2012.09.07-12. - Okinawa, Narita

Most már otthonról írok. Ahogy írtam(?), másnap Okinawán jól leégtünk a reggeli fürdőzés alatt. Így legközelebb csak későbbi órákban mertünk lemenni, mikor a nap már nem sütött olyan erősen. Fura módon egyébként a part este 6-kor zárt, a kinti medence 7-kor, a benti este 9-kor. Harmadik nap már jobban érződött a leégés, így nem mertünk kimenni az óceánra reggel, inkább a kinti medencében fürödtünk a híd alatti árnyékban. Utána körbenéztünk a boltokban. Fura módon azt tapasztaltuk, hogy a bárban 750 yenért lehet kapni helyi sört, míg a bár melletti boltban ilyen 150-250 yen között. Elég furcsa, ez alapján nem tudom ki vesz a bárban, miközben egymástól 2m-re vannak közös épületben... Délután kinéztünk ismét a kinti medencébe, miközben eleredt az eső. Ennek örömére átmentünk a partra, mert a fekete felhők miatt nem sütött a nap. Addigra el is állt és már teljesen megszáradt a homokos part. o.O Erre már vittünk egy dinnye formájú strandlabdát is, amivel tök jól eljátszottunk.

Másnap a leégés miatt korábban indultunk el a reptérre, mert a partra nem tudtunk volt lemenni, csak a kinti medence árnyékos részére. A reptéren megreggeliztünk. Mivel még akartunk tenpurázni hazamenetel előtt, így tempurát választottunk sobával. A hideg szobát úgy eszik, hogy kivesznek egy kis adagot evőpálcikával és átteszik egy szószba. Utána abból kiemelik és hangosan felszippantják. Na itt mondták, hogy miután megettük, a mártogatós szószt öntsük fel egy forró dashis folyadékkel és igyuk meg. Meglepően jó volt. Ráadásul hajdina teát kaptunk hozzá (a soba tészta is hajdinából készül). Szokatlan volt, de egyáltalán nem rossz.

Estére, olyan fél 10-re értünk a Narita reptérre. Ott szerencsére szerveztek ingyenes buszokat a környéki hotelekhez, pont elértünk a mienk utolsó járatát (általában szuper pontos minden, de ez 3 percet késett és ennek köszönhetjük csak, hogy elértük). A naritai APA Hotelben szálltunk meg. Ez volt eddig a legkisebb szállásunk, még az akihabarai REMM Hotel szobáinál is sokal kisebb volt. Megérkeztek postán a koffereink és Makótól a vinyó csomagja (végül előkerült náluk, mikor eszembe jutott, hogy a piros szatyrom sincs meg és Makónak beugrott arról, hogy látott olyat náluk). Alig fértünk be velük a szobába. Csak állítva, kénytelen voltam az ágyon kinyitni őket az átpakoláshoz, szortírozáshoz. Fura volt benne, hogy a fürdőszoba nem is igazán a szoba része volt, hanem egy műanyag blokk, ami a szobába volt betolva. o.O Magas küszöbbel, saját fallal. Totál fura volt, nem is láttam még ilyet.

Másnap korán reggel indultunk el, így kihagytuk a reggelit, gondoltuk akkor majd később a reptéren. Sajnos az az ingyenes busz elég ritkán járt, másfél óránként. Az eggyel későbbi már túl késő lett volna, a korábbi meg túl korai, nem tudtunk volna még akkor reggelizni. A korábbival mentünk. Fura módon a busszal a reptérre érve egy kapunál feljöttek a buszra és mindenkinek megvizsgálták az útlevelét.

A reptéren dashi chazukét ettünk. Ez úgy néz ki, hogy rizsre kell rakni a feltétet (pl hal), majd egy forró dashis levet ráönteni, hogy ellepji. Kanállal eszik. Én egy nyershalasat választottam, érdekes módon a forró víztől a szemem előtt főtt meg benne a hal. Hozzá adtak savanyúságot is és persze ahogy minden kajáldában, egy pohár jeges vizet. Ez is nagyon jó volt. Örültünk is neki, mert eddig nem volt hozzá szerencsénk, ráadásul nem is volt drágább, mint kint (pedig általában a reptéren drágábbak az étkezdék).

Jóval nagyobb volt a reptér, mint hittük. Úgy véltük a Feriheggyel összemérhető, de jóval hatalmasabb azért. Szerencsénkre azért korán jöttünk és korán bejutottunk és megvolt a cuccvizsgálat és átvizsgálás is. Bent is voltak boltok, de csak vizet vettem a gyógyszer bevételéhez (már elegem volt a sorban állva helyben vetített loopoló shiroi koibito csokireklámból), meg egy mini Totoro szettet. Azért azt jobb lett volna a Ghibli múzeumból, de majd pótoljuk legközelebb. A repülőn minden rendben volt. Reggel 11-kor indultunk és kb japán idő szerint este 11-re értünk Bécsbe, ami helyi időszámítás szerint délután 4 és szép világos. Nem aludtunk a gépen (egy kicsit én azért igen). Bécs utána viszont nagyon gáz volt. A gépből kiszállva vagy 20 percet sétáltunk egy üres folyosón az átszálláshoz. Utána megint csomagvizsgálat volt. Persze a vizet ki is dobatták volna, amit a japán reptéren vettem, de inkább megittuk. Viszont komolyan. Előtte volt Japánban átvizsgálás és azóta nem voltunk a reptér területén kívül. Minek újabb vizsgálat? Soha nem szoktak ilyet csinálni. És mit csinálnak azokkal a folyadékos cuccokkal, amiket a reptéri Duty Free-ben vásárolnak? Mivel kézben nem lehet felvinni 100ml-nél több folyadékot kidobják a drágán, ajándékba vett italokat? Szerencsére mi nem vettünk semmi ilyesmit, nagyon nem örültünk volna neki. Nagyon negatívan ért minket azért a bécsi reptér így a hosszú út után. Ráadásul nagyon durvák voltak a reptéren dolgozók is, ennél még a hazai is jobb. Az út Bécsból haza már rövid volt, mindössze egy 35 perces út. Otthon a szüleim és apósom is kijött elénk. Nagyon örültünk nekik. Otthon este még kipakoltam és szortíroztam a dolgokat.

Ma meg már olyan hírt kaptunk kedves főnökünktől, hogy jövő héten menjünk ki Németországba. Hát megmondom őszintén, de nem akarunk és mikor kimentünk arról is volt szó, hogy csak egy héttel később kell kimennünk. Nem tudom minek ez a nagy sietség. Nem a mi részünk a legkritikusabb. Egyelőre még nem tudni mi lesz, de tuti jövő héten még nem akarunk kimenni. Már az itthoni irodába se szívesen mennék, de az még rendben van, arról szó is volt még út előtt. Azért már nagyon elegünk van ebből a folytonos nyaggatásból és kiküldésből. Még a nászút előtt két kollégát haza kellett rángatni a nyaralásából, hogy helyettünk kimenjenek. Szegényeknek persze azért nem sok közük volt az utóbbi munkálatainkhoz, így nem is boldogultak valami jól. Erre meg SOmnak írkált a főnök az út alatt, hogy így van baj és úgy van baj és legyen SOm elérhető telefonon. Bocsánat, hogy 7 óra különbséggel egy nászúton a válasz erre: nem...

Szóval kicsit felhúztuk magunkat ezen. Még megírtam a beszámolót, befizettem az idő közben kapott számlákat és végre iszunk kínai teát is. Még kiválogatom a képeket és utána felrakom azokat is a blogba.

Tanulság így utólag. Japán drága. Már 1:1 átváltással is drága a magyarországi árakhoz képest, de 1:3-mal aztán tényleg brutálisan. elektronika legalább tényleg olcsóbb, de szállás, az utazás és a kaják dárgák. A gyorskajáldák ára tényleg sokkal olcsóbb, mint az éttermeké. Kb 400-600 yenből nagyon jól lehet étkezni. A gyorskajálda egészen más, mint otthon. Pusztán attól gyors, hogy olcsóbb, valamint általában automatából kell választani a kajálda előtt és ott is kell fizetni előre. Viszont az ételeket frissen, sokszor előtted készítik el. Bőségesek és nagyon finomak. Gyümölcsök megabrutál drágák és szőlőt fürtönként, a többit szemenként kell venni. Nem úgy, mint otthon, hogy kilóra.

Tavasz közepétől ősz közepéig hideg tea van az italautomatákban, a többi időben meleg. Függetlenül attól, hogy kint hideg van vagy meleg. A hideg nem olyan jó, mert keserű. Meleghez nem volt így szerencsénk. Az italautomaták mindenesetre nagyon jó ötletek. Az áruk amúgy vicces. A 100 yenes általában az ultra olcsó fél literért. A drágább helyeken (pl állomásokon) 150 yen. Nagyobb városokban is kicsit drágább, pl Tokyoban a legolcsóbb helyen is 120 yenért láttunk csak. Érdemes továbbmenni a drágább automatáknál, mert nagyon gyakoriak és volt olyan, hogy az állomás lépcsőjének tetején 150 yen volt az ital, míg megtéve 20m-t lefele a lépcsőn már ismét 100 yen volt. Szóval nem árt észnél lenni és sétálni még pár métert.

Nagyon jó, hogy betérve étkezdébe teljesen alap, hogy letesznek eléd jegesteát vagy jegesvizet (télen forró teát). Ekkor még nem kell, hogy vegyél akármit is, elmehetsz fogyasztás nélkül, de az itókát megihatod. Ilyen nagyon jó lenne idehaza.

Onsen városok nagyon hangulatosak. Sajnos nincsenek nálunk otthon, sem onsen, sem láb-onsen. Pedig igazából simán megoldható lenne. Legalábbis termálvíz lenne hozzá, de sajnos kellene hozzá egy kis másféle hazai felfogás is.

A cuccodat bárhol hagyhatod (ne túl sok időre, mert akkor lehet gyanús tárgy lesz és kihívják a rendőrséget megvizsgálásra). Nem viszi el senki. A parton a homokban míg úszol, az étteremben míg meglátogatod a mosdót, stb. Egyszerű az elv. Ha te nem vennéd el másét, miért venné el más a tiedet. Itt működik is.

Mindenképpen kell pár hónapos japán tanulás kiutazás előtt. A reptereken kívül nem sok hely van, ahol tudnak vagy mernek angolul beszélni. Azért van, aki látva a tanácstalanságot odajön hozzád segíteni (pl busznál, vonatnál), de általában boltokban, kajáldákban, de még hotelekben sem beszélnek angolul. Tehát nem árt minimálisan tudni, de legalább kulcsfontosságú szavakat. Ennek ellenére, mivel egyértelműen külföldinek nézel ki, ezért az biztos, hogy te tudsz angolul, így automatikusan váltják neked a gépeket angolra, ha meglátnak.

Szuper jó Japánban lenni és fejelthetetlen élményeket lehet szerezni. Mindenképpen érdemes ellátogatni.