SOm újabb képválogatást készített. Ezekben Okinawa még nincs benne, azok lehet már csak otthon lesznek meg. Itt tekinthetőek meg. kis kiegészítés, kaptunk Makóéktól is képeket, azok meg itt tekinthetőek meg.

2012.09.06-07. - Okinawa

Kis kitérő. A járműveken az alábbit mondják be az egyes megállókban: "Please change to...". Vagyis kérlek szállj át itt erre és erre. Fura, hogy nem valami "You can change to...".

Pénteken korán indultunk a Kansai reptérre. Fél órával bejelentkezés előtt értünk oda, így először reggeliztünk. A reptéren a KYK-ba mentünk be, ahol tonkatsut reggeliztünk. Ez panírozott hús szósszal (levessel és rizzsel). Ó, ha ilyen lenne Németben! Vastag ropogós pankó bunda és mellé sűrű almás szósz. Szuper finom!

Hamar bejutottunk és vártunk a gépre. Meglepő volt, hogy Kansaiból Okinawára hosszabb a repülőút, mint otthonról Németországba. Az út vége is érdekes volt. Okinawa közelében a gép hosszan repült alacsonyan, közvetlen az óceán felett. A reptér pont a parton van. Megérkezve már a csomagváróban megláttuk az első shiisát (ejtd: síszaa). Ezek félig oroszlán, félig kutya démonok. Általában párba teszik őket, egyik nyitott szájú, másik zárt. A nyitott szájú elijeszti a gonosz szellemeket, a zárt pedig megőrzi a jókat. Okinawa szerte mindenhol lehet őket látni. Reptéren még láttunk egy teljesen Pokémonra festett repülőt. A információspulton pedig rákérdeztünk, hogyan juthatunk a hotelbe (nem tudtak angolul).

Kaptunk szép kis útvonalat: 3 perc monorail, 50 perc busz, 6 perc taxi, ebben a sorrendben. A monorailt megtaláltuk probléma nélkül, a busszal akadtak gondok. Találtunk egy megállót egy buszállomásnak tűnő helyen, de ott nem volt kiírva, hogy a busz merre megy, csak hogy a megfelelő 89-es és 12 percenként jár. Többi táblán nem volt infó. Megvártuk hát. A sofőr átmutatott a széles úton, hogy ott a másik. Át se lehetett oda látni egy fal miatt... Átmentünk, az ottani megállóban sem volt írva semmi, csak hogy valami óránként jár. Azért csak megérkezett a buszunk. Meglepően hamarabb értünk a célhoz, ránk is kérdezett a sofőr, nem akarunk-e leszállni (tippelte, hova is megyünk) és mivel már csak mi voltunk a buszon, kicsit tovább is vitt minket a taxikhoz.

Úgy döntöttünk, hogy mégis inkább gyalog megyünk. 800 yen sok lett volna a taxiért, kevés a cuccunk és csak 2km a táv. Ráadásul talán látunk boltokat is az úton. Hát hamar kiderült, hogy a taxi jobb lett volna. Alig voltak lakóházak, csak gyárak végig, semmi árnyék, de tűző nap. Az út is hosszabbnak tűnt. Azért elkeveredtünk a hotelig szerencsére. Kihagytam, hogy a reptéren az infós pultban nem beszéltek angolul. Hát a hotelben sem túlzottan. Külföldieket alkalmaznak erre a célra. Jah, és amikor a reptéren be akartunk jelentkezni, akkor amikor sorrakerültünk, az ottani alkalmazott rögtön megnyomta nekünk az angolra váltó gombot. Meh. XD Azért megkaptuk az infókat és mentünk fel a szobához. Na a szoba szuper. A hotel valami kis félszigetfélén van, így mindkét oldalon tengerre néző ablakok vannak. Mi a hotel medencéjére is lelátunk. A szoba tágas, van külön kádas fürdőszoba, WC, mosdókagylónak szoba, valamint szova ággyal, kanapéval, TV-vel és egy terasz asztallal és székkel. Szuper jó!

Későn érkeztünk, így lenéztünk a boltokba, majd mentünk vacsizni. Nem tudtuk, hogy svédasztalos, jól meglepődtünk. Ráadásul tele csupa finomsággal és egyéb helyi specialitással. Eredetileg nem akartunk kaját, de konkrétan olcsóbb volt reggelivel és vacsival, mint anélkül. Örülünk így utólag, mert nagyon nincs hol enni kint és tényleg nagyon szuperek az ételek. Rengeteg féle dolog megtalálható. Levesek, főételek (az okinawai tofu zseniális! van európai is, pl francia módra hal meg tészta), spéci kenyerek, sütik, fagyik, italok...

Vacsi után fürödni akartunk. Kiderült a tengerpart 6-kor, a kinti medence 7-kor zár. A benti 9-ig nyitva, tehát oda mentünk. Ott elég pici a medence (1.2m mély), de van egy közös jakuzzi is. Fürdés után nagyon elfáradtunk.

Végre kipihentük magunkat, alig értünk le a reggelire. Meglepően sokan jöttek ilyen későn. A reggeli is szuper volt. Utána lementünk a tengerpartra. Sajnos elég kicsi részt vágtak le és inkább minikavicsos a part (tele kagylókkal és korallal). A víz viszont szuper kellemes, sós, nem túl hideg. Kicsit sétáltunk a partján is, de nem maradtunk sokáig, mert kezdtünk leégni. Még árnyékban ettünk egy licsis szörbetet (ilyenek vannak automatákban!).  A hotelben lepihentünk, írom a beszámolót. Még akarunk menni a partra, de kicsit később, hogy ne legyen olyan erős a nap (utánaolvastunk, nem ajánlott itt kimenni délkörül +/-3 óra, mert szupererős az UV. O.o Minimum ajánlott napvédelem 30 faktor (50-est hoztam XD). Megnéznénk még a kinti medencét, a boltokat, aztán vacsi. Kellemesen pihenünk.

mj.: Elnézést a sok elgépelésért, de iPadon még furán gépelek. <.<

2012.09.02-05. - Osaka, Kiotó, Hiroshima

Egy kicsit mindenről, mielőtt belevágnék a beszámolóba. Egyelőre úgy néz ki eddig elhagytunk egy kis szürke vinyót. Jó lenne, ha valahonnan előkerülne, mert minden korábbról archivált képünk azon van... Mako rákérdez a Remm hotelre, de igazából nem tudom merre lehet, a kofferben mindenesetre nem találtuk.

Elég zavaró a szeméthelyzet. Mármint az utcákon rend és tisztaság van, de szemetes az nem nagyon van, max nagyobb állomásokon és néha italautomaták mellett. Ott is 3-4 rendszer szerint: újság és magazin, palack és fémdoboz, éghető. Nagy ritkán van nem éghető, a hotelünkben speciel nincs is. Szóval hurcoljuk a szemetet ide-oda annak reményében, hogy egyszer belefutunk egy szemetesbe. És ennek ellenére nincs szemét az utcán!

Már nagyon sokféle teát kipróbáltunk az italautomatákból. Az a baj velük, hogy pontosan olyan ízük van, ami. Tea lehűtve és műanyagba töltve. Ízesítve nincsenek, de a hűtéstől és állástól a legtöbb tea megkeseredik. Azért futottunk már bele egészen jóba is, pl az árpás teába vagy a houji pörköltbe. Eddigi kedvenc mindenesetre a momo-ten barackos víz, a nem alkoholos ciderek, valamint a top az az alma-barack-mangó üdítő.

A WC helyzet. Szuper, hogy mindenhol megtalálható. Utcán néhol, összes metró- és vonatmegállóban, kajáldákban, plázákban, egyszerűen mindenhol. Tiszták, előzetes híresztelésekkel ellentétben van bennük papír (a japán stílusúban nem mindig), és persze ingyenes! Egyedül a japán stílusúak problémásak és kényelmetlenek, sajnos nem is mindig elkerülhetőek. Parkokban és szentélyeknél általában csak az van.

Ismét a vonatról. Nincs mindenhol minden kiírva, néhol egészen sokat kell menni, hogy meglásd jár-e egy vonat az adott megállón. Márpedig van, hogy eléggé el van dugva egy másik mögött a feljárója annak, amit keresünk. A kacsacsőrű az Icoca kabalája. Az Icoca meg csak a JR járatokra jó, a többinek más van, pl az egyenlegfeltöltős Rainbow card. Még mindig nehezebbb eligazodni, mint Tokióban, de megyeget.

Láttunk állatkereskedőt. A kirakatban voltak pici teráriumszerű ketrecekben kölyökcicák es kölyökkutyák. Legszívesebben mind elvittem volna őket, rossz volt nézni őket olyan pici helyre bezárva, egyedül. :(

Kihagytam korábban, hogy bár a mangák olcsók, a sorozatok, filmek, szóval DVD-k szuper drágák! Egy pár részt tartalmazó lemez 1000 yen felett van. Egy teljes sorozat vagy dorama lazán 20-30 ezer yen egyben! Ehhez képest angliában filléres, de még nálunk is olcsónak számít.

Vissza kicsit a metróra. A magyar metróhoz képest csak pár különbség van: gyors (jók a sinek), biztonságos, pontos, tiszta, légkondis és az utasok feje felett van csomagtartó. Cserébe viszont brutál drága. Itt Osakában volt, hogy 4 megálló 230 yen! Ami viszont nagyon tetszett, hogy néhol oldalfal választja el az utasokat a metrótól. Amikor beérkezik a metró, pont egybeesnek a fal ajtajai a metró ajtajaival és egyszerre nyílnak ki. Továbbá, van a padlón mindig jelölés, hogy hol lesz az ajtó és milyen (csak női kocsi, priority, babakocsis). Rendezett sorokban állnak az utasok és nem tolakodnak.

Fel nem fogom, hogy szoknyás egyenruhához miért vesznek fel sportcipőt s lányok. Nem is akármilyet, lazán kétszerezi a lábuk szélességét, annyira nagyok. Totál fura.

És kicsit még a szúnyogokról. Aljasak, nem zümmögnek, de csípnek rendesen. Persze erdőkben csak. Ilyenekt nem kérek otthonra. XD

Beszámoló következik, éppen úton Hiroshimába a Sakura shinkansenen. 2-én először a Narau lánc hotelünkhöz közeli tagjában reggeliztünk meg, finom udont lehet kapni náluk. Utána Osakakooba mentünk. Az Osaka Aquarim Kaiyukanba akartunk menni. Előtte felültünk a mellette található óriáskerékre, a Tenpozan Giant Ferris Wheelre. Ez 10 éve még a legnagyobbnak számított, de 112.5 m magasságával még most is a legmagasabbak között van. Nagyon szép volt róla a kilátás. Láttunk róla egy vitorláshajót a folyón, az meglepő volt. Ami meg még meglepőbb volt, hogy légkondisak voltak a fülkék.

A kilátó után mentünk az akváriumba. Az nagyon szuper volt! A legjobban an óriás rája, óriás rák, indiai makréla raj és az arapaima gigas hal tetszettek, na meg a pingvinek is cukik voltak (itt kaptak jeget, nem úgy mint otthon nálunk). Utána lepihentünk a mellette lévő plázába egy fagyi erejére. A vaníliás matcha szuper finom, de a kurogoma feketeszezámmag is jó. Onnan Nanba kajanegyedébe mentünk, a Doutonboriba. Ott a Shirotayában ebédeltünk kushikatsut, pálcán panírozott falatokat, meg még egy takoyakit. Itt full puha volt, egészen meglepett. A hotel mellett megnéztük még a használt figurást. Nem voltak olyan jó minőségűek, ráadásul így is drágák voltak. Kipróbáltuk a hotel ivósarkát, ahol van kávé, csoki, üdítő és a mellette lévő manga sarkot. Volt teljes Fruits Basket, Nodame Cantabile, de akadt sok-sok Yu Yu Hakusho, Bleach és még több más is. Konstatáltuk, hogy van 2 mosógép és szárító is egészen olcsón. Mivel nem volt nagyon késő, átpakoltuk a cuccokat az új kofferbe. Sikeresen megtöltöttünk 1 nagy, 1 közepesen nagy és 1 kicsi bőröndöt.

3-át Kiotóban töltöttünk. Először a Nijoujo kastélyt látogattuk meg. Mint történelmi várost, az amerikaiak levették a bombázható városok listájáról, így egészen jó állapotban megmaradt. Szép volt belülről, jók a festmények, különösen jó a fafaragás. A nyikorgó padló meg nagyon ügyes (hogy ne lehessen észrevétlenül közlekedni az épületben, ilyen nyávogós, nyikorgó hangot hallat a padló). Az mondjuk zavaró volt, hogy 5m-ként kiírták, hogy ne dohányozz (egy faépületben kinek jutna eszébe?), ne fotózz, sőt, ne vázolj/skiccelj! Odakint amúgy szokatlanul tűzött a nap.
Képeinken sokszor látni varjút. Van sok errefele, de valahogy más hangjuk van, mint az otthoniaknak, sokkal dallamosabb. A kastély után busszal mentünk a Kinkakuji templomig. Ez az, aminek az elsőemeletét kívülről, a második emletét pedig kívül-belül bevonták aranyfüsttel. Ezek a helyek amúgy elég tipikus túrisztikai látványosságok, ennyi külföldit nem láttunk még máshol, mint itt. Mondjuk érthető, tényleg szép volt.
Volt ott elkerített részen pici edény, amibe pénzt lehetett bedobni. Vicces volt, hogy tele volt a környéke 1 yenesekkel, mert elég nehéz bedobni. Kipróbáltuk mi is, mert nekünk is már rengeteg 1 yenesünk gyűlt össze. Azzal kb sehol nem lehet fizetni, automaták sem fogadják el (az 5 yenest sem). Itt végre értelmet nyertek. Elég gyorsan bedobtunk 1-1-et. Ettünk még egy matchás jégkását, majd buszoztunk tovább Gionba.
Megnéztük ott a Yasaka shinto szentélyt. Amúgy a környéken elég jó angolsággal volt kiírva minden, szóval tuti rossz helyen voltunk. Azért így is szép volt és láttunk 3 maikót (gésa tanonc) is. Kiotóban is vacsiztunk, a Musashi Kaitenzushisban (ahol a tányérok körbemennek). 137 yen volt egy tál, ami ott olcsónak számít. Nagyon jó minőségű volt és szuper finom. Egy tálon 2 nigiri volt általában, néha egy nagyobb vagy drágább fajta, esetleg 6 maki. Kellemesen jól laktunk.

4-én Hiroshimába szerettünk volna menni, de mivel nem voltam reggel valami jól (légkondi lesz az oka, ma reggelre nem kapcsoltuk be és jól is voltam), így felcseréltük a másnapi tervvel, vagyis Osakában keresünk egy parkot. Végül Minoora esett a választás (ott lakott korábban Satoshi is). Úton a Bagel & Bagelben reggeliztünk, ami azért elég drága volt. Azt hittem a Minoo parkja (Meiji No Mori Minoo) egy normál park, valójában egy hegyen lévő hatalmas erdő, benne egy szökőkúttal és sok kis folyóval. Először a sakura tisztáshoz mentünk (sakura hiroba), meg keringtünk mindenfele. Szegény SOm megcsípte a lábán valami (fullánkot kiszedte és már jól is van, nem fáj), meg üldözőbe vett minket valami nagyobb szárnyas rovar, így visszatértünk a betonozott útra, de nagyon szépek voltak az oldalsó turista utak pedig. Vagy 4 órát sétáltunk mindenfele, mire elmentünk a vízesésig. Nagyon szép volt ott minden. Mindenfele ki volt írva, hogy ne etesd és ne zavard a majmokat, meg kőhullás veszély. Majmokat nem láttunk, bár Mako mesélte, hogy szoktak lenni rendesen. Vagy 5 órát mászkáltunk, jól elfáradtunk. Visszamentünk Nanbába és a Doutonboriban vacsiztunk ismét, ezúttal yakinikut (marhát sütögettünk rácson).

Most pedig hamarosan kiszállás Hiroshimában...

Úton vagyunk vissza Osakába. Ma reggel feladtuk a bőröndjeinket (a két nagyobbat) Naritába, hogy Okinawára csak a legkisebbet kelljen vinni az ott szükséges cuccokkal. Tegnap este a mosás közben kértem csomagküldő lapokat és Mako segítségével kitöltöttük. Satoshi azonban szólt, hogy rossz a lap, mert ez utánvételes (chikabarau), amit a hotel nem fizetne ki, hanem visszairányítana. A recepción egyáltalán nem tudtak angolul, így csak nagy nehezen tudtam megértetni velük, hogy mit szeretnék. Kidrült, csak a hotel alatti 7/11 boltban lehet feladni előre fizetős módon. Ma reggel le is mentünk, de ott sem tudtak angolul. Ahogy mutattam az előző nap kitöltött lspot nem értették meg, hogy helyben akarok fizetni és a chikabarau nem jó. Igazából ezt el kellett volna tudni magyaráznom japánul is, de már eléggé ideges voltam. Szerencsére odajött egy másik eladó, aki talpraesett volt és megértette mit is szeretnémk. Azt is ajánlotta, hogy egybe adjuk fel a két csomagot és ne külön, így olcsóbb valamivel. Már csak reméljük, hogy minden rendben lesz és megérkezik. SOm felhívta Hiroshimába érve a hotelt és szólt nekik, hogy várható két koffer az érkezésünk előtt. Itt szupül tudtak angolul! Ehhez hásonló csak a hakonei szálláson volt. Azért látszik, hogy a reptér melletti a szállás.

Több mindent meg akartunk nézni, pl a Mazda múzeumot (sajnos nem maradt rá időnk), de legelőször a Peace Memorial Parkba mentünk, ahol megnéztük az A-Bomb Dome maradványait. Ezt az épületet hagyták csak meg emléknek. Ez is azért maradt csak meg ilyen jól, mert a bombát a közvetlen mellette lévő T-alakú hídra dobták (az a híd kis javítás után még 35 évig állt utána!), így szinte teljesen függőlegesen érte a lökéshullám. A dóm kupolájának fémszerkezet is megmaradt. Azt hittük más már nincs erre és mentünk is volna tovább, de láttuk tartozik hozzá egy hatalmas park és múzeum is. Be is mentünk a Peace Memorial Museumba, ami aztán egy szörnyen lehangoló hely, viszont tényleg nagyon jól kivitelzett. Bemutatja Hiroshimát a tragédia előtt, alatt és után. Mutat korabeli tárgyakat, épült részeket, kitér az akkori életre, egészségügyre. Viszont tényleg nagyon sokkoló. Amikor ott voltunk két iskola diákjai is jelen voltak, ilyen 8-10 éves forma gyerekek (kisiskolások tutira). Nem egészen értettük az értelmét. Bár a múzeum jelentősen kitért a gyerekek tragédiáira, ilyen kicsi gyerekeket idehozni... Vagy nem értik még, vagy teljesen feleslegesen sokkolja őket ilyen fiatalon. Minket mindenesetre eléggé hatása alá vont. Már akkor elég késő volt, mire a végére értünk, így máshova nem tudtunk volna menni. Amúgy is akartunk már pihenni, kicsit kizökkenni.

Visszamentünk az állomásra (amúgy villamossal mentünk, Japánban itt van a legnagyobb villamoshálóztat), ahol leültünk kávézni, sütizni. Utána megvettük a jegyeket és úton is vagyunk Osaka felé. Holnap indulunk Okinawára a Kansai repülőtérről. Nem tudom ott lesz-e net. 3 éjszakát maradunk, utána irány Naritába, ahonnan másnap indulunk haza. Eddig nagyon élveztük az utazást. Okinawán inkább a pihenést vesszük előtérbe.

A képekre sajnos még mindig várni kell, a beszámolót is csak holnap tervezem megírni Kiotóval együtt. Addig is néhány videó:

Osaka, Sky Building aljában
Osaka, Sky Building tetején
Osaka Aquarium Kaiyukan, vidra
Osaka Aquarium Kaiyukan, delfin
Osaka Aquarium Kaiyukan, pingvin 1
Osaka Aquarium Kaiyukan, pingvin 2

Osaka egy szóval leírva: káosz. Egészen más, mint Tokió. Ott rendszere volt mindennek, kis gondolkozással el lehetett jutni akárhova. Ehhez képest Osakában még mindig nem jöttünk rá hova kell felszállni és az milyen irányba megy és össze-vissza vannak a vonattársaságok is. Az állomások egymástól elég távol vannak. Ha ragaszkodni akarunk a JR Passhoz (ami logikus, ha már ki van fizetve), akkor majd fél órát kell menni a legközelebbi JR állomáshoz. Voltunk azért ma kisebbnél is, de ott se volt könnyebb. Egy peronon megáll egy csomó járat, minden össze-vissza megy, ráadásul meglepően ritkán járnak egyes járatok. Persze meg is telnek. Meglepően, most először tapasztaltunk igazán nagy, zavaró tömeget. Ahogy korábban írtam, itt a mozgólépcsőkön a többi területtel ellentétben jobbra kell állni. Persze nem mindig, egy csomó sima lépcsőn mégis bal oldal a menetirány. Ráadásul mindenfele biciklisek száguldanak, az utcákon is alig lehet elférni a rengeteg parkoló kétkerekűtől. Ami vicces ezzel kapcsolatban, hogy sok helyen ki van írva a járdára, hogy ott tilos parkolni biciklivel, ehhez képest körülötte vagy 100 (tényleg!) bicikli parkol. Persze nem csoda, mert a rendes tárolók meg mind dugig vannak. Egyébként annyira nem jó, hogy ilyen sok a biciklis, mert könnyen jelentheti azt, hogy annyira nem megfelelő itt a tömegközlekedés. És tényleg, sokat ront rajta, hogy ennyi társaságnak van saját állomása. Van itt is egyébként valami Suicához hasonló kezdeményezés, csak itt Icoca neve (ikoukára szójáték, hogy "megyünk-e"). Ami viszont aranyos, hogy Osaka kabalaállata a kacsacsőrű emlős (lehet tévedek és az Icocáé).

Kicsit másról. Mako elmesélte, hogy miért is van a mosdókban az a hangerőszabályzó. Ilyen csobogó hangot lehet bekapcsolni (Osakában a legtöbb automatikusan bekapcsolja a hangot, ha megközelíted a mosdót). Mindezt azért, hogy miközben dolgodat végzed, ne hallatszódjon át annak a hangja a szomszédodhoz, csak az annál hangosabb csobogó víz hangja. Hát nem sok értelme van. XD Meztelenül mennek az onsen fürdőkbe, de ez mégis zavarja őket. Amúgy másik, egyre többször van padlós mosdó mindenfele, egyre többször látom, hogy még a japánok is inkább az egy darab európai mosdót várják ki, hiába van mellette három üres japán stílusú. Hát megértem.

A hotelünk reklámozza az alattunk lévő Anna Colors COFFE-t, hogy gyere csak le bármikor, amikor unatkozol. Ehhez képest elég laza a nyitvatartása, este 7-re zár, valamint mikor 10-kor lementünk reggelizni, akkor is már végetért a reggeli szakasza. Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk akkor a japán McDonald's-ot. Hát, igazából határozottan drága itt. A kicsi 450 yen menüben, a nagyobbak 650 yen körüliek. A krumplijuk mindenesetre szerintem valahogy finomabb volt. Egy teriyakis és egy garnélarákos szendvicses menüt kértünk. A teriyaki fura volt (mert nem teriyaki íze volt - Mako szerint pedig de :), a másik az meglepően finom volt. Garnélarákok egy pogácsába panírozva (de nem darálva, egyben!), koktélszósszal.

Kicsit felfázós tüneteket kezdtem el mutatni, így úgy döntöttünk ma könnyebb napot tartunk és keresünk is rá valamit. Gyógyszertárban nem tudtak rá adni semmit vény nélkül (elküldtek volna kórházba, ahol drága vizsgálatnak hasonló eredménye lett volna), de azért adtak valami kínai gombából készített valamit, de az nem egészen jó erre, így inkább hagytuk. Mind kiderült, itt nem is annyira ismert ez a probléma. Vettünk azért kamillateát és tengerisót, ha rosszabbodna. Szerencsére most estére jobban lettem, csak a derekamat plusz rétegbe csavartam, ittam egy kamillateát, fürödtem egyet, meg jó sokat ittam.

Azért volt egy kis aznapi tervünk is. El akartunk menni venni koffert, mert a múltkori túl picinek bizonyult és nem volt elég. Most megtaláltuk a Nanba Parksot (amiről kiderült, hogy egy pláza és nem park), de abban nem jártunk sikerrel. Tovább mentünk a Takashimayába és a Daimaruba is. Ott már volt ugyan, de észtvesztően drágán, ilyen minimum 30-50k yenért. A legolcsóbb is egy leértékelt picike volt 20k-ért. Hát annyiért még überbőröndöt sem veszünk. Mako írta, hogy nézzünk el inkább Umedába a Yodobashi Camerába (ennek a láncnak az egyik tagja amúgy az Akihabarában lévő Akiba). Hát ott tényleg volt választék, ráadásul ötöd annyi áron, hát nagyon nem mindegy. XD Még ajánlotta a Sky Buildinget is. Elsőször rossz irányba mentünk, utána megnéztük neten, hogy ugyan hogy is néz ki és melyik az, onnan már relatíve hamar megvolt az épület. Két épülete van, amelyek között van a tetején egy kilátópark. Felmentünk először a lifttel a 36. emeletre. Hát az a lift szuper gyors volt. o.O Komolyan pattogott a fülem, brutálisan gyorsult és lassult. Szinte pár másodperc alatt felvitt legfelülre. Ott nem volt sok látnivaló, mert a kert zárva volt. Tovább mentünk a 39. emeletre, ahol körbe lehetett nézni. Nagyon jól nézett ki. Lefele azzal a lifttel nem lehetett menni, hanem csak pár emeletet le nyitott (mármint átlásztó falú) mozgólépcsővel, ami ráadásul egy hasonlóan nyitott liftbe vezetett, ami az előzőhöz hasonlóan szuper gyors volt. Furcsa volt olyan gyorsan lemenni. Ráadásul a lift a métereket írta ki, nem az emeleteket. Így véletlenül felmentünk vele újra, mert nem szálltunk le időben (azt hittük 10. emelet, pedig 10 méter...). Amúgy vicces volt, hogy az épület aljában pont egy október fesztivált készítettek elő. Sok sok brutál drága német sörrel, kolbásszal. Komolyan, követ minket Németország. XD

Utána megint jó sokat sétáltunk. Kipróbáltunk egy helyi járatot is (brutál ritkán járt és a peron nagyon keskeny volt), majd elindultunk vissza a hotelbe, de most rövidebb útvonalon. Pici utcákon át mentünk, így ráakadtunk egy okonomiyakira. Mivel amúgy is ki akartuk próbálni, így bementünk. SOm véletlen "zwei nama bi-ru"-t kért, vagyis németül adta meg a csapolt sör számát. XD Szerencsére kézzel is mutatta, így megértette a séf. Mellettünk készítették el, ilyen MIX változatot kértünk, volt benne aztán minden: polip, garnéla, káposzta, de még szalonna is a tetején. Tojással egybegyúrta, majd kiöntötte a vaslapra és azon formázta köralakúra. Megforgatta, a végén pedig leöntötte egy barna szósszal (ó, ha ilyen lenne a barna szósz Németországban!). Ezután az előttünk lévő melegítő vaslapra tette. Kaptunk hozzá majonézt meg wasabis mustárt. Egy kis lapáttal lehetett levágni belőle darabokat, utána evőpálcikával megenni egy kis tányérra, amire a levágott darabot tettük. Nagyon fincsi volt!

Ebéd után, jó este 8-ra értünk a hotelbe. Sajnos kiderült, hogy az egész nap feltöltött képek rosszul voltak egybecsomagolva, így lehet újrakezdeni a feltöltést. Azért majd valamikor lesznek képek is. XD Holnap el szeretnénk menni az osakai víziparkba, majd az utána lévő napon valószínűleg irány Kiotó. :)

2012.08.30-09.01. - Makóéknál

Csütörtökön koraeste értünk Kanazawába, Mako várt minket az állomáson. Satoshi akörül fejezte be a melót, így hazament és ott várta a kofferünk érkezését, amit akörülre ígértek (előző nap reggel adtuk fel és 25 kiló!). Makóval megnéztük az állomást, ahol miniszökőkútakkal írtak ki üdvözlő feliratokat és pontos időt, mintha ledkijelző lenne. Ott buszra szálltunk (pár megálló 1000 Ft, szóval a busz drága) és elmentünk hozzájuk. Amint beléptünk meg is érkezett a koffer, ami jól el is foglalta az előszobát (gomen x.x). Vittünk omiyage gyümölcsöt és kaptunk esküvői ajándékot (köszönjük *^.^*).

Megvitattuk, hogy hova menjünk vacsizni, mert mi utoljára reggel ettünk és ők se ebédeltek miattunk. Japán curry-ben (kare-) egyeztünk meg, ráadásul a helyi kanazawai változatban, ami a Go Go Kare-nél van. Mako a legkisebbet, mi meg a kisebb közepeset kértük, de az is valami hatalmas volt. XD És van óriási is, milyen lehet. o.O Fincsi volt. :) Utána hazamentünk és megmutattuk nekik a képeket a leánybúcsúról, esküvőről és az eddigi útunkról. Satoshinak pénteken melója volt, de mégis jó későn mentünk aludni. x.x Durván rohant az idő. x.x

Másnap reggel Satoshi munkába ment, mi meg először mosni a sok cuccot egy Coin Laundry helyre. A legkisebb 400 yenes volt és kettőnk egy heti cucca lazán belefért. Amíg mosott a gép, addig elmentünk bankba és konbini boltba innivalóért. Mire visszaértük már nem volt sok hátra belőle. Utána jött a szárító, a legkisebb is óriási. Az 100 yen / 10 perc, 20 percet ajánlottak a kiíráson. Eddig mióta kint vagyunk tűzött a nap és szuper meleg volt. Hát a mosás alatt elkezdett szakadni az eső, így SOm zacsival a feje tetején elszaladt esernyőért a boltba. A cuccokkal együtt rohantunk vissza Makóékhoz lerakni a ruhákat. El is indultunk tőlük esernyővel a kezünkbe, de mire kiléptünk a házból, el is állt.

Kanazawa egyes nevezetességeit látogattuk meg (amit szegény Mako egyébként is meló miatt). Úton megnéztük az esküvőjük színhelyeit: a templomot és a Kanazawa 21st Century of Modern Art múzeumot is, ahol a vacsi volt. Ott érdekes volt a Turrell szoba, ahol az eget lehetett látni. Majd mentünk a Kenrokuen kertbe. A kastélyt nem néztük meg, az a régi újjáépítése.
A kert gyönyörű volt. Itt tudtuk meg Makótól, hogy vannak elég veszélyes rovarok is Japánban, ráadásul mind alapvetően nagyobb a szokásosnál (tenyérnyi csótány, 3 cm-s mérgező méh, stb). A kert szuper szép volt.
Még volt idő Satoshi melójának végéig és együtt akartunk vacsizni, de mivel fáradtak voltunk, bementünk egy donuts fánkoshoz. Persze japán specialitásuk pont nem volt, de finom volt így is. Ettünk gombócot és egy fánkot. Finom volt. Utána lesétáltunk a halpiacra, miközben újra eleredt az eső. Satoshi ott csatlakozott hozzánk. A piac útvesztőjében megtaláltuk az éttermet, az Oumichou inoyát, ahol kaisendont lehet enni (rizs tetején többféle friss hal és mellé leves). Mako kis adagot akart, de azt csak kisiskolásoknak adnak, így mind hatalmas adagokat kaptunk, jól tele is lettünk.
Aztán mentünk purikurázni és dobolni egy játékterembe. Nehéz volt oda eljutni, mert nem volt már üres parkoló, de végül befértünk egybe (kint ki van írva előttük, hogy van-e még bennük hely). A purikura elég speciális volt, mert lehetett hozzá cosplayelni, amihez adtak helyben ruhát is. Ilyen 100 yenekért lehetett bérelni, az általunk választott maid ruhák ráadásul ingyenesek voltak. Jó későn értünk haza megint. Még pakoltunk a másnapi utazáshoz, meg beszélgettünk.

Szombaton próbáltunk időben elindulni. Előző nap néztünk koffert, de nem találtunk, így először boltba mentünk. Ott sikerült is vennünk egy kis strapabírót venni. Mentünk tovább, a tenger melletti úton az onsen felé Nanaoba. Initial D style-ban száguldottunk a parton a homokba (Noto félsziget Chirihama partja erről (is) nevezetes, hogy kocsival át lehet rajta menni). Meg is álltunk, megmártóztattam a lábam a tengerben (a nyugati parton), kellemes meleg volt. Mentünk tovább, 2 óra alatt, korábban a bejelentett idő előtt a szálláshoz értünk. Ott addig láb-onsenbe mentünk. Az onsen városokban vannak mindenfelé ingyenek láb- és kézonsenek, illetve Wakurában még tojás-onsen helyek is, ahol a 80 fokos vízben lehet tojást főzni (fél órán át, kicsit másmilyen lesz, mint az otthoni lágytojás). Az onsenek vizéhez a  föld alól tőr fel a forró víz, azt vezetik a fürdőkbe is. Ezek a mini onsenek ráadásul ingyenesek és egész nap lehet menni. Nagyon kellemes volt.
A hely kabalaállata (mindnek van valami) amúgy a Wakutama, ami egy óriási tojás fején a kis kézi törölközővel, oldalán három kis onsen tojással.

Utána mentünk az onsen ryokanba. Hát az valami hihetetlenül durván nézett ki. Vörös szőnyeggel borított előtérrel, kényelmes fotelekkel. Míg ott vártunk a szobára, addig kaptunk matcha teát és zselés édességet. A szobák óriásiak és lenyűgözőek voltak. Egymás mellett kaptunk helyet. Kaptunk yukatát, de nekem a női legnagyobb (óriási elnevezésű) kicsi volt, így férfit kaptam női obi övvel. A zouri papucs női változata is kicsi volt, ahelyett is férfit választottam.
Mivel a fürdők nem szerint szeparáltak, így SOm Satoshival, én Makóval mentem fürdeni. Az is szuper szép volt, a belső falát gyöngykagylóval rakták ki. Főként a kinti onsenben ücsörögtünk és beszélgettünk. Szuper volt! Azt hittük nem voltunk bent sokat, erre 2 óra is elszaladt, SOmék már kijöttek addigra és teáztak nálunk. Már ebédidő volt, így mentünk is az éttermükre. Fantasztikus vacsorát kaptunk, de annyi mindent, hogy teljesen tele lettünk. Kezdetben is hatalmas tálcán volt sok-sok apróság, de folyamatosan hoztak újabb és újabb dolgokat átrendezve mindent. Utána ráadásul még egy piskótás, tejszínhabos gyümölcsös sütit is kaptunk, a tányérján csokival kirakva a Happy wedding feliratot. ^.^ Köszönjük szépen. *^.^* Az onsentől még gratuláció kártyát is kaptunk, amit egy kalligráfussal írattak.
Vacsit követően getát húztunk. Az a fapálca aljú csak a férfiaké (a női is fa, de nem magasított talpú), de méretprobléma miatt azt kellett válasszam. Esernyőt is kaptunk, mert esett az eső. Sétáltunk az éjszakában a hotel környékén, megmártóztunk egy újabb láb-onsenbe.  A séta után már fáradtak voltunk, így megbeszéltük még egy reggeli fürdőt reggeli előtt.
Sikerült is felkelnünk időben, de Makóék elaludtak. Mikor mi jöttünk vissza a fürdőből, Mako akkor jött szembe, Satoshi még később ment. Addig mi lepihentünk, majd együtt mentünk reggelizni. Az is sok pici fogásos volt, szintén teljesen jóllaktunk. Érdekes volt, hogy rengeteg olyan ételt kóstoltunk így, amikről még csak nem is hallottunk. Mako utólag megnézte, hogy egy kis tálka került kb 1000 yenbe, jó drága lett volna. o.O Összepakoltunk, majd kijelentkeztünk. Közben egy kotós hölgy jelent meg játszani a hotel előterében. Kaptunk kupont, így vásárolgattunk a boltjukban.

A hazafele úton még benéztünk egy book-off használtas boltba, ahol CD-ket kerestem. Sajna azok nem voltak (túl régiek ahhoz), de annyi minden volt szuper olcsón, hogy beszereztem jó sok dolgot.  Most már mentünk haza pakoli. Elfoglaltam a teljes előszobát, nem tudtak szegények tőlem elférni. 3-szor pakoltam újra, de végül csak nem fértünk el a kofferekben. Oskában majd néznünk kell. Megbeszéltük, hogy a koffereket feladjuk a reptérre Okinawa előtt, hogy oda ne kelljen cipelni. Kalandosan beraktuk a cuccot a kocsiba, majd kivittek az állomásra. Ott elbúcsúztunk és most az Osaka felé tartó vonaton ülünk.

Szuper volt ez a pár nap, rengeteget bohóckodtunk, sokat beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt azt is megnézni, hol laknak Makóék (és szembesülni azzal, hogy nálunk jóval jobb a helykihasználtságuk), meg úgy egyáltalán találkozni így egy év után. ^.^ Legközelebb. Decemberben jönnek 2 hétre. Szuper lenne egy DoCo szivesztert tartani nálunk. ^.^ Hamarosan leszállunk, így lassan befejezem a mostani beszámolót. Köszönjük szépen ezt a pár napot és a vendéglátást. ^.^  おじゃましました。És szuper szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szuper barátaim vannak, mint a DoCo tagjai. ^.^

Újabb kommentezett képáradat SOm jóvoltából. Enyémek majd jönnek. :)

2012.08.29. - Hakone

A recepción volt kuroneko Yamato Trans. szolgáltatás, így feladtuk a koffert Mako címére, ne kelljen az úton cipelnünk (ez amúgy nagyon hasznos, hogy gyakorlatilag sima postán lehet koffert is feladni). Utána Meguróba mentünk a parazita múzumba. Ott különféle parazitákból van kiállítás, teljesen ingyenesen. Egy orvos alapította. Nagyon érdekes volt és azért ijesztő is. Vettünk angol nyelvű füzetet, mert helyben sajnos nem volt sok angol szöveg.

Utána Hakonébe indultunk. Oda is pár átszállással mentünk, de 1 óra alatt megvolt az út. Egészen kis járatokkal is mentünk. Az onsenhez Tonosawába mentünk és a Hakone Ichinoyu Honkanban szálltunk meg. Odafele amúgy egy hegyes-erdős út vezetett, végig sűrűn beszőve hálókkal, bennük ilyen 6 cm-s fekete-sárgás pókokkal. Volt, hogy 14-et összeszámolunk 1 hálóban. o.O

Az onsen szobánk meglepően nagy volt. Először csak az előszobát láttuk meg, akkor megijedtünk, hogy milyen pici. XD A shoujit elhúzva egy hatalmas nappali tárult elénk tatamival és egy kis teraszszerű szoba mosdókagylóval, székekkel. A tatamis szobában volt asztal, teakészlet, vízforraló, TV, a szekrényben meg futon.

Ittunk kis teát, majd elolvastuk a kapott ismertetőket és lementünk a szeparált fürdőkbe. Kicsit más volt a két fürdő, ezért naponta cserélik őket. A nőiben pont velem együtt ment be egy japán hölgy, így el tudtam tőle lesni a teendőket. Papucsot a bejáratnál kell letenni. Bent az öltözőben le kell vetkőzni és kosárba rakni a ruhákat és a nagy törölközőt (a férfi oldalon zárható dobozkák voltak erre). Utána bemenni, meztelenül, csak a kézi törölközővel. Oldalt volt a fürdő mellett egy tároló, ahonnan ment be a meleg víz a fürdőbe. Oldalról el kell venni sámlit és dézsát. Dézsából vizet merni és leönteni a sámlit. Utána leülni és magunkat is többször lemosni. Ezután be lehet menni a vízbe félig, majd újra kijönni. Szappannal meg kell mosakodni, kis törölközővel átdörzsöli magunk és leöblíteni a szappant. Ezután lehet ismét bemenni és már állig elmerülni. A kézi törölköző nem érhet bele a vízbe. Vagy a fejükre rakják, vagy a fürdő szélére. Utána kijövetbe már nem kell újra megmosakodni, hogy ne mossuk le a vízben lévő ásványokat. A kis törölközővel meg kell törölközi, ne csöpögjük majd össze az öltözőt. Öltözőben pedig a nagy törölközővel, majd felölteni újra a yukatát (amennyiben ott alszunk).

Eredetileg úgy gondoltuk 1 órát leszünk bent, de mindketten fél órát bírtunk csak bent lenni. Nem tűnik melegnek és könnyű belemenni, de hosszú távon azért érezni a melegségét és rendesen zsibbasztó. Nagyon kellemes, kihagyhatatlan úticél Japánban. A recepción kértünk gó táblát és a szobánkban tea mellett, a földi székekben ülve játszottunk egy menetet. 6-ra mentünk utána vacsizni. Hagyományos japán vacsorát kértünk, ami több apró fogásból állt. Volt leves, babos rizs, mellettünk párolódó zöldség és még különféle dolgok, majd desszertnek körtés szörbet. Kiadós volt és megint csak nagyon finom. Utána bejelentkeztünk egy privát fürdőre is, amiből fél órát igényelhetett minden vendég. Addig jót teáztunk. Fürdő után megvetettük a futont.

2012.08.30. - Odawara,  Kanazawába

Reggel is el akartunk menni fürdeni reggeli előtt, de annyira keveset aludtunk az utóbbi napokban, hogy inkább aludtunk még. A reggeli 8-kor volt, addig összepakoltunk, mert a check out 10-ig volt, tehát reggeli után nem lett volna rá sok időnk. A reggeli is tradicionális japán volt és fura is. XD Volt natto, ami továbbra sem túl jó állagra, de szósszal már majdnem meg lehet enni. Volt hal, miso, különféle zöldségek, tojás szósszal, rizs... Azért ebben már voltak fura dolgok, de azért jó volt összességében. Még teáztunk egyet, majd kijelentkeztünk. A boltjukban vettünk magunknak yukatát (kb 3000 yenért, ált 1500-20000 yen az ára, olcsóbbak használtan, a miénk pedig helyi mintás).

Eredetileg el akartunk nézni a felvonóhoz, de nagyon odébb volt és nehéz a táska, így inkább Odawarába mentünk, ahol le tudtuk rakni az állomáson, míg kirándulunk. Az Odawara kastélyt mentünk el megnézni, ami nagyon közel volt az állomáshoz. Tök jó kiállítás volt korabeli tárgyakból a kastélyban, de sajnos bent nem lehetett fotózni. Mire bejártuk már menni is kellett az állomásra, hogy elérjük a shinkansent, amivel átszállással Kanazawába mehetünk. Most meg már a másik vonaton, másfél óra múlva már ott is leszünk, ahol Mako vár a peronon. ^.^

Ma amúgy szokatlanul meleg volt, hihetetlen jól jönnek az italautomaták. Ráadásul a legtöbb bolti áron megy, csak a populárisabb helyeken drágább kicsit, pl a vonatállomásokon. Jól jönne otthon is, különösen most, hogy ilyen melegek a nyarak. Szoktak legyezőket is osztogatni az utcákon.

Még annyit megjegyeznék, hogy eddig kb csak ruhával meglettünk volna az úton. Volt mindenhol törölköző, sampon, tusoló, fogkefe, hajkefe... Hihetetlen ez a felszereltség.

És már Makóéknál. ^.^ Pont akkor érkezett meg a kofferünk is, mikor mi is Makóval az állomásról. Elmentünk négyen vacsizni, majd vissza. Beszélgettünk, megmutattuk a képeket. Már hajnali 2, úgyhogy nyomás aludni, szegény Satoshi ráadásul holnap reggeltől melózik. x.x

2012.08.27. - Hamakanaya

Azt terveztük, hogy Hamakanayában felmegyünk a Nokogiriyamába. Ott van a legnagyobb daibutsu szobor, illetve gyönyörű onnan a kilátás a környékre. Persze előző nap későre értünk a hotelbe, így későn is keltünk. Képek felrakásával is csúsztunk sokat, és még ki is válogattuk őket. Jó délben indultunk és először egy ramenesbe mentünk reggelizni/ebédelni. Ott megtudtuk, hogy belépés előtt az automatában kell kiválasztani mit kérünk és fizetni is azzal kell (ez a gyorskajáldák jellemzője). Fincsi paradicsom alapú levest ettünk.

Utána kiváltottuk a JR Passt és elindultunk Hanakayába. Jó párszor átszálltunk és várakoztun sokat, míg el nem értünk a semmi közepébe fél 6-ra. Kiderült, hogy a gyalogos úthoz tovább kellett volna menni Hotába, itt csak felvonó volt, ami bezárt 5-kor. Már kezdett sötétedni, így nem vágtunk neki a mászásnak kerülőúton (meg valószínűleg el is küldtek volna, mert ezeken a helyek 5-kor zárnak). Kicsit sétálgattuk még a környéken (egy icipici kikötőváros), fotóztunk sokat, majd ferry-re szálltunk. Jó nagy volt és hangulatos. Bár meleg volt este is, legalább volt kellemes szellő és mellé szuper kilátás. Kurihamébe érkeztünk, ott 40 percet sétáltunk az állomásig és tök jó épületeket láttunk. Vacsizni a hotel melletti épületben voltunk (amik egybe is nyílnak), majd lepihentünk. A nap tanulsága, érdemes korán elindulni és figyelni kell, mert a látogatós helyek 5-kor zárnak.

2012.08.28. - Shibuya ismét

Kicsit nyugodtabb napot terveztünk mára. Programtervünkben rengeteg dolog szerepelt, de már fáradtak voltunk, kellett egy nyugisabb nap. Először Akihabarát jártuk be, végül a Mandarake boltba néztünk be, ahol árulnak használt mangákat is. Alapból olyan 500-700 yenes árban vannak, de használtan 100-500 yenért is lehet kapni. Láttunk régi ritkaságokat is 120 ezer yenért (az kb 360 ezer Ft). Egy kötet! Vettünk mindenfélét, már csak tanulni kell hozzá meg szótárazni sokat. XD

Utána Shibuya Love Hotel Hilljét néztük meg. Egyikbe be is mentünk (nászút, na ^.~). Valójában van személyzet a kasszánál, de nem látnak, mert felül fal van. Egy falon kell kiválasztani a szobát, utána fizetni és adják a kulcsot. A szoba, amit választottunk, szuper volt. Pici, de jól felszerelt. Nagy puha ágy, jakuzzi, zuhany, mosdó, TV, PS2, karaoke... És persze teljes felszerelés, törölköző, papucs, szájvíz, kencék, stb. 3 órára az ilyen helyek 3000-5000 yenes árban vannak, ott alvással 7000-10000 yenes (szóval hotel árban).

Nézegettünk boltokat is, majd egy sobáshoz mentünk vacsorázni. Itt is automatánál kellett vásárolni. E is nagyon jó volt! Hideg tésztát kell szószba mártani, majd felszippantani. Mellé tenpura és rizs.

Benéztünk még egy maid caféba is, a MaiDreambe. Szójáték, MyDream es Maid Dream. Ott fiatal lánykák a felszolgálók, meg közben néha műsort is adnak, pl táncolnak. Szokatlan volt és érdekes. XD Az furcsa volt, hogy nem láttunk kidobókat, csak a lánykákat. Azért sok férfi vendég van és bár, sokféle alkohollal.

2012.08.25. - Shibuya

Mivel elég későn értünk a hotelbe, így csak dél körül talaálkoztunk Ufozzal. Barátnője, Erina aznap dolgozott, így csak este csatlakozott hozzánk. Először Shibuyába mentünk, ahol a Hachiko kijáratot választottuk. Hachiko egy japán kutyafajta (akita inu), aki mindennap az állomás kijáratánál várt gazdájára. A gazda halálát követően a kutya még 5 éven (van aki szerint 11 éven) keresztül kijárt oda reménykedve. Az állomáson áthaladók megkedvelék és etették a kutyust. Később szobrot ismemeltek neki az állomásra. Mivel elég jól megkülönböztethető kijárat a többitől, népszerű találkozóhely.

Először egy sushi bárba mentünk, ahol előttünk készítette a szakács a kért falatokat. Szuper finom nigiriket ettünk és végre a tengerisünt is ki tudtuk próbálni, ami fura állagú ugyan, de nagyon finom. A tonhal, a lazac és az angolna kimagaslóan jobb, mint otthon. Kóstoltunk egy kagylófajtát is, ami meglepően édeskés volt.

A fincsi reggelit követően egy játéktermet próbáltunk ki. Készítettünk egy Heroine purikurát (ezek fotódobozkák, amibe páran beférnek (ált. ketten), csinálnak pár fotót, választanak hátteret, pingálnak, írnak, majd nyomtatnak). Vicces volt, mert szemet nagyít atomatikusan, sminkel és írtó gyorsan kell mindent csinálni, így az e-mailes elküldés ki is maradt sajna, de nyomtatva meglett.

Van csomó zenés játék, abból 3-at is kipróbáltunk. Egyik iPadra is van, majd rákeresünk. 2 személyes és az ellenfélnek kell visszalövögetni a ritmusra jövő bogyókat. Másikban 9 színes gombot kell nyomogati, hasonlít a táncszőnyegre, csak kézre. A harmadik pedig a taiko dobos, ami otthon is szokott conon lenni, csak kicsiben.  Az tetszett nekünk a legjobban. Sajna nem igazán lehetett bent fotózni. Volt még egy gundamos játék is, amibe be kellett ülni és belső nézetből irányítani a robotot csoportban missziókkal. Azt nem próbáltunk, de érdekesnek tűnt.

Közben éppen nagyban ment egy nyári táncos felvonulás (Harajukuban tartott Yosakoi). Különböző csortok vonultak fel egy 200 méteres szakaszon és egymás után 4-szer adták elő produkciókat, haladva közben előre. Legelől ment a kocsi, tetején egy énekessel és narrátorral, zenével, utánuk a táncosok. Legvégén mentek a zászlósok, a csapat infóival. Oldalról lehetett nézni. Nagyon hangulatos és érdekes volt. Különösen, hogy milyen élvezettel és beléléssel, kitörő energiával csinálták, végig mosolyogva.

Onnan bementünk a Yoyogi parkba, ahol a sok fa miatt még erőteljesebb volt a kabócál hangja. Elmentünk az ottani szentélybe, majd egy bevásárló utcába. Ott vettünk egy kalapot 100 yenért. XD Kellett volna SOmnak is. ;_;

Már borzasztó fáradtak voltunk, alig tudtunk menni, fájt a lábunk. Beültünk a Jonathan'sba iszogatni, ott ilyen all-you-can-drink van üditőkre, teára, kávéra.

Este csatlakoztunk Erinához és shabushabuzni és sukiyakizni mentünk. A shabushabu leve csak dashis, a sukiyakié szójás is. A forrásban lévő vízbe kell kifőzi a zöldséget és szupervékony marha- és disznóhúscsíkokat. A sukiyakit felvert tojásba, a shabushabut szezámmagos szószba vagy valami ecetes savanykás szójaszószszerű cuccba. Szuper finom ám! Nem is nehéz ilyet csinlálni, megpróbáljuk majd otthon is. Totál jót beszélgettünk, majd egyeztettük a másnapi programot és hazamentünk.

2012.08.26. - Asakusa

A Shinbashi metróállomásnál találkoztunk, ahonnan Odaiba Kaihinkoenbe mentünk. Ott Himiko nevű hajóra szálltunk. Azt a hajót egy mangaka tervezte, a karakterei ott is  voltak a hajon és az anime seiyuui mondták el a látnivalókat, mintha a karakterek beszélgetnének egymással (persze felvételről). Jót hajóztuk és szép volt a kilátás, hát még a kikötők!

Asakusába érve fura látvány fogadott minket. Ilyen hullámzó sárgás cucc az épület tetején, ami elvileg a sör habja... Hát nagyon nem annak néz ki, nem tudom hogy jutott el az építésig. XD

Az hajóra várakozva amúgy voltunk fagyizóban, amiben volt tokaji bor, illetve volt kékszínű szódaízű fagyi. O.o Hát inkább volt kék íz, mint szóda. XD

Asakusában megebédeltük, tenpurát ettünk rizzsel és levessel. Az is szuper volt. ^.^ Utána szentélybe (Sanjasama) mentünk, át a Kaminarimon kapun, valamint egy bevásárló utcán. Lenéztünk depachika boltokhoz teát keresve (ez annyit tesz, hogy bevásárlók, department store-ok pincéje). Ufozék bevásároltak az esti takoyaki party-hoz és szóltak, hogy még jönnek páran vendégségbe. Így ismerkedtünk meg Sayakoval, Jijivel, Chikával és párjával. Takoyakit amúgy nagyon könnyű csinálni, majd nézünk hozzá sütőt, tök jó lenne. :D Megint jót beszélgettünk, majd Ufozékkal mentünk karaoke bárba. Hát először is veszettül drága. Fejenként egy sörrel 2 óra karaoke 1 főre 8000Ft-re jön ki, ráadásul rohan vele az idő, figyelni kell nagyon (utólag kiderült, azért nem mindehol ilyen drága). Volt angol választó is, de úgy nem lehetett megtalálni semmit. Valami miatt az általam választott számoknak nem nagyon volt furiganája, úgyhogy sokszor kellett rögtönözi. XD A hiraganás részek és furiganák meg egész jól mentek. Nagyon jó volt. ^.^

Megint az utolsó vonattal mentünk haza.