Csütörtök este értünk Dél-Koreába. Fél órás késéssel érkeztünk és hatalmas kígyózó sor állt a bevándorlási kapu előtt, legalább 3 nagy kép utasa. Azt hittük órákat fogunk ott állni, de ehhez képest egészen hamar a végére értünk. A kofferes sort viszont sikeresen eltévesztettük, úgyhogy utolsóként vittük el a csomagjainkat. Utána rögtön a posta keresésére indultunk, már bőven este 10 után volt és tartottunk tőle, hogy zárva lesz, de mint kiderült éjjel-nappal nyitva tart, meg is kaptuk rögtön a wifi cuccot tartalmazó csomagocskánkat. Az útvonaltervező szerint 4 számos reptéri buszok majdnem a hotelünkhöz visz másfél óra alatt, úgyhogy az információnál kértünk tájékoztatást merre is találjuk. Elirányítottak a buszos pulthoz, ahol egy papírra leírták melyik busz kell és honnan indul, valamint mennyibe kerül. Mókás volt, hogy a buszra szállva a buszvezetőnek mutattam, hogy hova akarunk menni, erre csak annyit mondott, "money". XD Még jó, hogy tudtuk melyik a jó busz és mennyibe kerül.

Meglett a hotel is, az utcában fények mindenütt és rengeteg ember. Már majdnem éjfél volt. A hotelben várni kellett egy kicsit a recepciósra. Elég tört angollal beszélt, de azért megértettük egymást. Érdekes módon előre kellett fizetni - még sosem tapasztaltunk sehol ilyet, de igazából a buszsofőrrel folytatott magasröptű beszélgetést követően már meg sem lepődtem rajta. Szerencsére a szobánk rendben volt, a szoba bár kicsi, de jól felszerelt, az ágy szuper kényelmes, a TV nagy és ami a fürdőszobát illeti... Nos, nincsenek fura gombok a WC-n ugyan, de a fal ugyancsak üveg... Alsó fele átlátszatlan, felső fele normális átlátszó. Ez még a japán Rem Hotelit és az amszterdamit is felülvágja. Az még fura volt, hogy egy kártyát kaptunk, ami nem csak a szobánkban az áramot engedélyezi, de a lift is csak azzal működik.

Még olvasgattunk egy kicsit, hogy jobban képben legyünk. Kiderült, hogy kevesen beszélnek angolul (ezt tapasztaltuk is) és leginkább koreaiul van kiírva minden, hangullal. Az is, ami egyébként mondjuk angolul van (mint pl a romaji a japánnál). Tehát kelleni fog. Koreai is kellene, csak az így ilyen rögtönzötten nem fog menni. SOm reggel korán ébredt, úgyhogy hasznosítva az így nyert időt megtanulta a hangul írást, ami rendkívül hasznosnak bizonyult az eddigiekben. Úgy döntöttünk, mivel semmi ismeretünk sincs, így először a Koreai Nemzeti Múzeumot látogatjuk meg. Ehhez a hotel melletti 7-elevenben vettünk T-Money kártyát - ez a tokiói Suica vagy holland OV-chipkaart megfelelője, helyi utazást segíti (gondolom a neve semmi meglepetést nem okoz :D). Vettünk kukoricateát is, ami nagyon meglepő, de igazából finom, folyékony kukorica íze van.

A hotelünk piaccal van körbevéve, eddigiek alapján korán reggel nyit és késő estig van nyitva (ma este 10-re értünk vissza és javában nyitva volt, rengetegen voltak ott). A múzeumot könnyen megtaláltuk, metróval közelítettük meg. Útközben beugrottunk egy kávézóba reggelizni: forró sajtos gombóc (igazából édes túróval), édeskés sajtos muffin, áfonyás körzsömle sajtkrémmel és nagyon finom csípős szendvics, mangós és almás frappuccinóval. Kiadós volt kettőnknek, de estig nem is ettünk semmi mást. A múzeum nagyon szép helyen van egyébként és hatalmas, plusz meglepetésünkre teljesen ingyenes volt. Zárásig ott voltunk, nagyon érdekes volt. Messze nem tudtunk mindent megnézni. Utána visszamentünk a hotelünk megállójába, ahol egy csirkés helyre mentünk be végül. Koreában nagyon népszerű a KFC és sok saját étterme van sajátos variációkkal. Fokhagymásat és csiliset kértünk, hát mindkettő bővelkedett mindezekben. Adagra is óriási volt. Valahogy beburkoltunk, aztán hazafele a piacon vettünk még reggelire 2 nektarint.

A nap tanulsága az is, hogy attól még, hogy a gyalogosoknak zöld a lámpája és piros az autóké, az utóbbiak nem feltétlen állnak meg. Szóval figyelni kell nagyon! Egyébként ugyanúgy jobb oldali a forgalom, mint odahaza. Angolul tényleg nem igazán tudtak sehol (kivéve a múzeum angol pultjában), illetve nagy szükség van a hangulra.

Szombaton úgy döntöttünk kialusszunk mangunkat, így csak jó délben indultunk útnak. Először egy gombócoshoz mentünk, amit lent a metróban ettünk meg. Biztos felháborodást keltettünk azzal, hogy kézzel ettük, de nem volt evőpálcikánk. Lehet a koreaiak tartanak magunknál. Mellettünk mondjuk villával fogyasztottak valamit idős nénik. Rejtély marad egyelőre. Mindenesetre a gombóc szenzációs volt, kihagyhatatlan! Ezután a Changgyeonggung palotához és a Secret Gardenhez mentünk. Ott mondták, hogy hamarosan indul az utóbbihoz az angol nyelvű túra, siessünk. Sikeresen odaértünk rá, de jegyet venni tortúra volt angol és koreai nélkül. Mi angolul beszéltünk, ők koreaiul vagy angolul ismételgetve az alap infókat. Kombi jegyet nem sikerült vennünk, de simát legalább igen.

Igaz is, a árak a japánhoz és amszterdamihoz képest jelentősen olcsóbbak, a pénznem meg szuper fura. 1 forint jelenleg 4,2 koreai won, 1 euró meg kb 1300. Az ezres már papír, szóval jó nagy köteg papír van az embereknél. Pont az ellentéte a japánnak, ahol meg rengeteg fém van mindenkinél, elvégre az 500 yen (jelenleg 1150 forint vagy 3,6 euró) pedig még fém.

Nagyon jó volt a kertbeni túravezetés. Kicsit ugyan száraz volt az angolsága a vezetőnek, de tökéletesen érthető és tulajdonképpen jól felépített és informatív. Szép volt a kert és nagy érdekesek az épületek - formájukban emlékeztetnek a japán épületekre, de részleteikben, színükben teljesen mások. Nem a piros dominál, inkább a kék, zöld és virágminták. Persze nagyon sok összehasonlítási alapunk nincs. A túra után kávéztunk egyet, majd még sétáltunk az palota épületének környékén.

Utána vacsira kimchi jjigae levest ajánlottam. Második éjszakánk itt és még nem találkoztunk kimchivel (jó, a 7-elevenben láttam). Az Eunjujeong nevű helyet néztem ki. Érdekes volt, bevezettek minket egy asztalhoz és hoztak nekünk mindenféle zöldséget (kimchivel és salátalevéllel együtt), valamint barbeque-t és szalonnát. Nézegettünk körbe hogy kell enni, felpakoltuk a hagymát, szalonnát, fokhagymát és a kimchit. Idő után odajött az egyik néni és felvágta ollóval a husit, szószba mártotta és rárakta egy levélre, tett mellé a zöldségekből és ismeretlen krémből, majd becsomagolta és benyomta a SOm szájába. Csinált nekem is egy adagot, majd mivel már tudtuk hogy eszik, magunkra hagyott. Láttuk, hogy más asztalokon ezután jön a leves, szóltunk, hogy kérnénk ki is. Ez maga a jjigae, kimchi levesként tofuval és disznóval. Kértünk mellé rizst is, a mellettünk lévő asztalnál rászedték a levest és kanállal ették, így tettünk mi is. Fincsi volt nagyon, bár SOmnak túl csípős volt. Nekem az volt a benyomásom, hogy az eddig általam készített kimchi közel autentikus ízű, csak túl csípős, majd visszaveszek belőle. XD

Odafele egyébként belefutottunk egy vokálos-gitáros híd alatti koncertbe, a hotel fele menetben pedig átsétáltunk egy hatalmas piacon, majd kijukadtunk egy háborús megemlékezésen, amit leültünk megnézni. Érdekes volt zenével, beszéddel és táncos előadással. A környéknek nagyon jó az akusztikája és nagyon szép volt az éjszakai megvilágításban.

Most már ismét a hotelben, holnap találkozunk Kaennel. Addig még leülök én is végte hangult tanulni. :)