Végre kint vagyunk Japánba! Na de mindent sorjában. Szerda reggel mentünk ki a reptérre, ahol először egy kis géppel utaztunk ki Bécsbe. Alig voltak a gépen, ami nem volt azért túlzottan meglepő. Kellemes utunk volt, 40 perc alatt már Bécsben is voltunk. Ott átszálltunk a Naritába vezető gépre. Rengetegen utaztak, de szerencsénkre pont az első turnusba be is hívtak minket, úgyhogy nem is kellett sokat várnunk. Az Austrian járatával mentünk egyébként. Direkt úgy választottuk a helyet, hogy ne legyenek előttünk. Sajnos valójában nem egészen olyan volt a kiosztása a gépnek és volt még előttünk egy sor, de azért a lábunk jól elfért. A gép egyébként óriási volt, így nem is nagyon lehetett érezni benne semmit. Nagyon kellemes volt. A kaják is nagyon jók voltak, kaptunk kétszer is kis apróságot, illetve kétszer meleg ételt - ebédre és reggelire. Pokrócot és párnát is kapott mindenki. A pokróc különösen jól jött, mert egyébként nagyon hideg volt a gépen. Legközelebb hosszúnadrág és pulcsi fog kelleni. Volt amúgy minden széknél egy monitor és távirányító. A távirányítón beépített bankkártyaleolvasó, így aki akart, akár telefonálhatott is a gépról. A gépeken lehetett két kamerát nézni, egy a gép orrán volt, egy pedig alatta. Voltak nagyon lassú és kezdetleges játékok, valamint audió- és videócsatornák, mindegyik saját műsorral. Kis füzetben meg le volt írva, hogy melyiken mi megy. Kellemes volt az út ugyan, de sokat nem tudtunk aludni. Én mindössze 2 órát, SOm még annyit sem. Előtte ráadásul elég keveset aludtunk, így elég fáradtan értünk Tokióba.

Ott hosszú-hosszú mozgójárdázás után elértük a helyet, ahol be kellett mutatni az útlevelet a pecsétért. Vettek ujjlenyomatot és fényképet is készítettek. Utána mehettünk még a vámbevallásra, ahol nem volt semmi dolgunk. Már mehettünk is ki. :D

Első meglepetés. Nem tudtunk pénzt váltani, mert csak délben nyitott volna ki a pénzváltó, mi meg 8 előtt értünk oda. Szerencsére az ATM kinyílt 8-kor (igen, az ATM a bankkal együtti nyitvatartással rendelkezik, aminek persze sok értelme van :D), így nem volt gond az Akihabarába jutással. Az információnál elküldtek a JR irodájához, ahol kaphatunk Suica kártyát, amivel kedvezményesebben juthatunk Tokióba és még fel is lehet tölteni egy összeggel, amiről csak lehúzódik az összeg és mehetünk is metróval Tokióban. Egyébként jó fele annyiba került így a vonatjegy. o.O A JR-nél amúgy totál jól tudtak angolul és tök sok segítséget kaptunk.

Mentünk is a vonathoz. Könnyedén megtaláltuk. A meglepetés az volt, amikor jó 20 perccel korábban berobogott a vonat. Meg is kérdeztem a vonatot váró személyzetet, hogy ez-e az, amire várunk. Mondta is, hogy igen, de még várni kell a beszállással. Leszálltak az utasok, majd szalaggal lezárták a kapukat. Eyután egy takarító végigszáguldott rajta, átnézte, kitakarította, kiürítette a szemeteseket, majd átpörgette a duplaszékeket a menetiránynak megfelelő irányba!! Mind blown! Aztán lehetett is beszállni. Az egy órás úton néztük az épületeket és hogy milyen szép zöld minden.

Weben olvastam korábban, hogy melyik kijáratot kell keresni a Hotelhez, ami elvileg az állomás közvetlen közelében van. Azt elég hamar megtaláltuk. Kiérve viszont elég tanácstalanok voltunk, de SOm rögtön meglátta a hotelt (én pont az ellenkező irányba mentem volna -.-). Bent még odébb volt a bejelentkezési idő (igazából este 8-ra ígértük magunkat, erre meg 11 óra volt. Megkértek, jöjjünk vissza 2 után, a csomagot meg eltették addig is.

Mivel fáradtak voltunk, így bementünk először a hotel melletti Starbucksba egy matcha frapucchinora és sütire. Finom volt. :) Amúgy árban azonos az otthonival. Mivel tej alapú, így itt tuti drágábbnak számít, szóval odahaza durván túl vannak árazva. Utána elindultunk Akihabara utcáin. Rögtön feltűnt, hogy tényleg a legtöbb ételeknél van a kirakatban műanyag mása a bent kapható dolgoknak. Csupa jóságot láttunk, de én az udonost néztem ki magamnak. A másik feltűnő dolog az volt, hogy 100 méterenként van mindenhol italautomata csupa érdekességekkel. Még nem volt nálunk apró, így bementünk boltba inkább. Próbáltunk egy Kirin Wilkinsont, ami sima víz, valamint Mitsuya Cidert, ami egy finomabb apfelschorle (szánsavas almás üdítő).

Még sétáltunk kicsit, majd visszamentünk az udonyába. Amennyire jól ment az állomáson az értekezés, annyira nem ment a kajakérés itt. Teljesen elfelejtettem a kaja nevét, szegény SOm mutogatta végül el, hogy mit kérünk, mert angolul nem értettek. Elég meleg volt és párás a levegő, de igazából a napon volt csak nagyon brutális, így árnyékról árnyékra haladtunk. A nagy melegben jól esett volna nekünk egy sör az ebéd után, így elindultunk keresni egy bárt. Gundam Cafét néztük ki, amit SOm meg is talált. Így elértük Akihabara animésebb utcáit is. El is terveztük, hogy még visszanézünk. A bárban csupa Gundam dísz volt. Ittunk egy jót, majd elindultunk vissza a hotelbe.

Az úton egyébként mindenféle mosdót lefotóztam a galériához. XD A hírhedt guggolós WC-t, meg mindenféle csodaszörnyet is, amik egyben mindenféle funkcióval, de még hangszabályzóval is rendelkeznek. A hotelben lévő persze mindet lepipálja. XD Ami meg még vicces, hogy a fürdőszobát a nappalitól egy üveglap választja el. A WC-t és a fürdőt is. Szerencsére volt lehúzható redőny hozzá. XD

A hotelben kicsit lepihentünk, majd sötétedéskor ismét belevetettük magunkat Akihabara utcáiba.

Sétáltunk jobban kicsit, be-benéztünk a boltokba. Úgy döntöttünk vacsizunk is és másnap pedig egy Maid kávézóba nézünk majd el. Shabushabut szerettünk volna, de este 9-re az már bezárt. Egy másik még nyitva volt, így ott ettünk egy pork barbequet hasábbal és hamburgerhúst beef stew-val. Ezek nagyon német kaják, de ahogy mindenhol máshol is, itt is átformálódott a helyiek ízlésére, így rendkívül finom volt.

Már a hotelben ismét, gyorsan írok blogot. Kicsit több mindenről akartam, de azért hosszú volt az út és a kevés alvás után elég nehéz összeszedni a dolgokat. Mindenesetre szuper eddig idekint, nagyon tetszik mindkettőnknek. Sikerült átalakítót is vennünk. :) Igyekszem többször is jelentkezni, de attól is függ mikor hogy lesz netünk. Az akihabarai hotelben szerencsére van. Holnapi terv Yokohama. :)

Képek az első napról itt.

Videó részlet az útról Naritából Tokióba. Videó egy akihabarai fényreklámról.