Mako kikísért minket szerda reggel a buszhoz, amivel a kanazawai állomásra mentünk. Onnan mentünk Tokióba, Echigo-Yuzawán keresztüli átszállással. Az jó stresszes volt, 8 percünk volt átszállni (tehát fontos volt, hogy a vonat véletlenül se késsen) és bénáztunk a kapunál is. Értelmetlen módon mind a 3 jegyet egyszerre be kellett adni (vonatjegyet, helyjegyet az előzőn és helyjegyet a következőn). Szerencsére elértük a csatlakozást, így olyan 4 óra alatt Tokióba is értünk. Magára a szállásra 2 órával a check-in előtt érkeztünk, de ezúttal megkaptuk előbb a szobát (ez általában nem jellemző). Ez jól is jött, mert így előrevehettük a bevásárlást, így ismét ellátogattunk a Takashimaya depachikájába. Ott egy hawaii étteremben ebédeltünk, az is nagyon finom volt.

Csütörtökre így nem volt előzetes tervünk, úgyhogy úgy döntöttünk, ha már nyaralás és óceán vesz minket körül, lemegyünk a tengerpartra. Végül Kamakura mellett döntöttünk, olyan másfél óra alatt értünk le oda. A nap itt sokkal erősebb volt, mint bárhol eddig és a szürke homok burtál forró volt (csak papucsban lehetett rajta menni), béreltünk hát egy napernyőt, majd bekentük megunkat 50-es faktorú naptejjel és megmártóztunk a vízben. Teljesen más volt, mint Okinawán. Nagyon terület volt engedélyezve a strandolóknak, illetve hatalmas hullámok csapódtak a partra folyamatosan. Mókás volt, ahogy annyi ember hullámban ugrál el előlük. 50-es faktor ide vagy oda, jól leégtünk. Késő délután indultunk vissza, hogy még legyen időnk lezuhanyozni az esti program előtt.
Este Zolival, Erinával és húgával Kaoruval, valamint Sayakoval mentünk kushiagézni. Ez gyakorlatilag a japán nyárs (kanjija logikusan 串, kivételesen könnyű megjegyezni). Itt egészen vad dolgok is voltak a menün (elsősoron csirke, de volt pár hal is): csirkebőr, belsőségek, szív, máj, nyak, nattós mell, egész hal, wasabis angolna... Finomak voltak amiket próbáltunk. Utána még sétálgattunk kicsit, majd visszatértünk a szállásra összepakolni.

Pénteken csak késő estére volt szállásunk Naritában és mivel az aktuális hotelt el kellett már hagynunk, így úgy döntöttünk a cuccunkat a Tokyo Stationön hagyjuk és aztán Kawagoéba megyünk. Ez sajnos annyira mégsem volt egyszerű, mert csak nagyon nehezen találtunk 2 olyan coin lockert, amibe belefért a cuccunk. Egyiket a földszint legszélén, másikat a pince másik szélén. Olvastunk arról, hogy a pincében van egy utca kifejezetten rameneknek és nagyon jó a választék. Majd 2 óra bolyongás alatt se találtuk meg, úgyhogy feladtuk és végül ettünk mást (megjegyzem, mikor visszajöttük Kawagoéből, akkor rögtön megtaláltuk, csak akkor már nem volt rá időnk...). Igazis, elég érdekesek tudnak lenni az éttermek az ilyen helyeken (nagy bevásárlókban is ez jellemző). Hatalmas tömegek tudnak felgyűlni az étkezdék előtt arra várva, hogy sorrakerüljenek. Ráadásul minél hosszabb a sor, annál valószínűbb, hogy azt a helyet választja a következő arra tévedő: annyi ember nem tévedhet. Kawagoéba olyan másfél óra volt az út, így nem sok időnk volt ott, de mindenképpen meg szerettük volna látogatni Kurazukurit, ami az Edo-kori stílust őrzi. Ezzel együtt ellátogattunk a Toki No Kanehez nevű harangtoronyhoz is, ami már 350 éve üzemel, 6-kor, 12-kor, 15-kor és 18-kor harangoznak. Elvileg jellegzetes hangja van, de sajnos nem volt időnk megvárni.
Még ellátogattunk a Kitain templomhoz is, ahol a legjobban a 500 rakan tetszett. Oda bejutni persze nem volt egyszerű, a néni ránkszólt, hogy nehogy bemenjünk jegy nélkül (nem szándékoztunk, csak valami kiírást kerestünk), de azt persze nem tudta elmagyarázni hol is vehetnénk... Szerencsére volt ott egy bácsi, aki segített nekünk és megmutatta hol kell venni. Oldalt lehetett bemenni a Kitainba (mi szemből mentünk be, de ott nem lehet messzire jutni), ott lehet venni jegyet, amivel oda is be lehetett menni (így meglátogathattuk azt a nagyon szép díszes szobát, amit addig csak a másik oldalról szemből láttunk - csak onnan persze nem lehetett megközelíteni), valamint az 500 rakanhoz is kint. Az épületben ismét belefutottunk a bácsiba, akkor mondta, hogy nézzünk szét majd az 500 rakannál, ott fellelhető a kínai horoszkóp 12 jegye. Szerencse éri azt, aki megfogja azt a szobrot, amelyiknek az évében született. Rákérdezett, tudjuk-e mi a jegyünk és ismerjük-e a kanjiját. Kint is belefutottunk, ott meg szólt, hogy nagy vihart mondanak estére Narita környékére, úgyhogy időben induljunk majd el (szerencsére nem volt, vagy nem tapasztaltunk semmit belőle, mert végig fedett úton mentünk). Az 500 rakan lenyűgöző, 500 szobor, mind más érzelmet és cselekvést mutat be. Keresgéltük a kanjikat, de nem találtuk. Aztán rájöttünk, hogy az állatokat kell keresni, nem a kanjikat (pedig logikus lett volna, mert némelyikbe volt szöveg is vésveÖ. Nagyon érdekes volt, ezt is csak ajánlani tudom.
Siettünk vissza Tokióba, hogy összeszedjük a koffereket. Végül úgy döntöttünk azon az úton megyünk végig, amin beraktuk őket, akkor tuti megtaláljuk a lockereket. Sikerült is, csakhogy a második nem nyílt. SOm felhívta a megadott számot és kihívta őket (elég nehéz volt elmagyarázni, hogy igen, használtuk a nyitót és tényleg nem nyílt rá az ajtó). Pont, mire odaértek sikerült mégis kinyitnom. A koffer nagy volt és kitolta az ajtót, csak erőteljesen vissza kellett nyomni, utána ki lehetett nyitni. Ez most így evidensnek hangzik, de akkor ott nem volt az. Okos módon az utazási Suica kártyával lehet érte fizetni és azt felmutatva a gépnek automatikusan kinyílik a locker. Csakhogy nem nyílt ki ugye. Na mindegy, lényeg, hogy sikerült.
Olyan este 8 körülre értünk Naritába, onnan ingyenes busz vitt a hotelig. Ott nagy örömünkre közölték, hogy röstellik, de kifogytak a sima szobákból, úgyhogy extra költség nélkül megkapjuk az egyik luxuslakosztályukat. Wow. Legalább 30 colos TV, kanapé, 4 fős ebédlóasztal, óriási ágy, nagy kád és külön nagy zuhany. Reggeli óta nem ettünk, úgyhogy akármilyen késő is volt, megvacsiztunk az ebédlőben (igazából a szobára is lehetett volna kérni o.O), aztán elmentünk aludni, addigra már hajnali 1 volt.
Fél 7-kor keltünk, 7-kor pedig már indult a busz a reptérre. Ott először rossz sorba álltunk, de végül sikerült beadni a csomagot (hiába értünk ki korán, a téves sor miatt óriási tömeg kerekedett a megfelelőnél és jó sokat kellett várni). Mondták, hogy nyári nyaraló szezon van és hosszú a bejutás, úgyhogy siessünk. Na csodás, még a japán SIM kártyát is le kellett adnunk a Softbanknál. Száguldottunk oda, az elég gyorsan ment. Utána vissza, be a sorba. Na amilyen sokan voltak, olyan sok kapu volt nyitva, rendkívül gyorsan átjutottunk. Aztán még ismét sorba kellett állni az útlevelek miatt a kivándorlásnál. Nem sok időnk maradt a beszállásig, pár perc múlva már meg is indult.
A repülőút visszafele is sima volt. Frankfurtba érve annál kevésbbé. Kezdve azzal, hogy balesetet szenvedett a follow-me kocsink, így kellett várni másikra. Aztán másik kapuhoz tettek le, így meg kellett várni, míg a fogadó személyzet is átmegy. Aztán kiderült, hogy függővonattal egy másik épületbe kell átmenni. Ott ismét sorba kellett állni és megint átvizsgáltak minket (japán szabvány gondolom más, mint az európai). Itt viszont egyáltalán nem kezelték jól a tömeget, brutál sokat vártunk. Aztán újabb sor, a bevándorlásnál... Itt is sokan voltak, de szerencsére volt külön európai uniós sor, ami rövidebb volt. Eredetileg lett volna 2 óránk a kiszállás és beszállás között, amiből lett pár perc. Na persze a gép még késve is indult, úgyhogy végül mégis várni kellett... Este 7-re értünk haza (ami japán idő szerint ugye 7-tel több, tehát már hajnali 2). Akkor még kipakoltunk, foglalkoztunk a cicákkal, majd este 11-kor mentünk aludni végre. Mivel az órát Japánból érkezve 7 órával állítottuk vissza, így a 24 órás napból 31 órás lett. Reggel fél 7-kor keltünk és 30 órakor mentünk aludni (tehát másnap hajnali 6-kor). Álmosak voltunk, na. XD

Összességében nagyon kellemes nyaralás volt. Rengeteget rohangáltunk, viszont nagyon szép helyeket láttunk (külön szuper, hogy végre sikerült eljutnunk a Jigokudanihoz és a Nokogiriyamához!). Jó volt ismét találkozni Makóékkal és Zoliékkal, szuperek voltak a közös programok. Megyünk még máskor is! :)

Videók
Kawagoe, kabóca hangja

Képek
2014.07.30-31. Vissza Tokióba, Kamakura tengerpart
2014.07.31. Kushiage
2014.08.01. Kawagoe
2014.08.01-02. Naritai hotel és érkezés Amszterdamba
2014.08.03. Zsákmány