Hétvégén SOm céget kirándulása volt, így mivel közel volt az utazás, szombaton elkezdtem összepakolni. Szombat este 11-kor átküldött egy e-mailt, miszerint be lehet már jelentkezni. Meg is néztem, ám kellett hozzá az útlevél. Előszedtem, pontosabban előszedtem volna, csakhogy most először nem volt a helyén. Nekiálltam a keresésnek, átnéztem az összes iratunkat (elég sok), táskáink minden zsebét (gondolván arra, hogy vihettük akár magunkkal legutóbb), a lakáshiteles papírok között (rémlik, mintha kellett volna hozzá), de igazából akárhol lehetett, elvégre valószínűleg kellett a repülőjegy vásárlásnál is. Hajnali 2-ig kerestem, majd aznapra feladtam. Reggel még délig keresgéltem, majd úgy döntöttem inkább megnyugtatólag főzök, illetve utánanézem végszükség eseténi opcióknak, vagyis hogy ha hétfőre már nem is lehet venni egyet hazára, de keddre igen, illetve lehet igényelni útlevelet 24 órán belül - amivel még akár össze is jöhet az utazás. SOm délutánra érkezett meg, akkor újult erővel kezdtünk neki a keresésnek. Már ott tartott, hogy na jó, akkor hívjuk fel az önkormányzati hivatalt (megjegyzem csak belföldről hívható telefonszámot tudtak megadni), miközben nekem beötlött még egy utolsó hely, ahol érdemes lehet megnézni (kanapé mögött - hátha a cica vitte el az asztalról - nem vált be). Pár hónapja vettük ugyanis egy scannert, de nem tartjuk elöl, mert semmi hely nincsen már neki. Becsomagolva van tehát a szekrényen. Természetesen abban volt teljesen kilapulva. SOmnak szóltam rögtön, hogy még sincs probléma. Ami nagy szerencse, mert úgy néz ki tényleg csak időpontra lehet menni, amit hetekkel, hónapokkal előre kell foglalni… Tanulság: Ha valami papírt vagy dokumentumot nem találsz a helyén, amennyiben van scannered, először ott keresd!

Hétfő és a kedd elég bolondokháza volt a melóban. Előző kedden új emeletünk lett, így mindenki új helyre kellett költözzön. Kezdetben egy nyaraláson lévő kolléga helyére ültem, ami tök jó volt. Ez sajnos csak két napig tartott, csütörtökre összerakták az asztalomat és nem annyira vagyok feldobódva tőle. Sikerült minden ergonomikus ismérvet eldobni pusztán dizájn céljából, szóval nem a legcsodálatosabb. Pénteken inkább otthonról dolgoztam, hétfőn pedig leszereltem a székem karfáját, hogy legalább a magassága az ülésnek jó legyen (különben nem fért az asztal alá). A hétfőt és keddet már az új helyen töltöttem. A nyaralásra rákészülve nagy volt a hajtás, de a lényegi dolgokat be sikerült még fejezni.

Szerdán egész nap pakoltunk, illetve játszottunk a cicákkal is. Késő délután indultunk a reptérre. Eléggé rendben ment a dolog, bár a schipholi reptéren még mindig elég nehéz eligazodni. Most a KLM közvetlen járatával mentünk, ami csak olyan 11 órát vesz igénybe. Sokan könnyített az utazáson. Az ülésem nem voltak kifejezetten kényelmesek, de a személyzet nagyon aranyos volt és maga az utazás is kellemesen telt. Aludni nem igazán aludtunk, csak 1-2 órácskát félálomban, de igazából már ez is több volt, mint amire számítottunk.

Csütörtök délre értünk Japánba.. Első dolgunk volt a wifi cuccost beszerezni, hogy legyen netünk (ez nagyon alapvető Japánban, ha tájékozódni akarsz). Korábban SIM kártyákkal bajlódtunk, de irdatlan drága (3 éve kb 250 Mega 1 főre vmi 10k+ JPY, ami akkor 30k+ HUF-nak felelt meg - tavaly már ennek kb a fele) és cserélgetni is kell, nem érnek el a sajátodon. Most meg ehhez képes 8k JPY, biztosítással, akárhány főre és 1 Giga. Nagyon nem mindegy. Ráadásul nagyon egyszerű, postán feladják a reptérre, az ottani postai pulton átveszed és már be is üzemelheted, fel van töltve. Amikor hazautazol, akkor a mellékelt válaszborítékba csak belecsúsztatod és bedobod az első postaládába (a reptéren is van).

Miután megvoltunk, elmentünk a szállásra lerakni a csomagokat és zuhanyozni végre. Utána vacsorázni mentünk, tulajdonképpen egészen korán vissza is értünk a szállásra. Este 8-ra már el is aludtam, ami sajnos hiba volt, ugyanis 2-kor felébredtünk mindketten és nem is tudtunk visszaaludni. 4-kor felmerült, hogy akár lemehetnénk a tokiói halpiacra, elvégre 5 órától van a tonhal aukció, ami elvileg az egyik legnagyobb látványosság. Összeszedelőzködtünk és hajnali 5-re sikerült odaérnünk, amikor is az őr közölte, hogy már betelt a létszám (mindössze 120-an nézhetik meg) és ha a másnapit meg szeretnénk nézni, akkor jöjjünk inkább hajnali 3-ra. Azt azért inkább kihagynánk, bár igazából ma simán ki is tudtunk volna jönni, elvégre már rég ébren voltunk. Na nem baj.

A cseh kolléga mesélte, hogy 9 éve ette a legjobb sushiját, jobbat azóta se. Aztán most nemrég amikor kint volt, talált egy helyet, ami még annál is jobb volt, mindenképpen nézzünk el oda. Így jutottunk el a Sushi Dai nevű helyre, ahol már elég sokan vártak a bejutásra. A hely egyébként hajnali 5-kor nyitott, állítólag már hajnali 4-től állnak az ajtaja előtt. Mi fél 6-ra értünk oda. Vártunk is jó 3 órát, mire bejutottunk. Japánban elég jellemző az, hogy a kicsit is jobb éttermek előtt több órányi sorok voltak, hogy úgy döntöttünk ezúttal kivárjuk. Eddig inkább mentünk rosszabb helyekre, de várni ne kelljen. Hát, az kell mondjam, a hal valami csodás volt ott. A miso, a rizs és a tea is egészen fantasztikus volt. Ráadásul ez volt az első hely, ahol a wasabit igazi wasabiból készítették és előttünk reszelte le a séf. Amit a világon szerte wasabi néven árulnak ugyanis nem vízitorma, hanem sima, mert az előbbit iszonyú nehéz termeszteni (talán csak Kínában és Japánban fordul elő) és irdatlan drága. Ennek ellenére nem is olyan drága a hely.

Eredetileg Kamakurába szerettünk volna elmenni utána, illetve előbb még pár órára ledőlni a hotelben. Ez a terv persze semmibe foszlott a sok-sok várakozással. Elég késő is volt már, így úgy döntöttünk hagyjuk Kamakurát mégis és olyan közeli helyekre látogatunk inkább, amik általánosabb turisztikai helyek és még nem voltunk ott. Így jutottunk el a japán császári palotába, ami persze mint kiderült aznap éppen zárva van. Sebaj, pont mellette a tokiói művészeti múzeum, úgyhogy oda mentünk inkább. Az ideiglenes két kiállítás kifejezetten érdekes volt. A legalsó szinten gyakorlatilag a múzeumok múzeuma kiállítás volt - leírta és bemutatta miként is működnek a múzeumok, milyen problémákkal néznek szemben és hogyan oldják meg őket. A felette lévő emeleten pedig 1970-es évekbeli fotókiállítás volt.

A múzeumot követően vissza mentünk a hotelbe, majd elindultunk Roppongira, hogy Ufozzal találkozzunk egy közös vacsora erejére. Érdekes volt a hely, itt szalmával táplált tűzön sütnek, egészen más íze lesz tőle az ételnek, mint faszénen. Megbeszéltük, hogy holnap átmegyünk hozzájuk délután, előtte pedig elmegyünk egy bevásárló negyedbe szétnézni.