2012.09.02-05. - Osaka, Kiotó, Hiroshima

Egy kicsit mindenről, mielőtt belevágnék a beszámolóba. Egyelőre úgy néz ki eddig elhagytunk egy kis szürke vinyót. Jó lenne, ha valahonnan előkerülne, mert minden korábbról archivált képünk azon van... Mako rákérdez a Remm hotelre, de igazából nem tudom merre lehet, a kofferben mindenesetre nem találtuk.

Elég zavaró a szeméthelyzet. Mármint az utcákon rend és tisztaság van, de szemetes az nem nagyon van, max nagyobb állomásokon és néha italautomaták mellett. Ott is 3-4 rendszer szerint: újság és magazin, palack és fémdoboz, éghető. Nagy ritkán van nem éghető, a hotelünkben speciel nincs is. Szóval hurcoljuk a szemetet ide-oda annak reményében, hogy egyszer belefutunk egy szemetesbe. És ennek ellenére nincs szemét az utcán!

Már nagyon sokféle teát kipróbáltunk az italautomatákból. Az a baj velük, hogy pontosan olyan ízük van, ami. Tea lehűtve és műanyagba töltve. Ízesítve nincsenek, de a hűtéstől és állástól a legtöbb tea megkeseredik. Azért futottunk már bele egészen jóba is, pl az árpás teába vagy a houji pörköltbe. Eddigi kedvenc mindenesetre a momo-ten barackos víz, a nem alkoholos ciderek, valamint a top az az alma-barack-mangó üdítő.

A WC helyzet. Szuper, hogy mindenhol megtalálható. Utcán néhol, összes metró- és vonatmegállóban, kajáldákban, plázákban, egyszerűen mindenhol. Tiszták, előzetes híresztelésekkel ellentétben van bennük papír (a japán stílusúban nem mindig), és persze ingyenes! Egyedül a japán stílusúak problémásak és kényelmetlenek, sajnos nem is mindig elkerülhetőek. Parkokban és szentélyeknél általában csak az van.

Ismét a vonatról. Nincs mindenhol minden kiírva, néhol egészen sokat kell menni, hogy meglásd jár-e egy vonat az adott megállón. Márpedig van, hogy eléggé el van dugva egy másik mögött a feljárója annak, amit keresünk. A kacsacsőrű az Icoca kabalája. Az Icoca meg csak a JR járatokra jó, a többinek más van, pl az egyenlegfeltöltős Rainbow card. Még mindig nehezebbb eligazodni, mint Tokióban, de megyeget.

Láttunk állatkereskedőt. A kirakatban voltak pici teráriumszerű ketrecekben kölyökcicák es kölyökkutyák. Legszívesebben mind elvittem volna őket, rossz volt nézni őket olyan pici helyre bezárva, egyedül. :(

Kihagytam korábban, hogy bár a mangák olcsók, a sorozatok, filmek, szóval DVD-k szuper drágák! Egy pár részt tartalmazó lemez 1000 yen felett van. Egy teljes sorozat vagy dorama lazán 20-30 ezer yen egyben! Ehhez képest angliában filléres, de még nálunk is olcsónak számít.

Vissza kicsit a metróra. A magyar metróhoz képest csak pár különbség van: gyors (jók a sinek), biztonságos, pontos, tiszta, légkondis és az utasok feje felett van csomagtartó. Cserébe viszont brutál drága. Itt Osakában volt, hogy 4 megálló 230 yen! Ami viszont nagyon tetszett, hogy néhol oldalfal választja el az utasokat a metrótól. Amikor beérkezik a metró, pont egybeesnek a fal ajtajai a metró ajtajaival és egyszerre nyílnak ki. Továbbá, van a padlón mindig jelölés, hogy hol lesz az ajtó és milyen (csak női kocsi, priority, babakocsis). Rendezett sorokban állnak az utasok és nem tolakodnak.

Fel nem fogom, hogy szoknyás egyenruhához miért vesznek fel sportcipőt s lányok. Nem is akármilyet, lazán kétszerezi a lábuk szélességét, annyira nagyok. Totál fura.

És kicsit még a szúnyogokról. Aljasak, nem zümmögnek, de csípnek rendesen. Persze erdőkben csak. Ilyenekt nem kérek otthonra. XD

Beszámoló következik, éppen úton Hiroshimába a Sakura shinkansenen. 2-én először a Narau lánc hotelünkhöz közeli tagjában reggeliztünk meg, finom udont lehet kapni náluk. Utána Osakakooba mentünk. Az Osaka Aquarim Kaiyukanba akartunk menni. Előtte felültünk a mellette található óriáskerékre, a Tenpozan Giant Ferris Wheelre. Ez 10 éve még a legnagyobbnak számított, de 112.5 m magasságával még most is a legmagasabbak között van. Nagyon szép volt róla a kilátás. Láttunk róla egy vitorláshajót a folyón, az meglepő volt. Ami meg még meglepőbb volt, hogy légkondisak voltak a fülkék.

A kilátó után mentünk az akváriumba. Az nagyon szuper volt! A legjobban an óriás rája, óriás rák, indiai makréla raj és az arapaima gigas hal tetszettek, na meg a pingvinek is cukik voltak (itt kaptak jeget, nem úgy mint otthon nálunk). Utána lepihentünk a mellette lévő plázába egy fagyi erejére. A vaníliás matcha szuper finom, de a kurogoma feketeszezámmag is jó. Onnan Nanba kajanegyedébe mentünk, a Doutonboriba. Ott a Shirotayában ebédeltünk kushikatsut, pálcán panírozott falatokat, meg még egy takoyakit. Itt full puha volt, egészen meglepett. A hotel mellett megnéztük még a használt figurást. Nem voltak olyan jó minőségűek, ráadásul így is drágák voltak. Kipróbáltuk a hotel ivósarkát, ahol van kávé, csoki, üdítő és a mellette lévő manga sarkot. Volt teljes Fruits Basket, Nodame Cantabile, de akadt sok-sok Yu Yu Hakusho, Bleach és még több más is. Konstatáltuk, hogy van 2 mosógép és szárító is egészen olcsón. Mivel nem volt nagyon késő, átpakoltuk a cuccokat az új kofferbe. Sikeresen megtöltöttünk 1 nagy, 1 közepesen nagy és 1 kicsi bőröndöt.

3-át Kiotóban töltöttünk. Először a Nijoujo kastélyt látogattuk meg. Mint történelmi várost, az amerikaiak levették a bombázható városok listájáról, így egészen jó állapotban megmaradt. Szép volt belülről, jók a festmények, különösen jó a fafaragás. A nyikorgó padló meg nagyon ügyes (hogy ne lehessen észrevétlenül közlekedni az épületben, ilyen nyávogós, nyikorgó hangot hallat a padló). Az mondjuk zavaró volt, hogy 5m-ként kiírták, hogy ne dohányozz (egy faépületben kinek jutna eszébe?), ne fotózz, sőt, ne vázolj/skiccelj! Odakint amúgy szokatlanul tűzött a nap.
Képeinken sokszor látni varjút. Van sok errefele, de valahogy más hangjuk van, mint az otthoniaknak, sokkal dallamosabb. A kastély után busszal mentünk a Kinkakuji templomig. Ez az, aminek az elsőemeletét kívülről, a második emletét pedig kívül-belül bevonták aranyfüsttel. Ezek a helyek amúgy elég tipikus túrisztikai látványosságok, ennyi külföldit nem láttunk még máshol, mint itt. Mondjuk érthető, tényleg szép volt.
Volt ott elkerített részen pici edény, amibe pénzt lehetett bedobni. Vicces volt, hogy tele volt a környéke 1 yenesekkel, mert elég nehéz bedobni. Kipróbáltuk mi is, mert nekünk is már rengeteg 1 yenesünk gyűlt össze. Azzal kb sehol nem lehet fizetni, automaták sem fogadják el (az 5 yenest sem). Itt végre értelmet nyertek. Elég gyorsan bedobtunk 1-1-et. Ettünk még egy matchás jégkását, majd buszoztunk tovább Gionba.
Megnéztük ott a Yasaka shinto szentélyt. Amúgy a környéken elég jó angolsággal volt kiírva minden, szóval tuti rossz helyen voltunk. Azért így is szép volt és láttunk 3 maikót (gésa tanonc) is. Kiotóban is vacsiztunk, a Musashi Kaitenzushisban (ahol a tányérok körbemennek). 137 yen volt egy tál, ami ott olcsónak számít. Nagyon jó minőségű volt és szuper finom. Egy tálon 2 nigiri volt általában, néha egy nagyobb vagy drágább fajta, esetleg 6 maki. Kellemesen jól laktunk.

4-én Hiroshimába szerettünk volna menni, de mivel nem voltam reggel valami jól (légkondi lesz az oka, ma reggelre nem kapcsoltuk be és jól is voltam), így felcseréltük a másnapi tervvel, vagyis Osakában keresünk egy parkot. Végül Minoora esett a választás (ott lakott korábban Satoshi is). Úton a Bagel & Bagelben reggeliztünk, ami azért elég drága volt. Azt hittem a Minoo parkja (Meiji No Mori Minoo) egy normál park, valójában egy hegyen lévő hatalmas erdő, benne egy szökőkúttal és sok kis folyóval. Először a sakura tisztáshoz mentünk (sakura hiroba), meg keringtünk mindenfele. Szegény SOm megcsípte a lábán valami (fullánkot kiszedte és már jól is van, nem fáj), meg üldözőbe vett minket valami nagyobb szárnyas rovar, így visszatértünk a betonozott útra, de nagyon szépek voltak az oldalsó turista utak pedig. Vagy 4 órát sétáltunk mindenfele, mire elmentünk a vízesésig. Nagyon szép volt ott minden. Mindenfele ki volt írva, hogy ne etesd és ne zavard a majmokat, meg kőhullás veszély. Majmokat nem láttunk, bár Mako mesélte, hogy szoktak lenni rendesen. Vagy 5 órát mászkáltunk, jól elfáradtunk. Visszamentünk Nanbába és a Doutonboriban vacsiztunk ismét, ezúttal yakinikut (marhát sütögettünk rácson).

Most pedig hamarosan kiszállás Hiroshimában...

Úton vagyunk vissza Osakába. Ma reggel feladtuk a bőröndjeinket (a két nagyobbat) Naritába, hogy Okinawára csak a legkisebbet kelljen vinni az ott szükséges cuccokkal. Tegnap este a mosás közben kértem csomagküldő lapokat és Mako segítségével kitöltöttük. Satoshi azonban szólt, hogy rossz a lap, mert ez utánvételes (chikabarau), amit a hotel nem fizetne ki, hanem visszairányítana. A recepción egyáltalán nem tudtak angolul, így csak nagy nehezen tudtam megértetni velük, hogy mit szeretnék. Kidrült, csak a hotel alatti 7/11 boltban lehet feladni előre fizetős módon. Ma reggel le is mentünk, de ott sem tudtak angolul. Ahogy mutattam az előző nap kitöltött lspot nem értették meg, hogy helyben akarok fizetni és a chikabarau nem jó. Igazából ezt el kellett volna tudni magyaráznom japánul is, de már eléggé ideges voltam. Szerencsére odajött egy másik eladó, aki talpraesett volt és megértette mit is szeretnémk. Azt is ajánlotta, hogy egybe adjuk fel a két csomagot és ne külön, így olcsóbb valamivel. Már csak reméljük, hogy minden rendben lesz és megérkezik. SOm felhívta Hiroshimába érve a hotelt és szólt nekik, hogy várható két koffer az érkezésünk előtt. Itt szupül tudtak angolul! Ehhez hásonló csak a hakonei szálláson volt. Azért látszik, hogy a reptér melletti a szállás.

Több mindent meg akartunk nézni, pl a Mazda múzeumot (sajnos nem maradt rá időnk), de legelőször a Peace Memorial Parkba mentünk, ahol megnéztük az A-Bomb Dome maradványait. Ezt az épületet hagyták csak meg emléknek. Ez is azért maradt csak meg ilyen jól, mert a bombát a közvetlen mellette lévő T-alakú hídra dobták (az a híd kis javítás után még 35 évig állt utána!), így szinte teljesen függőlegesen érte a lökéshullám. A dóm kupolájának fémszerkezet is megmaradt. Azt hittük más már nincs erre és mentünk is volna tovább, de láttuk tartozik hozzá egy hatalmas park és múzeum is. Be is mentünk a Peace Memorial Museumba, ami aztán egy szörnyen lehangoló hely, viszont tényleg nagyon jól kivitelzett. Bemutatja Hiroshimát a tragédia előtt, alatt és után. Mutat korabeli tárgyakat, épült részeket, kitér az akkori életre, egészségügyre. Viszont tényleg nagyon sokkoló. Amikor ott voltunk két iskola diákjai is jelen voltak, ilyen 8-10 éves forma gyerekek (kisiskolások tutira). Nem egészen értettük az értelmét. Bár a múzeum jelentősen kitért a gyerekek tragédiáira, ilyen kicsi gyerekeket idehozni... Vagy nem értik még, vagy teljesen feleslegesen sokkolja őket ilyen fiatalon. Minket mindenesetre eléggé hatása alá vont. Már akkor elég késő volt, mire a végére értünk, így máshova nem tudtunk volna menni. Amúgy is akartunk már pihenni, kicsit kizökkenni.

Visszamentünk az állomásra (amúgy villamossal mentünk, Japánban itt van a legnagyobb villamoshálóztat), ahol leültünk kávézni, sütizni. Utána megvettük a jegyeket és úton is vagyunk Osaka felé. Holnap indulunk Okinawára a Kansai repülőtérről. Nem tudom ott lesz-e net. 3 éjszakát maradunk, utána irány Naritába, ahonnan másnap indulunk haza. Eddig nagyon élveztük az utazást. Okinawán inkább a pihenést vesszük előtérbe.