Japánban most rendkívül meleg van (30-35), de ami miatt igazán forrónak érezhető, az a pára, függetlenül a napszaktól. Beérve kintről a boltokba viszont brutálisan erős légkondi van mindenfele és kifejezetten hideg. Ugyanígy metrón, vonaton, buszon.

Másik érdekesség a WC papír és szalvéta. Minden 1 rétegű. Viszont a helyi sörök az otthoniakkal/európaiakkal ellentétben nem vízhajtóak.

A Suica egyszerűen zseniális megoldás az utazasi költségek rendezésére. Jó buszra, metróra és helyi vonatra, de még italt is lehet vele venni az automatákba. Nagyon trükkös, egy gépnél lehet rátölteni egy összeget. Utána metrónál és vonatnál a bejáratnál oda kell mutatni a kapuknál, mire kiírja mekkora összeg van rajta, majd átenged. Kijáratnál ugyanez, csak ott az előző alapján kiszámolja az utazás árát, levonja, kiírja mennyibe került és mekkora összeg maradt. Nagyon praktikus.

Mivel bal oldalas a közlekedés, ezért a mozgólépcsők bal oldalára kell állni a jobb helyett. Ezt elég nehéz megszokni. Nem baj, Osakára megszokjuk, ott ismét jobb oldalra kell majd állni. :D

A tokiói Akihabarában kevesebb fa van a környékünkön, így Yokohamába érve meglepetésként ért minket a kabóca. Minden animében van olyan jelenet, amint mutatnak egyet a fákon. Most láthattuk élőben is. Először is meglepően nagyok, mint a tenyerem. Másrészt hihetetlen hangosak, már egy is. Erdőben és parkban pedig, ahol sok a fa, hihetetlen zajt csapnak. Nagyon érdekes, de ijesztő lehet azoknak, akik még nem ismerik, mikor először találkoznak velük. Raktam is fel videót a hangjukról.

Először Shin-Yokohamába mentünk, ahol meglátogattuk a ramen múzeumot. Ott 1958-as évek egyik negyedét másolták le, körben ramen boltokba, ahova be lehet menni a különböző területek ramen specialitásait. Van kicsi kiállítása is, meg boltja. Nagyon szépen megcsinálták. A lenti szinten várakozóknak műsor is volt. Normál esetben 2 kicsi vagy 1 nagy ramen elfogyasztása a szokás ott, hát mi 1 kicsivel is jól laktunk, az is hatalmas volt. XD És nagyon  finom. :) Sajna az éttermekben nem lehetett fotózni, csak kint.

Utána a Sankeien kertbe mentünk el. Ehhez már buszoztunk is. Egy angolul is tudó hölgy utas segített nekünk odafele. A megállótól jó sokat sétáltunk a kertig. Bent minden nagyon szép volt, órákat sétáltunk és rengeteg kép is készült. Az obszervatóriumból a kikötő is látszott. Kicsit elszaladt az idő és fél órával zárás után mentünk el.

A Chinatownba látogattunk el utána, amit hatalmas kapuk jeleztek. Átsétáltunk rajta és bementünk egy all-you-can-eatbe (véletlem, nem tudtuk, hogy az). Na ott semmit nem tudtak angolul, a "one beer" már túl ok volt, de japánul se beszéltek hozzánk túl választékosan, hátha nem értjük. Azért megoldottuk valahogy és finomakat ettünk (soook gombócot). 

Este 8 után találkoztunk Ufozzal, aki elvitt minket Ebisuba egy retro-édesség bárba, ahol az iszogatás mellett cukorkákat lehetett enni a kirakottakból. Jópofa volt. Sokat beszélgettünk és megvitattuk a másnapi közös programot. Az utolsó vonatokkal mentünk haza (egyikről átszállítottak egy másikra).