Idő közben hazaérkeztünk. Kicsit összemosódnak a napok, de azért megpróbálom összeszedni melyik nap pontosan mit is csináltunk.

Vasárnap a City Hallnál találkoztunk Kaennel, onnan először a Deoksugung palota Daehanmun kapujánál lévő őrségváltáshoz mentünk (pontosabban először a mellette lévő Dunkin' Donutsba reggelizni, mert volt addig még negyed óra). Ez szerintem rendkívül élvezetes volt, aki csak Dél-Koreába látogat nézze meg, mert nagy élmény. Az őrség egyenruhája, a rendezett felvonulás, a zene, az egész rendkívül hangulatos, akárhányszor meg tudnám nézni. Ez és ez egy korábbi videó-részlet erről ugyanott (sajnos én nem csináltam videót, csak fotókat). Nem volt teljesen szokványos az amit mi néztünk, mert volt közben egy rövid harcbemutató, ami normál esetben nem része. Az viszont fura, hogy a közepén van egy pár perces szünet, amikor is be lehet menni az őrök közé és fotózkodni velük. Az őrségváltás után benéztünk a palota kertjébe is. Ez arról nevezetes, hogy a többivel ellentétben nyugati stílusú kertje van.

Ezt követően a közelben lévő térre mentünk, ahol többek között Sejong the Great (Nagy Szedzsong) király szobra is áll, ő találta ki a hangul írást is, hogy az írás és olvasás a köznép számára is elérhető legyen. A téren egyébként volt egy megemlékezés a 2014-es MV Sewol kompkatasztrófáról, illetve még valami rendezvény sok-sok standdal.

Elsétáltunk a Gyeongbokgung palota bejárata előtt, majd meglátogattunk a közelében lévő Jogyesa buddhista templomot. Az épületbe egyébként bárki bemehet, de a fotózás sajnos nem engedélyezett.

Az úton belefutottunk egy tradicionális Koreát bemutató rendezvénybe is. SOm kipróbálta a chapssaltteok (koreai mochi) készítést (hatalmas és nehéz kalapáccsal ütik), én pedig Kaennel a hanbokot, a tradicionális koreai öltözetet. Mókás volt, hogy meginterjúztatott minket pár diák (iskolai feladat volt), de nem nagyon birkóztak az angollal, úgyhogy telefonban Google Translattel fordították le a kérdéseiket... Persze az angol nyelvű válaszunkra csak bólogattak, de mivel videőra lett véve, így valaki majd csak megérti. Ezen kívül beugrottunk egy teázóba zöld teára, illetve kipróbáltuk egy utcai árusnál a Tornado Potato-t (angol leírás itt). Egy ilyen spirálalakban vágott, nyársra tűzött, olajban kisütött krumpli, különféle fűszerben megforgatva. Szuper finom!

Ezután egy közeli bevásárló utcába mentünk. A boltok hangulata pont a japán ellentéte. Itt rögtön odajönnek hozzád és erősködnek, hogy ez ilyen jó, ez olyan jó, ezt vedd, meg azt vedd. Angolul persze nem tudnak, szóval mindezt koreaiul mondják teljesen függetlenül attól, hogy esetleg egy szót sem értesz belőle (mondjuk az ellenkezőjével is találkoztam, a hölgy a bolton belül éppen egy sorozatot nézett és alig tudtam felhívni a figyelmét, hogy ugyan foglalkozzon velem is, mert kifizetném az árut). Vacsorázó helyet is itt kerestünk, egy gyorséttermi lánc egyik tagjába mentünk be. Bibimbapot ettünk, ami egy rizsalapú étel (vagy rizzsel vagy rizstésztával). Egy forró tálba van körbe egymás mellé helyezve a különféle összetevő - rizses cucc, zöldségek, szósz (szójás gochujang), valami húsféle, esetleg nyers tojássárgája. Ezeket össze kell keverni, majd még a tálban megfő. Természetesen járt hozzá banchan is, első soron kimchi, illetve valami teljesen íztelen meleg lötty (levesnek lett szánva, de tényleg semmi íze nem volt). Desszertre a Sulbing lánc egy éttermébe mentünk be és mangós bingsut ettünk egy kis kis tejsodóval. A binsu valami szuper jó találmány, vaníliás borotvált jégkrém (igazából inkább pehely, mint borotvált, szuper könnyű és finom) rengeteg gyümölccsel (vagy babpasztával). Hárman ettünk egyet. Alapvetően elég nagy adagokat adnak az éttermekben, szóval néha kérdéses, hogy ugyan egy adagnak szánják-e vagy éppen többnek. Ezt valószínűleg többnek.

A desszert után még sétáltunk egy kicsit, majd kerestünk egy boltot (7-eleven és GS25 van mindenhol), ahol vettünk koreai sört (Cass, Hite, Max) és sojut (gyakorlatilag a koreai szaké). Utóbbi egyébként ijesztően olcsó tud lenni. Emiatt is lehet, hogy világon a legeladottabb szeszes ital. Ehhez azt érdemes hozzátenni, hogy csak Koreában kapható. A Han nevű folyó partjára ültünk le iszogatni és beszélgetni.

Hétfőn volt SOm névnapja. Kezdésnek a szállásunk körül lévő piacra (Namdaemun piac) látogattunk el és mandut (koreai gombóc) meg csülköt reggeliztünk. Ezután a Gyeongbokgung palotához látogattunk (ami előtt előző nap elhaladtunk) és részt vettünk az idegenvezetésen. Ez messze nem volt olyan jó, mint a másik helyen. A bemutatott helyek viszont tényleg szépek voltak, különösképpen a Hyangwonjeong és a Gyeonghoeru pavillonok. Ezután a Bukchon Hanok Village keresésére indultunk, de az odafele vezető úton ismét beugrottunk valahova egy bingsura, ezúttal persimonosat ettünk. A keresett városrész tradicionális épületekből áll, amik egy 600 évvel ezelőtti város látképét alkotják. Érdekességképpen a Personal Taste doramában szereplő Sanggojae épület is ezen a területen található, eredeti neve Rakgojae. Sajnos a legpopulárisabb részeire nem sikerült eltalálnunk mire beesteledett, így inkább elindultunk haza. Helyi busszal utaztunk, ami rendkívül fura volt. Nem is igazán busz érzete volt, összesen 14 ülőhely volt rajta és talán 10 álló.

Kicsit lepihentünk, aztán vacsorára a környéken kerestünk egy bulgogis helyet. A bulgogi pácolt marhahús grillen, kis lével, hagymával és gombával (illetve néha egyéb zöldségekkel) összefőzve. Enyhén leveses jellegű. Nagyon finom volt, de nem igazán volt kiadós, úgyhogy kértünk még daejigalbit (vékonyra szelt sertésborda) is (egy angol összefoglaló a koreai grillhúsokról), amihez kaptunk kimchit is grillezni. Este mikor visszamentünk a hotelbe, éppen gós műsor ment a TV-ben.

Kedden reggelire ismét kipróbáltunk néhány koreai utcai ételt. Édes babkrémmel töltött mandukot, valamint vajas kukoricát. Utána először egy Trick Eye múzeumot látogattunk meg. Ez nagyon népszerű Koreában. Kerestem Amszterdamban is, de sajnos nem találtam. Úgy néz ki Európában nem sok van, pedig nagyon jó ötlet. A lényege, hogy a falon egy olyan 2D-s kép van, ami megfelelő szögből nézve 3D-snek hat. Ha jó helyen állsz, akkor a kompozíció részese lehetsz, így egészen jópofa képeket lehet készíteni. Sokan voltak ugyan a múzeumban, de nem olyan vészesen ahhoz, hogy nagyon várni kelljen akármelyik előtt is (mondjuk pont akkor érkezett egy nagy csoport, amikor mi elmentünk). Utána megnéztük az jégmúzeumot is. Az nem volt annyira érdekes vagy talán csak olyan hideg volt bent, hogy nem tudtunk nagyon hosszan nézelődni. Mondjuk nem is volt túl nagy a hely. Harmadiknak ugyanebben az épületben található Love múzeumot látogattuk meg, ami szintén egy trick eye múzeum, csak kicsit más témában. Határozottan vicces volt.

Ezt követően cicakávézóba mentünk. Jó volt, de igazából a magyar jobban tetszett. Itt a hely méretéhez képest szerintem túl sok volt a cica és ennek megfelelően nem is tudták olyan szép rendben tartani. A cicák ettől még nagyon aranyosak voltak, ráadásul volt egy kölyök is. Elüldögéltünk közöttük, aztán vacsorázni mentünk. Ezúttal egy amerikai éttermet próbáltunk ki. Én házi gyömbérsört és steaket kértem. Utóbbi kimagaslóan jó volt: puha, de omlós. Ismét beugrottunk egy bingsura, ezúttal a sárgadinnyéset próbáltuk ki.

A hotelbe visszaúton átmenve a City Hall előtti téren ezúttal klasszikus koncert ment egy nagy kivetítőn, akkor éppen a Hegyi király barlangjában játszották E. Griegtől.

Szerdán úgy döntöttünk zöldebb övezetbe látogatunk, úgyhogy Namhansanseongot látogattuk meg. Másfél óra alatt el lehet oda jutni. A közepébe vezető buszút izgalmas, ahogy felmegy a szerpentinen. Ez egy heggyel körbevett fennsík. Az utóbbit körbezáró hegyláncon fal vezet körbe, amin végig lehet sétálni. Teljes hosszában majdnem 8 km, ami fel-le vezet végig a hegygerincen. Végül kicsit több, mint a felét tettük meg, a közepétől lesétáltunk a keleti kapuig, onnan a falon haladtunk végig a nyugatiig, majd onnan visszasétáltunk középre. Főként idős koreaiak (na meg turisták) látogatják a hegyeket, ráadásul mind tetőtől-talpig teljes (és színes) hegymászói öltözetben és állítható hosszúságú mászóbotokkal. Egészen alul öltözöttnek érzi magát mellettük az ember. Ráadásul rendkívül sebesen haladnak hegymenetben, valamint mindig rengeteg étellel vannak ellátva. Jellemzően minden pihenőhelyen lehet falatozó csoportot látni. A környék mindenesetre nagyon szép, különösen érdemes elnézni a nyugati kapu közelében lévő Yeonjubong csúcsra. Onnan és a tőle a nyugati kapuig vezető úton remek a kilátás a környező városrészekre. Még kitérnék a mosdóra is, amit lefele menetben találtunk. Áram volt belekötve, nagyon hangosan és folyamatosan zúgott. A belseje tele volt habbal (gondolom ez ilyen a semmi közepén lévő WC lévén öntisztító funkcióval volt ellátva). Hát nem tudom. Tiszta volt ugyan, de használatát inkább kihagytam. Annyira nem szimpatikus az elektromosan zúgó ülőke. <.<

Mielőtt visszamentünk volna Szöulba, még beugrottunk egy étterembe egy koreai palacsintára, azt hiszem pajeon volt. Jellegben egy kicsit hasonlított a tócsnira. Visszaérve Kaennel találkoztunk és először a Dongdaemun Design Plazába (DDP) vezetett az utunk. Ez egy rendkívül érdekes épület, kívülről mint egy ufó, de belülről sem hazudtolja meg magát, simán lehetne a Solaris színhelye. Belül csigaformában emelkedik a padló, így pusztán körbesétálva el lehet jutni a tetejébe, teljesen kihagyva a lépcsőket. Na persze a lépcsőház is futurisztikus, szóval ettől még érdemes egy pillantást vetni arra is. A földszinten búgócsiga formájú székek vannak, amik ennek meg felelően forognak is. Egészen furcsa az egész, de nagyon király ettől még.

A környékén miközben éttermet keresve sétálgattunk, egy elég furcsa étterembe botlottunk (persze egyébként sok van ilyenből). Egészen furcsa szerzetek voltak a kirakatai akváriumokban - kagylók, csigák, polipok és... tengeri uborka! Az utóbbiból semmi esetre sem ennék. >.<

A helyen, ahova beültük, kipróbáltuk a sundae-t (gyakorlatilag koreai hurka), a sundaegukot (előbbit tartalmazó leves) és naengmyeont , ami gyakorlatileg koreai soba. A hideg változat (mul naengmyeon) jégkockás vízben áll, míg a meleg (bibim naengmyeon) száraz, de csípős gochujang szószt tesznek rá. Ez azért érdekes, mert pont ellentéte a japán sobának, ahol is a hideg a száraz és a meleg a leveses változat.

Csütörtökön reggelire kipróbáltuk a hotteokot, ami koreai töltött fánk. Utána a Seoul Grand Parkba mentünk. Az elefánt vasúttal (ez igazából busz, nem sínen megy) elmentünk az állatkertig. Ebben az volt a legfurcsább, hogy rendkívül olcsó volt. Felnőtteknek 3000 won a belépő, ami alig több, mint 2 euró, nagyjából 700 forint. A delfines-fókás előadás tetszett a legjobban, aminek a megtekintése benne foglaltatik a belépő árában (komolyan nem értem miből tartják fenn az állatkertet). Visszafele libegővel mentünk. Érdekes volt, hogy ellentétben az összes eddigivel, amit csak láttam, ez alatt ment védőháló.

Ezúttal kínait vacsoráztunk, lévén elég közel van ahhoz, hogy közel autentikus legyen (vagy legalábbis koreai ízlésnek megfelelő). Egy tengeri herkentyűs levest választottam és azt hiszem ez volt eddig a legcsípősebb étel, amit Dél-Koreában ettem. SOm csilis csirkét kért, hát az övé is szuper csípős volt, legalább 6 csilipaprika bele volt vágva.

Pénteken korán reggel elhagytuk a hotelt és a reptéri busszal mentünk a reptérre. A gép a kínai légfolyosók teltsége miatt majd egy óra késéssel indult, de egyébként csak olyan fél óra késéssel ért Amszterdamba. Jó este fél 10 volt, mire az itteni idő szerint hazakeveredtünk. A cicák nagy boldogan fogadtak bennünket.

Összességében érdekes volt Korea. Az sajnos rontott az élményen, hogy nem tudtunk koreaiul és tényleg nem igazán beszélnek angolul. Úgy érzem ehhez képest Tokióban többen beszélik, pedig azért ott sem elterjedt. Itt aki látszólag megérti sem igazán hajlandó megszólalni, de kicsit sem. Japán eléggé elkényelmesíti az embert, minden elérhető helyen és közelségben van, minden tiszta, rendezett. Itt azért nem mindig van így, de azért annyira nem rossz a helyet. Érdekes volt, de a jövőben inkább Szöultól távolabb eső területeket látogatnánk meg (mint Namhansanseong). Nyelv terén mindegy is, elvégre Szöulban sem igazán beszéltek angolul. Jejura mindenképpen el szeretnénk látogatni.

Néhány kiegészítés:

Nem világos, hogy Szöul magyarul miért Szöul. Igazából a Seoul se tetszik, de amúgy a 서울-t inkább "Szaul"-nak kellene írni.

A koreaiak tényleg esznek kutyát, de ez igazából inkább az idősekre jellemző, a fiatalok általában nem igazán rajonganak az ötletért. Kizárólag az erre specializálódott éttermekben lehet kapni, amik általában eldugott kis utcákban rejlenek. Meglepően drága, szóval valószínűtlen, hogy egy turista véletlen belebotlik. A rovar ropogtatni valók viszont már elterjedtek (látni mindenhol, különösképpen piacokon) és közkedveltek.

Vegetáriánusoknak egészen nehéz dolga lehet Koreában, rengeteg húsalapú ételük van. Ennek ellenére a gyümölcs választék nagy, piacokon érdemes szétnézni.

Piac mindenütt van. De tényleg. Ráadásul vannak olyanok, amik éjjel-nappal nyitva vannak. Vagy ha be is zárnak, nagyon későn.

Rendkívül sokféle utcai kajálda van Szöulban. Érdemes kipróbálni mindegyiket. Sajnos messze nem sikerült mindet megkóstolnunk, például a tteokbokki és a különféle nyársak, sültgesztenye, sültkrumplicsíkok sajnos teljesen kimaradtak. A bundegi (selyemlepke bábja) is, de ezt legalább így is terveztük.

Nagyon népszerű a ramyun leves (koreai ramen). Minden kis boltban kapható zacskós és poharas kiszerelésben és mindegyik végében van egy forraló. Helyben elkészítik és a boltban vagy annak környékén megeszik. Esetenként vesznek bele extra betétet.

Furcsák a gyalogos átkelők. Semmi logika nincs a lámpákban. Van, ami olyan, mint odahaza. Van, ami először zöld sokáig, majd utána pislogóra vált és közben leszámol még 30-50 másodperced. Van, ami nem számol le, de az elejétől kezdve pislog. Nem lehet tudni, hogy éppen milyen fázisban van (hacsak nem számolós-pislogós). Az viszont általában igaz, hogy nagyon sokáig zöld. Felmerülhet, hogy gondolnak az idősekre... akik simán elszáguldanak mellettem a felfele vezető hegyi ösvényeken.

Elvileg a cicák nem annyira kedvelt háziállatok Koreában, de azért látni őket kóborolni erre-arra. Japánban is feltűnt, hogy furcsa módon a farkincájuk rövid és általában vaskosabb. Ez valószínűleg egy japán cicafajtának, a bobtailnek (japán csonka farkú macska) az eredménye.

Dél-Koreában a metróállomásokon kétféle gázmaszk található: tűz és kémiai-biológiai. Ennek egyik oka, hogy a metróállomások bunkerként is funkcionálnak. Másik pedig egy 2003-as tragédia, amiben egy gyújtogató 192 ember halálát okozta.

Ha már metróállomás. Japánhoz hasonlóan itt is minden metróállomáson van ingyenes nyilvános WC. Nem olyan szép és tiszta, mint a japán, de azért rendben van. Ami mókás, mert a japánban sosem láttam tisztító személyzetet, itt meg állandóan - plusz volt olyan hely, ahol egy mosdóban 8-féle légtisztítót számoltam össze, volt szellőző is, de ennek ellenére is büdös volt bent... Viszont mentségére szóljon, hogy a japán típusú guggoló fajta elég ritka.

Mosodát találni elég nehéz, márpedig a hotelekben nagyon drága (4000 won ruhadarabonként... annyiért új ruhát lehet kapni). Japánban minden utcasarkon lehet találni, de a hotelekben is általában található. Ehhez képest Szöulban alig van pár darab. A hotelünkhöz 1 órára lett volna e legközelebbi, annyit meg nem szerettünk volna a sok ruhával utazni. Ezzel mindenképpen számolni kell utazás előtt.

Japánban pár száz méterenként találni italautomatát, Dél-Koreában max a parkokban lehet találni. Ellenben mindenfele vannak kis boltok, azokban lehet kapni. A hosszú túrák előtt viszont érdemes feltankolni, mert nem lesz ám lehetőség venni sehol!

Az utcák általában tiszták, de a csatorna fedők környékén és imitt-amott azért elég büdös van. Mindenfele látni piacokat és elég sok a hajléktalan is. A gazdagok és a szegények között nagy a különbség. A doramák meglepően jól festik le egyébként a helyzetet (kicsit ijesztő, hogy a Boys Over Flowers Geum Jan Di karaktere teljesen valóságos képet ad).

Az idolok szuper népszerűek itt. Vannak rájuk szakosodott boltok, ahol látni idolokat ábrázoló pólókat, zoknikat, posztereket, tolltartókat, ... Mindent, amit csak el lehet képzelni.

A 8-as metró vonalán tapasztaltuk, hogy bemondják, hogy "The doors are on your left", vagyus "Az ajtók a bal oldalon vannak". Arra gondolnak, hogy hol nyílnak, de véletlenül sem az "open" (nyitni) igét használnák. Ezt csak fokozza a tény, hogy a kijelzőkön "right" (jobbra) van kiírva és bizony, az ajtók a jobb oldalon nyílnak ki. Teljesen mókás, hogy csak ezen a vonalon (legalábbis a 4-esen és az 5-ösön helyesen mondják be - egyébként 9 metróvonal van). Persze mivel létigét használnak és tényleg mindig van a bal oldalon is ajtó, ezért a mondat igazából helytelenségéből adódóan helyes. :D

Durva mennyire természetes a köpködés az utcán, de még beltéren is előfordul. Nem igazán rajongok érte.

Kihagytam műanyag, éjjel világító rózsaföldet, ami a DDP mellett van. Nappal valószínűleg hátborzongató jövő képet ad, de éjszaka szép látványt nyújt.

Köszi szépen Kaen a társaságot, útmutatást, tippeket és a sok-sok segítséget! Tök sok minden kimaradt volna, ha nem mondod. Az ajánlott doramákat pedig megnézzünk! ^^