Szombaton a Kappabashival indítottunk. Ez elvileg híres bevásárló utca, amit mindenképpen ajánlanak, mint látványosság. El tudom képzelni, hogy helyieknek tök jó, de turistaként nem volt annyira érdekes, a cuccok nagy részei konyhai eszközök (pl óriási edények), asztalok, székek... Ráadásul nem is bevásárlóutca, rendes forgalmas út. A felénél lekanyarodtunk Asakusa irányába, ahol bementünk egy bevásárlóba és beszereztünk pár nano block-kot. Aztán már nem volt időnk, átsiettünk a standokon a metróhoz és elmentünk a megállóra, ahol Ufozék laknak (mostanában költöztek).
Az épületet egész hamar megtaláltuk, a bejáratot annál kevésbé. Kóricáltunk körbe, majd végül megálltunk egy benti zárt ajtó előtt és Ufoz lejött felszedni minket. A trükk az, hogy ez bevásárló/iroda center és lakás egyben, de a kettő elkülönített. A 27. emeleten laknak Akasakában, nagyon szép a kilátás a teraszukról a városra. Hamarosan csatlakoztak a többiek is, Sayakoék és Kaoruék is. Beszélgettünk (japán-angolul vegyesen), temakit készítettünk és ettünk, nagyon jól telt az este.
Közben megbeszéltem Matthijs-szal, hogy vasárnap találkozunk reggel a Biz Towerben, ami szintén Akasakában van. Augusztusban lépett ki a cégből és Balira ment egy hónapra, majd egy következőre Japánba, így futottunk össze vele. Egy Starbucksba mentünk (matcha lattét mindenhova!), majd onnan egy közeli soba helyre, ahol diós krém a specialitás. Kint ünneplő hangot hallottunk, kiderült éppen egy Kichijoji Aki Matsuri (http://tokyocheapo.com/events/kichijoji-autumn-festival/) nevű őszi fesztivál első napja zajlik, amikor is több csoport (15-17?) mikoshi nevű dolgokat visz körbe a vállán. Részletekért utána kell nézni. Mindenesetre nagyon látványos volt, elnéztük, amíg elhaladtak. Matthijs eddigre már elment, mert a Fujit tervezte megmászni. Mi Sayakoékhoz indultunk, meghívtak minket egy közös nikuyakizásra. Az ő házukat relatíve hamar megtaláltuk, ők a 11-en laknak egy lakónegyedben (van ott kórház, bölcsőde, iskola minden korosztály számára, egyetem...). Kicsi lakásuk van ugyan, de tök jó japán stílusú tatamis a háló. Van értelme, elvégre az ágy így nem foglal nappal helyet. Ezúttal is tök jót beszélgettünk és finomakat ettünk. Aranyosak voltak, előző nap rákérdeztek a kedvenceinkre és beszerezték nekünk (soba és angolna). ^.^ Érdekesség, hogy mivel ez egy lakópark, sötétedéskor egy dallam jelzi, hogy menjenek haza a gyerekek, mert későre jár.
Mielőtt tovább mennék, kicsit kitérnék a kávéra. Eddig főként hosszú kávéval volt itt dolgunk (az onsenben nagy sajnálkozással egybekötve espressót kaptunk és jó volt), adnak hozzá tejszínt és cukrot. Utóbbit a legtöbb helyen azonban nem ám kristály, hanem szirup formában. Egész ötletes, tök jól elegyedig a kávéval.
Hétfőn a Hossawa No Taki (払沢の滝), vagyis Hossawa vízeséshez terveztünk elmenni. SOm kiegészítette a programot a Sengenrei (浅間嶺, 903m) heggyel, aminek volt értelme, mert pont a vízeséstől lehet felmenni oda. Weben néztünk egy javasolt útvonalat (http://ridgelineimages.com/hiking/mt-sengenrei/), az 4 órásra írta. Reggel 9-kor indultunk, olyan délre értünk a Hossawa No Taki Iriguchi (払沢の滝入口) buszmegállóba. A vízeséshez hamar felértünk, nagyon szép volt. A kilátóhoz felmenni már jóval munkásabb volt. Végig a rövidebb, de meredek és szűk földúton mentünk. Szép volt, de azért ugyancsak fárasztó. 4-re sikerült felérnünk, de sehol nem láttuk a kilátót. Felmentünk valami dombra, de az nem az volt. Úgy döntöttünk fél 5-kor elindulunk lefelé, de szerencsére addigra mégis megtaláltuk a kilátó fele vezető utat. Tényleg szép volt a kilátás, megérte felmenni. Na meg tényleg gyönyörű a környék. Elvileg a Fujihoz is el lehet látni onnan, de eléggé felhős volt az ég. Fél 5-kor elindultunk lefele a Kamigawanori (上川乗) buszmegállóhoz. 50 percesnek írták, biztosak voltunk benne, hogy több lesz. Én kicsit aggódtam, mert korán sötétedik és elég nehéz a terep ahhoz, hogy megvilágítatlanul közlekedjünk rajta (meredeken lejt, sziklás, sáros, szűk, gyakran hegyoldal mentén). Volt kis zseblámpa nálunk, de még a telefon is több fényt ad annál. Elég gyors tempóban haladtunk, végül 6 előtt értünk le szürkületre, rövidesen teljesen besötétedett. *phew* A következő busz csak 7-re volt írva, addig ott ücsörögtünk a megállóban. Ráadásul tartottunk tőle, hogy taxit kell hívni, mert aznapra mintha szünnap lett volna kiírva, de végül csak megérkezett. Este 10 után értünk vissza a hotelünk környékére, még beugrottunk egy közeli rameneshez, mert reggeli óta nem ettünk, nem volt az úton sem kajálda, sem italautomata. Mindkettő szokatlan volt, eddig mindenhol, még az erdei utakon sem volt. Azt is érdekesnek találtam, hogy egy kutyasétáltatót kivéve senkit nem láttunk a túra alatt (a vízesésnél még voltak páran). Összességében megérte elmenni, de egy kicsit talán kalandosra sikeredett.
Kedden 11-kor kijelentkeztünk és Hakonéba indultunk, a Senkei Annex Yamagaso ryokanba (http://www.senkei.net/eng/yamagaso/). Délután 1-re már odaértünk, letettük a koffert és sétálgattunk 3-ig, mert csak akkortól lehet bejelentkezni. Nagyon szép környék, erdőkkel, folyókkal és vízesésekkel, lejtős utcákkal. A hotelben 2 éjszakát töltöttünk, szuper volt a fürdője (volt családi privát, külön női és férfi publikus (mi a koedukáltnak ellentéte?) és rotációs szabadtéri. Kipróbáltuk mindet. A szabadtéri egyébként jól el volt dugva az 5. emeleten. Én sötétedés után voltam, SOm viszont hajnalban, szerinte lenyűgöző volt onnét a kilátás a környékre. Az ebéd kaiseki volt, és bár nagyon finom (a reggeli meg nagyon fura, különösen másnap), nagyon nagy adagok voltak, még ezen ételjelleghez képest is. Lehetetlen volt mind megenni. Egyik vacsoránál azt mondták ez az utolsó fogás, majd még onnan kétszer telerakták az asztalt ételekkel, majd jött még desszert is. Szokatlan és zavarba ejtő volt az is, hogy a szobánkban szolgálták fel, nem pedig egy semleges területen, pl étteremben. Nem tudom egyébként mit csináltunk volna nulla japán tudással. Zavaró az is, hogy mindig dicsérik az ember minimális japán tudását (nihongo de jouzu - ügyes japánul), holott egyáltalán nem, meg hogy de jól eszünk evőpálcikával. Aztán amikor külföldieket pillantottam meg az onsenben kinti papucsban (tilos bemenni vele) és törölközőbe csavarva (meztelenül kell bent lenni), akkor meg egészen értem. Na mindenesetre zavarba ejtő volt az egész, de egyébként a kiszolgálás nagyon alapos és figyelmes.
Másnap a környéket mentünk el felfedezni. Ráakadtunk egy Endo Katsura nevű fotós privát fotókiállítására, Hakone Museum of Photography-ra (http://www.hmop.com/english/map_e.html) - Hakonét és főként a Fujit fotózza. Mesélt kicsit a képeiről, miközben körbevezetett minket. Albumja nem volt, de pár képeslapot beszereztünk a munkáiból. A térképen láttuk, hogy nem messze van a Hakone Museum of Art (MOA) (http://www.moaart.or.jp/hakone/en/), oda vettük legközelebb az utunkat. Ennek a helynek csodálatos mohás kertje van, gyönyörű mély zöld színe van tőle a kertnek. Nagyon szépen gondozott. A kertért már megérte leutazni, de maga a kiállítás is rendkívül érdekes volt. Olyan stílusban készült régi edényeket mutatott be, amikről még csak soha nem is hallottunk. Vettünk itt albumot is, reméltem a kiállítást és a kertet nézve, hogy van.
Ma reggel elbúcsúztunk és órákkal előbb elindultunk, mint elvileg elég lett volna. Utólag nagyon örülünk neki, mert nem volt ám egyszerű az út. Egészen más vonatokkal utaztunk, mint terveztünk. Egyikre nem tudtunk időben helyjegyet venni (nem is tudtuk, hogy kötelező), másikon nem is volt már szabad. Végül egészen nagy kerülővel (na meg először az ellenkező irányba szállva - körjárat lévén gond nem lett volna, de hosszabb lett volna azért a menetidő), de időben kiértünk a reptérre. Egy postaládába leadtuk a wifi eszközt (kaptunk ugye válaszborítékot is hozzá), aztán mentünk a Dél-Koreába tartó gépünkhöz, ami jó fél óra késéssel indult.
Azóta már úton, hamarosan megérkezünk. Ott majd ismét átveszünk egy wifi eszközt (mikor ezt posztolom, már át is vettük) és megpróbálunk eljutni a hotelbe valahogy, a nulla koreai tudásunkkal. Ganbarimasu!
jó volt ismét japánba látogatni, csak sajnáljuk ezúttal nem volt már elég idő Kanazawába is leutazni Makóékhoz. Télen azért találkozzunk mindenképpen! >.< Legközelebb Kanazawa közelbe szeretnénk menni, Shirakawago merült fel, amikor a vacsoránál a többiekkel társalogtunk. Régi japán stílusú városka, télen különösen szép hóval borítva.
