetre szuper eddig idekint, nagyon tetszik mindkettőnknek. Sikerült átalakítót is vennünk. :) Igyekszem többször is jelentkezni, de attól is függ mikor hogy lesz netünk. Az akihabarai hotelben szerencsére van. Holnapi terv Yokohama. :)

Képek az első napról itt.

Videó részlet az útról Naritából Tokióba. Videó egy akihabarai fényreklámról.

Tegnap volt az esküvőnk SOmmal. Most már nem csak SOm, hanem bizony a férjem is. ^^

A szervezés egyébként elég kaotikusan intéződött a részünkről. Annyit tudtunk, hogy fél évvel korábban már érdemes bejelentkezni, így március elején már el is mentünk a 12. kerületi hivatalba, hogy bejelentkezzünk. Már akkor alig volt időpont augusztusra, ami mindkettőnket meglepett. A másik meglepetés az volt, hogy ekkor meg kellett határozni a leendő gyermekeink vezetéknevét. A választás egyébként azért esett a 12. kerületre, mert egy közelebbi, de szép helyet szerettünk volna Budapesten. A 12. kerület hivatalos ceremónia helye pedig a nagyon szép Barabás Villa.

Mivel rengeteget voltunk Németországban ez időben, így úgy döntöttünk, hogy szükségünk lesz egy esküvőszervezőre. Ucchan is ajánlott, de végül bátyám barátnőjének az ismerősét kértük fel (ő a deciband szervezője) kb 3 hónappal az esküvő előtt. Nem volt tükéletes azért az összhang, mert nehéz volt megértetnünk a szervezőnkkel, hogy állandóan külföldön vagyunk és nem tudunk az utolsó részletig foglalkozni mindennel. Eleinte nem is nagyon haladunk, kb másfél hónappal az esküvő előtt jutottunk arra a szintre, hogy megvolt a meghívónk. A meghívót egyébként SOm legidősebb húga, Rozi készítette és nagyon jó lett. Sokan nem ismerték amúgy fel, hogy a hátlapján egy hírhozó twitter madárpár látható. Eddigre persze már el kellett dönteni a helyszíneket. Szerettem volna állófogadást a Villába, de végül ez elmaradt. Az étterem kiválasztását a szervezőnkre bíztuk, majd elmentünk oda egy próbára: Don Pepe, Békásmegyer. Megmondom őszintén, elég negatívan indultunk hozzá kezdetben. Baromi messzi volt (nincs kocsink és még HÉV-vel is kellett utazni) és nem volt a legjobb a környéke is. Az épület kívülről sem bizalomgerjesztő, egy sima betonkocka. Már közel álltunk ahhoz, hogy sarkon forduljunk, de mégis betértünk. Hát nem bántuk meg.

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna valami különlegesebb menüt. Végül az indiai mellett döntöttünk. A legtöbb ilyen étterem viszont iszonyatosan drága. Itt szolidabb áron is vállalták egy indiai jellegű menü elkészítését úgy, hogy maguk találják ki a menüt számunkra, amihez hajlandóak is minden hozzávalót beszerezni. Nagyon szimpatikus volt, hogy vállalkozó kedvűek. Amikor elnéztünk a helyszínre, akkor kaptunk egy ingyenes kóstolót minden ételből. Azzal teljesen meggyőztek minket. Eddigre már kezdtünk pozitívabban állni a dolgokhoz és megláttuk azt is, hogy milyen lehetőségek vannak e helyben. Szolid és szép beltér, gyerekjátszóház, pelenkázó, nagyon rendes személyzet, korrekt vezetőség és persze finom ételek. Döntöttünk is mellette. Rozi elkészítette a meghívót. Mivel a nyomdász csak azután készült volna el vele, mire újra kimentünk Németországba, így anyukám ment el a meghívókért, írta meg a borítékokat és adta fel azokat.

Közben azért már intézkedtem a fodrászt is. Mivel világéletemben egy fodrászhoz jártam, így őt kértem fel és meg is beszéltük, hogy az eseményig tarsunk 2 próbát. Második próbán egyébként szólt, hogy anyukám már kifizette előre a próbát is és az élest is, így jó nagy meglepetést ért. :)

Még szüleimmel néztünk ruhát is, végül (igazából elsőre megtaláltuk ott az álomruhát) a Gréta Esküvői Ruhakölcsönző mellett döntöttünk. Anyukám itt is vállalta a költségeket. Annyiban maradtunk, hogy az esküvő előtt egy nappal jöjjünk el a ruháért.

Ezután jó 3 és fél hetet voltunk egy huzamban Németben (előtte is állandóan két hetet töltöttünk kint és egyet otthon), így szüneteltettük a szervezést. Kevesebb, mint 3 héttel az esküvő előtt értünk haza és lehetett belevetni magunkat a maradék szervezésbe - persze munka mellett...

Találkoztunk ismét a szervezővel, közben kaptam a sminkeshez elérést (Fehérváry Gyöngyi) - az esküvő előtt egy héttel voltam is nála próbán, eldőlt a fotósunk kérdése is (ismerősünk ajánlotta Laposa Tibort.

Közben a Kék Cilinder Dekoráció dekorosaval is elkeztünk levelezni, akit szintén a szervezőnk ajánlott. Annyit kértünk, hogy lehetőleg indiai jellegű legyen és szolid. Utólag, tényleg remekül megoldotta.

Másfél héttel az esemény előttre gyűjtöttük össze az infót arról, hogy kik is jönnek el végül a ceremóniára és a vacsorára. Még előtte elmentünk a Barabás Villába is megbeszélni a részleteket.

Az esküvő hetén kedden megtartottuk DoCo-s körben a leánybúcsút, ami fantasztikusra sikeredett. ^^

Ekkorra jutott eszünkbe, hogy a tortáról teljesen megfeledkeztünk. Mivel mi még mindig melóba mászkáltunk, így SOm anyukájára bíztuk, hogy elindézze. Itt csak annyi kérésünk volt, hogy ne legyen nehéz vajas, illetve ne használjanak hozzá állati eredetű zselatint. Valamint, hogy kellene aprósütemény is a vacsora előttre. A választása a Don Bosco Cukrászdára esett.

Közben megkértük a szervezőnket, hogy legyen megoldva a vendégek elszállítása és a sajátunké is, mert bizony egyikünk sem rendelkezik autóval. Összegyűjtöttük gyorsan kiknek is kell és leadtuk a létszámot. Le kellett adni az asztalok beosztását is, illetve a jelenléti listát is a névkártyákhoz a dekorosnak. Ekkorra jutott eszünkbe, hogy kellene a csokor is. Anyukám intézkedett is, pénteken el is ment érte. Még aznap reggel juttatta SOm anyukája az eszembe, hogy pár virág kellene SOmnak is az öltönyzsebébe. Hát erről is megfeledkeztünk és már a virágsnál se volt több abból a virágból (nekünk hozatott megadott számút), így végül a csokorból vettönk ki 3 szálat. A héten döntöttünk végül úgy, hogy mégis szeretnék legalább egy kis táncsarkot, hátha mégis van, aki szívesen részt venne rajta. Ehhez kellett zene is és felszerelés is. Végül a saját erősítőnket és hangfalalinkat kellett kivinni. Rozi, SOm húga szerzett nekünk DJ-t is. SOm apukája választott keringő zenét, valamint intézte közben, hogy legyen a ceremóniára élőzene.

Szerda este volt az irodában egy grill party, ahol köszöntöttek minket is. ^^ Csütörtök este pedig tartottunk SOm családjával egy közös vacsorát. Másnap még az utolsó feladatokat intéztük. Elrohantam bevásárolni is, utána átmentem a szüleimhez. Az úton kinyomtattam a kis térképeket is. Elmentünk a szüleimmel a ruháért. Koccintottunk, majd kicsit most már lepihentem.

Nem aludtam valami jól és nem is sokat, azért mostanra csak elkezdtem kicsit izgulni. 6-kor keltem, 7 körül meg már indultam is a fodrászhoz. Egy szem üres pirítóst ettem csak addig, de nem is tudtam volna többet. És persze ittam egy pohár menta teát. A gyalogos úton szerencsére abba is maradt az izgulás. Makónak, aki eközben Japánban volt és nem tudott sajnos eljönni, folyamatosan küldtem helyzetjelentést. Szegény fodrász szenvedett a migréntől és mint kiderült, SOmnál is mindenki. :( Nagyjából fél 10-re már haza is értem és 10 körül érkezett is a sminkes. Anyukám nem kért végül belőle és mivel én két személyre kértem, így végül bátyám barátnőjét sminkelte még ki. Nagyon jó lett mindkettőnké. ^^

Dél körül szedelőzködtünk. Anyukám felrakta a kocsira a virágot. Aggódtunk, hogy leesik, de nem lett végül semmi baja. Közben olyan útvonalon haladunk a Villáig, hogy elmentünk a bölcsödém, óvodám, általános iskolám, gimnáziumom mellett, valamint a kórház mellett, ahol születtem és még rengeteg olyan helyen, ami valami fontosabb eseményhez volt köthető. Nagyon nem akartunk ilyen képes slideshowt, de végül mégis kaptam egy sokkal jobbat és személyesebbet. :)

Közben írtam SOmnak is a helyzetjelentést. Pont egyszerre értünk a Villához. Ott amint összefutottunk a fotóssal, elvonultunk. Utána bevonultunk az anyakönyvvezetőhöz a tanúkkal és a zenészekkel, fotóssal, megbeszélni a programtervet. Azt hittem utána még kicsit szusszanhatunk, de rögtön utána már kezdődött is a ceremónia. Hű, hát az nagyon szépre sikeredett. Nagyon ügyesek voltak a zenészek és az anyakönyvvezető is szépeket és megható dolgokat mondott. Volt pár kisebb baki (pl mikor leejtettem a szülőköszöntőre szánt bort, de szerencsére nem lett baja x.x), de ennek ellenére is nagyon szép és emlékezetes volt. És innentől már házasok voltunk. *^^* *happy*

A ceremónia után rögtön volt egy csoportkép, majd gratulációfogadás és a csokor eldobása. Anyukám átrakta a kocsinkról a virágot a SOmmal közös kocsinkra. A násznép elindult a vacsora helyszínére, mi meg indultunk további fotózásra a Ramada Hotelbe. Kaptunk jeges vizet a bárpultjuknál is, ami nagyon jól esett. :D Még elmentünk az óbudai főtérre is. Utána indultunk a vacsora helyszínére, amit elég kalandosan találtunk meg.

Ott bevártuk még a fotóst, aki szintén elkeveredett. Kaptunk szappanbuborékfújást a Docotól, ami nagyon szép volt. ^^ Ezután jött a koccintás finom fügepálinkával, majd még fotózkodtunk odakint. Fél 7 körülre pedig kezdődött a vacsora. Nagyon finomak voltak az ételek és lenyűgözött minket a dekoráció. Szép színes volt, de nem giccses és nagyon aranyosak voltak a rozmaringok az asztalon (a hűséget jelképezik), valamint a mécsestartók, amikből mindenki kapott egyet. Az asztalok elrendezése is jó volt és igazából szuper lett az asztalok beosztása is. Úgy tűnt mindenhol jól elbeszélgettek és a nap végére már mindenki ismerkedett másokkal. A gyerekjátszóház is népszerű volt a gyerekek körében. :)

Vacsora után jöttek a gyümölcstálak. Dinnyehéjben voltak feltálalva a különböző gyümölcsök, nagyon ízlésesen. Volt tánc (sajnos nem sokan csatlakoztak be, de azért mi élveztük :), majd a harisnyakötő eldobása. Fogadtuk a sok szép ajándékot is a vendégekkel. Estére már kicsit lazább lett minden és nagyon jól lehetett beszélgetni mindenkivel. Volt tortafelvágás is, amit együtt felvégtunk, majd egyszerre adtunk egymásnak 1-1 falatot. Hű, az is nagyon finom volt! SOm anyukája nagyon jól összeválogatta: alsó csokis, középső brüsszeli krémes, legfelső Eszterházy, vastagon körbevonva rózsaszín marcipánnal, rajta kertből szedett rósza. Tényleg nagyon jól ment minden. Olyan 11 fele átöltöztem civilbe és elkezdtünk készülődni. Furcsa volt azért. XD A szüleim elvitték a ruhát és mi is elindultunk hazafelé SOm szüleivel.

Este kibontottuk még az ajándékokat és megnéztük a képeslapokat. Csupa szuper ajándékot és kedves képeslapokat kaptunk. :)

Innentől már készülődünk az útra. Ezt nem igazán említettem meg (egy korábbi poszt erről szól), de mivel mindent magunk intéztünk ezzel kapcsolatban, így baráti segítséggel szinte minden megvolt még Németországban. Utánajártunk miket is néznénk meg, hogyan is lehet eljutni az egyes helyekre, lefoglaltuk a szállást és az Okinawára szóló repülőjegyet. Már nagyon várjuk. ^^

...és házasok vagyunk, waiii! *^^* <3 SO

Tegnap a DoCo szervezett nekem leanybucsut. Kicsit rendhagyo nalunk, mert eddig a volegeny is mindig jelen volt rajta. Nagyon jol ereztuk magunkat, otletes volt es szorakoztato. ^^ Koszonom szepen mindannyiotoknak! *^.^*

Pár napja hazajöttünk Németországból. Most még két hét meló itthon, utána megyünk Japánba 3 hétre. :) Szeptemberben aztán ismét megyünk ki dolgozni.

Már lefoglaltuk a szállást és nagyjából megterveztük az utat. Tervezünk menni Tokióba, Naganóba, Kanazawába, Osakába, Kiotóba és környékére, majd tovább délre Okinawára is. A szállásfoglaláshoz első soron a Rakuten.COM és Rakuten.JP oldalakat használtuk. A szállások mondjuk meglepően drágák voltak. Azt sajnálom, hogy a Kimi Ryokan nem jött össze (sajnos nem volt szabad hely már, pedig relatíve olcsó lett volna és tradícionális). Annak viszont nagyon, hogy kétszer is szállunk meg onsenes ryokanban. ^^

Kint Ufozzal és Makóval is találkozni fogunk, wai-waii. ^^

Mivel elég sokat fogunk vonatozni (és tényleg inkább csak akkor éri meg - a kis helyi járatok olcsóak, de a shinkansenek nagy távolságoknál jól tudnak jönni és azok aztán irdatlan drágák), ezért vettünk 2 hetes Japan Rail Passt a Japánspecialistától (ami meglepett, hogy az irodájukba érve Case nyitott ajtót :D). Érdemes a vonatjáratokat a Hyperdián nézni, mert ki lehet rajta kapcsolni azokat a járatokat, amikre nem érvényes a pass és totál jól megmondja, hogy lehet eljutni a kívánt célállomásra. Még hasznos a Jorudan oldala is.

Az útlevelet is sikerült elintézni végre. Most már mindkettőnknek van. :) Arra kell amúgy figyelni, hogy a visszautazástól számítva még fél évig érvényes kell, hogy legyen.

Még valutát kell majd nézni, amihez a Valuta Centrum oldalát figyeljük.

Majd igyekszem írni beszámolót kintről, de valószínűleg nem lesz olyan sok helyen netünk.

Update: Valutát váltani készpénzzel lehet. Nem, még nincs meg, mert természetes, hogy a váltó melletti ATM szinte teljesen üres. XD

Határozottan meglepett, mikor a Chaos Ring II-ben felcsendült Paku Romi hangja. Egyáltalán nem számítottam kedvenc női seiyuumra benne, kellemes meglepetés volt. :)

Rendben lezajlott a con, egyelőre csupa pozitív visszajelzést olvastam vele kapcsolatban. A Zakuro csapat 94%-ot ért el a zenekvízen. o.O Wow.

Még egy dolgot meg akartam említeni az ínygyulladással kapcsolatban. Utána olvastam, hogy mi minden jó rá, ha nincs kéznél gyógyszer. Az alábbiakat találtam: szegfűszegolajas vízzel öblögetés, kamillatával öblögetés, sós vízzel öblögetés és még több másik. Mivel nem nagyon volt nálam itt kint semmi, így a sós vizet próbáltam ki, mert azt még találtam a melós konyhán. Kb 3 óránként öblögettem, másnap reggelre már sokkal jobban voltam. Az öblögetést követő negyedórában kb el is tűnik a fájdalom, úgyhogy úgy tűnik gyors segítségnek nagyon jó. Azóta persze a kenőccsel kenem és ma már semmi gondom sincs. Ettől még könnyen lehet, hogy fogkő az okozó, úgyhogy odahaza majd elnézek egy fogorvoshoz.

A heten már volt havaseső is, meg úgy általában szakad az eső és szürke felhők borítják az eget. Tegnap végre megláttuk a napot. Azért ma ismét a szokásos itteni időjárás van... Kabát, sál.

Jó 15 óta meló után hajnali 1-re értünk a hotelbe vissza. Reggel a mellettünk lévő tűzoltó szirénájára ébredtünk. Kiderült, hogy az akkor szólal meg, ha valami balaeset történik a környező országúton. Günter elvitt minket egy nagyobb gyógyszertárba, ahol kaptam Kamistad Gelt. Utána elvitt minket a melóban, úgyhogy melóra fel!

És hogy minden tökéletes legyen, kaptam az APEH-től levelet személyi jövedelemadó tartozástól, ami nem kellene, hogy legyen, lévén a melóhely intézi. Próbálok annak is utána járni. Jellemző azért, hogy ilyen persze, hogy akkor van, amikor az ember külföldön tartózkodik meló miatt.

És végül megemlíteném, már nagyon közel van a con. Furcsa. Már volt ugyan olyan, amire nem mentem, de olyan még nem volt, hogy Amina sem megy és ráadusul zenekvíz is lesz. Remélem minden jól fog menni, hajrá Leea és Daki! \^.^/