2017-03-18 Schiphol

Waiting for boarding, going to Japan! ☺️

Beszállásra várva, indulás Japánba! ☺️

2017-03-20 Takayama

We are in Hida No Sato, Hida Folk Village: Japan Guide
An open air museum showing the traditional houses of this region.
Really amazing place! Note the snow, spring cones kater here, even the Hina matsuri, which would be normally on March 3 is held here on April 3.

Éppen Hida No Satoban vagyunk, ami egy helyi skanzen. A régió régi stílusú épületeit lehet bejárni itt. Nagyon szép és erdekes az egész! Érdekesség, hogy a tavasz itt később érkezik, még mindenütt hó van. A Hiba matsurit is április 3-án tartják március 3 helyett.

2017-03-20 Takayama

Then we completed the Higashiyama Walking Course. This is also in Takayama. It's not too long, just around 3.5 km, but became quite adventurous due to the snow. We walked on a hill, inside a forest, through a cemetery and past a few shrines.

Végigmentünk a takayamai Higashiyama gyalogúton. Rövidebb túra, mindössze 3,5 km, de a hónak köszönhetőnek egészen kalandosra sikeredett. Jártunk dombon, erdőben, temetőben, meg néhány szentélyt is láttunk.

2017-03-21 Takayama

Blog/sok szöveg! Ha nem érdekel, csak ugord át. Először angol, majd magyar. Az első napról.
Eredetileg a blogba tettem volna, de úgy döntöttem ezúttal itt teszem közzé inkább.

*English*

We took a direct flight with KLM from Schiphol to Narita. The travel was quite fine, but a self note: apparently due to the airconditioner, water is dripping near the emergency exitst during take off and landing.
Anyhow, the flight took roughly 11 hours, then we got through the checks, got our luggages, and we were good to go. First got to an ATM, where our debit cards were refused, lucikly the credit not. Then headed to the post office to get the wifi device - we preordered those along the JR Pass, got also an envelop to return it before leaving. It was fully charged, so we headed to the JR East Travel Service Center to validate the JR Passes. There we were told, that due to some accidents, the Narita Express is not available, but no worries, they planned us a different route through Shinagawa and Nagoya, and even booked our seats.
So we headed to the train taking us to Shinagawa, but due to some other problems, it arrived there 25 mins later, causing us to miss our connection to the Hikari shinkansen. Had to go again to the travel office, where we were given new tickets an hour later. This gave us enough time to grab some food. We chose a tonkatsu and a ginger chicken ekiben (these are bento boxes you can by at train stations), both were really tasty.
Luckily no surprises with the Hikari shinkansen, we got to Nagoya right on time. Then transferred to the Hida train for Takayama. The area it went through were really great, making us wanting to visit again, but staying more in this mountenous area then. Unfortunately couldn't manage to make photos from the inside of the train, due to the reflection on the windows. It was also clear, that we will be pretty late, so I called the hotel, Honjin Hiranoya Annex to inform them. Our train was again late, this time by 15 mins (btw first time we ever experienced trains running late in Japan). The hotel sent a shuttle bus for us to the train station of Takayama to pick us up. We were greeted by the sound of taiko, then were presented to our room.
We got Japanese green tea and a cracker specialized to the Gifu prefecture, called ringo otome - was amazing! Will definitely try to make it home: Ringo otome rice crackers
Soon after we got our kaiseki meal lunch (these consist of many small dishes of huge variety), which was among the best we had. Later the breakfast was also really tasty, therefore decided to take the Japanese options for the rest of our stay.
After we rested an hour, then visited the onsen, traditional hot bath. They have 2 for men on the 7th floor, one inside, one outside. For women, one indoor on the 7th floor and one more inside in the neigboring building among different spa treatments.

*magyar*

KLM-mel mentünk direktben Schipholból Naritába. Az út kellemes volt, viszont jó tudni: a légkondi miatt a vészkijáratok mellett víz csöpög fel- és leszálláskor.
Kb 11 óra alatt értünk Japánba, aztán megvolt az ellenőrzés és a csomagok, és már mehettünk is. Először ATM-et kerestünk, ami csak a hitel kártyát fogadta el. Aztán a postán átvettük a wifit, amit a JR Pass-szal együtt rendeltünk, majd mentünk intézni az utóbbit a JR East Travel Service irodában. Ott mondták, hogy baleset miatt nem jár a Narita Express, így más útvonalon kell mennünk. Terveztek nekünk útvonalat Shinagawán és Nagoyán keresztül Takayamába, kaptunk helyjegyeket is. Aztán persze a Shinagawába menő vonat valami probléma miatt 25 percet késett, így lekéstük az első csatlakozást. Mehetünk megint egy jegyirodába, ahol kaptunk újabb tervezetet, egy órával későbbre. Így legalább jutott időnk venni ebédet, egy tonkatsu és gyömbéres csirkés ekibent, mindkettő nagyon fincsi volt.
A hikari shinkansen tökéletesen pontos volt, Nagoyában rendben átszálltunk a Hida vonatra. Nagyon szép hegységes és tavas tájon ment keresztül. Ide lehet vissza kéne még jönnünk több időre. Sajnos képet nem sikerült róla csinálni, mert nagyon tükröződtek az ablakok. A vonaton felhívtam az első hotelünket, a Honjin Hiranoya Annexet, hogy késünk és a vonat várhatóan 18:08-ra ér Takayamába. Na persze igazából 15 perccel később sikerült. A hotel küldött értünk kisbuszt felvenni.
Az ajtóban taikóval üdvözöltek, majd felvezettek a szobánkba.
Kaptunk teát és egy Gifura jellemzős almás süteményt, amit muszáj lesz otthon is csinálni majd: Ringo otome rice crackers
Nem sokkal utána kaptunk kaiseki vacsorát, ami sok kis és különféle ételből áll össze. Egyik legjobb volt, amit eddig ettünk, úgyhogy japánt kértünk a többi étkezésre is.
Aztán pihentünk egy órát, majd ellátogattunk az onsenjükbe is. A férfiaknak 2 fürdőjük van a 7. emeleten, egy kinti és egy benti. A nőknek 1 benti a 7. emeleten és további egy a szomszédos épületben.

2017-03-31 Takayama

In the morning we checked the Showa Museum, which presents items and places (classroom, doctor's office, movie theater, post office and different shops) from the Showa era (mostly 1955-1965):
Boing boing: My favorite museum
Was a really fun place, well made!
Then we travelled to Kanazawa, train service was back to the normal, always on time. ☺️ We went to our hotel, Apa Katamachi Chuo.
On the way we saw the NHK TV airing at the Kanazawa train station, and seeing it now on TV! 😊

Reggel ellátogattunk a Showa Múzeumba, ami a Showa korszakból (főként 1955-1965) mutat be tárgyakat és helyszíneket (iskolaterem, orvosi rendelő, mozi, posta és egyéb boltok): Boing boing: My favorite museum
Szórakoztató hely volt nagyon, remek ötlet!
Utána Kanazawába vonatoztunk, ezúttal minden a megszokott pontosságú volt. ☺️ A hotelünkbe mentünk, Apa Katamachi Chuo-ba.
A kanazawai vasútállomáson láttuk az NHK TV-t forgatni és tessék, éppen megy a TV-ben! 😊

2017-03-22

We went over Mako, was sooo nice to see her! ^^ Also, Anna and Akira are both super cute!
Together we walked near the castle, then we visited the Kenroku-en and the Gyokusen-en (en means garden). Kenroku-en is famous for the 2-legged lantern kotojitoro, among other things.

Ma átmentünk Makóékhoz, nagyon jó volt végre ismét talalkozni! ^^ Anna és Akira is szuper cukik!
Együtt sétálgattunk a kastély környékén, aztán mi bementünk a Kenroku-en és Gyokusen-en kertekbe. Kenroku-en híres a 2-lábú kotojitoro lámpásról (is).

2017-03-23 Kanazawa

Today we visited the Oyama shrine first, which again has a lovely garden. After we walked to the Higashi Chaya District, which is an old area with traditional (tea) houses and lots of stores. Among them we found a shop with a beautiful golden wall and room in it (the latter we were not allowed to make a photo of, unfortunately).
Then we visited the DT Suzuki Museum. That was also a big surprise, a small and relaxing place with a really unusual surrounding water garden.
Thanks to Mako, we had a reservation to Ninjadera, so then we walked there. This is a temple, with a lot of hidden passages inside. You have to reserve beforehand and you can only go in with a group, plus no photoing is allowed (likely due to the visitors' safety). Also no English guide, but a small book with some information for each room. Still, it was really enjoyable and is highly recommended. A pity, that they don't offer an English guide, as this way barely any foreigners come and visit. Other than us there was only one another pair, among one was Japanese (though we saw that the same day there was also another Hungarian visiting).
After the tour, we decided to walk some more in the Temple District, surrounding that area. You can see many temples one after another, pretty amazing as well!

Ma az Oyama szentélybe mentünk először, aminek elragadó egy kertje volt. Utána a Higashi Chaya környékre mentünk, ami egy idősebb, tradicionális (tea)házakból álló rész, sok kis bolttal. Egyikben találtunk egy szuper aranyfalat és szobát is (utóbbit sajnos nem fotózhattuk le).
Ezt követően a DT Suzuki múzeumba mentünk. Ez meglepő hely volt. Egy kis relaxálósabb múzeumocska, egy érdekes vizes kerttel körbevéve.
Makónak köszönhetően délutánra lett foglalásunk a Ninjaderába, ami nevével ellentétben egy templom, ellenben sok eldugott résszel. Hátránya, hogy csak foglalással lehet jönni, nem lehet fotózni (ez szerintem a látogatók biztonságának édekében), és igazából angol vezetés sincs, csak egy könyvecske valamennyi információval a különféle szobákról. Emiatt persze nem is megy oda sok külföldi, pedig tök jó lenne a hely. Rajtunk kívül akkor csak egy másik párocska volt, abból is az egyik fél japán (aznap amúgy egy másik magyar is megfordult ott).
A vezetés után még sétálgattunk egyet a Templom környékén. Rakásra vannak ott a szebbnél szebb épületek.

2017-03-24 Kaga

Another blog post, so big-wall-of-text alert. Had a lot of time to write while on the bus. ;)

Újabb blog poszt, szóval sok lesz a szöveg. Bocsi, de sok időm akadt a buszozás alatt. ;)

*English*

Today we discovered the Kaga Onsen area. Kaga Onsen is roughly 25 min from Kanazawa Station by train. From there you can take the CAN Bus (キャンバス) to travel between the special locations such as parks, museums, onsens, etc. You can purchase a daily ticket for 1000¥, then it offers 4 loop routes in the shape of a clover to get around. This is a great idea! Only problem is that the buses are scarce, which wouldn't be a problem by itself, but then it also doesn't always stop everywhere. Some locations can only be reached like twice a day. We had plans of going to many, but learning the bus schedules on location, we realized we have to limit it to a few.
Originally we were planning to go to the Yamanaka Onsen area first, but as no bus would have taken us there in the next 2 hours, we decided to go first with Natadera. We have been there 3 years ago, then Satoshi took us there by car with Mako and the cute little Anna. This time we took the time to look around, as we had 2 hours to spend until the next bus, to reach Yamanaka. The place looked similar as we remembered, but different, as spring instead of summer. Still, the same great place, with the beautiful undergrowth and the even more scarier cliff (probably the fact that is was snowing/raining a little while ago added to it). Was good to visit it again.
We got to our bus on time, which took us back to Kaga Onsen on time. Regarding the bus, on each there was a lady to help out. Was talking about the memorable stops, noted when everyone wanted to get off and woke them and warned them before. Was really nice. :)
Anyhow, we had like 40 minutes until it left to Yamanaka, so we went to have a tenzarusoba until then, for lunch. This is the cold buckwheat noodles with tempura. After, we got back to the bus and travelled to Yamanaka.
There we didn't have much time until the last bus, so we rushed a bit, but we still managed to walk through the Kakusenkei Gorge and 2 of its bridges, the Ayatori and the Koorogi hashi. The first I especially liked, it has a really unusual shape, bends and elevates. Also the Kakusenkei river was really wonderful, it has such a nice turquoise color. We got back to the bus stop via the city, which gave us some extra time. Right next to it, we stumbled upon an ashiyu, or foot bath. The warm water was really awesome after all that walking. Also, right at 4pm, behind us, a tower clock started to play some tune (song). Which reminds me, while walking through the city, we have seen loudspeakers on each houses. They were also playing some traditional music. Almost makes you feel like being in a movie scene.
Now we are on the way to Mako for dinner.

*magyar*

Ma a Kaga Onsen területet terveztük felfedezni, ami Kanazawa állomásától mindössze 25 percre van vonattal. Onnan a CAN busszal lehet a különféle neves helyszínekre eljutni (parkok, múzeumok, onsen fürdők...). Lehet venni napi jegyet 1000¥-ért, amivel korlátlanul használható a 4, együttesen lóherét formázó buszkörutak bármelyike. Az ötlet szuper! Igen ám, de van benne egy kis trükk. Egyrészt a buszok ritkán járnak, másrészt nem is állnak meg mindig mindenhol. Bizonyos helyeken pl csak napi kétszer. Szóval sok helyre terveztünk volna menni, de ugyancsak limitálni kellett a buszmenetrend késői ismeretében.
Eredetileg Yamanaka Onsennel kezdtünk volna, de mivel nem lett volna oda busz az elkövetkezendő 2 órában, inkább Nataderára mentünk. Voltunk is ott már 3 éve, mikor Satoshi elvitt minket kocsival Makóval és a picike Annával. Most elég ráérősen néztünk körbe, 2 óránk volt a buszig, hogy elérjük Yamanakát. A környék olyan volt, mint emlékeztünk, de az évszak változásától mégis más: akkor nyár volt, most tavasz. Ettől még a megismert szép Natadera volt, a lenyűgöző aljnövényzetével és az ezúttal még ijesztőbb szikláival (lehet abban volt keze a mászást megelőző kis esőnek és hóesésnek). Jó volt ismét elnézni oda.
Pont időben elértük a buszt, ami visszavitt minket a Kaga Onsenhez. A buszról röviden. Mindegyiken volt egy hölgy, aki mesélt a fontosabb hekyeknél és jegyezte ki mikor száll le és felébresztette illetve figyelmeztette a leszállókat. Tök jó ölet volt. :)
Visszatérve, volt még 40 percünk a busz indulásáig, így beugrottunk ebédelni egy tenzarusobára, ami hideg hajdinatészta tempurával. Utána visszasiettünk a buszhoz és mentünk Yamanakára.
Annyira sok időnk nem volt az utolsó buszig, így relatíve siettünk, hogy bejárjuk még a Kakusenkei árokrészt és még 2 hidat is meg tudjunk nézni: az Ayatorit és a Koorogit. Az előbbi különösen tetszett a szokatlan formája miatt. Hajlongott, emelkedett. A Kakusenkei folyó is nagyon szép volt a türkizes színével. Vissza a megállóba már a városon át mentünk, ami lényegesen rövidített az úton. A szomszédságában találtunk egy ashiyut, vagyis lábfürdőt, aminek a forró vize nagyon jól esett az egész napi mászkálás után. Ráadásnak, 4 órakor mögöttünk megszólalt (énekelt) egy óratorony. Amiről eszembe jut, a városban sétálva minden házon láttunk hangszórókat, valami tradicionális zene szólt belőlük. Olyan érzés, mintha valami film része lennél.
Most pedig már úton vagyon Makóékhoz vacsira.

2017-03-24 Kanazawa

Sorry, but it is interesting. :P
So... Apparently sanitary pads when bought, have to be sealed inside paper bags. They are scaaaary~~~!
Not the only things though. E.g. books are also given a paper cover, so that the original is not visible while reading in public.

Bocs, de érdekességképp. :P
Szóval, a tisztasági betéteket vásárláskor lezárt papírzacsiba kell csomagolni. Rémsééégesek~~~!
Persze nem csak ezeket. Pl. könyveknek is adnak papírborítót, hogy az eredeti ne látszódjon publikus helyeken olvasva.

2017-03-25 Kanazawa

We were planning to visit Shirakawago, but things didn't entirely go as planned. There were no available bus tickets for today (only on-way in the afternoon...), so we decided to visit the Yuwaku Onsen area instead with Mako, Satoshi and the children. That is where the anime Hanasaku Iroha takes place (comparison: Hanasaku Iroha: Yuwaku Onsen). We walked around, took a foot bath, then had lunch together.
The second unplanned event was that I managed to twist my angle and fell hurting my knee in the process. Lucikly Mako was well-prepared and had disinfectant wipes and bandages. On the way to the hotel we got some further equipment from a close-by daikoku doraggu (ダイコクドラッグ). By now it's much better.
In the evening we visited a kaitenzushi (running sushi) place called Mori Mori Sushi, at least one of its chain near Katamachi. I learned that running sushi actually originates from Kanazawa. This particular place has a small shinkansen, that delivers the sushi to your table. There is also the belt, but that is actually barely used in Japan. It has like one of most dishes, but generally you make your order directly, then it is delivered to you. Either by calling out to the chef, who is in the middle, or like here, you select your order on an iPad, then the chef puts it and sends it your way using the small shinkansen. Pretty cool! Also, the fish they had was really awesome!

Ma Shirakawagóba szerettünk volna menni, de nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztük. Sajnos nem volt már buszjegy oda (illetve csak odafele, ráadásul délután...), úgyhogy inkább a Yuwaku Onsen környékre mentünk el Makóékkal. Ez az, ahol a Hanasaku Iroha anime játszódik (összehasonlítás: Hanasaku Iroha: Yuwaku Onsen1). Sétálgattunk, lábfürdőztünk, illetve ebédeltünk együtt.
A második nem tervezett esemény az volt, hogy kibicsaklott a bokám és elestem, jól beverve és felhorzsolva a térdem. Szerencsére Mako jól felkészült és volt nála fertőtlenítő kendő és ragtapasz is. A hotel közelében vettünk még mi is ilyesmiket egy daikoku doraggu (ダイコクドラッグ) nevű helyen. Mostanra már azért javult is.
Este vacsizni a Mori Mori lánc Katamachi közelében lévő éttermébe mentünk, ami egy kaitenzushi (futószalagos). Az is kiderült, hogy ez a műfaj Kanazawából ered. Ezen a helyen egy kis shinkansen szállítja le a rendeléseket. Van ugyan szalag is, de azt Japánban igazából nem annyira használják. Szinte minden megtalálható rajta, de a dolgokat általában közvetlen a középen álló séfnek kiabálják, vagy mint itt, iPadon bepötyögik, aztán a séf elkészítve azt shinkansenere pakolja, ami aztán leszállítja az asztalodhoz. Baromi király, ráadásul a haluk is valami fantasztikus volt!

2017-03-26

We went to Shirakawago, which is actually not in Ishikawa, but again in the Gifu province, just like Takayama was. However it is only 1h15 from Kanazawa by bus. We got there earlier than Mako, so we already strolled around the town a bit and visited the Wada house. The traditionally built town is surrounded by snowy mountains and is really beautiful. You can see 1 metre tall snow everywhere and naturally everyone living there seems to have serious equipment for clearing it. Was really worth the wait and the visit!
For those interested, Higurashi No Naku Koro Ni takes place in this town.

Thank you MAko and Satoshi your company and for showing us around! We really enjoyed our time together, hope to see you soon again! ^^

Shirakawagoba látogattunk, ami igazából nem Ishikawában van, hanem Gifuban, mint Takayama, ahol korábban megfordultunk. Kanazawától viszont mindössze 1 óra 15 percre van busszal. Makóék előtt már ideértünk, így sétálgattunk, nézelődtünk, meg bementünk a Wada házba. A tradicionálisan épült várost havas hegyek ölelik körül és igazán szép látványt nyújt. 1 méter magas havat látni mindenfele és ennek megfelelően minden kertben elég komoly hóeltakarító felszerelést látni. Shirakawago mindenképpen megérte a várakozást és hogy eljöttünk!
Akit érdekel, további érdekesség, hogy itt játszódik a Higurashi No Naku Koro Ni.

Köszi Mako és Satoshi a társaságotokat és hogy körbevezettetek minket. Nagyon jó volt együtt mászkálni, remélhetőleg hamarosan ismét találkozunk! ^^

2017-03-27 Kyoto

Today we travelled from Kanazawa to Kyoto. We decided to visit the Kyoto Aquarium. It was small, but really good, especially the furry seals, the jellyfish and the garden eels (I think that is their name, living in groups and sticking their heads out of sand). I will upload some photos later, as today the hotel barely has internet.

Ma Kanazawából Kiotóba vonatoztunk. A kiotói akvárium látogatása mellett döntöttünk. Kicsi ugyan, de ennek ellenére nagyon tetszett, különösen a bundás fókák, medúzák és kert angolnák (remélem ez a nevük, fejüket kidugdosva a homokból, csoportosan élnek). Képeket csak később rakok fel ezúttal, mert ma nem nagyon van net a hotelben.

2017-03-28 Osaka

Today we visited the Fushimi-Inari Shrine and climbed the Inari mountains, famous for its red gates along its trails. Then we went up the Kyoto Tower, to look at the whole of the city!

Ma ellátogattunk a Fushimi-Inari szentélyt, majd megmásztuk az Inari-hegyet, ami a rajtavezető utak mentén elhelyezkedő piros kapukról híres. Majd felmentünk a Kiotói toronyba körbenézni!

2017-03-30 Kyoto

Today we visited the Higashiyama district, the Kiyomizudera temple, the Kodaiji temple, and the Maruyama park. We wanted to go there by bus, but it seemed impossible, as there were long-long lines waiting to get on each. We waited for one bus and saw the queue barely proceeding, so decided to just walk entirely there. That was a good idea, we ran into quite some interesting places along the way. Funny thing, as big as Kyoto is, we managed to run into Tettri and Pedro two times, decided to have dinner together tomorrow at some izakaya. We also visited such place today, also had some regular local there who we talked with a bit, was quite fun.

Ma a Higashiyama körzetbe, a Koyomizudera templomhoz, a Kodaiji templomhoz és a Maruyama parkba mentünk. Busszal szerettünk volna menni, de olyan hosszú sorok kígyóztak érte, hogy szinte lehetetlennek tűnt. Vártunk egy busznyit és konstatáltuk, hogy a sor alig csökkent, így inkább gyalog mentünk. Amit jól is tettünk, mert sok érdekes hely mellett mentünk el. Ráadásul amilyen nagy Kiotó, kétszer is belefutottunk Tettriékbe. Holnapra megbeszéltünk egy közös vacsit valami izakayában. Ma este is mentünk egy ilyen helyre, ahol egy helyi mellénk kapott helyet, kicsit elbeszélgettünk, tök jó volt.

2017-04-01 Nara

The day befor yesterday we visited Nara, which is well-known for its deers. I looked up some information on wiki, as I did not know much other than that. We went to Nara Koen (Nara Park), which is at the foot of Mount Wakasuka. It was established in 1300s, making it one of the oldest parks in Japan. The first thing you notice in Nara is the tables along the roads warning about the deer crossing. As you get closer to the park, you see them actually walking around. And you see a lot in the open park, they can freely roam around. And apparently there are like 1200 wild deer.
According to local folklore, deer from this area were considered sacred due to a visit from Takemikazuchi-no-mikoto, one of the four gods of Kasuga Shrine. He was said to have been invited from Kashina, Ibaraki, and appeared on Mt. Mikasa riding a white deer. From that point, the deer were considered divine and sacred by both Kasuga Shrine and Koofuku-ji. Killing one of these sacred deer was a capital offense punishable by death up until 1637, the last recorded date of a breach of that law.
After WWII, the deer were officially stripped of their sacred/divine status, and were instead designated as national treasures and are protected as such. Visitors can purchase "deer-crackers" (shika-senbei - currently for 150¥) to feed the deer in the park.
The park is home to the Nara National Museum, which we couldn't visit in the end, but did check out the Todai-ji, where the largest wooden building in the world houses a 50-foot tall statue of Buddha.
We also checked out the Kofukuji Temple, with many beautiful lanterns (they also have a dark room with many lit in front of mirrors) and a botanical garden called Manyo, which was barely visited for some unknown reason. They have a nice wisteria garden, which must be really beautiful around May.
Generally we really enjoyed walking around the park, feeding the deers, and walking around them. Nara is a really nice tranquil city, worth to visit, when you want to get away from the rush of bigger cities.
In the evening we had lunch together with Tettri and Pedro at an izakaya near the famous Pontochoo area.

Tegnap előtt Narába látogattunk, ami híres az őzeiről. Mivel nagyon mást nem tudtam róla, így wikin kerestem róla pár extra infót. A Wakasuka hegy lábánál elhelyezkedő Nara Koenbe (Nara park) mentünk, amit az 1300-as években alapítottak, amivel Japán egyik legrégebbi parkja. Narába érve az első dolog, ami feltűnhet, az az őzekre figyelmeztető közlekedési táblák. Aztán persze a parkboz közelítve megpillantod az őzeket is. Kint is, a parkban is szabadon mászkálhatnak. Van belőlük elvileg olyan 1200.
Helyi mese szerint az itteni őzeket szentként tisztelték, ami a Takemikazuchi-no-mikoto, a Kasuga szentély négy istenség egyikének a látogatásából ered. Az Ibaraki provinciai Kashina városából hívva, a Mikasa hegyre fehér őzön érkezett. Ettől fogva lettek az őzek szent állatok mind a Kagura szentély és Koofoku-ji szerint. Egy állat leölése főbenjáró bűn volt és 1637-ig kivégezhettek érte, legalábbis akkoriból van utoljára írásos emlék erről.
Aztán a második világháború után eltörölték szent státuszukat és helyette nemzeti kincsekké nyilvánították őket. A parkban szerteszét lehet kapni shika-senbeit (őz-csemege, 150¥ jelenleg) az őzek etetésére.
Ebben a parkban található a Narai Nemzet Múzeum is, de arra már nem jutott időnk. A Todai-jibe benéztünk viszont, ami a világ legnagyobb faépülete, benne egy kb 15 méter magas daibutsu (Buddha szobor) - igazából van ott még 2 kisebb is.
Ellátogattunk a Kofukuji templomba is, ami rengeteg lámpásnak ad otthont (van egy tükrös sötét szobájuk is, amiben világítanak is), illetve a Manyo botanikus kertbe. Utóbbit nem értettük miért volt olyan üres, pedig nagyon szép volt. Van lilaakác kertrészük is, ami szuper lehet májusban.
Összességében nagyon élveztük a parkot, az őzek etetését és köztük sétálgatást. Nara egy csendes, nyugodt város, és érdemes ellátogatni ide, ha egy kis nyugalomra vágysz, távol a nagyvárosi nyüzsgéstől.
Este Tettriékkel vacsoráztunk egy izakayában a Pontochoo körzetben.

2017-04-01 Osaka

Yesterday we wanted to take it a bit easier, as we have been walking each day until now, plus it was a rainy day anyway. Therefore we decided to visit Osaka, the building HEP Five on Kit Gerrits' recommendation. This would be a normal mall, except it has a huge red whale statue right at its entrance inside, an arcade and an amusepark on its top 2 floors, and a ferris wheel on top.
We played the taiko no tatsujin (there was someone playing it awesomely on super-duper hard mode), air hockey (it had a normal mode with one hockey and an extreme with loooots of smaller ones included, that was crazy 🙂but otherwise this is great fun), the ferris wheel (wow!), purikura (making funny pics), and visited 2 attractions from the amusement park part. One was the Wild treasure hunt. 10 if us had to sit on a boat, which was pulled in front of a big screen showing water rafting and moving along. It was pretty fun, we were "pulled" by some strange and funny machine going for the treasure. Then we went to the haunted house, which was also enjoyable. We also visited 2 camera shops, and reached the Nanba Yasaka Shine, only to find it closed by then. Still adding some pictures on it, as it is a pretty unusual one.

Tegnap kicsit könnyebbre akartuk venni, mert eddig minden napot főként gyaloglással töltöttünk, meg egyébként is egész nap zuhogott az eső. Így hát Oszakába mentünk, Kit javaslatára a HEP Five-ba. Ez egy normál bevásárló eltekintve attól a ténytől, hogy bent a bejáratánál lóg egy hatalmas piros bálna szobor, a felső két emeletén van egy árkád és vidámpark, a tetején meg egy óriáskerék.
Játszottunk a taiko no tatsujinnal (volt ott valaki, aki valamin szuper-mega-brutál üzenmódban nyomta), levegő hokival (normál és rengeteg-zseton-jön-egyszerre őrült módban, de amúgy ez a hoki cucc nagyon király), felültünk az óriáskerékre (wow!), csináltunk purikurát (csináltunk vicces képeket), meg még kipróbáltunk 2 cuccot a vidámpark részlegből. Egyik a Wild treasure hunt volt, vagyis Vad
kincsvadászat. 10-en ültünk egy csónakszerűségbe, ami egy nagy monitor elé lett behúzva. Amolyan vadvízi evezés módban, a csónak ennek megfelelően dölöngélt, illetve valami nagy gépszerkezet ráncigált minket maga után a kicset hajkurászva, tök jópofa volt. A másik egy kísértetház volt, amin szintén jót szórakoztunk.
Még meglátogattunk két kamera boltot, majd megnéztük volna még a Nanba Yasaka szentélyt is a szokatlan formája miatt, de sajnos már bezárt, mire odaértünk. Azért teszek fel képet arról is, milyen lett volna.

2017-04-02 Inuyama

Yesterday we visited the Nanzenji temple for its temples and aqueduct - never seen one before! On the way we encountered the Konchi-in temple and decided to go in. That one also has a pretty garden - plus as it was early and still wet from the rain from dawn, it was quite empty still.
After some walking we returned just to travel to Inuyama for their annual float festival, which has been handed down to the present since 1635. They march the streets of the town with 3-tier wooden floats. In the evening each have 365 candle lit lanterns, kids drumming and sometimes shouting (so~ya!), some playing the flute, and adults pulling, pushing and rotating(!) the floats. It looks really impressive - though seems pretty dangerous, they really have to be careful. Also some cherry trees started to bloom in the area, which looked pretty in the light of the lanterns. Along the streets there were also food stalls, which are typical and great part of Japanese festivals.
Right before the evening event, we had some extra time, so we also went up the Inuyama Castle to check it and to look around the city from above.
Was a really great festival!

Aichi Now: Inuyama festival

Tegnap a Nanzenji templomba látogattunk a templomaiért és persze az akvaduktjáert - még sosem láttam ilyet élőben! Odafele belefutottunk a Konchi-in templomba is, így oda is bementünk. Gyönyörű kertje van annak is - ráadásul nem is nagyon volt még bent senki köszönhetően a hajnali esőzésnek és hogy még relatíve korán volt.
Miután jót nézelődtünk, elindultunk Inuyamába, az idei felvonulásos fesztiváljukra, amit már 1635 óta rendeznek. 3 emeletes faszerkezeteken vonulnak végig a város utcáin. Estére 365 lampiont akasztanak rájuk és meggyújtják őket. Ezeken a faszerkezeteken gyerekek dobolnak és kiáltoznak (so~ya!), fuvoláznak, miközben felnőttek tolják, húzzák, illetve forgatják(!). Lenyűgöző a látvány - viszont ugyancsak veszélyes, úgyhogy nagyon óvatosak. Az utcák mentén szuper ételstandok vannak, jellemzően a japán fasztiválokra.
Az esti felvonulást megelőzően még felmentünk megnézni az Inuyama kastélyt is.
Nagyon szuper fesztivál volt!

2017-04-02 Naoshima

Mate read about the Naoshima island in a photo forum. It seemed to be manageable from Kyoto, so we left early morning. It involved a 75 mins shinkansen (these are just awesome, each time), a 50 mins bus, a 25 mins ferry and and additional 15 mins bus route to get there, but we made it!
This island has many works of art - and pretty cruelly you are not allowed to take photos at the locations. Among them we visited the Ando Museum (since no photoing, we bought a book, as the place was just amazing), the 6 locations of the Art House Project (each pretty interesting), the Lee Ufan Museum (a small tranquil museum right next to the sea), the Benesse House (must see; loved the painting "David Hockney: A Walk Around The Hotel Courtyard Acatlan (1985)" and the construction "Jonathan Borofsky: Three Chattering Men (1986)", plus one of the rooms gave a serious Stanley Parable vibe).
On the way back with the ferry, we saw the sunset.
Higly recommended island, probably it would be a good idea to visit some of the other nearby islands and see more of Ando Tadao's work.

Máté egy fotós fórumban olvasott a Naoshima-szigetről. Úgy tűnt Kiotóból tulajdonképpen elérhető távolságban van, így korán reggel indultunk. Kellett menni shinkansennel 75 percet (egyszerűen lenyűgözőek ezek a masinák), 50 percet busszal, 25 percet komppal, meg még 15 percet helyi busszal, de csak odaértünk!
A szigeten sok művészeti kiállítás van - és elég kegyetlen módon még csak fotózni se lehet bennük. Ellátogattunk az Ando Múzeumba (végül legalább egy könyvet beszereztünk innen), az Art House Project hat különböző állomásába (mind érdekes és más és más), a Lee Ufan Múzeumba (egy nyugodt kis múzeumocska a tenger közvetlen szomszédságában), a Benesse Houseba (kötelező; a "David Hockney: A Walk Around The Hotel Courtyard Acatlan (1985)" festmény és a "Jonathan Borofsky: Three Chattering Men (1986)" konstrukciók voltak talán a kedvencek, de a Stanley Parable érzést keltő szoba is nagyon ott volt).
Visszafele a kompon láttuk a naplementét is.
Mindenképpen ajánlott a sziget. Valószínűleg érdemes lenne még a további környéki szigetekre is ellátogatni a jövőben, illetve Ando Tadao munkásságának is jobban utánajárni.

2017-04-03 Tokyo

We arrived at Tokyo, Shinjuku. We have visited the Shinjuku Park (why does it close as early as 16:30? >.<), then strolled around the area.

Megérkeztünk Tokióba, Shinjukuba. Benéztünk a Shinjuku parkba (miért zár már 16:30-kor? >.<), majd sétálgattunk a környéken.

2017-04-05 Tokyo

Yesterday we visited the Hamarikyu Gyoen (Garden) with Zoli, Erina, Kaoru and Dylan, to do a proper ohanami, cherry blossom viewing. Kaoru brought a super great and tasty obento she made herself (wow!), Erina brought some sakura-themed wagashi (we learned about a mochi-type, which is only half done, it's less sticky and the rice is more-or-less still visible - quite tasty, but compared to the whole mochi, it can spoil early, so it's less common), and everyone got some drinks as well (people toooootally don't drink alcohol during ohanami~; but interestingly, most parks prohibit it, at the Shinjuki Gyoen the other day our bags were checked for it!).
It was really fun, talking, viewing the flowers and technically having a feast. :) After, we walked around the park and had some Japanese matcha tea together.
In the evening we had a reservation at Sushi Bar Yasuda, which we booked online like a month ago or so. We got a seat at one of the 2 tables. It would have been better at the counter, as we would have a much better sight from there, but tables are also quite close. I think the best sushi we ever had was still at the Tsukuji fish market, but it was still very good, plus it is very appproachable for most tourists, as all waiters and Yasuda speaks really good English. Also the stories shared by the chef Yasuda are really enjoyable.

Tegnap a Hamarokyu Gyoenbe (kert) látogattunk Zolival, Erinával, Kaoruval és Dylannal, hogy ohanamizzunk (virágnézés), ahogyan azt kell. Kaoru hozott szuper király és fincsi obentót, amit maga készített (wow!), Erina sakura témájú wagashit (tradicionális japán édesség; megismertünk egy olyan mochi fajtát is, amit csak félig készítenek el, így nem olyan ragadós és még látszanak benne a rizsszemek - nagyon fincsi, viszont hátránya, hogy romlandóbb, ezért jóval ritkább is), illetve valahogy mindenkinél akadt valami ital is (neeem, az ohanamik során az emberek még véletlenül sem isznak - de amúgy érdekes módon a legtöbb park tiltja, a Shinjuku Gyoennél pár napja például belépés előtt át is nézték a táskánkat).
Nagyon kircsi volt, beszélgetni, virágot nézni, közben meg jókat enni. :) Utána még körbesétáltuk a parkot és ittunk egy japán matcha teát.
Estére volt egy foglalásunk a Sushi Bar Yasuda helyen, amit kb egy hónapja (ha nem több) foglaltunk online. Sajnos csak az egyik asztalhoz kaptunk helyet, a pultról azért jobb lett volna, de ez is azért közeli. A legjobb sushit továbbra is a Tsukuji halpiacnál ettük, de ez is jó volt, na meg elég turista barát, itt minden pincér és Yasuda, a séf is nagyon jól beszélt angolul, illetve érdekeseket mesélt Yasuda is a puktnál, miközben a sushijat készítette.

2017-04-07 Tokyo

We were debating over what to do the day before yesterday. Option was to just visit the Disneyland (never been to one, but on one hand Mate was less interested in the Disney aspect and on the other, it was spring break, so according to recent reviews on tripadvisor, it's unusually crowded now), Nikko's Edo Themed Park (shuriken throwing etc - similar problem, overcrowded at the moment), or just Nikko's temples and shrines. So we ended up going with the last one (but will visit Efteling soon!), but there were still a lot of tourists, wow!
We walked around and saw lots of nice places, like Sanbutsudo, Toshogu, Taiyuin, Takinoo. Unfortunately we were not allowed to take pictures at most places, therefore sharing a blog, where they can be seen.
My favorite was the Crying Dragon. A huge dragon painted on the ceiling. When clappers are struck right under its eyes (and only there! no echo either at anywhere else in the room), you can hear some crying sound. Pretty amazing!
Later we meet up with Dávid Máté to have a drink together.

Nem voltunk egészen biztosak mit is csináljunk tegnapelőtt. Felmerült Disneyland (sosem voltunk, viszont egyrészt Mátét kevésbbé izgatta a Disney része, másrészt iskolaszünet lévén és az utóbbi értékelők alapján nagyon tömött lett volna), Nikko Edo Vidámparkja (shuriken dobálás stb. - persze megint sokan lettek volna), Nikko templomai. Utóbbinál maradunk (na persze Eftelingbe majd megyünk!), na nem mintha kevesen lettek volna ezeknél, sőt!
Voltunk a Sanbutsudonál, Toshogunál, Taiyuinnál, Takinoonál. Sajnos fotózni persze a többségüknél nem volt szabad. Lentebb viszont egy blog, ahol mégis láthatóak a helyszínek.
A kedvenc a Síró sárkány volt. Hatalmas festett sárkány egy temlim mennyezetén. Amikor a szeme alatt farudakat ütögettek össze (és csak ott ám, máshol egy árva visszhang nem volt!), valami sírós hangot lehet hallani. Tök király!
Később találkoztunk Rothensszel is egy vacsira/italra.

The three Buddhas of Nikko / Nikko három Buddhája: Calvin's journey

Nikko's Crying Dragon / Nikko Síró sárkánya: Calvin's journey

2017-04-10 TokyoM

Thursday we visited Sayako Yamaguchi Oda and chibi Tetsujin! ^^ Thank you for having as and showing the sakura trees nearby, it was really beautiful along the river bank!
As we saw the flowers finally in full blossom, we changed our original plan and rushed to Shinjuku Gyoen to see them there. There were a lot of people there now, but it was so beautiful!
In the evening we went for fishing with Erina Kawahara and Zoltan Szego. Well, it was more like a fishing restaurant, it is called Zauo (the funny thing is, on our way home we were watching Terrace House and in one of the episodes they were actually visiting Zauo X). Was a really unique experience, as we never did fishing before. But I also felt really sorry for the fish though, bowed and said sorry to them. x.x The food they made was just amazing (tofu, fish, veggies, everything)! Thanks Erina, Zoli for taking us there!

On Friday we started at Coco Ichibanya, which is a Japanese curry chain famous for it's spiciness level system. You can get spiciness level 1-5 anytime, but going above is only recommended if you had the previous level before. I had level 5 before, so finally went for 6! Well it did make me hiccup in the beginning, but otherwise was pretty nice. They were already surprised when I ordered it, then someone came in and ordered level 10! XD
We went for shopping in the Asakusa area, then realized how close the Tokyo Skytree is, so went there. Compared to the Kyoto Tower, this is much higher, but no telescopes there and was really crowded! Still was interesting to see Tokyo from above!
On the way we also had some unusual ice cream: tofu (this was sooo good, you wouldn't guess!), pumpkin and sesame seeds! Don't be afraid to try such flavors if you ever come across them. :)
We wanted to visit some underground department store for some additional shopping, but it turned out, there is one upperground in the Skytree! So was no need to go furthermore.

Saturday we visited the TOP Museum, which is for photography. They had on display:
- Dawn of Japanese Photography: The Anthology (liked this one the most, it explained about how photography was introduced to Japan and showed examples from the era)
- Yamazaki Hiroshi: Concepts and Incidents (this had some really interesting concepts, like one picture formed by all frames of a full roll of film; double pictures, where one for the day and one for the night)
- Eyes of photojournalist, Hiromi Nagakura
Then we travelled to Narita, where we stayed for the night.

Sunday we travelled back to the Netherlands. While we were away, it was like 20°C and sunny here (but no worries, now that we are back, it's back to its the more normal 11°C-accompanied-by-rain state... >.<), while like one of the coldest springs in Japan with the sakura more than a week late from predicted. x.x

All in all, we really enjoyed out trip in Japan! Was really great to visit our friends there, do hanami together and visit some new places!
Next time we probably should try to visit the other islands as well, as so far we have only been to Honshu.

*magyar*

Csütörtökön meglátogattuk Sayakót és a pici Testujint! ^^ Megmutatta nekünk a környéken lévő, addigra már éppen virágzó cseresznyefákat, amik a folyó partján terültek végig. Olyan szépek voltak, hogy rögötn úgy döntöttünk változtatunk a terveken, és inkább a Shinjuku Gyoenbe megyünk át, hogy ismét megnézzük az ottani cseresznyefákat. Nem is csalódtunk, bár rengetegen voltak, tényleg nagyon szépek volt a kertben lévő cseresznyefák!
Este Erinával és Zolival halászni mentünk. Na jó, nem egészen halászni, de mindenesetre egy halászó étterembe, amit Zauonak hívnak (muris, hogy a repülőn hazafele néztünk néhány rész Terrace House-t, és az egyikben pont a Zauóba mentek! :D). Még sosem halásztunk. Sajnáltam a halakat, meghajoltam nekik meg bocsánatot kértem, miután kifogtam őket. x.x Viszont az éttermben valami szuper kaját csinálnak (tofu, hal, zöldségek, komolyan minden szuper volt!). Köszi Erina és Zoli, hogy elvitettek minket oda!

Pénteken a Coco Ichibanyában kezdtünk, ami japán curry lánc, híres az érdekes kaja csípősségi rendszeréről. Level 1-5-öt bármikor kérhetsz, de felette lévőt csak akkor ajánlott, ha már az előtte lévőt teljesíteted. Legutóbb 5-öst kértem, így most végre a 6-ost. Hát, az elején csuklottam tőle, de egyébként egészen kellemes volt. Persze már ettől is nagyon meglepődtek a pincérek, erre nem sokkal bejött valaki késpbb, aki Level 10-est kért! XD
Ezután boltoztunk Asakusában. Onnan láttuk a Tokyo Skytreet, így úgy dötöttünk elsétálunk oda is és felmegyünk. A Kyoto Towerhez képest sokkal magasabb, viszont nincsenek teleszkópok és naaaagy a tömeg. Ennek ellenére tök jó volt felmenni oda és körülnézni!
Odafele mé fagyiztunk is, találtunk egy helyet egészen furcsa ízekkel: tofu (ez valami hihetetlen jó volt, nem gondolnád!), tök és szezámmag! Ha látsz ilyet bárhol, érdemes kipróbálni őket, mert nagyon jók voltak!
Kerestünk egy pincés bevásárlót is, erre kiderült, hogy van ilzen, csak éppen a Skytree egyik fentebbi emeletén. Szóval tök jó, keresni se kellette. :)

Szombaton a TOP Múzeumba mentünk, ami egy fotós múzeum. Ezek voltak az aktuális kiállításaik:
- Dawn of Japanese Photography: The Anthology (ez volt szerintem a legjobb, elmesélte hogyan vezették be a fotózást Japánban és mutattak sok sok példát abból a korból)
- Yamazaki Hiroshi: Concepts and Incidents (ezekben is érdekes koncepciók voltak, pl. egy kép, amit egy rollni összes képe formázott meg vagy dupla képek, ahol ugyanaz a helyszín, de egyik fényes nappal, másik késő éjszaka)
- Eyes of photojournalist, Hiromi Nagakura
Ezután Naritába utaztunk, hogy reggel korán indulni tudjunk a reptérre.

Vasárnap pedig visszautaytunk Hollandiába. Amíg elvoltunk, itt jó 20°C volt és napsütés (de nem baj, most hogy visszatértünk, visszatére a 11°C fok és esőzés... >.<). És persze míg Japánban voltunk, megkaptuk az egyik leghidegebb tavaszt, ahol a cseresznyevirágzás egy héttel késett a várthoz képest... x.x

Összességében nagyon jól éreztünk magunkat! Nagyon jó volt barátokkal találkozni, hanamizni együtt és új területeket meglátogatni!
Eddig csak Honshuban voltunk, úgyhogy lehet legközelebb a többi szigetre is érdemes lenne ellátogatnunk.