Kicsit másról. Mako elmesélte, hogy miért is van a mosdókban az a hangerőszabályzó. Ilyen csobogó hangot lehet bekapcsolni (Osakában a legtöbb automatikusan bekapcsolja a hangot, ha megközelíted a mosdót). Mindezt azért, hogy miközben dolgodat végzed, ne hallatszódjon át annak a hangja a szomszédodhoz, csak az annál hangosabb csobogó víz hangja. Hát nem sok értelme van. XD Meztelenül mennek az onsen fürdőkbe, de ez mégis zavarja őket. Amúgy másik, egyre többször van padlós mosdó mindenfele, egyre többször látom, hogy még a japánok is inkább az egy darab európai mosdót várják ki, hiába van mellette három üres japán stílusú. Hát megértem.

A hotelünk reklámozza az alattunk lévő Anna Colors COFFE-t, hogy gyere csak le bármikor, amikor unatkozol. Ehhez képest elég laza a nyitvatartása, este 7-re zár, valamint mikor 10-kor lementünk reggelizni, akkor is már végetért a reggeli szakasza. Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk akkor a japán McDonald's-ot. Hát, igazából határozottan drága itt. A kicsi 450 yen menüben, a nagyobbak 650 yen körüliek. A krumplijuk mindenesetre szerintem valahogy finomabb volt. Egy teriyakis és egy garnélarákos szendvicses menüt kértünk. A teriyaki fura volt (mert nem teriyaki íze volt - Mako szerint pedig de :), a másik az meglepően finom volt. Garnélarákok egy pogácsába panírozva (de nem darálva, egyben!), koktélszósszal.

Kicsit felfázós tüneteket kezdtem el mutatni, így úgy döntöttünk ma könnyebb napot tartunk és keresünk is rá valamit. Gyógyszertárban nem tudtak rá adni semmit vény nélkül (elküldtek volna kórházba, ahol drága vizsgálatnak hasonló eredménye lett volna), de azért adtak valami kínai gombából készített valamit, de az nem egészen jó erre, így inkább hagytuk. Mind kiderült, itt nem is annyira ismert ez a probléma. Vettünk azért kamillateát és tengerisót, ha rosszabbodna. Szerencsére most estére jobban lettem, csak a derekamat plusz rétegbe csavartam, ittam egy kamillateát, fürödtem egyet, meg jó sokat ittam.

Azért volt egy kis aznapi tervünk is. El akartunk menni venni koffert, mert a múltkori túl picinek bizonyult és nem volt elég. Most megtaláltuk a Nanba Parksot (amiről kiderült, hogy egy pláza és nem park), de abban nem jártunk sikerrel. Tovább mentünk a Takashimayába és a Daimaruba is. Ott már volt ugyan, de észtvesztően drágán, ilyen minimum 30-50k yenért. A legolcsóbb is egy leértékelt picike volt 20k-ért. Hát annyiért még überbőröndöt sem veszünk. Mako írta, hogy nézzünk el inkább Umedába a Yodobashi Camerába (ennek a láncnak az egyik tagja amúgy az Akihabarában lévő Akiba). Hát ott tényleg volt választék, ráadásul ötöd annyi áron, hát nagyon nem mindegy. XD Még ajánlotta a Sky Buildinget is. Elsőször rossz irányba mentünk, utána megnéztük neten, hogy ugyan hogy is néz ki és melyik az, onnan már relatíve hamar megvolt az épület. Két épülete van, amelyek között van a tetején egy kilátópark. Felmentünk először a lifttel a 36. emeletre. Hát az a lift szuper gyors volt. o.O Komolyan pattogott a fülem, brutálisan gyorsult és lassult. Szinte pár másodperc alatt felvitt legfelülre. Ott nem volt sok látnivaló, mert a kert zárva volt. Tovább mentünk a 39. emeletre, ahol körbe lehetett nézni. Nagyon jól nézett ki. Lefele azzal a lifttel nem lehetett menni, hanem csak pár emeletet le nyitott (mármint átlásztó falú) mozgólépcsővel, ami ráadásul egy hasonlóan nyitott liftbe vezetett, ami az előzőhöz hasonlóan szuper gyors volt. Furcsa volt olyan gyorsan lemenni. Ráadásul a lift a métereket írta ki, nem az emeleteket. Így véletlenül felmentünk vele újra, mert nem szálltunk le időben (azt hittük 10. emelet, pedig 10 méter...). Amúgy vicces volt, hogy az épület aljában pont egy október fesztivált készítettek elő. Sok sok brutál drága német sörrel, kolbásszal. Komolyan, követ minket Németország. XD

Utána megint jó sokat sétáltunk. Kipróbáltunk egy helyi járatot is (brutál ritkán járt és a peron nagyon keskeny volt), majd elindultunk vissza a hotelbe, de most rövidebb útvonalon. Pici utcákon át mentünk, így ráakadtunk egy okonomiyakira. Mivel amúgy is ki akartuk próbálni, így bementünk. SOm véletlen "zwei nama bi-ru"-t kért, vagyis németül adta meg a csapolt sör számát. XD Szerencsére kézzel is mutatta, így megértette a séf. Mellettünk készítették el, ilyen MIX változatot kértünk, volt benne aztán minden: polip, garnéla, káposzta, de még szalonna is a tetején. Tojással egybegyúrta, majd kiöntötte a vaslapra és azon formázta köralakúra. Megforgatta, a végén pedig leöntötte egy barna szósszal (ó, ha ilyen lenne a barna szósz Németországban!). Ezután az előttünk lévő melegítő vaslapra tette. Kaptunk hozzá majonézt meg wasabis mustárt. Egy kis lapáttal lehetett levágni belőle darabokat, utána evőpálcikával megenni egy kis tányérra, amire a levágott darabot tettük. Nagyon fincsi volt!

Ebéd után, jó este 8-ra értünk a hotelbe. Sajnos kiderült, hogy az egész nap feltöltött képek rosszul voltak egybecsomagolva, így lehet újrakezdeni a feltöltést. Azért majd valamikor lesznek képek is. XD Holnap el szeretnénk menni az osakai víziparkba, majd az utána lévő napon valószínűleg irány Kiotó. :)