2012.08.30-09.01. - Makóéknál

Csütörtökön koraeste értünk Kanazawába, Mako várt minket az állomáson. Satoshi akörül fejezte be a melót, így hazament és ott várta a kofferünk érkezését, amit akörülre ígértek (előző nap reggel adtuk fel és 25 kiló!). Makóval megnéztük az állomást, ahol miniszökőkútakkal írtak ki üdvözlő feliratokat és pontos időt, mintha ledkijelző lenne. Ott buszra szálltunk (pár megálló 1000 Ft, szóval a busz drága) és elmentünk hozzájuk. Amint beléptünk meg is érkezett a koffer, ami jól el is foglalta az előszobát (gomen x.x). Vittünk omiyage gyümölcsöt és kaptunk esküvői ajándékot (köszönjük *^.^*).

Megvitattuk, hogy hova menjünk vacsizni, mert mi utoljára reggel ettünk és ők se ebédeltek miattunk. Japán curry-ben (kare-) egyeztünk meg, ráadásul a helyi kanazawai változatban, ami a Go Go Kare-nél van. Mako a legkisebbet, mi meg a kisebb közepeset kértük, de az is valami hatalmas volt. XD És van óriási is, milyen lehet. o.O Fincsi volt. :) Utána hazamentünk és megmutattuk nekik a képeket a leánybúcsúról, esküvőről és az eddigi útunkról. Satoshinak pénteken melója volt, de mégis jó későn mentünk aludni. x.x Durván rohant az idő. x.x

Másnap reggel Satoshi munkába ment, mi meg először mosni a sok cuccot egy Coin Laundry helyre. A legkisebb 400 yenes volt és kettőnk egy heti cucca lazán belefért. Amíg mosott a gép, addig elmentünk bankba és konbini boltba innivalóért. Mire visszaértük már nem volt sok hátra belőle. Utána jött a szárító, a legkisebb is óriási. Az 100 yen / 10 perc, 20 percet ajánlottak a kiíráson. Eddig mióta kint vagyunk tűzött a nap és szuper meleg volt. Hát a mosás alatt elkezdett szakadni az eső, így SOm zacsival a feje tetején elszaladt esernyőért a boltba. A cuccokkal együtt rohantunk vissza Makóékhoz lerakni a ruhákat. El is indultunk tőlük esernyővel a kezünkbe, de mire kiléptünk a házból, el is állt.

Kanazawa egyes nevezetességeit látogattuk meg (amit szegény Mako egyébként is meló miatt). Úton megnéztük az esküvőjük színhelyeit: a templomot és a Kanazawa 21st Century of Modern Art múzeumot is, ahol a vacsi volt. Ott érdekes volt a Turrell szoba, ahol az eget lehetett látni. Majd mentünk a Kenrokuen kertbe. A kastélyt nem néztük meg, az a régi újjáépítése.
A kert gyönyörű volt. Itt tudtuk meg Makótól, hogy vannak elég veszélyes rovarok is Japánban, ráadásul mind alapvetően nagyobb a szokásosnál (tenyérnyi csótány, 3 cm-s mérgező méh, stb). A kert szuper szép volt.
Még volt idő Satoshi melójának végéig és együtt akartunk vacsizni, de mivel fáradtak voltunk, bementünk egy donuts fánkoshoz. Persze japán specialitásuk pont nem volt, de finom volt így is. Ettünk gombócot és egy fánkot. Finom volt. Utána lesétáltunk a halpiacra, miközben újra eleredt az eső. Satoshi ott csatlakozott hozzánk. A piac útvesztőjében megtaláltuk az éttermet, az Oumichou inoyát, ahol kaisendont lehet enni (rizs tetején többféle friss hal és mellé leves). Mako kis adagot akart, de azt csak kisiskolásoknak adnak, így mind hatalmas adagokat kaptunk, jól tele is lettünk.
Aztán mentünk purikurázni és dobolni egy játékterembe. Nehéz volt oda eljutni, mert nem volt már üres parkoló, de végül befértünk egybe (kint ki van írva előttük, hogy van-e még bennük hely). A purikura elég speciális volt, mert lehetett hozzá cosplayelni, amihez adtak helyben ruhát is. Ilyen 100 yenekért lehetett bérelni, az általunk választott maid ruhák ráadásul ingyenesek voltak. Jó későn értünk haza megint. Még pakoltunk a másnapi utazáshoz, meg beszélgettünk.

Szombaton próbáltunk időben elindulni. Előző nap néztünk koffert, de nem találtunk, így először boltba mentünk. Ott sikerült is vennünk egy kis strapabírót venni. Mentünk tovább, a tenger melletti úton az onsen felé Nanaoba. Initial D style-ban száguldottunk a parton a homokba (Noto félsziget Chirihama partja erről (is) nevezetes, hogy kocsival át lehet rajta menni). Meg is álltunk, megmártóztattam a lábam a tengerben (a nyugati parton), kellemes meleg volt. Mentünk tovább, 2 óra alatt, korábban a bejelentett idő előtt a szálláshoz értünk. Ott addig láb-onsenbe mentünk. Az onsen városokban vannak mindenfelé ingyenek láb- és kézonsenek, illetve Wakurában még tojás-onsen helyek is, ahol a 80 fokos vízben lehet tojást főzni (fél órán át, kicsit másmilyen lesz, mint az otthoni lágytojás). Az onsenek vizéhez a  föld alól tőr fel a forró víz, azt vezetik a fürdőkbe is. Ezek a mini onsenek ráadásul ingyenesek és egész nap lehet menni. Nagyon kellemes volt.
A hely kabalaállata (mindnek van valami) amúgy a Wakutama, ami egy óriási tojás fején a kis kézi törölközővel, oldalán három kis onsen tojással.

Utána mentünk az onsen ryokanba. Hát az valami hihetetlenül durván nézett ki. Vörös szőnyeggel borított előtérrel, kényelmes fotelekkel. Míg ott vártunk a szobára, addig kaptunk matcha teát és zselés édességet. A szobák óriásiak és lenyűgözőek voltak. Egymás mellett kaptunk helyet. Kaptunk yukatát, de nekem a női legnagyobb (óriási elnevezésű) kicsi volt, így férfit kaptam női obi övvel. A zouri papucs női változata is kicsi volt, ahelyett is férfit választottam.
Mivel a fürdők nem szerint szeparáltak, így SOm Satoshival, én Makóval mentem fürdeni. Az is szuper szép volt, a belső falát gyöngykagylóval rakták ki. Főként a kinti onsenben ücsörögtünk és beszélgettünk. Szuper volt! Azt hittük nem voltunk bent sokat, erre 2 óra is elszaladt, SOmék már kijöttek addigra és teáztak nálunk. Már ebédidő volt, így mentünk is az éttermükre. Fantasztikus vacsorát kaptunk, de annyi mindent, hogy teljesen tele lettünk. Kezdetben is hatalmas tálcán volt sok-sok apróság, de folyamatosan hoztak újabb és újabb dolgokat átrendezve mindent. Utána ráadásul még egy piskótás, tejszínhabos gyümölcsös sütit is kaptunk, a tányérján csokival kirakva a Happy wedding feliratot. ^.^ Köszönjük szépen. *^.^* Az onsentől még gratuláció kártyát is kaptunk, amit egy kalligráfussal írattak.
Vacsit követően getát húztunk. Az a fapálca aljú csak a férfiaké (a női is fa, de nem magasított talpú), de méretprobléma miatt azt kellett válasszam. Esernyőt is kaptunk, mert esett az eső. Sétáltunk az éjszakában a hotel környékén, megmártóztunk egy újabb láb-onsenbe.  A séta után már fáradtak voltunk, így megbeszéltük még egy reggeli fürdőt reggeli előtt.
Sikerült is felkelnünk időben, de Makóék elaludtak. Mikor mi jöttünk vissza a fürdőből, Mako akkor jött szembe, Satoshi még később ment. Addig mi lepihentünk, majd együtt mentünk reggelizni. Az is sok pici fogásos volt, szintén teljesen jóllaktunk. Érdekes volt, hogy rengeteg olyan ételt kóstoltunk így, amikről még csak nem is hallottunk. Mako utólag megnézte, hogy egy kis tálka került kb 1000 yenbe, jó drága lett volna. o.O Összepakoltunk, majd kijelentkeztünk. Közben egy kotós hölgy jelent meg játszani a hotel előterében. Kaptunk kupont, így vásárolgattunk a boltjukban.

A hazafele úton még benéztünk egy book-off használtas boltba, ahol CD-ket kerestem. Sajna azok nem voltak (túl régiek ahhoz), de annyi minden volt szuper olcsón, hogy beszereztem jó sok dolgot.  Most már mentünk haza pakoli. Elfoglaltam a teljes előszobát, nem tudtak szegények tőlem elférni. 3-szor pakoltam újra, de végül csak nem fértünk el a kofferekben. Oskában majd néznünk kell. Megbeszéltük, hogy a koffereket feladjuk a reptérre Okinawa előtt, hogy oda ne kelljen cipelni. Kalandosan beraktuk a cuccot a kocsiba, majd kivittek az állomásra. Ott elbúcsúztunk és most az Osaka felé tartó vonaton ülünk.

Szuper volt ez a pár nap, rengeteget bohóckodtunk, sokat beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt azt is megnézni, hol laknak Makóék (és szembesülni azzal, hogy nálunk jóval jobb a helykihasználtságuk), meg úgy egyáltalán találkozni így egy év után. ^.^ Legközelebb. Decemberben jönnek 2 hétre. Szuper lenne egy DoCo szivesztert tartani nálunk. ^.^ Hamarosan leszállunk, így lassan befejezem a mostani beszámolót. Köszönjük szépen ezt a pár napot és a vendéglátást. ^.^  おじゃましました。És szuper szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szuper barátaim vannak, mint a DoCo tagjai. ^.^